Meg akarom ismerni magam
Sziasztok!
Eldöntöttem, hogy megismerem Önmagam, szeretnék segítséget kérni! Próbálom megcsinálni azokat a gyakorlatokat, amik le vannak írva több kevesebb sikerrel!
Hogyan tudok befelé fordulni és elmélyülni?
Ez nekem nagyon nem megy!
Előre is köszönöm a segítségetek!
nagyon fontos a belső csend.
arra figyelj, hogy minnél hosszabb szünet legyen 2 gondolat között!
zita
Szerintem iratkozz fel a MINI meditációs tanfolyamra, ott elég sok mindent leírtam a befelé figyelésről, elmélyülésről!
Tulajdonképpen, az önismeretnek, mi a célja? Megismerem magam, és mit kezdek vele?
A bölcs alkot, de művét, nem birtokolja. cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el sem veszíti.
- Tao Te King -
... megértesz másokat, megérted a világot.
Elhárul az akadálya annak, hogy magad helyett Isten felé fordulj.
Nincs olyan, hogy "megismerem magam" és pont. Ez egy folyamat, amelynek szinte sosincs vége. Egyszer persze vége van, de az még sok életnyi idő és tapasztalat után jön el.
Olyan van, hogy önmegismerés, amely folyamatosan zajlik és rétegről-rétegre egyre jobban felismerteti magaddal azokat a hamis részeidet, amelyeket ma még önmagadnak gondolsz.
Olyan is van, hogy Önvaló, lényünk legbensőbb, legigazabb, legvalódibb - nem mellesleg az isteni minőségű és összeköttetésű - része. Ide tart az önmegismerési folyamat. Amikor eléred ezt a részedet, már tényleg nincs tovább. Visszatértél a nagy Egészbe.
Amint az önmegismerési folyamatod intenzivebbé válik, rájössz, megérted és megérzed majd, mi ebben a fantasztikus. Eszedbe sem fog jutni, "mit is kezdhetnél vele"....?!
Ez adni fogja magát, a kérdés meg értelmetlenné válik.
Az önismeret szót tágabb értelemben használjuk, mint amit valójában jelentene! Nem csak a megismerés folyamatát értjük alatta, hanem azt is, ahogyan a megismert tartalmakat a helyükre tesszük magunkban.
Mindennek az a helye, ahova az tartozik, vagyis egyfajta rendcsinálást végzünk a saját tudatunkban, aminek az eredménye egy rendezett, tiszta tudat lesz.
Ez a rendcsinálás többféle lelki tettből áll össze: felvállalás, elfogadás, elengedés, feladás, lemondás, egyesítés, átrendezés, értékelés, súlyozás, arányok beállítása, választás, döntés, célkitűzés, változtatás, fejlesztés, tanulás, stb.
A végére minden pont ott lesz és úgy, ahogyan lennie kell. Tömören ennyi.
Én ezt a folyamatot tudatosításnak hívom, amiben benne van az őszinte! megismerés, az elfogadás és/vagy a változtatás is.
> Tulajdonképpen, az önismeretnek, mi a célja? Megismerem magam, és mit kezdek vele?<
Attól függ mivel-kivel azonosítod magadat?
A tudatodban ugyan ott van a világ,egyedül Istenről nincs ott igazi tapasztalás,
maximum annyi,hogy mi az ami nem ő,de ha az önmegismerés által eljutsz az igazi
ÖNVALÓDIG, akkor megismerheted ISTENT.
Hát erre jó többek között az önismeret /mint praxis, persze /.
Tehát az önmegismerési folyamat célja maga a folyamat megismerése értem :)) Az út célja maga az út Tao. Oké, értem De azért ezt még is csak ki kellene fejteni.
Akkor mást kérdezek: Ha a nagy egész teljesség Isten, akármi, tökéletes volt, nem hibátlan ugye? Mert akkor nem lett volna teljes. Na szóval miért váltunk szét tőle? Ha rendelkezik a totalitáriusság mindent tudásával, hatalmával, akkor mi szükség arra, hogy külön álló kis entitások, tudatok, értelmek különüljenek el tőle-belőle?
Hogy tanuljon az Isten típusú válasz nem igen elégíti ki a tudásvágyamat ezzel kapcsolatban, mert ez nem jelent egyebet, minthogy nem tudjuk, de akkor helyesebb ezt mondani. Ha viszont van rá értelmes válasz, akkor igen kíváncsi volnék rá.
Tehát az ember-Isten viszony hogy működik a ti olvasatotokban? Hiszen végül is az önismeret ilyen alapon, Isten megismerésére mutat.
A bölcs alkot, de művét, nem birtokolja. cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el sem veszíti.
- Tao Te King -
Teljesen jogosan a kérdéseid Hajdu M.
