Biztos veled is előfordult már, hogy értettél – láttál egy problémát vagy kérdést, de egyszer csak egy mélyebb rétege tárult fel számodra, ami megvilágosító élményt adott.

Az elmúlt egy hét történései éppen az önbizalomra, illetve annak hiányára irányították rá a figyelmemet. Egy jó ismerősöm elmesélte szakítása történetét, valakitől kaptam egy levelet, amelyben megvallotta egy ballépését, visszaemlékeztem arra, amikor emberekkel eltávolodtunk egymástól.

Csak jöttek és jöttek a felismerések, és a végén arra jöttem rá, hogy az önbizalomhiány korunk egyik legnagyobb betegsége, amely kapcsolatokat vet szét, félreértéseket szül, szégyent, és bűntudatot gerjeszt.
A legtöbb féltékenységi harc hátterében az húzódik meg, hogy egyik vagy másik félnek nincs elég önbizalma, és ezt kivetíti a partnerére. Felelőst keres, amiért ő rosszul érzi magát, és a másikat kezdi el gyanúsítgatni.

„Nem hiszek a szerelemben” – mondják néhányan, de valójában önmagukban nem hisznek. Abban nem hisznek, hogy bárki elfogadhatja és szeretheti őket éppen úgy, ahogy vannak. Emiatt aztán azt a gondolatot ültetik el a fejükben, és ezzel teszik valóságukká, hogy valóban nincs szerelem az életükben, mert ők maguk gátolják meg, hogy megmutatkozhasson.

Nem tudok elegendő pénzt keresni. Egy másik olyan meggyőződés, aminek hátterében az önbizalomhiány húzódik meg. Számos ilyen önkorlátozó meggyőződésünk van, amely meggátolja, hogy boldogok és önfeledtek legyünk. Szinte minden konfliktus, eltávolodás, kudarc oka az önbizalomhiány, vagyis az önszeretet hiánya.

A fentiek közül ismerős valamelyik, igaz? Nekem is, nyugodj meg. Mindannyian, kisebb vagy nagyobb mértékben, kisebb vagy nagyobb tudatossággal találkozunk ezzel a problémával, és próbáljuk kezelni.

Ha valamit érdemes lenne tanítani, akkor szerintem az lenne – már egész kicsi korban-, hogy hogyan ismerheted meg és fogadhatod el magad. Hogyan szeretheted meg önmagad éppen úgy, ahogy vagy.

Annak, hogy hogyan érezzük magunkat, és mennyi önbizalmunk van, az egyik alappillére az, hogy hogyan érezzük magunkat a testünkben. Csinosnak, vonzónak éljük meg önmagunkat, vagy éppen gátol az önszeretet megvalósításában az a pár, télen felszedett kiló, ami ott díszeleg a testünkön.

Mikor is lenne ez a kérdés aktuálisabb, mint most tavasszal, nyár elején, amikor indul a fürdőruhaszezon?