Szabadság vagy szerelem?
Az elején mindig olyan jó. Azt érzem boldog vagyok és boldoggá teszek valakit. Aztán jönnek a problémák, eddigi kapcsolataim tele voltak gondokkal (amelyek mindig menet közben jelentkeztek) és mára már azt érzem inkább legyek egyedül mint folyamatosan idegeskedjek valamin. Hisz mikor egyedül vagyok, semmi de semmi problémám nincs!
Amikor feltornyosultak a nem várt gondok kezdtem leamortizálódni. Értségek mindenhogy. Testileg, lelkileg, agyilag...
Elhanyagolom a külsőm, nem érdekel semmi, sehová nem akarok menni. Rájöttem minden energiámat a probléma megoldására fordítom ilyenkor. Meg akarom oldani a lehetetlent!!!!!! Miért is? Nem tudom.
Mennyivel könnyebb lenne rögtön kilépni és nem foglalkozni tovább a dologgal. Húzom míg tudom, míg 100% biztos nem vagyok abban hogy reménytelen.
A szakítás után teljes fordulás következik be nálam. Hirtelen kitárul előttem a VILÁG!! Foglalkozom magammal (külsőmmel, belsőmmel egyaránt). Nyugodt, kiegyensúlyozott és jókedvű leszek. Nyitott vagyok új dolgokra és minden elkezd érdekelni egyszerre. Mint aki a sivatagból érkezik egy olyan helyre ahol friss vizet ihat!!!
Rájöttem: szabad akarok lenni.
Szabad ember, szabad akarattal..
Titokban reménykedek, hogy létezik párom ezen a VILÁGON akivel együtt lehetünk szabadok.
http://www.youtube.com/watch?v=qDm-rqX8lIo
Hozzászólások
52 hozzászólásMi a helyzet? ;)
Köszi kérdésed :)
Rég írogattam, ebből ki is találhatod mi lehet körülöttem.
Próbálom helyre hozni a bolt dolgait, nincs könnyű dolgom. Sokat dolgozom és töltöm fel áruval - lehetőségemhez képest. Kell egy kis idő míg helyre áll a hiány okozta káosz de nagyon igyekszem.
Péterünkkel a következő van. Egy hétig bírta a "mamánál", össze veszett vele és megjelent nálam.
Tehát ennyit a bizonyításról, hogy rendezi az adóságait. Megint az én segítségemet szeretné kérni.
Rájöttem hogy már nem szeretem viszonyt nagyon sajnálom. A kivert kutya szitu van, hogy senkinek sem kell.. stb
A blogomból kiemelted a külső elhanyagolást, pedig az csak apróság a szellemi, lelki leépüléshez képest.
A lényege tul.kép amit el akartam mondani a szabadság érzése. Amikor nincs a problémás kapcsolat és magamban vagyok, semmi baj... Teljesen jó minden és én akkor teljesedek ki! Érted Te ezt??
Mert én nem tudom miért van.
Szóval ennyi van mostanában.
szió
Lehet olyan csodálatos párkapcsolat a világon, amelyikben mindezeket (szabadság, önmagunkkal törődés,fel- épülés, szépülés, kiteljesedés, emelkedés, gazdagodás, öröm, kölcsönös szeretet, odafigyelés) egy kapcsolaton belül lehetne megélni, megvalósitani.............?
Minden akadály bennünk van.
Az is, hogy nem vonzunk be ilyen kapcsolatokat
és az is, hogy nem éljük meg ezeket a minőségeket egy kapcsolaton belül.
Hozzá kell tennem, hogy elismerem az egyedüllét létjogosultságát az életünk bármely szakaszában.....mert kell, mert jön és néha mi magunk is akarjuk.
Egyrészt meg kell tapasztalni, milyen is egyedül.
Másrészt tényleg sokat adhat az önismereti úton.
De ez nem zárja ki a kapcsolatban-fejlődés óriási jelentőségét.
Igen, nekem nagyon jó egyedül. Egy ideig. Aztán vágyom arra hogy legyen párom. Aki vár ha hazaérek melóból, megsimogat és átölel...
Én vonzanám be a bonyolult és problémás kapcsolatokat? Pedig elhiheted nem arra vágyom!