Az emberi lelkek, bár tökéletesek a teremtéskor, mégis olyanok, mint az ártatlan, szűz, tiszta, Istennel egylényegű - de vele nem azonos - teremtmények.Semmi nincs bennük, csak szeretet és üresek, mert semmit nem ismernek a teremtett világokból, csak Teremtőjüket. Nem rendelkeznek a "totalitáriusság mindentudásával", önmagukat, saját tudatukat, kapacitásukat egyáltalán nem ismerik.
Isten, a védikus és más szent iratok szerint is, azt szeretné, hogy ezek az érintetlenségükben tiszta emberi lelkek,akik teremtésükkor automatikusan imádják és ismerik Őt, tegyék ezt meg később a szabad akaratukból is, tudatosan.
Ezért a lelkek testekben leszületnek a földre (meg más helyekre is) és különféle tapasztalatokon mennek keresztül, amelyben lelkük fejlődni kezd, tudatuk átalakul.
A lélekfejlődés a tapasztalatok megélése által megy végbe. A tapasztalatok keservesek is, az emberek adnak és kapnak fájdalmakat, de örömöket is.
Sok-sok élet után, a teremtés célja az, hogy mindenki visszatérjen az Istenhez, de immár önmagát és a világok működéseit megismerve, kifejlesztve minden lehetőségüket, tapasztaltan és Istent tudatosan szeretve, őt akarva.
Paradox, de Istennek nincs szüksége semmire.
Nincs szüksége a lelkek tapasztalataira, sem a szeretetükre, mégis ez a megszenvedett, hozott tudatossága és kiteljesedése a lelkeknek járul hozzá a nagy Egészhez.
És jól irod, a folyamat végére a magára ébredt ember felfedezi az elfeledett kapcsot Isten és saját maga között és megismeri valódi önmagát és Istent is. Egybeolvadnak a végén. Mert egy és ugyanaz a LÉNYEGÜK.
Talán félreérthető voltam az előző irásban: szerintem az önmegismerés célja NEM a folyamat megismerése!
De tény, hogy az önmegismerés, az egy folyamat.
Az önmegismerés célja, megtalálni valódi , legbelső lényegünket (amely Istennel van összeköttetésben) azáltal, hogy lebontjuk az illúziók, hamis énképek, hamis viselkedések összes rétegét.
Miért jó eltalálni az Önvalónkhoz?
Mert ott van minden isteni attributum a teljességében bennünk ( a szépség, a szeretet, a jóság, a nemesség stb) ráadásul teljesen EGYÉNI köntösben. A mi egyedi változatunkban.
Ha hozzátehetem Ramina szép írásához:
Azért osztotta az Isten több részre önmaga tudatosságát, hogy képes legyen megfigyelni a Teremtés folyamatát.
Ez a kvantumfizikából eredő magyarázat - amely folyamatot nem figyel meg valaki (valamely tudat) - az egyszerűen nincs, nem létezik. A részecske akkor jelenik meg valahol, ha elkezdenek rá figyelni.
Az Isteni Egységben meglévő Tökéletesség pedig az önmaguk korlátai között élő életformák sokaságában, sokszínűségében és összességében fejeződik ki a fizikai síkon. Ebből egy nagyon lényeges következmény származik:
- Ha feltárom és kibontakoztatom a saját magam egyediségét, s azt az Egész szolgálatába állítom, azzal a Tökéletesség megnyilvánulását segítem a Földön.
Az egyéniesülés, a kiszakadás, a saját egyediség megtapasztalására való törekvés és az egységbe olvadás, az újrakapcsolódás, a feloldódás ciklikus törvényszerűsége minden tudatra jellemző folyamat, akár a kilégzés és belégzés. Még a párkapcsolatokban is tetten érhető.
Hermess mondatának a lényegével értenék egyet:
>Azért osztotta az Isten több részre önmaga tudatosságát, hogy képes legyen megfigyelni a Teremtés folyamatát. <
Úgy gondolom,egyfelől az Önvaló megtapasztalásán keresztül megismerhetjük Istent,és másfelől Isten pedig rajtunk keresztül tapasztalja a világot.
Nagyon szép amit írsz Ramina,/ tényleg figyelmesen olvastam/, csak sehogy sem mered,akarod kimondani a lényeget.
>Miért jó eltalálni az Önvalónkhoz?
Mert ott van minden isteni attributum a teljességében bennünk ( a szépség, a szeretet, a jóság, a nemesség stb) ráadásul teljesen EGYÉNI köntösben. A mi egyedi változatunkban.<
..Ha bele is merülsz az Önvalóba,ott semmiféle egyéni köntös..egyedi változat nincs,pont ez a lényeg.
az nem a személyiség,de még a lélek sem,hanem maga az örökké való Isten/ség/
Csak azért jegyezném ezt meg,mert hivatkozol védikus és egyéb szent iratokra,ahol ez világosan és tisztán le van írva,és pont ez az egész lényege.
Köszi Éva!
A védikus stb szent iratokat CSAK annak kapcsán emlitettem, hogy ezek mind azt irják, hogy a lelkek majd visszatérnek Istenhez.Ez a lelkek útja...
