A felnőtté válás számomra nem a testi érettség elérését jelenti, hanem sokkal inkább a lelki felnövést, az életre való érettség elérését.

Egy gyermeknek nem kell foglalkoznia a megélhetéssel, hiszen még a szülei tartják el. Nem kell terveznie a jövőjét, a napjait, mert arról is gondoskodnak a szülei. Nem kell komolyan vennie az életet, hiszen Ő még a felkészülési szakaszban van, ahol ez főleg játék és tanulás. Nem kell felelősséget vállalnia a tetteiért, hiszen jó ideig nem is képes rá!

Ezzel szemben egy felnőtté vált léleknek terveznie kell a jövőjét, döntéseket kell hoznia, megcselekedni, amit szükséges és mindezekért vállalnia kell a felelősséget. Sokkal-sokkal több a dolga, nagyobb a terhe, több a felelőssége.

Ugyan ki akar ennyi nehézséget és ekkora kockázatot vállalni?
Csodálkozunk ezek után, hogy a gyerekek nem akarnak felnőtté válni?