Nekem is jó egyedül Cristinam. Igényem is van rá. A párkapcsolatra is igényem van.Most éppen ötvözöm a kettőt :-)
Én sem vágytam problémás kapcsolatokra, mégis mindig "megtaláltak". Igen szerintem a kapcsolatok feladatok és fejlődési lehetőségek.........és ahogy mi változunk belül, úgy változnak a kapcsolataink is. A nagyon problémásból, lehúzóból, megalázóból a kezelhetőbb, méltóbb, emberileg kiteljesedettebbek, könnyebben élhetőbbek felé.
Nem irhatom, hogy a probléma mentes kapcsolatok felé, mert problémák mindig vannak, lesznek.....mert, mint mondtam, szerintem, a kapcsolatoknak egyben erőteljes fejlődési-tanulási oldaluk is van.
De ez oké.
Ha a kapcsolatban-fejlődésnek akkora jelentősége lenne, akkor miért nem látni nőt a nagy mesterek oldalán? Esetleg a lélekpárjuk megtalálásával vannak problémáik?
Nem tudom Jaguár, csak sejtéseim vannak.
Talán a nagy Mesterek lelki fejlődése már egy olyan stádiumba jutott, amikor már túl vannak a fizikai párkapcsolatokon (sokon, sok életen keresztül) és sikeresen egyesitették és egyensúlyba hozták magukban a női és férfi minőségeket és ezt konkrét nővel már nem kell megélniük....nincs is erre már igényük.
Köszönöm, hogy irtál!Meg kell mondjam, olvasom a beirásaidat és nagyon tetszik a stilusod:-) Kifejezetten szórakoztató olykor és azonkivül őszinte. Pl. amikor irtad, h van hogy alkoholos befolyásoltságban kommentelsz és akkor kicsit nyersebb vagy...... nem mindenki vállalna be egy ilyet...
Aztán az is tetszett, mikor irtad az öngyilkosság blogban? nem tudom, hogy talán jó, hogy nem tettél ilyet, mert akkor nem boldogithatnál itt Sanyi oldalán bennünket.
Hát csak boldogits minket! :-)
Szia, ilyet írtam volna? :) Ezt pl majdnem el is felejtettem, akkor ez pont olyan állapotban lehetett.. Elég ritkán írok úgy szerencsére, főleg mostanában, de akkor érződik is egyfajta szétesettség, agresszivitás az írásomon, már megfigyeltem. Akkor már jobb beszívva, de annak meg az a hátránya, hogy nagyon agyament és elszállt, követhetetlen lesz az egész. Bár olyankor a koronacsakra jobban működik szerintem.. De rájöttem, a legjobb ébredés után tisztán, akkor vagyok a legösszeszedettebb.
Na de visszatérve a témához, én inkább Cristinam-mal értek egyet, egy kapcsolat erősen visszafog, nagyságrendekkel jobban lehet haladni a fejlődésben egyedül szerintem. Sajnos.
Őőőő, szerintem(nem biztos), ez kb olyasmi lehet a kapcsolatban fejlődni - egyedül fejlődni, mint a nappal és az éjszaka viszonya. Egyik sincs meg a másik nélkül. Az egyik erre jó, a másik arra... szerintem! :) Egyik sincs meg a másik nélkül. :) Ha sokat sétáltunk, olykor le kell ülni megpihenni, regenerálódni, aztán ha okés, akkor megyünk tovább... :) Szerintem. Egy kapcsolat elég jó "táptalajt" tud nyújtani, amit akár később egyedül fel tudunk dolgozni. Vagyis én így vagyok/voltam vele...
Na igen, de szerintem a kulcs az, hogy mennyi időt töltesz el egyedül, önmagaddal! Persze, kellenek a társas kapcsolatok is, de például én teljesen más ember lennék, ha mondjuk úgy növök fel hogy van testvérem.
Tudod te azt, hogy milyen kár, hogy inkább az egyedüllétet választod?
Nem látod magadban a Kincset!
Simán boldoggá tudnál tenni egy nőt....nem beszélve magadról! :-)))
Veled kapcsolatban mindig csak egy szó ugrik be.Ez pedig: a Boldogits!
