Biztosan létezik duálpár,de személy szerint megelégszem egy másvalaki duáljával....ha esetleg összetalákozunk mondjuk a sétálóutcán az én duálpárom jön kézen fogva azzal a személlyel aki pedig az én párom duálpárja,akkor majd cserélünk. ;)

Azt gondolom hogy van olyan hogy duálpár.
Hogy is van ez?Ha én egy nö vagyok,akkor az én duálpárom egy korban azonos férfi kell hogy legyen????Ezt a kérdést csak az ábrándos lelkü olvasótársaimhoz intézem. ;)
Mert ugye van a reikarnácio.S mi van ha a duálpárom épp nincs is most a fizikai világban?Vagy itt van,de épp a saját anyám,apám,testvérem?Vagy egy AIDS-os csecsemö arfikában?Vagy egy 80éves néni skóciában?Vagy maga a Pápa? Stb.stb...
Szóval ha találkozom a duálpárommal,szerelmi kapcsolatot KELL??? vele létesíteni?

...Csak kérdeztem..... ;)

Üdv!Erika

A lelkiszerzödés meditációt én megcsináltam,szintén Karmatörlö tanácsára.
Nos,ez egy olyan téma aminek szerintem egy új blogot érdemel.Ezért nyitok most egy lelkiszerzödés blogot,ahol a saját lelkiszerzödésemröl szóló történetet elmesélem.

Üdv!Erika

Én is megtaláltam..., maga volt a pokol... Rengeteg párhuzamos történés, képesség került felszínre, verseket írt én is, ő is régen..., az övé éppen egy regressziós hipnózis után íródott. Az utolsó verssora szinte megegyezett az én egyik versem utolsó verssorával:

"látni önmagad" (az enyém), "láttam önmagam" ez volt az övé...

Az első találkozás megdöbbentő volt, találkozásunk előtt közvetlenül magam elé merengve "bevillant" egy kép, láttam magamat vele ülni a Vörös Oroszlán teázóban. Találkozásunkkor A Vörös Oroszlán teázóba invitált (Szepes Mária által írt könyv címéről nevezték el a teázót, a könyv a reinkarnáció eseteit írja le), öt perc elteltével csak néztük egymást, csak a lelkünk "beszélt", egyszerűen éreztem a gondolatait és ő is az enyémet.
Lakása berendezése, stílusa, megegyezett az enyémmel...
A kilencvenes évek elején jártam az üzletében a belvárosban, de akkor nem kerültünk kapcsolatba...
2004. november közepén jártam egy látónál, kiderült, hogy ebben az időpontban ő is járt nála...

Majd jött a feszültség... , lassan körvonalazódott, hogy a rendkívül magas szellemi szintje ellenére volt egy komoly pszichikai "becsípődése" amin nem tudott segíteni..., (bevallom, nekem is volt hasonló problémám) ami a végén pokoli fájdalmakat okozott mindkettőnknek... és el kellett engednem... Nem tudtam..., négy hónapon keresztül vártam, tudtam, hogy visszajön, így történt, még három alkalommal találkoztunk..., ismét elment...
Már nem várom, bár néha "érzem" a gondolatait...

Én is hiszek / tudok a duálpárok létezéséről, csak én lélekpárnak hívom őket, de ez mindegy is!

Úgy tudom, hogy mindenkin lelkének van egy másik fele, akivel ha találkozna, megélhetné a végtelen egységet. Nélküle csak félnek éljük meg magunkat, ezért a világot is csak félnek, résznek, tökéletlennek, hiányosnak látjuk, vagyis a saját magunk megtapasztalása miatt látjuk duálisnak a világot.

Tapasztalatom szerint, a teljességet, a végső egységet el lehet érni a dualitás megszüntetésével (ez a tantrikus út) és az egység közvetlen megvalósításával is (ez a hagyományos spirituális út). Mindkettő visszavezet az alapállapotunkba, csak más-más úton.

