"..Adtam szádba új szavakat,
Tartottalak, aztán titokban, -mint ki fióka-madarat
röptet- zárt markom szétnyitottam, mondtam:
Szállj, próbáld, erős vagy már.
Elkaplak, hogyha elfáradtál!..."

Jobbágy Károly sorai ezek…E gondolatok jegyében próbáltam szeretettel terelgetni kezdő anyaként a rám bízott csodálatos Lényeket: Gyermekeimet. Akkoriban még nem voltam, nem lehettem az, aki ma vagyok. Néha sajnálom, hogy akkor még nem tudhattam azt, amit ma már TUDOK. De egy biztos: lehetőségeim, lényem szerint igyekeztem a legtöbbet nyújtani, adni.