Huszonnyolc éve keresem azt a bizonyos utat, amelyen végig kell mennem... de mindig eltévedek a sűrűben, megrekedek valahol, és nem tudok tovább lépni.
Néhány hónapja találtam erre az oldalra, épp amikor kétségbeesve kerestem a kiutat a sűrűből. Sorsszerű volt az egész. Akkor még nem regisztráltam, mert nem tudtam ugyan mit is írhatnék én. Feliratkoztam a hírlevelekre, majd talán az segít megtalálni az utat. Eljutottam az első feladatig, amelyben elő kellett vennem egy papírt és két részre osztani azt. Egyik oszlopba azokat a dolgokat kellett írnom, amin változtatni szeretnék, a másikba azokat a dolgokat, amiket el kell fogadnom, mert nem tudok rajta változtatni. Nos, az a papír azóta is ott van az íróasztalon, két oszlopra bontva, de üresen. Képtelen voltam rá bármit is írni. Nem könnyű a hibát megtalálni önmagunkban.

...Nem vagyok gazdag, de megvan mindenem, hogy ne szenvedjek semmiben hiányt és könyveket tudjak vásárolni amiből képezhetem magam. Így találtam meg és talán csak így található meg a bennem lévő kitöltetlen ŰR. Ami most szippant magába minden spirituálisat.
Egy szegénynek azzal kell egész nap törődnie, hogy megélhessen, nincs energiája, hogy mással foglalkozzon.
Egy tehetős aki rádöbben, hogy megvan mindene, s ez valahogy mégsem elég és megérzi