A napokban többször is eszembe jutott az íjászat. Először a londoni Olimpia kapcsán, majd valamiért többször nap közben is, most pedig egy ismerősöm utazik el egy lovas íjászhoz tanulni, gyakorolni.
Párszor én is lőttem már életemben és olyankor mindig előjött annak az érzése, távoli sejtése, hogy az íjászat egy meditációs technika is, amely az összpontosításról, célkitűzésről, Önfeladásról, akarat és szándék elengedésről, módosult tudatállapotokról, …egyszóval a tudatosságról szól.
Egész napos íjászat, izzasztó kunyhóval és dobolással!
A napot kora reggel izzasztó kunyhóval kezdjük.
Ezután íjászat következik, melyben a készségszintű lövés megtanulása a cél.
Az íjászat ( egy spirituális út ugyanúgy mint más önmegismerő technikák.
Önfegyelem, befelé figyelés, koncentráció, a magam és a környezetemmel való harmónia megélése egy lövésben és lövéstartásban Ezek mind kihatnak az életünk számos terültére. ( nem csak a látszólagos fizikai szinten hat,
