Látszólag jó sorsom van, van mit ennem, innom, hol laknom, de mindig is azt éreztem, hogy tévedésből vagyok ebben a világban és kényszerből kerültem ide, amiből szabadulnom kell.
Ahogy idősödöm egyre jobban vágyom már arra, hogy meghaljak, de öngyilkos nem tudok lenni, valami belső blokk ezt nem engedi.

Aludni szeretek és gyűlölöm amikor felébredek, esténként pedig imádkozom, könyörgöm, hogy legyen már vége, ne éljek tovább, mert számomra ez csak szenvedés.