Mindenki a saját maga boldságáért felelős. Gyakori hiba, hogy a nők rárakják a férfiak vállára a saját boldogásuk kielégítését, a férfi meg magára veszi és garantált a boldogtalanság. Nő elégedetlen lesz, hogy mi az, hogy férfi nem tudja, hogy mit van. A férfi meg frusztrált lesz, hogy nem igaz, hogy ilyen béna... :) Elindul egy játszma lavina.
Beszélt erről AJ Chritstian : Mit keresett Isten a hálószoámban? c könyvében! :)
ez is igaz..
Szia Peti!
Az első mondatoddal egyetértek, ez egy nagyon nagy bölcsesség, ebből az egy mondatból táplálkozok hetek óta.
Viszont a meglátásod a nőkről ( ne általánosíts kérlek, bár tudom vannak ilyen nők is) nem helyén való mert ne felejtsük el, férfiak között is van olyan aki a másiktól várja a megoldást és még sem mondom azt hogy a "férfiak".
Sokfélék vagyunk ..... szerencsére! :)))
Üdv
"Tudod te azt, hogy milyen kár, hogy inkább az egyedüllétet választod?"
- Kinek a szemszögéből?
"Nem látod magadban a Kincset!"
- De. :)
"Simán boldoggá tudnál tenni egy nőt...."
- Lehet, de miért ragadjak le egynél?
"..nem beszélve magadról! :-)))"
- Azzal szerintem nincs gond, élem az életet!
"Veled kapcsolatban mindig csak egy szó ugrik be.Ez pedig: a Boldogits!"
- Köszi, azon vagyok alapjáraton is. :) Múltkor láttam egy Stevie Wonder koncertet, ezekkel a szavakkal zárta: "Use your heart to love somebody... And if your heart is big enough, love everybody!"
A megvilágosultak, nem kötődnek semmihez a világon. Ezért van az hogy nem nagyon világítanak a párkapcsolati tényezőik. Egyszerűen nem fontos a számukra. A monogámia főleg nem. Ők azt teszik ami számukra éppen jó. OSHO példáján kiindulva némi betekintés ebbe a "világba". Én személy szerint nem tudnék ilyen életben élni.
pussz...
Szia Fircsi!
Mivel én OSHO "fun" vagyok gondoltam írok......és már ugye itt kiütközik h én sem vok szabad mert "ragaszkodok" Osho Mesterhez:)))) De az igazság az h amit Tőle olvasok az olyan mintha a legbensőmből jönne................
Szerintem csak akik megvilágosodottak azok szabadulhatnak meg az egótól és válhatnak szabaddá mert amíg "kötődünk,ragaszkodunk"vlkihez v. vlmihez addíg sosem leszünk szabadok..............ehhez viszont az egónktól kell megszabadulni v. h legalábbis ne az irányítson minket............
Azt írtad a hozzászólásodban h "Ők azt teszik ami számukra éppen jó:" Ez szerinted nem azt jelenti-e h mi pedig gyakran teszünk olyat amivel másoknak felelünk meg,vagy épp az élethelyzetünknek megfelelően cselekszünk,vagy ,,,,stb.?????? Ez pedig nem sokszor van összhangban azzal amit valójában mi szeretnénk és ami "éppen jó nekünk"!!! Vagyis hol itt a szabadság??????!!!!
Ezért gondolom azt h ez csak a megvilágosodottak "kiváltsága"!
Mert nem kötődnek semmihez nem úgy mint mi: szenvedélyeink,szerelmünk,előítéleteink,stb.........ezektől pedig csak aki megvilágosodott az szabadulhat meg............
Nagyon tetszett a "szabadságom ára" c. hozzászólásod ..................én is ugyanezt teszem csak ebből sok a konfliktus mert az emberek egója nem szereti a sérelmet,kritikát stb..............
Remélem még olvashatom majd a gondolataid....:))))
Minden jót!!!
Üdv.: Jánoska
Ebben a blogban reagálnék a hozzászólásodra,a duálpár-ban elkezdödött beszélgetésünk kapcsán.
