Azt álmodtam, hogy egy tetszetős új laptop táskát kaptam.
A következő éjjel meg egy piros és fekete hátizsákot.

Mit jelenthet ez?

Nem tudom pontosan, mi történik bennem, de érzem, hogy fontos, és érzem, hogy változás.
Valahogy egyszerűsödnek a dolgok, az, ahogy látom önmagam és a világot. és ez jó.
Ilyenkor azt érzem, és nem csak gondolom, vagy látom, érzékelem, és legfőképpen ÉRZEM BELÜL, hogy az a végső valóság, hogy VALÓJÁBAN NINCS SEMMI.

Nem tudom. Tök jó.

Valójában nincs pokol és mennyország és isten sem. Úgy igazából.

És ez nem baj. Sőt.

vagyok. Születek, élek és meghalok. Vagy legalábbis így nevezhetem azt, ami történik. Nem ez a lényeg, de valójában, mégiscsak ez történik. De nem ez a lényeg. :)

Tegnap bejelentkeztem egy on-line ismerkedési oldalra. Régen ezt kizártnak tartottam. Változom.
Mióta külföldön élek, nagyon megszerettem a Facebook-ot. Kapcsolat az otthoni barátokkal, ismerősökkel. Mostanában már mozgolódott bennem az érzés, hogy szívesen ismerkednék idegenekkel is. A kíváncsiság bennem volt, mégis tartózkodtam az egésztől. Ki tudja, kivel akad össze az ember egy ilyen oldalon.

A lovas pszichoterápia olyan pszichoterápiás eljárást jelent, mely során a gyermek vagy felnőtt lelki betegségeit a ló közreműködésével, "asszitálásával" gyógyítjuk. A lovasterápia tehát a megszokott pszichoterápiákkal ellentétben nem a szobában és nem négyszemközt zajlik, hanem egy lovarda területén, a terapeuta, terápiás ló és páciens háromszögében.
Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért a lovat használjuk terápiás állatként?

Még tavaly nyáron újra elkezdtem az argentin tangó alapjait. Olyan emberek tanítottak ezúttal, akik hagytak bőségesen időt az összehangolódásra, és a vezetés „lélektanára”.

Tegnap nemzeti ünnep volt.

Gondolkodtam, mit jelent nekem ez a nap. Hogyan ünnepeljem meg? Tavaly tánctáborban voltam. Akkor csak örültem a szabadság napnak, de "nem érdekelt" a miértje. Idén akartam valamit... Állami megemlékezésről megint lemaradtam, Akkor lehetne helyette valami...

Végül jött a youtube barátom, és zenét hallgattam. Honfoglalás, Bánk bán, stb... Meg egy kicsit doboltam. Ennyit a megemlékezésről. Jövőre talán jobban átérzem a lényegét...

Emellett sok kósza gondolatom volt.
Ezek jutottak eszembe:

Hiszem, hogy minden ember lelkében ott van a tudás, hogy miért, mi célból született le erre a világra.
Mégis, egész életünkben szüntelenül, megállás nélkül keressük a miérteket.
Válaszokat keresünk a miértekre.
Miután megszületünk, ebben a világban nagyon nehezen tudjuk felidézni milyen életet is választottunk érkezésünk előtt magunknak, és főleg: miért?
Szerencsések azok az emberek, akik pontosan tudják mi végre születtek meg, mi a teendőjük, milyen irányba kell elindulniuk az életben ahhoz, hogy küldetésüket,feladataikat teljesítsék Sorsuk által.

Az ember és az élet olyanok, mint a könyvek. Amikor megszületik egy gyermek, akkor, mint üres kis könyv, de inkább csak borító, amit egyenlőre megterveztek külsőre, különösebb igazi jelentősége még nincs. Ennek ellenére mégis olyan érzés mintha valaki előre tudná, hogy miről fog majd szólni és hol fog majd véget érni ez a kis könyv, hiszen ő maga is érzi.

Gondolatom lepkeszárnyon
messze repít, nem itt jár.
Szívemnek oly kedves tájon
mesebeli udvarán.

Varázspatak vize csobog,
virágos kert illat száll,
parázs alatt tűzfa ropog,
sok kis kobold körbejár.

Fűzfa alatt Tündéranya
hívogató tánccal vár,
bekebelez hálójába,
tán nem ereszt soha már.:)

Elöljáróban annyit,hogy a szerelem bevonzásával 2012 március elején ismerkedtem meg,s kezdtem is alkalmazni az innen onnan összeszedett dolgokat,gondolatokat.

2012 április 09.
Egy hétfői munkanap.Minden a szokásos mederben....változásra nem is igen számítottam,egész addig,míg egy hirtelen ötlettől vezérelve a mobilomról be nem léptem a már majdnem 3 hónapja meg nem látogatott játékomba.