Földönjárás
Hermess miskolci tanfolyamán csináltunk medis gyakszikat és egy problémámmal elkalandoztam és az jött fel, hogy "földönjárás"...
Ez szerinted mit takar(hat)? Vagyis mi a földelés? Mármint spiri értelemben... Persze, vannak földelős, "földhöz" kötős gyakszik, viszont milyen az, amikor lényünkből fakadóan földelünk?
Hozzászólások
12 hozzászólásFöldönjárás: ez nekem azt juttatja eszembe: spirituális eszméid, értékrended éld meg a gyakorlatban is, vagyis élj is, ne csak gondolkodj. :)
Földelés: ez pedig az szerintem, hogy ha valamilyen energia "túlteng" benned, de nincs épp módod máshogy levezetni, egyszerűen "levezeted a földbe", hogy ezek a "töltések" lekerüljenek rólad. Ezzel lényegében véded magad, hogy ne feszítsen szét az az energia. De lehet nem ezt értik alatta, nekem ezt juttatja eszembe.
Peti, összekevertél két teljesen különböző dolgot :P Az a "vagyis" nagyon nincs jó helyen.
A földönjárás szó nekem azt mutatja meg, hogy minden út a felébredéshez vezet :)
"Földön járni" számomra anyit tesz: kilépni a saját magunk által gyártott illúziók világából, és elfoglalni helyünket a valóságban. Ebből a véleményemből kiindulva úgy gondolom, meglehetősen kevesen járnak a földön... Nekem se nagyon megy... Tudom hangoztatni a véleményemet sok mindenről, meg bizonygatni azokat, de közben tudom, hogy a valóságban valójában olyan, hogy vélemény nem is létezik. A vélemény szó már eleve kizárja a valóságot, hiszen a valóság az valóság. Az egy. Azt nem kell bizonygatni, arról nem lehet véleményt alkotni. Az van, és kész.
Ha egyszer végre eljutunk a "földön járás" állapotáig, akkor már "földön járás" se lesz. Egyszerűen valóság lesz, illúziók nélkül.
Ameddig viszont nem jutunk el oda, addig egy szemernyi valóság sincs az életünkben. Minden, ami megjelenik az elménkben gondolatként, az csak illúzió lehet, hiszen már maga a gondolat is csak egy illúzió. Nem lehet valós, hisz ami valós, az egész egyszerűen valós, az állandó, az mindig egy. Márpedig a gondolataink soha sem állandóak, folyton folyvást változnak, hol ezt gondoljuk, hol azt. Mind egymás illúziúi vagyunk, hallucinációk. Elképzeljük egymást ilyennek, meg olyannak, és eszerint jelenünk meg egymás elméjében. Kész röhej.
És ami még röhejebb, ahogy ezek az illúziók elhitetik velünk, hogy nem is illúziók, hanem a valóság. Pedig a valóság nem hitet el semmit. Az csak van.
Az emberek meg beleőrülnek abba, hogy elhitessék a másikkal magukról, hogy ők valósak. Játszák a valósat, holott azt se tudják, milyen az. De mivel szinte senki se tudja, így legalább nem tűnik fel senkinek :D Jól elszínészkedgetnek egymás között, csak közbe meg szenvednek azért, mert azt viszont tudják, hogy színészkednek. Jó mélyre nyomják magukban a valóságot, hogy véletlenül se kelljen vele szembesülniük, mert egyébként meg az illúzió fosik a valóságtól. Persze, hiszen akkor kiderül, hogy ő csak illúzió. A valóságot meg ez tökre nem érdekli, mert ő nem bizonygat semmit, ő csak van és kész.
Úgyhogy az illúziónak el kell jutnia arra a szintre, hogy elkezdje érdekelni a valóság. (Itt kezd el az ember foglalkozni a spiri dolgokkal) Amikor az illúzió már nem félelmetesnek látja a valóságot, hanem izgalmasnak. Ehhez viszont rá kell jönnie, hogy ő is a valóság része. Hisz a valóságnak minden a része. Akkor kénytelen az illúzió is annak lenni. Viszont az illúzió szereti azt bizonygatni, hogy az ő része a valóság. Keveri a szezont a fazonnal. De amikor ez tudatosul benne, na akkor viszont beindul valami :)
Beindul a földön járás. Csak először inkább holdon járásnak néz ki. :D Néha kicsit leér a láb a talajra, a valóságba, megtapasztaljuk milyen, aztán már lebegünk is tovább az illúzióinkba. De minél eltökéltebbek vagyunk, annál több lépést tudunk megtenni, míg végül el nem érjük, hogy állandóan hasson ránk a valóság gravitációja.