A Duálpár keresés-megtalálás gyakorlatilag a dualitás (kettősség) felismerése Önmagunkban, és ennek a polaritásnak a megszüntetése azáltal, hogy az egymással ellentétes erőinket nem engedjük tovább harcolni, hanem egyesítjük egymással, Önmagunkkal.
Olyan ez, mint amikor a kék és a sárga azon vitatkozhatnak, hogy melyikük a szebb szín, melyiküknek van nagyobb létjogosultsága?!

Pedig máshogy is reagálhatnának egymásra, például önmaguk egyéniségét feladva, a határaikat feloldva, egymásba is olvadhatnának, ezzel megszüntetve minden nemű kettősséget, harcot, elkülönülést!
Ez a döntésüktől, az pedig a tudatosságuktól függ, hogy a harc vagy az egyesülés útját választják?!

Emlékeztek az amerikai hippik jelmondatára?

Ne háborúzz, szeretkezz!

Szóval aki az önérvényesítés, elnyomás és védekezés helyett az egyesülés útját választja, az a duálpár megtalálásának az útjára lépett. Hívhatjuk ezt a szeretet útjának is, de asszem az egyesülés szó egy kicsit többet átfed, mint a szeretet, - bár ez értelmezés kérdése.

Tapasztalat

Életem egy szakaszán igen intenzíven foglalkoztam a duálpárom megtalálásával, komoly spirituális tanok jöttek le ebben a témában, és mint ismertek, a gyakorlás, tapasztalás, és megvalósítás sem maradt el.

Ezeket az információkat a Lélekpár tanfolyamokon is oktattam, ahol sokan elindultak megkeresni a duálpárjukat, vagy legalábbis azt, aki pillanatnyilag a legjobban illik hozzájuk!

Ugyanis a Duálpár kereső, bevonzó módszer egyik "mellékhatása", hogy amíg haladsz a Duálpárod megtalálásához vezető úton, addig számos olyan kapcsolatott vonzol be, akik, mintegy "előszobái a későbbi tökéletes párkapcsolatnak", a Duál-párkapcsolatnak.

Ugyan, ezen partnerek egyike sem a Te egyetlen Duálpárod, de mindegyikőjük egy újabb lépést jelent a tökéletes párkapcsolatod felé. Azt fogod tapasztalni, hogy ezek a kapcsolatok minőségükben messze felülmúlják az addigi tökéletlen, szenvedős párkapcsolataidat, és egyre jobb és jobb kapcsolati minőséget nyújtanak Neked!

El tudod képzelni?

Meg tudod valósítani?

Mindez azonban nem ingyen hullik az öledbe, hanem komoly önismereti munkát kell végezned: önmagad nemiségét, szexualitását, valamint személyiséged egyéb területeit is fel kell tárnod, meg kell tisztítanod, mire beüt a Kánaán!
Azonban bizton mondhatom, megéri a belé fektetett lelki munka, mint ahogyan az az önismeret más területein is bőséggel meg szokott térülni.

Akit érdekel ez a hatékony pártaláló, párbevonzó technika és a Duálpár, Lélekpár kapcsolatok működése, annak javaslom a Lélekpár Sirály csomagot!

Mi lenne olyankor ha megtalálnám a duálpáromat,aki mondjuk egy 3 gyerekes családapa,szeretö feleséggel!?
Akkor odamegyek,és bekopogok az ajtón,és azt mondom hogy:-Nekem több jogom van ehhez a férfihez,mert ö az én duálpárom!? Aztán elsétálok vele kézenfogva,és földöntúli boldogság ragyogja be az arcunkat....:))))
Gondolkozzunk egy picit!

Mielött beleér a kezünk a bilibe....:)

Erika Szeretettel!

