Végig olvastam az írásodat, és nekem is az az érzésem, hogy itt valami nincs rendben.
Szerintem nagyon is jók a megérzéseid.
Noa

A megérzéseimmel soha nem volt baj, ebben nem kételkedem. Nagyon régen megtanultam már, hogy hallgassak rá! Eleinte csak egy érzés nyilalt belém, amit azóta sikerült összpontosítani, ha valami nem stimmel, pontosan érzem mire vonatkozik! Nem tudom miért van, ezt kaptam megtanultam becsülni.
Én miközben elolvastam saját írásom, rádöbbentem, hogy a lelkem sikitozik, mert nem értem mit akarnak tőlem, értetlenül állok és nézek, (én nem játszok mások érzelmeivel, az enyémmel miért teszik?)!
Nem, most mások véleménye érdekelne egy kérdés vonatkozásában, hogy tényleg gyerekes húzás, hogy lenyomozom, és kérdéseket teszek, a válaszaiból pedig következtetést vonok le?
Nem értem, az alapelvem az hogy mindig őszintén, mégha bántó is!
Újabb kérdés vetődik fel!
Miért nem tud őszinte lenni, miért könnyebb hazudni?
Egy kapcsolatban két ember között, miért van szükség hazugságra?
Nem értem, vagy velem van baj, valami baj van az önképemmel?
Á tiszta zűrzavar, amit érzek gondolok! Soha nem gondoltam, hogy az őszinteségből ekkora problémát csinál valaki, és az én fejemhez vagdossa, hogy menjek dokihoz, nem vagyok normális, mert lenyomozom!

Nos nem is tudom, hogy hol és mivel kezdjem írásomat. valami kísérteties borzongás fogott el akkor, mikor olvastam írásodat. Két éve úgy éreztem boldog vagyok és problémás, ám de kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek. Összeköltöztünk, vettünk egy lakást, eljegyzés, ami kell. ekkor jött a nehéz korszak, munkanélküli lettem, kimentem külföldre szerencsétpróbálni. (érdekes módon fel sem merült, hogy közösen menjünk ki)kimentem. Megismertem valakit. Egy olyan valakit, aki megváltoztatta az életemet, aki megmutatta az ajtót, a szeretetet, akivel béke és harmónia volt. Én ekkor ébredtem fel álmomból.
Párom itthon, várt, szeretett, szenvedett, értetlenül állt a közönyöm, és nemtörődömségem előtt. Nem értette mi lehet vele a baj, magát okolta. A lány akivel béke és szerelem volt, hazaindult. én még maradtam 2 hónapot.
úgy volt, hogy visszajön, bejárjuk a világot, és élünk. úgy ahogy csak együtt. végül kihátráltam, s végül ő is.
Koszosnak, mocskosnak rohadtnak alávalónak, galádnak és még ki tudja mi mindennek éreztem magamat viselkedésemért. Hazajöttem. párom megtörten megalázottan várt. A történések nagyrészét elmondtam, a többit elolvasta. elmagyaráztam, próbáltam elmondani, hogy mi történt velem odakinn. milyen csoda. nehéz volt, nagyon nehéz. látni, ahogy szenved. Szerettem, szeretem. de hogy mondjam el, neki, hogy ez nem az a szerelem, szeretet, amire ő vágyik, amit ígértem. Úgy éreztem becsaptam, és tisztességtelen voltam. őszintén beszéltem vele.elmondtam mit érzek, mit gondolok. Aztán rájöttem, hogy ez rettenetes fájdalom számára. Fáj neki az amit érzek, aziránt a másik iránt. Gyűlölt, szeretett, könyörgött, elzavart. végül majd egy év múlva elhagyott...Ennek most van egy éve.

Úgy éreztem le kell ezt mondanom. Nos nem azért, mert próbálom védeni a párodat, vagy mert a lelkiismeretemet nyugatatom. azért mondom el, hogy hátha találsz benne valami használhatót, és sikerül megértened azokat amiket most még nem...

Én is kerestem, bár nem is tudtam róla, és közben eltapostam mindent magamkörül. olyan kérdések voltak bennem, hogy hol húzódik a határ az önmegvalósítás és a másik tolerálása közt?
Mikor adom fel magamat és vetem alá a másiknak?
hogyan fájhat őszinteségem, az amit érzek valakinek?
hogy fájhat a szerelem, és szeretet?
rájöttem, hogy ez így nagyon nincs a helyén. tudtam, hogy a menyasszonyom, nem képes megbocsájtani nekem. nem tudta, tudja feldoglozni. Nekem is nehéz volt feldolgozni. nem azt amit tettem, hanem azt, ahogyan tettem.

vívódtam a hazugség, őszinteség, és lelkiismeret háromszögében.