A földelést meg Kati elmondta, osztom én is a véleményét, bár én sosem földelem le az energiáimat. Ha nagyon túlteng, akkor inkább másnak is adok belőle. A földnek van bőven energiája, másoknak nagyobb szüksége van rá szerintem :)
Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy
Szerintem pedig Peti nem kevert össze semmit sem.
Spiritosaurus,Te egészen másról beszélsz.
Peti a földelésröl beszél.
Amikor ugy érzi egy kissé el van szállva a fizikai valóságtól,és ideje visszajönnie.
Igaz Peti?;)
Peti!
Ne kombináld túl a dolgokat! ;)
Az ember ösztönös lény,és ösztönösen földel.
Nem akarom bántani Hermest és az ö földelési meditációs gyakorlatait,
már csak azért sem mert nem ismerem.
De!Nem értem miért kell mindent bonyolítani?
Hisz földelünk az evéssel.(....az ivással...)
Gondolj arra hogy mikor kívánsz nehéz ételeket.
Ösztönösen földelünk,és hogy erre mikor van szükség azt mi magunk döntjük el.
S azt is hogy mikor engedhetünk meg magunknak egy kis ,,felszállót",mert az is épp úgy kell.
S mindezt tudat alatt persze.
Szerintem ha ezt a föl és leszállást az irányításunk alatt akarjuk tartani rendben is van,de csak
akkor mikor már azon a szinten létezünk amikor nem az ego a ,,kapitány".
Mert mi kis tudatlanok honnan is tudhatnánk hogy mi az ami jó nekünk?
Hiszen sokan vagyunk akik a jó és rosszat megkülönböztetni nem tudunk.
Ezért kell hagyatkoznunk a belsö hangra,és akkor nem ,,hibázhatunk".
(hiba=az önmagunk ellen fordulás)
Amugy ezt én sem értem hogy miért kellene a fölös energiámat földbe raknom!?
Bocsi ha butákat kérdezek,de van ilyen gyakorlat?
De tényleg mire jó ez?
Ha túlteng bennem az energia,(és van ilyen,;)olyankor olyasmit teszek amivel ,,teremtek".
S Spirituszaurusz.
Még egy buta kérdés..... ;)
S hogyan adsz energiát másoknak?
Erre is van spiritális gyakorlat?
Egybevetve,az az érzésem hogy túlontúl kombináltok.
Ösztönös lények vagyunk.
S csak egy dolgot kellene csinálni.
Elöször is elfelejteni mindazt a sok hülyeséget amivel eddig tömtük magunkat,(tisztán látszik hogy zsong a fejünk és egyre jobban össze vagyunk zavarodva).
S szépen megállni és elcsendesedni.
S odafigyelni végre a belsö hangra.
Mert a belsö hang mindíg is mutatta az utat,de mi nem akartuk meghallgatni.
Azt hittük hogy okosabbak vagyunk,és hogy MI majd jobban tudjuk hogyan irányítsuk az életünket!
Különféle más emberektöl tanult,átvett gyakorlatokkal kergetünk álmokat amiket mások álmodtak.
S csodálkozunk hogy ha sikerül is elérnünk más álmait nem vagyunk boldogok!?
S ezért újabb álmokat hajkurászunk. ;)
Mit veszíthetünk azzal ha abbahagyjuk a fölösleges erölködést,és egy pillanatra megállnuk?
Hm?
Felébredünk..!? ;)
Üdv!Erika
A földelés fogalmával abszolút keverés van a new-ages irodalomban és szóhasználatban.
Ahogyan hangzik, valóban arra lehet gondolni, hogy levezetsz valami fölöslegeset magadból a földbe. Amikor átlépsz egy ajtón, egyszerre mentél ki, vagy be, attól függően, honnan néznek. Az energia munkában is hasonló a helyzet, a földelést lehet tisztításnak felfogni, ha erre a részére figyelsz.
