Teremts meg mindent az életedben, amire vágysz! = Vedd észre, hogy már abban a pillanatban a tiéd, hogy a vágy megjelent.
„Mert ugye van az a világ, ami van, van az a világ, ami nincs, és a kettő között létezik egy harmadik: a lehetőség szerint létező. Egy világ, amelyik lehet.” – Pintér Béla
HISZEM, HA LÁTOM…?! –
„Napszikra Nyílt hétvége” nőknek, férfiaknak, gyermekeknek…- vagyis az egész családnak
"Mindannyiunknak hatalmunkban áll választani egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szabadság és szolgaság között.
A miénk a döntés, nem pedig bárki másé." /R. Bach /
"Mindannyiunknak hatalmunkban áll választani egészség és betegség,
gazdagság és szegénység, szabadság és szolgaság között.
A miénk a döntés, nem pedig bárki másé." (R.Bach)
Hitvallásunk, hogy minden ember egyedi, megismételhetetlen csodája az életnek, így mindenkinek van egy adott, egyéni képessége is arra, hogy életviteli döntéseit, változtatásait, vagyis sorsát saját erejéből, megfelelően és önmaga irányítsa.
Az emlék nem a fényes márványban van, sem pedig a kőbe vésett szóban. Nem őrzi meg szobor, nem örökíti meg kép, s a világ dolgai nem zárhatják magukba. Nincs az a szó, nincs az az ereklye, amely lakóhelyül szolgálhatna bárki emlékének. Szeretteid emléke csakis lelkedben él. Bármi más csak felidézheti azt. Mert a lélek nem múlandó, a test pedig csak formát vált.
Az emlék nem élettelen dolog. Nem múltba vesző képek sorozata.
Az emlék vigaszteljes ígéret.
Ígéret arra, hogy még találkozunk!
Azt mondják, a halál utáni pokolra kerülés „mindössze” annyit jelent, hogy a halálunk utáni pillanatban lehetőségünk nyílik áttekinteni az életünket úgy, hogy intenzíven átélünk mindent, amit viselkedésünkkel más embereknek okoztunk. És ha inkább fájdalmat és bánatot okoztunk, az duplán fáj: egyrészt átéljük a másik szenvedését, másrészt a rettenetes szégyent, amit a fölött érzünk, hogy ezt tettük.
Egyszer volt hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki
ezt mondta Istennek, "Tudom ám, hogy ki vagyok én!"
Ez csodálatos! Ki vagy? - kérdezte Isten
Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra amit a Királyságban már
az összes lélek tudott.
Pompás! - mondta - Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és