Ramina,a hozzászólásaid olyan közhelyek,amik már részei az életemnek....Nekem már ezek nem újak!Persze nagyon igazak mint pl. a tükör...!Ami számomra is óriási felismerést jelentett,és én is úgy éreztem anno,hogy ezt meg kell osztanom mindenkivel!;)
A beszélgetésünk onnan indult,hogy:miért is szeretnék most már spirituális párt?Illetve miért is éreztem hogy megrekedek a fejlödésben egy nem spirituális partner mellett!?
Nos elkezdted a saját példáidat emlegetni....Kinek akarsz bizonyítani?Nekünk?Vagy saját magadnak?..Ha nekünk sikerült bebizonyítanod,hogy tudatos lehetsz egy nem spirituális férfi mellett,akkor ettöl jobban érzed magad????
Tudod,nem azért találtam ki hogy most már kipróbálnám egy spirituálissal az életet,mert ezidáig nem tanultam semmit.Söt!Hanem most szeretnék valami újat,amit még nem ismerek.
Most hogy egyedül vagyok,miért ne vágynék felfedezetlen területek bebarangolására!?
Meg aztán hiszem azt hogy a hasonló vonza a hasonlót.Jò kis közhely!;)Miért ne hihetném azt hogy erre nekem is van esélyem!?
A tükörröl pedig ódákat tudnék zengeni,és regényeket írni!:))) De kinek kell ez!?
Üdv!Erika
Erika, csak tisztázni akartam veled, hogy te mire gondolsz, amikor azt irod, hogy nem fejlődtél spirituálisan egy - mint kiderült a második levélből - nem spirituális beállitottságú férfival.Tisztáztuk, úgy érzem.
A saját példáról pedig csak annyit, hogy semmi sem érdekesebb számomra, mint egy megélt saját példa.
Nem, mit követendő példa, hanem , mint valaki megélt TAPASZTALATA.
Ezeken az oldalakon sokan irnak sok-sok elméletet, gondolatot....
Engem mégis messze jobban érdekelnek a saját élmények - mint pl amikor te is az apukádról irtál stb - mint a száraz elméletek, melyek vagy igazak vagy nem. Sanyit is azért szeretem nagyon, mert saját tapasztalatait használja, mint alapot ahhoz, hogy elkezdjen célirányosan "dolgozni" önmagán.Vagy ha elmélet, akkor leteszteli az életében, hogy hogyan működik vagy éppen nem működik valami.
Értékelem a segítö szándékod!
Tudod,az én dillemámiat saját magamnak kell helyére tennem..
Bár olykor jól esik az embernek keseregnie,de ez nem tart sokáig.
Jól le kell menni a gödörbe,ahonnan már csak egy út van,és az csakis felfelé vezet!
Bocsi amiért nem tudtam befogni amikor odalent voltam....;)
Amit problémának élünk meg,azok tulajdonképpen cukorkák.
Olykor én is szívesen nyammogok a saját kis cukorkáimon.;)))
A tapasztalás a fizikai lét értelme.
Ha úgy érezzük nem történik semmi,az is egyfajta tapsztalás.
Az apámmal feloldottam a lelkiszerzöesemet,ugyhogy most már mind a ketten szabadok vagyunk!
Mondjuk számomra nem csak a saját példám a legértékesebb,ezért is érdekelnek más emberi sorsok,hiszen olykor nagyon hasznos információt tartalmaz egy egy emberi sors amit mondjuk leírnak egy könyvben,vagy azok a sztorik amiket a barátaim mesélnek el.Beengedve ezzel engem is a saját világukba,mint ahogyan Te is teszed!;)
Puszi!Erika
Én is megköszönlek Téged!:-)))
Szerelmetes szabadság! Szabadságos szerelem! :)))
Az már rég rossz, ha egy kapcsolattól elszürkülsz, feladod, felőrlöd magad, bepunnyadsz, ellustulsz. Az nem AZ a kapcsolat.
AZ a kapcsolat megcsillogtat, nem szárnyaltat, de segít szállni. Nem követel, nem nyomorít meg, nem akar a saját képére formálni. Neked inkább tán ez a bajod. Úgy érzed, akkor vagy értékes ha önmagad feláldozod.