Én a folyamat másik végével foglalkozom, a gyakorlatokban nem a földelést, hanem a Földenergiát használom - vagyis ami onnan visszafelé, fölfelé jön a gyökércsakrán keresztül. Ezt az energiát sok iskola nem használja tudatosan, legfeljebb féltudatosan. A földenergia a belégzéssel felerősít minden érzést, ami az adott pillanatban benned van, és a hozzá kötődő szándékot indulatba, cselekvésbe viszi át.
Ebből a tulajdonságából kifolyólag kiválóan alkalmas a tudatalattiban megbúvó sérülések keresésére, "kierősítésére" és észrevehetővé tételére. Vagy a másik oldalról, egy viszonylag már megtisztult, jó tudatállapot eksztatikus mértékűvé emelésére használható. "Lelkesedést" generálhatsz általa. Amiből aztán további gyakorlatok végezhetők, vagy alapesetben a feltöltődést segíti a többi energiafajta felvételével együtt.
Kevesen veszik észre, vagy az elejénél nem jutnak tovább, hogy pl. a Pleyados gyakorlatokban leküldöd az energiát a föld középpontjáig (innen a földelés elnevezés), de a visszajövő részével dolgoznak. Mi egyből a felfelé tartó Földenergiával gyakorolunk, többek között ezt tanuljuk meg tudatosan érzékelni, felvenni és használni.
És ezt akár földönjárásnak is nevezheted...:)
Köszönöm Hermes!
:DD
Akkor én értettem félre, de nekem a két fogalom teljesen mást jelent :)
Hogy hogyan adok másoknak energiát? Ehhez semmiféle gyakorlat nincsen, egyszerűen csak a figyelem. A tudatos figyelem. Figyeld meg, hogy bármit is figyelsz, annak energiát adsz. Nem olyan bonyolult ez, hogy bármiféle gyakorlat kelljen hozzá. Sőt kifejezetten egyszerű. Az emberek, meg minden más energiára tesznek szert, ha figyelmet kapnak. Persze van kivétel, találkoztam már olyannal, aki konkrétan megijedt a figyelmemtől. A figyelmet most ne úgy értsd, hogy pislogás nélkül idiótán meredsz az ember arcába :D, egyszerűen csak hagyd, hogy eljusson hozzád a valóság tőle. Ne az illúziók szűrésén át, nem kell róla véleményt alkotni, egyszerűen csak figyelni :) És akkor létrejön a kommunikáció. Nagy ritkaság egyébként a valós kommunikáció is szerintem. Az emberek csak beszélnek egymáshoz arra várva (jó esetben megvárják), hogy a másik valami olyat mondjon, ami ütközik a véleményével, és már ugranak is egymásnak, hogy bizonygassák a maguk igazát, a saját "emelkedettségüket". Az, hogy csodálattal figyeljük egymás mondanivalóját, és elámulva tekintsünk a másikra, amiért az élet sokszínűségéből önként átad nekünk egy darabkát, na ez már nagyon kihalóban van. Pedig szerintem ez az igazi kommunikáció. Minden más csak politika, hatalmi viszálykodás, erőfitogtatás. Látszaterő...
Ezért is írtam, hogy a valóságban, a teljes tudatosság birodalmában már olyan, hogy véleméy, nem is létezhet. Csak a figyelem létezik. Bármi, ami vélemény, annak már köze se lehet a valósághoz, hiszen a valóságról nem lehet véleményt alkotni. Nincs az a vélemény, amivel meg lehetne határozni a valóságot. Ahhoz a vélemények kevesek. A vélemények múlandóak. A véleményünk eltűnik az elménkkel együtt a testünk halálakor, a valóság azonban nem tűnik el, az mindig valóság marad.
De ettől függetlenül azonban minden egyes szavaddal egyet értek, csak kicsit elbeszélünk egymás mellett :)
Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy
adott energia a tudatos teremtés. Nagyon örülök, Spiritosaurus, hogy van azért ezen az oldalon pár ember, aki tudja mit jelent ez. Nem csak mint technika, hanem mint feladat. Nagyon magas fokú tudatosság ez, használom én is, kicsi és nagy dolgokra egyaránt. Nem hinném, hogy túl nagy szükséged lenne a megerősítésemre, de azért, amiért leírtad, ölellek!
