Miért nehéz változni?
Mert nehezen vesszük rá magunkat, mert félünk tőle.
Miért félünk a változástól?
Mert a változás ugyan újat hoz az életünkbe, de azzal valamit el veszíthetünk a régiből vagy az újnak következményeként.
Neked miért nehéz változnod?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Kedves Hiteles, szerintem nézz körül a felelősség háza táján. Volt e vele gondod korábban, van e a környezetedben valaki aki nagyon küzd ezzel a minőséggel?
A továbblépés, a feljebb jutás mindig nagyobb felelősséggel jár. Ha fiatal korodban nem volt módod ezt gyakorolni, vagy a környezetedben nem a megfelelő mintát láttad, akkor most az a feladatod, hogy ezzel megbírkózz.
Ne izgulj, nem fog fájni és főleg nehogy elkezd valami pszichobogyót szedni, mert attól nem oldódik meg, max időlegesen lefojt.
Próbálj meg felidézni egy olyan esetet magadban, amikor nagyon ott voltál, biztosan tudtad mit kell csinálni és véghez vitted amit kellett. Keresd meg a hozzá tartozó fizikai tüneteket is. Amikor úgy érzed, hogy kezd rajtad eluralkodni a pánik, próbáld meg ezt az állapotot felidézni és ebből a forrásbó meríteni, le fogsz nyugodni.
Üdv!
Hédi
A változás számomra új szokások beépítését jelenti az életembe , amelyek segítő voltáról meg vagyok győződve és a belső hangom is bíztat rá , hogy megtegyem ,mégis ólmos fáradtság fog el amikor már a végrehajtáshoz minden szempontból megfelelőnek gondolt helyzetbe kerülök , vagy csak irinyó-pirinyót végzek el belőle , bár ezért is megdicsérem magam , de az is igaz , hogyha ennek ellenére belevisz a feltámadó lendület , akkor utána nagyszerű elégedettség tölt el . üdvözlettel : felacso
A változás szerintem az életrendje, de talán nem is a változáson és a változtatáson van a hangsúly, hanem a tanulásgon, ugyanabban a környezetben is új szituációkkal találkozhatunk.
Én egyszerűen akkor változtatok amikor érzem, hogy szükségem van 1 bizonyos lépés megtételére. Egyszerűen jönnek a jelek a környezetemből. Aztán elkap egy energia hullám és mire észbe kapok már túl is vagyok rajta.
Persze az sem mindegy hogy hol, milyen változtatás, nekem sem sikerül megvalósítanom és elérnem mindent amit kitaláltam, mert nem ez a lényeg.
Néha a legjobb döntés ha nem változtatunk...
1 biztos önmagunkat megváltoztatni nem lehet.
Mondjuk én sztem 1 kicsit spontán módon élem az életem, sokszor hagyom h csak úgy döntsek, többnyire megérzések, érzelmek alapján, aztán viselem a következményeket :) Bízom a sorsban... De már foglalkozom a célkitűzéssel és a döntés hozatalal,de amíg nem vagyok master addig maradnak a régi teknikák.
Persze én még ifjonc vagyok(21). Személyem szerint én vágyom az újdonságokra. Szeretem ha megmozdul körülöttem a világ és keresem az újdonságokat.
A változtatás pedig lehet kicsi is: pl a bussz jobb oldalára ülök nem a balra, vagy most inkább gyalog megyek 1 darabon és majd csak 2. megállóban szállok fel a buszra, vagy ha tükörbe nézek akkor magamra mosolygok/ grimaszolok egyet...
Ezek is változtatások...
Ezek is elindítanak valamit...
Sztem...
Felunk a valtozasokat befogadni/ elfogadni, felunk, hogy kiderul, hogy nem is vagyunk olyan erosek, mint ahogy elkepzeljuk, hogy nem tudunk annyira porogni, mint ahogy a helyzet megkivanja. Ezerrel vagyunk a valtozasra, de mi van akkor, ha helyzetunk/ szemelyunk rosszabba valtozik?Felunk reszkirozni.
Sokszor felunk kibujni a kenyelmi zonabol, megha elegunk is van belole, mert az ugye, olyan jo langyos, meleget tart neha es biztos.
Nagyon vagyom egy allasra, penteken megyek a masodik megbeszelesre, nagy eselyem van, hogy fel is vegyenek...,de en mar elore felek...Felek attol, hogy megsem vesznek fel es, felek attol, hogy felvesznek es minden megvaltozik: reggeltol estig dolgozni fogok, a gyerekkel csak este talalkozhatok, sokszor fog kelleni kulfoldre menjek, megint a gyerek..., a parom is gyakran jar kulfoldre, mi lesz a gyerekkel.., aztan a masik, hogy tenyleg meg fogok-e felelni, kielegito-e a holland tudasom olyannyira, hogy 8-10 orat hasznaljam egy irodaban. Megijeszt, hogy teljesen mas kulturaban feltalaljam magam, mert tudom, hogy homlokegyenest utkozunk erzelmi es kulturalis szempontbol..Mi lesz, ha nem ertem majd a vicceket es mi lesz, ha ok sem az enyemet? Mi lesz, ha en leszek a marslako az irodaban, ha nehezsegeim lesznek stb-stb...Mi lesz, ha ujra dolgozni fogok(3 es fel eve nem dolgozom, itt pedig meg egyaltalan nem is dolgoztam)es a ferjem soha nem latott meg engem mint munkaba jaro not, amiota a felesege vagyok, nem dolgozom(na, nem azert, mert o egy magnas, hanem mert orszagot csereltem, aztan hirtelen jott a gyerek), mi lesz, ha ujra magabiztos es anyagilag fuggetlen no leszek? Mi lesz, ha ujra elovakarom a kis kosztumkeimet a szekreny melyerol?(persze, az esely, hogy ramjojjenek egyenlo a nullaval:)))))
Rengeteg mindentol felek, de jojjon aminek jonnie kell:)Annyira nem szabad felnunk, hogy felelmunk meggatoljon celunk elereseben, csak annyira szabad feljunk, hogy kozben 'sharp'-ok maradjunk.
Mert a változás bevállalásával elengedem a biztonságot. Egy biztonságos mintát, ami eddig működött. Még ha álságos is, és még ha tudom is hogy az, tudat alatt törekszem a biztonságra, ezért nehezen engedem el azt, ami már működött egy helyzetben.
Asszem egyszer ezt is el kell tudni végleg engedni.
Hiszen, mint tudjuk, az életben semmi sem biztos, csak az élet maga, a maga folytonos változásaival.
Tehát a biztonság is csak egy illúzió.. :)
Na ezt emésszük meg. :)
Namaszte
Valódi természetünk, az Én formátlan, változatlan végtelen, amikor éber állapotban működünk (evilági világunkon kívül vagyunk.
Fiatal Korunkban könnyebben megbirkózunk a változással, de ahogy telik az idő, egyre inkább kondicionálunk, hogy a tudat evilági éber állapota, ami nem az igazi természetünk, csak hogy ismételjem magam…