Éppen azon tanakodtam magamban, hogy milyen teát igyak, amikor szemem sarkából megpillantottam kedvenc barátnőmet. Amikor mellém ült, alig hallhatóan köszönt, és azonnal a teakínálatot kezdte böngészni.

Ismertem, észrevettem, hogy gond van, de azt is tudtam, hogy ilyenkor jobb, ha az ember nem kérdezősködik, hanem megvárja, amíg magától kezd el mesélni. De úgy látszik, nagyobb volt a baj, mint gondoltam, mert percekig az időjárásról beszélt.

Végül nem bírtam tovább:
- Látom, valami bánt. – szóltam. Sötét felhők jelentek meg az arcán.

- Nem is tudom, hol kezdjem - ……….- Tudod, nem vagyok már túl fiatal, múlt hónapban átléptem a 35. évemet. Balázzsal már hat éve együtt vagyunk, nem házasodtunk össze, gyerek sincs. Úgy érzem, jó ez így.

A napokban viszont találkoztam néhány régi osztálytársammal, Eszterrel és Évával, és beszélgetés közben a házasságra meg a gyerekvállalásra terelődött a szó.

Jó kis vitába keveredtünk, mert Éva szerint a házasság a kapcsolat továbblépését jelenti. Szerinte, ha hosszú ideig együtt vagyunk valakivel, és nem kötjük össze hivatalosan is az életünket, akkor az azt jelenti, hogy csak egyik lábunkkal vagyunk a kapcsolatban. Mintha azt mondanánk: jó vagy nekem, de várok még valaki jobbra. Hát én nem érzem, hogy jobb férfira várnék, viszont a házasságtól nagyon félek.

- Nem emlékszem, hogy voltál már férjnél.
- Nem, nem voltam, de annyi rossz házasságot lát az ember. A szüleim, az apai nagyszüleim….

- Akkor, ha jól értem, a te életedben nem volt olyan esemény, amelyik kiváltotta volna ezt az idegenkedést?
- Nem volt semmi, de egyszerűen nem akarok esküvőt, mert aggódom, hogy úgy járok, mint az anyu, vagy az apai nagyanyám. Mindkét helyen a férfiak elhagyták a nőt. Szorongok, hogy velem is ez történik, és én ezt nem akarom.

- Vagyis a félelem nem is a tied, hanem az övéké?
- Tessék…? - nézett rám meghökkenve.
- Ha te, felnőttként nem tapasztaltál rossz élményeket a házassággal kapcsolatban, akkor ezek valójában nem a te érzéseid.

Egy ideig elgondolkozva meredt maga elé.
- Ezt nem értem. - mondta végül.
- Ha nem éltél át valamit, honnan tudnád, hogy milyen érzés?
- Onnan, hogy beleélem magam a helyzetbe.
- Pontosan – bólintottam – beleéled magad valakinek a helyzetébe. De ez nem a te érzésed, nem veled történtek a dolgok, hanem azzal, a másik emberrel.

Látszott a szemén, hogy foglalkoztatja a kérdés.
- De ez olyan gyakori. Átéljük a filmek szereplőinek a helyzetét, a beteg kiskutya fájdalmát…

- Így van. Ezt hívják együttérzésnek. Nincs is semmi baj ezzel, ha nem gátol minket semmiben. De igen gyakori, hogy észre sem veszed, és úgy élsz, azokat az érzelmeket éled meg a mindennapjaidban, amelyeket valamelyik ősöd.
Mondok egy példát: a férj megcsalja a feleségét. A közös gyerekük haragszik emiatt az apjára. Ha most utána gondolsz, egy gyerek honnan tudhatja, milyen élmény az, hogy megcsalnak valakit? Sehonnan. A harag, amit tapasztal, valójában a nő, az anyja érzése.
Beleéli magát az anya helyzetébe, és úgy érez, mintha őt csalták volna meg. Ez természetes dolog, egészen addig, amíg rövid ideig tart, és nem gátolja az életünket, vagyis – ebben a konkrét esetben - nem befolyásolja a gyerek párválasztását, és nem könyveli el az összes férfit szemét alaknak.
Ha viszont ezek bekövetkeznek, akkor az élete valószínű, boldogtalan lesz

Jó néhány percig csend, volt, barátnőm, csak a teáját kavargatta elmélyülten. Végül lehorgasztott fejjel, könnybe lábadt szemmel megszólalt: - Azt tudtad, hogy a gyerekszüléstől is félek? A nagymamám meghalt anyu születése közben….

www.csaladfelallitas.5mp.eu