Átverések | Önmegvalósítás.hu

Átverések

Hozzászólások

15 hozzászólás
Hali
2010. március 24. szerda, 20:28 | Névtelen... (útkereső)

.. mennyire tűnik elfogadható magyarázatnak, hogy te magad is csalással jutottál valamihez???

Szerintem meg: nézd meg, mi
2010. március 25. csütörtök, 7:04 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Szerintem meg: nézd meg, mi volt a háttérben: félelem a veszteségtől. Ez volt az indító rakétád, ez adott energiát a teremtő gyakorlatodhoz. Ezt vonzottad be így.

Nekem a vonzás mindig akkor jön be "jól", ha el tudom engedni utánna. Nem is filózok tovább rajta. Ha túlagyalom, megint csak ellököm magamtól. Ha félek, akkor az jön be szélsebesen.

aamate képe
névtelen
2010. március 25. csütörtök, 7:35 | aamate   Előzmény

Őszintén nem értem, hogy ebben hol van az, amihez én jutottam csalással.
Mihez?
Ezt fejtsd már ki, mert ezzel a köddel nem érek semmit.

hermess képe
H: Öncsalás
2010. március 25. csütörtök, 8:25 | hermess   Előzmény

Nem tudom, Anita erre gondolt-e, de hitelből fogyasztási eszközt vásárolni, ami nem termeli ki a saját maga árát - az önbecsapás, öncsalás a részedről.

A bank részéről pedig, amelyik ilyenre veszi rá azokat, akiket lehet - átverés. Ez az igazi, első körös átverés. A többi már csak következmény a tananyagban.

Nem csak Neked írom ezt, hanem magamnak is, és még sok ezer hasonló cipőben járó honfitársunknak.

nem én gondoltam a
2010. március 25. csütörtök, 8:28 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

nem én gondoltam a csalásra, de helytálló, amit írtál

Én azt tapasztaltam, hogy
2010. március 25. csütörtök, 8:48 | Nagy Edit2   Előzmény

Én azt tapasztaltam, hogy amikor jön valamilyen probléma az életben, például anyagi nehézség, akkor első körben nem azt kell csinálni, hogy "megszabaduljak" a nem kívánt helyzettől, tehát hogy elkerüljem azt ami most fenyeget, hanem pont az a feladat, hogy feldolgozzam, foglalkozzak azzal a témával.
Konkrétan Nálad azzal, hogy megéld az elszegényedést, a szegénységet, a nincstelenséget.

Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy mindig biztonságban érezd magad anyagilag?
Miért nem elfogadható az, hogy nincs pénzed?
Miért gondolod, hogy bármilyen állapotod is örökké tart? Pláne amíg az "ellenkezője" elől menekülsz.

Az élet tanításokat hordoz. Kaptál egy jelet, megszűnik az állásod. Ez nem volt elég, mert nem arra vetted az irányt, amerre az élet vinni akart, hanem pont ellenkezőleg akartál menni. Megszüntetni, kikerülni a tanítást. Szerintem ezért kellet még nagyobb helyzetet kapnod, és mind addig csinálja ezt az élet, amíg úgy ellehetetlenít, hogy nem fogsz tudni kibújni a tanítás alól.

aamate képe
Értem
2010. március 25. csütörtök, 8:55 | aamate   Előzmény

és köszönöm. Megvizsgálom magamban. Úgy érzem, ez egy helyes irány.

Wiiilson

Köszönöm! Bár nagyon sok
2010. március 25. csütörtök, 9:24 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Köszönöm! Bár nagyon sok minden más is szerepet játszik a szinte állandósult szorongásos állapotomban - itt a lényeg! :) Ez az! Szegénységben - mégis gazdagságban nőttem fel. Lelkiekben sokat kaptam, a ruha és játékok és egyéb kütyük mellékesek voltak...Egész gyermekkoromban azt láttam és hallgattam, hogy a szüleim mennyit küzdenek azért, hogy legyen valamink. A pénz, ami befolyt, hamar ki is ment - nem tudtak vele bánni. Amikor nekiindultam a nagybetűs Életnek, azt nem tudtam, mit akarok, csak azt tudtam, mit NEM akarok. Elsőre rosszul választottam - tizenvalahány év után változtattam. Egzisztenciális biztonságban voltam - de ezt nem én teremtettem. Második házasságomban élek, egzisztenciális biztonságban, megvan itt minden, ami kell, sőt több is - de szintén nem én teremtem...

