A filozófia szó jelentése: a bölcsesség szeretete. A bölcsesség szeretője pedig minden esetben költő, a Lét költője. Ezt a kifejezést jelen írásban valamilyen mesteri, vagyis már művészi szintre fejlesztett, a spiritualitáshoz szorosan kapcsoló tevékenységet megjelölő fogalomként használom. E fogalmat használom a vallásos irodalomból ismert szentekkel, a tudománytörténet képviselőivel, a világirodalom és a zenetörténet nagyjaival kapcsolatban is.
Korszakok változásával változott a halálhoz, halottakhoz való hozzáállásunk is. Egészen a XX. században bekövetkező tudományos-technikai forradalom idejéig a lét természetes részeként tekintettünk rá. Azonban az orvostudomány olyan mértékben kezdett fejlődni, hogy az a benyomásunk támadhatott, uralni tudjuk ezt az életterületet is. Ez a hit elbizakodottá tett minket, és a halál témáját kezdtük kizárni a tudatunkból.
Ki, mit ért alatta?
Hogyan élte, amíg nem kereste rejtelmeit? Változott valami?
Érzed-e, hogy lemaradsz valamiről? Mi az ami szerinted értelmetlen benne?
S mi az értelme?
Hát ez meg mi ez az?
A Walden napokra olyanok jelentkezését várom, akik számára nem teljesen osztályidegen az a gondolat, hogy: nincsenek elvárásaim...
... Nem valamivel kapcsolatban, hanem úgy általában.
Akikhez valamennyire közel áll a „nekem mindegy” hozzáállás. Azokat várom akik tudnak, szeretnek, szeretnének, esetleg el tudják képzelni, hogy nem csinálnak semmit.
„-Mit csinálsz Micimackó?
-Semmit…”
Azok jelentkezését is várom, akikre fentebb felsoroltak egyáltalán nem jellemzőek.