Szerintem nagyon érdekes a mi történetünk.
Hallgasd meg kérlek.
Most február20-án szakítottam egy 5 éves kapcsolatommal, bár csak mondanám, hogy hamar túl lettem rajta. Iszonyúan szenvedtem, és keseredésemben felregisztráltam egy társkereső oldalra, hogy hátha megismerek érdekes embereket, és valahogy eltereli a figyelmem a múltról. Persze mindenféle hamis és álszent ember megtalált akikkel nem is akartam 2 mondatnál többet beszélni.
De egyszer csak bejelölt egy fiú "boldogan" névvel, (márc 8) a leírásában egy karmás szöveg volt olvasható-gondoltam magamba ez az egy fiú még megér egy próbát, aztán ki is törlöm magam az oldalról-neki kezdtünk ismerkedni. Első pillanattól kezdve nagyon kedves, aranyos, figyelmes embert láttam benne. Kb 20 mondat után megjegyeztük hogy nekünk nagyon KELL találkoznunk még az MA, és ez nem várhat sem 4 napot sem 1-et. Ez meg is történt, találkoztunk rá egy órára.
Leírhatatlan hogy milyen érzés vele együtt lenni és csak ülni, hallgatni, figyelni a közös rezgésünket.
Közben ő rengeteg dologban segít nekem, hogy kimásszak a gondjaim, és terheim alól. Segítjük és támogatjuk egymást. 5 nap alatt rájöttem, hogy csak őt vártam egész életemben, mintha a másik felem lenne, de még sem birtokolni akarjuk egymást, hanem megadni egymásnak amire szüksége van, és támogatni mindenben ami boldoggá teszi a másikat és magunkat.
Hidd el ez egy hihetetlen érzés, hogy nem azárt szeretem, mert tudom hogy átformálható arra amire én akarom, hanem olyan amilyen. Ilyet még soha nem éreztem és 3 nap után tudtuk, hogy mi egymáshoz tartozunk........
Közben ez alatt az 1 hét alatt kiderült hogy asztrálisan én 7-es szinten állok. Ő pedig még nem nézettük meg, de biztosak vagyunk benne hogy Ő is, mert látja az emberek gondolatát és érzéseit, és ezt nem csak kitalálta, ez így van, tehát nagyon valószínűnek tartom hogy minimum ő is 7-es szintű. Tehát mi bizonyosan egy szinten állunk és azt gondolom, ahogy igy ma a témában nézelődtem, hogy nem hiába éreztem sürgetőnek hogy ki kell lépnem az előző kapcsolatból. (Megjegyzem azt is ő mondta el, hogy látja hogy az előző barátom megcsalt. Mikor rá kérdeztem az exemnél, be is vallotta, de nem érti, hogy honnan tudom......ez pedig már az én titkom....vagyis a mienk!!)
Így, hogy nyakunkon egy nagy változás, nekünk találkoznunk kellett! Ez mostmár így is marad....5 nap után nem tudom az életemet elképzelni nélküle, és tudom, hogy ő ugyanezt érzi.

Húúú..a duálpárokról olvastam most véletlenül..nagyon érdekes a téma...Már sokszor gondolkodtam, hogy utaztatnom kéne az elmém,mert vannak olyan emberek,akikkel tudom,hogy még feladatom van és még ebben az életemben fogok velük találkozni.Sőt!!..remélem, hogy egyzser vissza tudnak majd vezetni az előző leteimbe, hogy tudjam,miért is vannak ezek a találkozások.
Duálpár?
Honnan tudhatom,hogy ki az?Ki tudom számolni?Ha igen,hogyna?...naon érdekelne:(((