Őszinte voltam, mert tisztázni akartam a helyzetet. nem magamat mosdattam, hanem érzéseimről beszéltem. lelkemről, arról, ami bennem zajlik.
majd láttam, hogy ezzel nem tud mitkezdeni a párom, láttam ,mennyire mélységesen és kínkeservesen szenved, reszket, jajong, ordít, meghal...

elhalgattam dolgokat, eltereltem a témát, hallgatásba burkolóztam, hátha lecsillapodik és nem foglalkozik vele. dührohamai voltak, idegösszeroppanása, nyugodt volt, békés.

Lelkiismeret. mart belülről a kétely a bűntudat. gyenge voltam, tisztességtelen, hazug.dühített, miért nem lehetek őszinte. korlátozott, visszafogott. engedett, követett, gyűlölt, feladta magát. kértem, hogy ne tegye. úgy szeressen, hogy ne adja fel magát. tartottam a kapcsolatot a másik lánnyal is. leveleztünk. a menyasszony pedig olvasott. leveleket olvasott, és elhagyott.

változtam, rengeteget változtam. Szembesültem hibáimmal, elvárásaimmal. tetteimmel, gondolataimmal. szembesültem magammal.
Másodszor jársz "pórul" . vannak elvárásaid? beléjük látsz dolgokat?az emberbe, vagy az érzésbe vagy szerelmes? szerelmes vagy? Fájni fog az igazság. nagyon fog fájni. Szenvedni fogsz, belebetegedsz, ordítassz, sírsz, végül összeszeded magadat, meg persze a barátok. az amikor ránézel a gyermekedre. és rájössz, hogy mindennek értelme van, midenből születik valami amit csak te értesz meg.
üljetek le, beszéljetek, egy arra alkalmas helyzetben.. én azt tenném, hogy megérném. megkérném, hogy legyen őszinte, neked nincs szükséged fél boldogságra, a boldogság illúziójára. Te egy párt szeretnél. ami vagy Ő vagy nem Ő. Inkább a fájdalmas őszinteség, mint a belenyugvó (el)hallgatás.

tudom, hogy nagy katyvasz amit írok, de próbálj meg kibogozni belőle dolgokat, én nagyon szorítok nektek...próbálj meg tisztán látni, haragtól, dühtől, fájdalomtól, csüggedéstől, rózsaszín felhőktől mentesen...

küldök egy jó nagy ölelést.....töröld le a könnyeket

Igen igazatok van, lesülyedtem egy szintre, amit soha nem gondoltam, hogy megteszek. Lelkiismeret furdalásom van, hogy belemásztam a leveleibe ez igaz!
Tegnap már eldöntöttem, hogy ezt soha többet nem teszem meg!
Van még mit tanulnom, de az élet erről szól!
Hibákat követek el, nem szégyellem, hiszen nincs hibátlan ember! Én legalábbis nem vagyok hibátlan!
Érzem, hogy ki kell lépnem ebből a kapcsolatból, de ehhez erőt kell gyűjtenem.
Lehet hülyeség amit leírok, de vele is be kell látatnom, hogy nem viselkedhet így! Ha belátja talán, jó felé alakul az élete. Nem tudom, de azt hiszem segítenem kell neki, amíg saját magával nem jön tisztába soha nem lesz jó élete. Nem akarom már, hogy velem legyen, úgy sem lenne jó vége, de segítségre szorul, lehet, hogy pont ezért találkoztunk?!
Én gazdagabb lettem egy érzéssel, megláttam egy pokol részt, mert szerintem ez a gödör ahova kerültem, most vagyok, ez az. Bár én ástam saját magamnak!
Viszont mamám adott egy érdekes tanácsot, most reggel! Kíváncsi vagyok ti mit gondoltok erről!
" Ha ez történt, élvezd azt ami jó ebben a kapcsolatban! Meglátod majd mi alakul, nem kell mindent azonnal eldobni. Meg kell elégedni azzal amit a sors ad, mindenkinek ki van jelölve az útja, és azt kell végigjárni! Kapálózni, elkapkodni semmit nem kell."
Kérdések sorát vetette fel bennem!
Miért kéne megalkudnom egy helyzettel ami nem jó? Miért maradjak egy emberrel aki mást keres?
Miért baj az ha egyedül maradok esetleg? Miért kellene követnem azt a példát, amit sok nőn látok, hogy együtt van egy férfival aki semmibe veszi, mégis azért mert a férje, élettársa, vele van? Ezeknek a nőknek a szeme nem csillog, csak szomoruságot, fáradtságot, félelmet látok a viselkedésükben. Elfogadnak egy helyzetet és türnek. Miért kellene ezt tennem?
Miért baj, hogy egyedül próbálom elérni azt, amit másoknak társsal sikerül? Én veszítek vele a legtöbbet, hisz sajnos a fiamra van kevesebb időm! Nem tudom, de általában hülyének néznek, én egy társtól nem anyagi biztonságot várok, én érzéseket akarok adni és kapni! Nem elég, hogy vagyok valakivel, akivel jó, megszokás és napirend kialakult, és minden szürke! Miért baj, hogy azt keresem, ami szines, ahol érzések kavarognak, ahol minden változik, ahol mindenért meg kell küzdeni, ahol bizonyítani kell?

