Sanyi válasza , amiben leírta , hogy a szakmai sikereim helyett inkább a magánéletemmel foglalkozzak, az most a fontosabb , talált.
Szóval valamiben sikertelen vagyok ?
Pedig annyi mindent tudok, tanultam, érzek .Eszembe nem jutott, hogy a magánéletemet sikeresség szempontjából nézzem.
De jó gondolat volt, felszabadító, mert azt jelentette , hogy az egész rajtam múlik , én irányítom.
Eszembe jutott egy régi találkozás egy női tanítóval , aki szintén erre utalt . Azt mondta, egyszer emlékezni fogok őrá is a múltamból és arra is , hogy ki vagyok.
Egy kártyát adott nekem , egy nő volt rajta, amint egy gyermeket nyújt át egy férfinak. Azt mondta ez az én lapom és
a lap önmagáért beszél. Nem mondom , hogy életem céljaként tetszett a lap. Főként, hogy már volt három gyerekem.
- Szóval még tanulnom kell ? - kérdeztem.
- Még mindig vannak ambícióid. - mondta.

A probléma újra megtalált , visszakanyarodott hozzám.
És meghoztam egy döntést. Nem számít, hogy lassan teljesen megszűnik a munkahelyem és nem tudom, hol fogok dolgozni,első legyen a magánélet.
Megkérdeztem magamtól, mit szeretnék ?
Változást,ami jó nekem, és ebbe vinni a figyelmet és az energiát.
És jöjjön aminek jönnie kell. Beindultak a dolgok . Szinte megszoktam már hogy sosem úgy, ahogy én eredetileg gondolom.
Most sem úgy történt. Amint elhatároztam magam, már kaptam is az infót .
Anélkül akartam változni, hogy a tanulás lépcsőfokait végigjártam volna. Azt akartam kihagyni, amit én írtam magamnak, hogy
végigjárjam. Egy barátnőm hívott a hétvégén , elköltözött , elhagyta a párja, pedig ő csak beszélgetni akart vele, rendbehozni a dolgaikat. Azt gondoltam, velem is hasonló történik majd. De velem meg az ellenkezője történt .
A változás éppen az, hogy számba venni a dolgaimat és rendbehozni , letisztázni a dolgokat , és dolgozni tovább azon, amit eddig nem tettem meg. Nálunk most úgy tűnik nem az elhagyás a megoldás, hanem a munka a " romok " felett . De először meg kell látni a romokat . Eddig is sokmindent láttam, de így még soha.
És nem értettem, miért nem megy.
Hogy a vége mi lesz ? Mindenképpen jó . Hogy a változás hova visz ?
Csak sejtem . Az én szempontomból a jelen a fontos. És milyen jó, hogy ebben éppúgy benne vannak a jövő jó érzései , amit már megéreztem és lehoztam a jelenembe. Sőt, mintha mindkét oldalról ezen dolgoznék. De a lépcsőkön járni kell.
Elfelejtettem , hogy vannak.

Éjszaka szörnyű álmaim voltak. Valaki dühösen vert egy gyönyörű lovat . A ló kínlódott és olyan hangot adott ki, hogy
fülsiketítő és rémisztő volt.
Aztán gyerekként apámmal a kertben jártunk és mutatta az almafánkat. Az almák már a fán el voltak rothadva .
Azt mondta, ki kell vágni és újat ültetni.
Ujjongó öröm fogott el, jaj de jó, lesz egy új almafánk !
Aztán egy csecsemőt láttam , az én gyerekem volt és már több napja elfelejtettem tisztába tenni .
Elborzadtam magamtól , mi van velem , mit művelek ?
Reggel félve és szorongva ébredtem. Olyan régen szorongtam már igazán.
Minden olyan éles volt és érzékeny , mint gyerekként, amikor iskolába mentem és nehéz feleltetés várt..
A ló hangja a fülemben volt.

Érzem, amit a környezetem már régóta mondogat, gond van .

Valahányszor nehéz helyzetben találtam magam , be szokott indulni egy reflexem , csak azt nézem, ami közvetlenül előttem van, azt hogy most éppen mit tehetek, mire van lehetőség ?
Hétvégén nem voltunk itthon.
Vasárnap este értünk haza.
Ma végignéztem a lakásunkon . Hát .... van mit rendberakni , kitakarítani . Átrendezni úgy, ahogy nekem jó, ahogy én gondolom, és eredetileg is gondoltam volna, csak valami miatt nem tudtam megvalósítani. Régóta nem is volt kedvem törődni vele.
Épp csak a legszükségesebbeket végeztem el.
Felmértem a helyzetem, mivel munkám szinte minimális, épp van időm mindent rendberakni , kiválogatni , kitisztítani.
Csak eddig kedvem nem volt hozzá, mert az ideális munka megtalálásával voltam elfoglalva , meg persze az életem boldoggá tételével. Csak nem jó helyen.

A változtatásról annyit , hogy Feng Shui divat ide vagy oda, ha rendben van a környezet , kihat a belsődre is.
Ha változást akarsz bármilyen téren, minden nap tégy valami változtatást az otthonodban.
Tegyél egy vázát oda, ahol még sosem volt , egy dísztárgyat, fényképet vagy akármi apróságot, amire ha ránézel , jó érzés
fog el , izgalmas, új , kézzelfogható dolog , mert tudod, hogy azt te tetted oda , a helyzet a fizikai síkon általad változott.
Ezen az úton el lehet indulni , apránként , mindig egy kicsit változva, változtatva.
Ez különösen akkor jó, amikor a helyzet a változásra kívülről nézve reménytelen , szinte lehetetlen.

Ebben is az számít, ami a munkakeresésben , - a kérdés sosem az, milyen az ésszel mért lehetőséged,
hanem az - Te mit szeretnél ? - és a többi adja magát .
De a lépcsőket nem lehet kihagyni.
Megyek vissza takarítani .
És tettem egy csokor virágot a konyhaasztalra , egy új vázában , ami eddig itt még sosem volt .
Jó ránézni. .