mi a valóság... avagy hogyan változik a pokol paradicsommá?
az élet egy olyan virtuális valóságtudat, ami felerősített hallucinációkat kelt bennünk.
valójában csak a szeretet létezik, az az egyetlen valóság, minden más illúzió.
ez a világ egy játék, amiben az a cél hogy életedben át tudd változtatni a poklot menyországgá.
ádám és éva nem lettek a paradicsomból kiűzetve, ez egy nagy átverés.
ádám és éva az illúzió fájáról ettek, azt hitték hogy a körülöttük levő világ paradicsomból átválozott abba a valóságba amit most az emberek többsége elfogadottnak tart.
az emberek körülöttünk csodálatosak, és minden megnyilvánulásuk szeretetből fakad.
persze az ember kiindulása az életbe nem ezt tükrözi.
csak elég körülnézni a világban és meg lehet látni a durva erőszakot, gyilkosságokat, alkoholizmust, gyerekek megerőszakolását, és még sorolhatnám.
igen, drágáim nem vagyok vak.
énsem a holdról jöttem, van fogalmam az életről.
éppen ezért írom ezeket a sorokat.
az ember egy rakás feladattal érkezik ebbe a világba.
kinek mi a feladata, mindenkinek magának kell tudnia azt hogy az élet mely területén szenved.
mitől félsz a legjobban?
mikor kap el az undor, mit gyűlölsz az életben?
a mindennapjaidban?
vannak akinek a családjával vannak gondjai, vannak akinek a munkahelyén, és a legtöbbünknek szinte mindenhol, akár örülünk ha elmondhattuk hogy a napunkat túléltük, még ilyen is akad.
én személy szerint egyesével láttam neki a feladatnak.
személyenként.
ki az akivel konfliktusom van?
anyám volt az első, vele olyan volt a viszonyom hogy azt szoktam mondogatni: "milyen az ideális frizura anyámnak? középen baltával kettéválasztva..."
és ez igaz is volt,szinte nem volt olyan beszélgetésünk amikor ne ugrottunk volna egymásnak.
és sikerült! ... (és még még egészben is van...)
rájöttem hogyan tudom ezt a folyton megújuló csapdát felismerni.
ELFOGADOM ŐT OLYANNAK AMILYEN.
BÁRMIT CSELEKSZIK, ÉN ELFOGADOM ŐT VELE EGYÜTT ÉS SZERETEM.
minden alkalommal amikor előjött az okosságaival amit gyűlöltem, akkor arra gondoltam, most te fontosabb vagy nekem mint a saját igazam bizonygatása.
had mondjad végig, látom mik a félelmeid, látom mennyire nyomorúságos az életed, de ELFOGADOM hogy te ezt választottad.
ELFOGADLAK A NYOMORÚSÁGOS ÉLETEDDEL EGYÜTT AMIT TE VÁLASZTOTTÁL
látom a gyengéidet, az illúzióidat.
látom hogy nem akarsz megváltozni, és én NEM ERŐLTETEM.
SZERETLEK.
szeretlek ígyis, mocskosan, tele rossz gondolatokkal és félelmekkel.
szeretlek mert te ezt választottad.
mint ahogyan a huncut kisgyerek belehempergőzik a sárba, én meglátom ezt az énedet tökéletesnek.
és eljött a nap amikor ezt képes voltam felismerni.
a vállára borulva sírtam, és végre tudtam szeretni őt.
úgy igazából...
nem úgy ahogyan tanítottak hogy "ha jó leszel, szeretlek".
hanem szívből.
ha rossz vagy akkoris szeretlek!
TE SZERETSZ AKKORIS AMIKOR ROSSZ VAGYOK?
KINEK A KÉPÉT KELL FELÖLTENEM HOGY ÉSZREVEGYÉL, ÉN TE VAGYOK?
Hozzászólások
3 hozzászólásGyönyörű amit írtál, jó olvasni. Árad belőle a szeretet. Köszönöm.
Annyira szeretnék én is ide eljutni.
Ahogy olvastam a soraidat, a sírás kerülgetett. (Sajnos nem merem magamnak megengedni, hogy hangosan zokogjak a munkahelyemen.)
De azért egy kicsit befelé figyeltem, hogy mi ez a sírhatnék?
És azt találtam, hogy a lelkem "majd kibújik a bőréből", hogy igen, igen, ezt akarom én is. Csak a sok csalódás, fel nem dolgozott fájdalom mondatja velem azt, hogy nem. Azt már nem. Nem fogok szeretni valakit, aki ennyi "rosszat" tett velem. Bezárom magam az újabb fájdalom elől, na és persze a szeretet elől is. De inkább nem kell a jó sem, csak a rossz ne jöjjön.
Egyébként meg miért az anyámra figyelek, az ő tökéletlenségére? Én hol vagyok a tökéleteshez? Csak ugye az más. Nekem lehet, de Neki nem. Mert csak a magam nézőpontjából vagyok hajlandó nézni a világot. És bezárulok minden rezzenésre, ami a fájdalom szelével jár.
Mackó
Csak illúziómentesen...
Hihetetlen szép dolgokról írtál! Mert a szeretet önzetlen és elfogadó, árad és fénylik.
Szerintem, ahhoz hogy ide eljussunk magunkat kell először elfogadni és szeretni...mert az egónk hamis képeket táplál(hat) belénk, tele van a körülöttünk lévő világ hamis illúziókkal, és egyedül csak magunkban találhatjuk meg az idevezető utat. Segítők akadnak már és azt látom, hogy egyre többen! Ez jó! De a feladatot mindenkinek saját magának kell megoldani. Van, akinek ez egyik pillanatról a másikra sikerül és van akinek ez évtizedekig tart. Vagy nem sikerül, mert hárít és magyaráz.
Elfogadni akkor tudunk másokat, amikor magunkat már teljesen elfogadtuk.
Hogy képes vagyok-e mindig szeretni, amikor mások rosszak? Sajnos még nem. Vannak nem is rövid időszakok, amikor igen. Aztán jönnek a hazugságok, gonoszságok és kibillent. Vívom a csatám, miközben igyekszem magyarázatot találni a miértekre. Akkor hitetlen vagyok. Kevés a hitem Önmagamhoz. Aztán változás történik és újra a helyes úton járok.
Isten, Teremtő, legfontosabb törvénye a Szeretet! Megadatott, hogy szabad akaratunk legyen. Megadatott, hogy döntsünk jó és rossz között. Életeink során átéltük a gonoszságoknak megannyi princípiumát. Okoztunk és kaptunk fájdalmakat. Adtunk és kaptunk szépséget, bölcsességet. Lehet választani merrefelé tartsunk.
Ahhoz, hogy a poklunkat átváltoztassuk, és máshogy tekintsünk a világra, és lássuk a szépet, a lelki gazdagságot, és egyáltalán fénylőbbnek, színesebbnek lássuk az életet, magunknak kell változni. Vágyakkal, gondolatokkal, tettekkel.