Találó megfogalmazás a cím "a bűnös".
Köszönöm, kicsit közelebb hoztad azt amit nem értettem!
Köszönöm az érzést!
Azt hiszem sikerült az írásoddal enyhíteni a dühömet, a fájdalmam!
Talán pont ezt éli át, nem tudom! Nem tudhatom!
Köszönöm neked!

Ez jó! Nem kényszerből segítek, azért mert szeretem annyira, hogy próbáljak segíteni, persze ha hagyja!
Most higgadok, kikapcsolódom!
Persze, hogy a fiam érdeke az első! Soha nem tennék olyat, amivel neki ártanék!
Egy jót nevettem viszont csaesz megjegyzésén!
Miből gondolod, hogy kényszerből segítenék? Más megsegítése, azt jelenti, hogy nem vagyok tisztában önmagammal?
Hát nem azért segítünk a másikon, mert szeretjük? Csak azon tudok segíteni aki hagyja, és akit szeretek annyira, hogy segítsek rajta!

Sziasztok!

Elolvastam amiket irtatok, mindben volt valami ami megfogott! Köszönöm!
Próbálok kikapcsolni, megnyugodni!
Ha minden csendes, nem megnyugvást érzek, hanem fájdalmat!
Ez most mindent kitörölt.
Mintha szétszagatták volna a régi megszokott dolgokat. Azt hiszem a régi helyébe mást, újat kell épitenem, de még nem megy!

Irásodat és a válaszatidat olvasva nem vagy nagyon rossz helyzetben, mert legalább magadban keresed a megoldást és ez így van jól.
Nézd meg, mit művel ez a pasi. Átver, hazudik, másra keni a cuccot. Fordítsd meg a kérdést. Te miben áltatod magad, miben nem vagy magaddal őszinte, stb, stb? Ezért a pótcselekvés a másnak való segítség is. Miért akarsz te rajta segteni? Mi motivál saját magadban? Téged azért "piszkál" ez a pasas, mert rá akar mutatni, hogy ezekkel minőségekkel kellene szembenézned, ezekkel kellene magadban egyenesbe jönnöd.
A másik vonal, amin elindulnék, a kedves papa. Milyen a viszonyod vele ma, milyen volt korábban és miért áll közétek ez a hamisság? Volt valami az ő családjában, amit titkolnak, kirekesztenek, letagadnak? Kérdezd meg tőle.
A megérzéseidet pedig köszönd meg, azok sosem vernek át, csak a fejed.
És, hogy mit tennék, hát addig maradnék ezzel a nőcsábásszal, amig ki nem deríteném, hogy mit kell nekem ebből tanulnom, mivel gazdagít ez a szituáció. Hisz, ha erre nem jössz rá, akkor jön a következő ilyen, ez meg már be van járatva. Kérdezd meg magadtól, hogy ez az állapot amiben vagy miben segít téged. Válaszul valamilyen pozitiv célt fogsz kapni. Utána pedig vizsgáld meg, hogy van e másik út amin ugyan oda elérsz. Akkor kövesd azt a pasi meg továbbszál a következő bibére.

Jó barangolást!