24éves lány vagyok, aki fél éve elvesztette a munkahelyét....
Eléggé elhatalmasodott rajtam a depresszió. Tartalékom szerencsére volt, de nem bírtam elviselni az otthon ülést, hogy nincs rendszer a napjaimban-mindezek mellett pedig egy silány, kapcsolatnak nem mondható testiségen alapuló viszonyom volt, mint eddig sokszor... Egy este, amikor éppen randiról érkeztem meg, elkezdtem úgy érezni magam, mintha ki lenne szaggatva a lelkem a helyéről. Másképpen nem tudom megfogalmazni...Hatalmas ürességet éreztem, és beszélgetni kezdtem az angyalokkal. Azt mondtam nekik, hogy most már jöhet az Igazi. Légy szíves. Ha lehet. Mert én is folyton irtóztam a kötöttségektől, hisztiztem ha az éppen aktuális pasim meg merészelte kérdezni, hogy hol voltam este, de akkor abban a pillanatban ELÉG volt. Ezt kimondtam. Azt is, hogy jöjjön már Ő-akkor is ha csúnya-én nem bánom, azt sem ha szegény, nem baj tényleg semmi sem-csak jöjjön!!!!
Másnap kidobtam a pasimat.-pedig addig mindig kellett mellém valaki-még ha rossz is volt-nem tudtam elviselni az egyedüllétet. Könyörgött, de nem érdekelt. Elkezdtem kimozdulni-nem bulizni, hanem úgy egyedül. Kora hajnalban sokat sétáltam, sportoltam, nevettem, megtanultam úgy boldog lenni, hogy egyedül vagyok-és egyfolytában mosolyogtam, holott semmi okom nem volt rá. Egy napon kaptam egy állásajánlatot. Nagyon jó fizetésért, nagyon jó munkát-de (nem hittem el, hogy ezt én mondom), de a válaszom az volt: nem.
A nővérem ordított velem, hogy hogy lehetek ennyire hülye, de én válaszképpen csak mosolyogtam, és azt mondtam :nem érdekel a pénz. (pedig a tartalékom, akkor már 0ft volt!!!!!).
Hihetetlen jó érzés öntött el, és szinte lebegtem a föld felett, aztán fél óra elteltével megint megcsörrent a telefonom. Egy rokonom volt az. A munkahelyén felvétel van-mondta-ha van kedved jöhetsz.
A körülmények a következők voltak: -Sokkal kevesebb fizetés, mint az előző helyen, bejelentés nélkül, és könnyű, de fizikai munka...
Nevetve mondtam igent. A nővérem ezen a ponton azt mondta, nyugodtan haljak éhen, ha ez a célom. ( :-) )
10 perc elteltével a rokonom elküldte a leendő főnököm nevét, és telefonszámát sms-ben. Aztán olyan dolog esett meg velem, mint még soha. Amikor megláttam a főnök a nevét (ami teljesen ismeretlen volt nekem azelőtt), a gondolataim olyan erősek lettek, hogy már kimondtam őket, méghozzá ezt: "Istenem, már olyan régóta vártalak, és végre rád találtam. Annyi hülye után rád találtam."-ez egy ilyen furcsa megérzés szerű valami volt, ami belülről majd szét feszített, és olyan boldogsággal árasztott el, mint még soha semmi. Nem tudtam, most mi van. El kezdtem aggódni az idegeimért, magamért, hogy Úristen, már ennyire rossz a helyzet, hogy ilyen gondolataim támadnak egy vad idegen név láttán??? És ráadásul magamban beszélek?????. Hihetetlen volt.
Másnap kellett felhívnom. Mondanom sem kell, hogy amikor meghallottam a hangját, ugyan ezeket éreztem, úgy 100szorosan, és azt: mintha már ezerszer beszélgettünk volna, mintha már hallottam volna ezt a nevetést(ja igen, azt hallottam már, mert ugyan olyan "furán" nevet mint én:)). Azt éreztem: ő az. Ő.
További 1 hét után került sor egy személyes találkozásra, hogy megbeszéljük a melót.
Kint várakoztam a recepción, amikor kisétált. Hát basszus, engem a 380 rázott meg, és nem egy kis szikra. Úristen-én ilyet még nem láttam-aki számomra ennyire tökéletes, ismerős valahonnan, és csak homlok ráncolva néztem rá-ő ugyanígy énrám, és csak bámultunk egymásra. Nagy nehezen megszólalt, és megbeszéltük a részleteket-én úgy remegtem végig mint egy elmebeteg, és majd szét robbantam a boldogságtól. Amikor befejeztük a beszélgetést, és elköszönésképpen újra kezet fogtunk, csak néztünk, és néztünk egymás szemébe, és nem engedtük el egyhamar egymás kezét. Esküszöm mintha ott lett volna a szemében: "te vagy az".