Persze ott van a másik fele: az erőszakosak oldala. Nekik azt mondanám, az A szerelem, ami nem engedi uralkodni, elnyomni. Van ereje, büszkesége, tartása és derűje, így kisiklik az elnyomás alól...
Mikor úgy érzed: nem kell másnak lennem, mint ami vagyok! Sőt, úgy érzem, bíztatnak, hogy teljesedjek ki!!!
Megérkeztél. :)))))
Sziasztok!
régóta olvasgatom a hozzászólásokat, de csak most regisztráltam, mert ugyéreztem ehhez a témához hozzá kell szólnom!:
Végre valaki, aki megfogalmazta és leírta azokat az érzéseket, amikre csak mostanában jöttem rá! Köszönöm Cristinam!!! Az én párkapcsolatom eléggé bonyolult, de mikor megtettem azt a lépést, h kijelentettem, csak néha találkozzunk, mert nem szeretem ha függök valakitől, és egyedül maradtam a házamban, egy olyan megkönnyebbülést éreztem mint még soha.... Tehát hallgassatok a megérzésetekre:) köszönöm hogy hozzászólhattam!!!!!
Szeretettel: GodJudgeMe
Ezt a ,,csónakot"én is ismerem....
Tudod,én már túl vagyok a megkönnyebülésen..jó 2éve.
Aztán rájöttem hogy a szex azért mégiscsak hiányzik,és akkor már ,,tudatosan"komolytalan kapcsolatot kerestem.Három volt ilyen.A harmadikról szól a ,,kölcsönkakas"címü blogbejegyzésem(-im).
Most ott tartok,hogy ez sem kell.Rájöttem hogy ,,nem kellek"folyt.,,Miért nem kellek?"címü blog.
Erika Szeretettel!
Igen, úgy néz ki
egyedül kell járni az utunkat ahhoz hogy önmagunk lehessünk. Független attól, hogy valaki bak, kos, ikrek vagy épen oroszlán...
Azt akartam még hozzáfűzni , hogy lehet hogy Oroszlán betegség ez a függetlenségre vágyás...?!
Cristinam, szerinted?
Nem csak oroszlán betgség, ott a vízöntő ő független még csak igazán. Független jegyek a nyilas az iker, a kos.Az Uránusz helyzete mutatja meg legpontosabban egy horoszkópban, hogy tulajdonosa mennyire szabadság szerető. Ha az Uránusz az oroszlánban van akkor bíztos hogy a szabadságvágy rendkívüli.
Szerintem sem oroszlánbetegség.
Erős jellem ugyan de nem csak az oroszlánok vágynak a szabadságra.
Minden ember alapigénye a szabadság és függetlenség, a saját magunk életének ÉLÉSE.
Természetesen vannak akik nem csak vágyakoznak rá hanem akarják is a saját életüket élni, úgy mint én is ezek szerint, úgy érzem ha megkötöznek belehalok.
Sziasztok!
Ez szerintem egy nagyon jó téma mert sajnos nem sok olyan párt láthatunk magunk körül,akiknél ez a párosítás megvan........
De hogy akarunk/szeretnénk szabadok lenni mikor elhisszük sok esetben h a szerelmünktől függ a boldogságunk????és ugye akitől/amitől függünk attól az elszakadás szenvedéssel jár és máris nem vagyunk szabadok.........ez olyasmi mint a drog..........mert van itt egy idézet,amit érdemes elolvasni szerintem Mindenkinek:
Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik, vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat
.A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.
Paulo Coelho
Mikor fognak odáig eljutni a kapcsolatok amikor mindkét "szerelmes" fél függetlenül egymástól vagyis nem "befolyásolt"(egymás által)döntéseket hoz???????
Ja és tőlem már megszoktátok h Oshot "menedzselem":)))
Szóval olvastam most a legújabb könyvét: Szerelem,szabadság,egyedüllét -erről is csak azt tudom mondani h OLVASSÁTOK!!!!!! fantasztikusan jó könyv és ezt a témát bőven kimeríti......:)
Kívánom Mindenkinek h legyen szabad és SZERELMES!!!!!:)))
Üdvözlettel: Jánoska