Voltam ma a barátnőmnél, akivel együtt járunk pszichodrámára, és hihetetlen sikeres az önvizsgálatban, és abban hogy megtanuljon ráhangolódni magára és másokra. (Megtanuljon szeretni, és feloldozni magát a karmák, a lélek kötöttségei alól.)
Olyanok vagyunk, mint a testvérek, nem is, mintha egyek lennénk. Beszéltem neki az írásainkról, és amikor nevetve meséltem, h azt írtad, hogy önnön csöpögősségemtől hatódok meg, és h ez milyen igaz, azt mondta, igen, ez neki is alapélménye.

Mostanság elfogadás gyakorlatokat végzek, állítólag rám fér! :)
Már jó pár körön túl vagyok, van még néhány ötletem is, de annyira belejöttem és olyan lelkes vagyok, hogy most úgy látom, a lelkesedésem tovább fog tartani, mint az összeírt, elfogadásra váró tulajdonságok! Viszont ismerem is magamat annyira, hogy tudjam: a vasat addig kell ütnöm, amíg meleg, mert egyszer csak hipp-hopp elillan a lelkesedésem!