Az első munkanapom reggelén még indulás előtt kiültem gondolkodni az erkélyre 1 kicsit. 2 gerle leszállt elém a korlátra nagyon közel, és csőrözni kezdtek. (szó szerint:)). Szerelmes madarak....eszembe jutott, hogy az angyalok gyakran üzennek madarakkal... Munkába menet az utcán az arcomba(!) fújt a szél egy újságot. A szalagcím ez volt: "Megérkezett a herceg!". Mire beértem, már rettentően jó kedvem volt.:) Nem sokára megérkezett Ő is. Érdekes volt.
Amikor meglátott, csak nézett a szemembe és jött, egyenesen felém, majd megsimogatta az arcomat, és mosolygott-mintha 1000éve ismerném a mosolyát.
Innentől már 1 kicsit felgyorsultak az események. Mindennap éreztem/tük azt a hatalmas vonzást, folyton egymáshoz értünk, bámultuk egymást, és nem -egyszerűen nem bírtuk ki, hogy érintés nélkül sétáljunk el egymás mellett. Egy alkalommal tovább maradtunk bent egy kollégánk szülinapi buliját ünnepelni. Egész este egymás mellett voltunk, és teljesen természetes lett (persze dugiba-mert ugye főnök...), hogy átkarol, és hozzám ér, és simogat, és simogatom...Aztán nem soká eltűntünk. Elmentünk hozzá, és egy felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt. Ami olyan volt, mint még soha senki mással, és mégis ismerős-mintha már megtörtént volna velünk ez így együtt. Reggel semmi zavar nem volt, ugyanúgy egymásba feledkezve ölelkeztünk szeretkeztünk, beszélgettünk.
Gondolom nem kell részleteznem, hogy mit éreztem ezután-nem tudom leírni. Olyan földöntúli, olyan elmondhatatlan, és leírhatatlan boldogságot, és egységet, hogy az hihetetlen.
Aztán jött a feketeleves....
Már eltelt 1hét is, de nem találkoztunk újra. A melóhelyen folyton bámult, mint aki megvan babonázva-én is őt ugyanígy, de nem történt semmi. Nem hívott fel, nem írt. Semmi. Jött a pokol. Mert ugye beszólogatott az egóm, hogy "mégis mit gondoltál, hogy egy ilyen pasinak majd pont egy kislány fog kelleni??? (12évvel idősebb nálam)
egy éjszaka, és vége-ennyi. Naííííív!!!!" Szóval szar volt a helyzet. Igazából szörnyű, mert már nem láttam értelmét az egész életemnek, meg voltam zavarodva. Időközben egy szakember megerősítette a felfedezésem, hogy Ő valóban a duál párom, de az igazi szitkozódásom, és panaszáradatom csak most következett az angyalok, meg égiek, meg mindenki felé. Hogy mégis mi a francnak eresztenek össze duál párokat, ha még nincsenek készen egymásra????? Minek??? Most minek élek, és mi értelme volt ennek? Az, hogy megláttam, hogy lehetek ennyire boldog, de többet nem leszek? És miért nem??????
Eltelt még egy hét így, és már nem lázadoztam. Néztük egymást, én meg 1ik pillanatban majd' meghaltam, a másikban pedig a föld felett lebegtem, és nem értettem semmit. És nem beszéltem vele.
A harmadik ilyen héten félrehívott, és azt mondta találkozzunk este nála. Repültem... Ott elmondta, hogy azért történt ez így, mert eleinte nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Hogy itt van 36évesen, és olyan dolgokat érez, mint még soha. Számos komoly kapcsolaton túl, most úgy érzi megtalálta akit keresett. Össze volt zavarodva, idő kellett.
Két nap múlva összeköltöztünk. Nem tudom leírni mennyire boldogok vagyunk-pedig vannak súrlódások, csiszolódunk, de menni fog:) Ő, és én, egyek vagyunk.
Már nem bánom a múltam fájdalmait, a csalódásokat, sőt még a tragédiákkal is megbékéltem amelyeket átéltem -túl fiatalon-, mert tudom, hogy ezek a tapasztalatok kellettek, hogy vele lehessek.
Így vagyunk teljesek.