A napokban egy önismeret után érdeklődő azt kérdezte tőlem, hogy mennyi időbe kerül, mire rendbe rakja a magánéletét, mennyit kell ehhez tanulnia? Mondtam neki, hogy ha intenzíven tanul, gyakorol, akkor kb. 4-5 év alatt elsajátíthatja a legfontosabb alapokat és a legtöbb problémáját ezekkel meg is tudja oldani.
Erre Ő meglepődött: „Olyan sok idő?? Nekem erre nincs ennyi időm!
Már annyit szenvedtem, hogy nem érek rá ennyit várni a megoldásokra!"Aztán nagyjából ennyibe is maradtunk, végül nem kért az önismereti tanfolyamból, és így váltunk el.

No, ezen elgondolkodtam. Vajon mennyi lett volna számára a bevállalható idő, ami alatt elsajátítja az önmegismerés és tudatos problémamegoldás eszközeit, és ezekkel kilábal a problémáiból? Két hét, vagy két hónap?
Miért sokallta azt a 4-5 évet tanulásra, önfejlesztésre? Mennyi időt szánna rá szívesen? Annyi minden másra szívesen fordítunk többet, erre miért nem?

Azt gondolom, hogy az életünkben a leghasznosabban eltöltött idő az, amit önmagunk fejlesztésére fordítunk, hiszen ennek a legbiztosabb a megtérülése. Minden önmagunk tudatosítására fordított óra és nap eredményét utána egész életünkben élvezhetjük, hiszen amit fejlesztünk (maga a személyiségünk és a tudatosságunk), az aztán végig ott van velünk, elkísér az életben, tőle függ a jó vagy a rossz közérzetünk!

Mennyi időt eltöltünk haszontalanul vagy minimális megtérüléssel:

1. Évekig tanulunk egy szakmát, és még a végére sem értünk az alapok elsajátításának, mire már hihetetlenül unjuk és reméljük, hogy nem ezzel kell majd foglalkoznunk egész életünkben!
2. Hajszoljuk a pénzt, gyűjtjük az anyagi javakat, azon gondolkodunk, hogyan tudnánk még könnyebben, még kényelmesebben élni, holott tudjuk, hogy a valódi jó érzéseket nem tudjuk odatervezni az életünkbe, amikor nem önmagunkra, hanem a tárgyak birtoklására figyelünk!
3. Felesleges, nem szeretett, kinőtt kapcsolatokra, tevékenységekre, megszokásokra pazaroljuk a drága időnket, olyanokra, amiket nem tennénk meg, ha már csak egy hetünk vagy egy napunk lenne hátra az életünkből! Talán a mai az utolsó?
4. Szenvedünk a problémáink miatt, gyötrődünk, sírunk, zsörtölődünk, panaszkodunk és sajnáltatjuk magunkat, pedig ha a szenvelgéssel töltött időnknek csak a negyedét a tudatos megoldásra szánnánk, már rég túl lennénk rajtuk!

Mennyivel hasznosabb lenne mindezeket a kidobott órákat közvetlenül olyan tevékenységbe fektetni, aminek közvetlenül Te élvezheted az eredményét, ráadásul az egész hátralevő életedben! Minden, amit megismersz magadból, amit tudatosítasz az énedből, az onnantól nem kelt problémát, zűrzavart és azt is tudni fogod, hogy merre menj, mit válassz az utadon!
Ha ezt a tanulást kihagyod, azzal eldobod a kiteljesedett, boldog élet lehetőségét, mert arról fognak szólni a napjaid, hogy a problémáidat toldozod-foltozod, vagy olyan ideákat kergetsz, amitől csak remélheted, hogy örömöt adnak majd egyszer!

A választás Nálad van, dönthetsz az életedről itt és most!

Vajon mikor kellett volna elkezdened az önmagad fejlesztését ahhoz, hogy ma jól érezhesd magadat? Huszonévesen, nyolc évesen, esetleg jóval korábban?
Igen, valószínűleg az lett volna a legjobb, ha már a fogantatásodtól kezdve olyan tudatos szülők és tudatos emberek vesznek körbe, akiktől mindent a legoptimálisabban kapsz meg és ettől a legtöbbet tudod kihozni magadból. De ez nem így történt!
Ahhoz képest, aki lehetnél, ha minden alkalommal a legjobbat választod/kapod, - a mai fejlettséged bizony igencsak siralmasnak tűnik. Valószínűleg sokkal előrébb tartanál önmagadban és az életedben is, ha korábban bevállaltad volna a fejlődésedet szolgáló kihívásokat. De nem vállaltad be, mert akkor féltél, kényelmetlenséggel járt, vagy egyszerűen csak rosszul döntöttél, amit így utólag sajnálhatsz is!