"Helyzetem" nekem is van - csak a lányom tud róla, aki saját terheként hordja : s bizony beteg is lett a gerince...A "helyzet" az én rossz döntésemből adódik - tehát nekem kell kimászni belőle.

Most, hogy olvastam ezeket a sorokat, mintha egy hatalmas kő zuhant volna le...Nincs olyan mély gödör, amiből ki ne lehetne mászni! Pontosan tudom, hogy első megérzésem a pénzszerzésre vonatkozóan helyes irány, így most bátran fogok belekezdeni a vállalkozásom beindításába. Önálló egzisztencia megteremtése = nyugalom. Ez az, ami az életemből hiányzott! Ez az, amire mindig vágytam, de féltem belevágni! Mert mindig mások tették fel helyettem a kérdéseket : ...de mi lesz, ha... . Nincs többé, " mi lesz ha", majd ha odaér a dolog, akkor fogok vele foglalkozni. Addig megyek az elképzeléseim útján.

Az egészséges ember dolgozik és szeret. Nálam az első mindig hiányzott, mert "csak" háziasszony lehettem.

Még egyszer köszönet! Most lépek a hivatalba és szedem össze a papírjaimat! Szép napot mindenkinek! Az enyém már az!:)

A moderátornak...:)
2010. március 25. csütörtök, 9:27 | bodza (útkereső)   Előzmény

A moderátornak...:) Elfelejtettem bejelentkezni...A hsz. az enyém. Elnézést!

Hali :)
2010. március 25. csütörtök, 9:23 | Névtelen :) (útkereső)   Előzmény

.. no akkor oszlassuk a ködöt :)

Azt gondolom, hogy az élet minőségeinek szintjei vannak.
Mint pl. egy háznak, hívjuk őket emeletnek vagy mint egy fegyháznak :DD
Mondjuk csökkenő szintek az alsóbb szintek, mint ahol vagy.
Hazugok szintje, tolvajok szintje, csalók szintje, rablók szintje, stb...

Az emberek azt hiszik, hogy ezek mesterséges elválasztások, pedig nem, az élet mintájára alkották.
Az ábra azt mutatja, hogy pont ezen a szinten vagy valamikor valahol csaltál vagy becsaptál valakit.
Nem mondom, hogy ekkora értékben, de akkora értékben, amekkorának érzed most az átverést.

Én pl. loptam életemben és tőlem is loptak.
Hazudtam és nekem is hazudtak.
Nem adtam vissza kölcsönt és nekem sem adnak.
Az érték nagysága nem számít annyira mint hinnénk, inkább a lelkiség számít.

Ez egy játék/játszma, olyan mint az add tovább, csak negatív formában :DDD
Te lopsz A-tól, A lop B-től, B lop C-től, C lop tőled és az ember már baromira nem is látja az összefüggést pedig van.

Minden jót mindenhez :D

Az élet meg nagy tréfa mester
2010. március 26. péntek, 14:16 | Kassay Noémi

Én is azt gondolom, hogy nem jó oldalról közelítetted meg a dolgot, mert csak arra figyeltél, hogy mit nem akarsz.
Az élet meg nagy tréfa mester, mert mindig pont azt hozza elénk amitől a legjobban félünk.
Nem csoda hiszen valószínűleg azzal lesz a legtöbb dolgunk.
Neked szerintem a veszteségekkel,de ha ezt onnan közelíted meg, hogy miért félek ennyire a vesztéstől, már nem is olyan nehéz.
Meg kell tapasztalni, hogy semmink nincs biztonságban, illetve hogy abban van, de csak ha bízol abban hogy a teremtő mindig meg ad neked mindent amire szükséged van.
Ellenkező esetben nem lennél itt, hiszen nem tudnál fejlődni.
Soha semmiben nem szabad úgy gondolkodni, hogy mit nem akarok!
Noa

aamate képe
Noa
2010. március 26. péntek, 18:18 | aamate   Előzmény

Köszönöm.

Szia Noa! Egy pontban vitába szállnék Veled!:) "Soha semmiben ne
2010. március 27. szombat, 7:49 | bodza (útkereső)   Előzmény

Szia Noa!