Hali!
Gondolkodtam(mi mást?!:D) a dolgon én is és ez "földön járásdi"-val kapcsolatban hasonlóra jutottam, mint Te. Leszámolni a saját magunkkal kapcsolatos illúziókat és meglátni, hogy mi van... mert ugye sokan vannak "elszállva" még és gyakorlatilag tocsognak a fals látásmódokban.... én is még. :)
A sztori olyasmi, amiért kaphattam mediben ezt a szót, hogy valakin láttam, hogy mi van vele, de nem foglalkoztam vele, hanem nyomtam a hülyeségem és elég kellemetlen dolog volt...
Úgy gondolom, hogy míg felébredetté nem válunk, addig mindannyian megküzdünk ezzel a dologgal, ki többé, ki kevésbé... merthogy még nem látjuk a saját illúzóinktól a saját belső igazságunkat.
Számomra a földön járás a saját megérzéseimre, belső hangomra hallgatást, a saját érzelmeim őszinte és mély megélését, nemcsak a mások meghallgatását, hanem önmagam véleményének képviseletét is jelenti (hála és köszönet érte tanítómesteremnek, mert pár hónappal ezelőtt erre még nem tudtam volna ilyen őszintén válaszolni).
S nekem valahogy kapcsolódik az itt most épp a jelenben élésre, a tudatos figyelemre, ahol Spiri is írja.
Csakhát, amíg régi sérülések bejátszanak a múltból, addig ez a jelenben élés is nehézkes tud lenni néha.
Azt is el tudom képzelni, hogy a földönjárás mindannyiónknak mást jelent, merthogy mások a hitrendszereink, megszokásaink, az élettapasztalatunk, mást nyomunk el magunkban, más az amiben nem hagyjuk magunkat kiteljesedni.
Peti!
Gondolkodj el azon, hogy Te miben nem hagyod magadat kiteljesedni?
Mi az, ami félrevisz? Mi az ami érzelmileg/gondolatilag erősen befolyásol, s hatására mást teszel... mint amit szíved szerint tennél?
Bölcs barátnőm - minden spiri tudomány nélkül! - azt szokta mondani, "Én tudom, hogy kétféle dolgot tanít velem az élet egy emberen keresztül: azt, hogy mit kell úgy csinálni és azt, hogy mit nem szabad úgy csinálni, mint Ő" Nézd meg Te is azokat, akiktől tanulsz, hogy majd annyi év múlva úgy akarsz élni, ahogy Ő él vagy teljesen másképp? S a megállapított igazságodat alkalmazd a gyakorlatban.
S még egy: a gondolatorientált erőssége a gondolkodás, ami akkor ér a legtöbbet, ha meg van támogatva érzelmekkel és cselekvéssel. Ezen azonban csakis Te tudsz munkálkodni. Most még időben vagy hozzá, hogy úgy alakítsd az életedet, ahogy az később jó lesz (Neked)
Hajrá Peti szurkolok Neked!
Te menthetetlen Vagy!
Àllatorvosi karierröl ábrándozol miközben rettegsz a kutyáktól. ;)
Nem látod hogy az a szisztéma miszerint fejlödni akarsz nem müködik?
Talán ideje kipróbálni valami újat.
Az összes nagyszerü elmélet üres értéktelen humbuk ha nincs megtöltve tartalommal.
A spirituális fejlödés egyik fontos tananyaga hogy szépen kimész a terepre,ahol netalántán
megsérülhetsz,bepiszkolódhatsz.
Persze Te valahogy éppen ezt akarod elkerülni. ;)
Biztonságos távolságból kikaparni a gesztenyét Magadnak.
Bocsi a kemény szavakért!
De egy kicsit unalmas már folyton ugyanaz a nóta.
Szerintem hagyd ezt a spirituális mizériát a francba.
Add fel,ez nem a Neked való iskola.
...így nem.
Szeretettel!Erika
...de tényleg! ;)
Hát hozzám annak idején nem voltál ilyen kemény:)
Kikérem magamnak:D