A rossz döntések eredménye

Óvodás korunkban még nagyjából egyenlőek voltunk a többi gyerekkel, különösebb értelmi különbség nem volt köztünk. Aztán az iskolában már jobban megmutatkozott, hogy kinek hogyan forgott az esze, mennyire volt szorgalmas, hogyan állt hozzá a feladatokhoz.
Ugyan vagánynak tűnt az, aki lefikázta a tanárt és lógott az órákról, de mára ezek az emberek annyira lemaradtak értelmileg és képzettségben, hogy kénytelenek a legkellemetlenebb munkákat elvállalni, ha egyáltalán jut nekik munka!

Visszaemlékezve, ők már biztosan nem tartják annyira jó választásnak, hogy nem tanultak annak idején, és irigykednek azokra a strébernek csúfolt osztálytársaikra, akik ma vezető pozícióban, kényelmes munkahelyen, degeszre keresik magukat.
Ugyanígy van ez a lelki fejlődéssel, az önmagunk fejlesztésével is!

Egy baráti társaságban ma még jó poénnak tűnhet nevetségessé tenni a másikat azért, mert arra szánja az idejét, hogy önmagával lelkileg foglalkozzon, rendszeresen meditáljon vagy „hülyeségeken" gondolkodjon. De amikor jön egy párkapcsolati válság, a munkahely elvesztésének félelme vagy egy anyagi mélypont, akkor mutatkozik meg, hogy ki fektette be hasznosabban az életidejét: az aki brazil sorozatokat nézett, shoppingolt és pletyózott, vagy az, aki önmaga tudatosítására töltötte a drága idejét?!

Látom a környezetemben azokat a rokonaimat és ismerőseimet, akik tíz évvel ezelőtt még le „nemnormálisoztak" azért, mert önismereti klubba járok, naponta meditálok, és az elvont dolgok érdekelnek. Mára nagy részük megtört, összeomlott ember, mert nem tudták feldolgozni életük nehézségeit, és összerogytak a lelki terhek alatt.
Engem ez idő alatt ugyanúgy értek anyagi nehézségek, emberi csalódások, szerelmi bánatok, szakmai kudarcok, mindenféle külső és belső sorscsapások, de fel voltam készülve ezek lelki feldolgozására, helyre tudtam tenni mindet néhány hónap alatt!
Ma ezek az emberek hozzám jönnek lelki tanácsért, tőlem várják a megoldást és már egyáltalán nem olyan nagy az arcuk! Nagyon sajnálják, hogy annak idején nem hallgattak rám, nem önmaguk mélyebb megismerésével töltötték az idejüket! Sajnálhatják is.

Az önfejlesztés a legjobb időbefektetés

Ha egy munka megfelelő elvégzéséhez szükséges szakmai képzettség és gyakorlat megszerzésére szánunk 3-5 évet, komolyan vesszük, iskolába és továbbképzésekre járunk, akkor az egész életünket alakító személyiségünk és lelkünk megismerésére miért nem szánunk legalább ennyi időt?
Nem ennyit kellene, hanem sokkal többet is lehetne, hiszen minél jobban értesz önmagadhoz, annál jobban értesz az életedhez is, és annál hamarabb elérheted a sikeres és boldog önmegvalósulást!
Megéri hát önmagunk fejlesztésére szánni az időt, mert bőven megtérül minden óra, minden gyakorlás!

És ehhez még be sem kell vonulnod egy kolostorba, és 4-5 évet erre áldoznod az idődből! Az is elég lesz, ha minden nap tudatosan foglalkozol magaddal pár órát, annak is hatalmas hatása lesz hosszú távon az életedre.
Számolj csak utána: Ha például minden nap csak egy órát hallgatod a Sirály önismereti hanganyagokat, akkor a teljes anyagot meg tudod hallgatni fél év alatt. A gyakorlatok elsajátításával összesen egy év alatt olyan önismereti látásmódra és eszköztárra tehetsz szert, amivel utána minden komolyabb élethelyzetben megállod a helyedet!

Akik annak idején elvégezték a másfél évig tartó (havonta egy napos) önismereti tanfolyamot, vagy azóta meghallgatták a teljes Sirály anyagot, azok ma mind azt mondják: „Milyen kár, hogy nem tíz évvel ezelőtt jutottam hozzá ehhez a tudáshoz! Akkor mostanra már sokkal boldogabb és tudatosabb lennék!"

Te vajon hány évig vársz még erre az élményre? Vagy neki kezdesz most?