Egy pontban vitába szállnék Veled!:) "Soha semmiben nem szabad úgy gondolni, hogy mit nem akarok!" Én nem is gondoltam, hanem tudtam, hogy mit nem akarok! Csak egy példa az életemből: anyám mindig rosszkedvűen ébredt, ideges volt, dühös, amit mindig rajtam és az öcsémen vezetett le korán reggel. Mivel én voltam a nagyobb, mindig én kaptam többet, még pofonokból is. Aztán fogtam az öcsém kezét és mentünk az iskolába. Összetörve lelkileg, néha sírva, néha tele lelkiismeret furdalással, hogy mindez miattunk van. Szívesen hangoztatta ugyanis anyám, hogy értünk küzd minden nap...Két kisgyerek, aki semmit nem ért...Aztán egyszer fellázadtam, és elmondtam - inkább kiabáltam - az összes bajunkat. Pár nap viszonylagos nyugalom - és minden kezdődött elölről. Akkor már nem érdekelt tovább...Fülemen be - ugyanott ki...De az öcsémet nagyon megviselte. Sétáltunk az iskolába, és 13-14 évesen már tudtam, hogy ha egyszer gyermekem lesz, soha nem fogom bántani azért, mert én épp rossz kedvű vagyok. Így is lett. Nálunk minden reggel vidám, finom ételillatú és nevetős. Mindhárom gyermekem így indul iskolába és oviba.:) Nem cipeltetek velük olyan terhet, amit nem nekik kell cipelniük.

Ugyanilyen a bizalom is. 16 éves koromban elmondtam őszintén anyámnak, mi bánt, mi fáj, úgy beszélgettünk mint barátnő a barátnővel. Nem telt bele három nap, mindent visszakiabált rám, ráadásul idegenek előtt. A legbensőbb titkaimat. Ha nekem valamelyik gyermekem azt mondja: "anya, ez titok!", akkor nálam az is marad! Még az ovisé is. Pontosan tudtam, hogy nem fogok visszaélni senki bizalmával - és ez így is maradt.

Összegezve: véleményem szerint igenis vannak dolgok, amiről nemcsak gondolni, hanem tudni kell, hogy azt NEM akarom!

Ha valamit félreértettem írásodban - elnézést! Szép napot Neked!

Viiillson esetében is, nem azt kell kijelenten
2010. március 27. szombat, 9:02 | Kassay Noémi   Előzmény

Kedves Bodza !
Nem tudom hogy hogyan magyarázzam el neked, hogy hogyan gondoltam, de megpróbálom.

Szerintem gyerekként édesanyád csak azt akarta neked is meg az öcsédnek is megmutatni, hogy nektek a kiszolgáltatottságot meg kell tapasztalnotok.
Ezért születtetek hozzá.
Amikor Te azt mondtad, hogy így nem, csak a kiszolgáltatottságnak erre a módjára mondtad azt hogy ezt nem akarom.
Más módon, más formában valószínűleg azóta is éled, mert ha nem, akkor nem lenne családod.
Az asztrológiának pont ez a lényege, hogy ha valamit egy bizonyos formában sehogy sem tudok elfogadni, akkor azt hogyan élhetném meg másként, más formában.
Te találtál egy utat amit már elviselhetőnek tartasz, és ennek nagyon örülök(kevesen találják meg), de nem arra mondtál nemet hogy nem akarok kiszolgáltatott lenni, mert akkor az Uránusz másik oldalát a függetlenséget élnéd, de akkor nem lenne családod.

Viiillson esetében is, nem azt kell kijelenteni, hogy nem akarok veszteni semmit, hanem, hogy mi az amit el tudok engedni anélkül, hogy abba belerokkanjak?
Üdv Noa

Köszönöm, Noa! Azt hiszem, oszlik a köd...:) Más téren valóban
2010. március 27. szombat, 10:24 | bodza (útkereső)   Előzmény

Köszönöm, Noa! Azt hiszem, oszlik a köd...:) Más téren valóban nagyon kiszolgáltatott vagyok, és ettől szinte állandóan szorongok, bár mostanában kezd alábbhagyni a szorongás, érzem, hogy változás közeleg - csak még mindig félek tőle egy kicsit, de muszáj lesz szembenéznem vele! Eddig 20 év ment el erre az életemből - de ez a 20 év nagyon sok mindenre megtanított. Van ennek pozitív oldala is ám!:)

És mi van akkor, ha a "nem akarom" kifejezést kicseréljük a " félek tőle" kijelentésre? Ugyanaz a kettő? Mert szerintem nem!

Feliratkozás Hírlevélre