Az Önvalóval kapcsolatban nem fogalmaztam pontosan. Az Önvaló felé megyünk és már ez a közeledés is megizlelteti velünk azokat az isteni minőségeket, amelyeket emlitettem.
Az Önvaló felé az út a legtöbbünknek hosszú és addig, mindvégig, mint egyéni lelkek bontakozunk ki, a magunk egyediségében.
Azt nem tudhatom, mi történik, amikor felolvadunk-beleolvadunk, végleg visszatértünk az Önvalóba?
Ebbe még az irások sem mennek bele igazán.
Ezért erről még véletlenül sem irnék semmit.
Ezek a végső nagy misztikus dolgok, amelyeket megmagyarázni vélnek emberi lények...de én nem hallgatok rájuk....legyen ez - legalábbis számomra - a jövő titka.
Sok érdekes dolgot írtatok!
Én pusztán csak haladok, elindult egy folyamat amit szeretnék jobban megismerni. Változom, érzem magamon, miközben az élet próbál visszarántani azok közé a szerepek közé amit elvárnak.
Sok helyen feszegetitek ezeket a témákat. Én csak szeretném megismerni magam, mert bevallom, hogy egy nagy játéknak tekintem az életet. Éppen milyen szerephez van kedvem abba bujok bele, amint meguntam, eldobom, és jön a következő. Mintha egy álarcba bújnék bele, amit követ egy másik!
Mindeközben azt már felismertem, hogy mindegyik "álarcban" van egy kicsi abból az emberből aki tényleg vagyok, a többi pedig szerepjáték, mert éppen azt várják el.
Pont ezért probálok meditálni elmélyülni, hogy felismerjem, miért teszem ezt, de nem jön össze! Mindig elnevetem az egészet! Egyszerűen nem megy!
Kaptam egy barátomtól egy tanácsot, hogy probáljam meg. Üljek a tükör elé és vizsgáljam meg magam alaposan és írjam le mi nem tetszik magamon, mit nem szeretek és mit szeretek magamon. Ugyanezt írjam le a jó és a rossz tulajdonságaimról. Gyakoroljam a tükör előtt, hogy szeretem magam.
Hát leültem a tükör elé, és nem tudtam olyan dolgot írni amit nem szeretek magamon. Hibát persze, hogy találtam, nem vagyok tökéletes, de pont ezeket a hibákat szerettem a legjobban! A tulajdonságaimról írt lista, érdekes lett. Nem tudok jó tulajdonságot mondani magamról, hiába erőltettem, nem ment. Rossz tulajdonság, hát az volt tucatjával (mindig mindenhonnan elkések, stb, amit mások általában a szememre vetnek), de én ezen nem tudok változtani, mert hozzám tartoznak, és ha akarnék is, sem tudom ezeket megváltoztatni, már probáltam, de nem ment. Ilyen vagyok.
A végén jókat nevetgéltem a tükör előtt! Így szeretem magam, ahogy vagyok!
Ezután megkérdeztem tőle ennek egyébként mi lett volna az értelme, mert nem tudok rájönni. Ő pedig nem hitte el, hogy mindent szeretek magamon, és ezeket a hibákat amiket leírtam nem akarom megváltoztatni. De nem akarom, mert én vagyok és pont ezektől a "rossz" tulajdonságoktól, hibáktól vagyok egyedi, pont ezek különböztetnek meg másoktól. Vagyis így érzem én.
Hát elég zürkatyvasz lett, de próbálom megfejteni az egészet, ami zajlik bennem. Azt hiszem tudnom kellene lenyugodni, kikapcsolni, meditálni!
Egyébként én tudom érzem hogy van Isten. Nem járok templomba, mert tiszta képmutatás az egész! Az egész arról szól, hogy bemutassuk magunk a világ előtt, és nem arról, hogy megtisztuljunk. Lehet hogy hiba, nem bírtam végigolvasni a bibliát! Én tapasztaltam az életben, hogyha másnak rosszat akartam, rosszat kívántam, azzal a saját fejemre zudítottam minden rosszt, ott kaptam meg ahol a legjobban fájt! Viszont ha nekem okozott valaki rosszat, jogtalanul bántott, megalázott, és mindezt én visszavágás nélkül türtem, és biztam abban, hogy Isten majd megbünteti, visszaadja helyettem, kis idő elteltével bizony meg is kapta a büntetését, mégpedig ott ahol neki a legjobban fájt!
Szóval tanulom azt hogy nem bántok meg mást, mégha jogosnak is érezném, nem teszem, mert én nem látom át, mi a helyes! Mert valaki ezt úgyis elrendezi, az egyensúlyt mindig helyreállítja!
Persze ezt szép elmondani, néha nem jön össze (elragad az indulat!)!
Sokszor megérzek dolgokat, nem tudom miért! Miért kell megéreznem? Régebben amikor álmodtam, képeket láttam, helyzeteket, mondatokról álmodtam, és amikor később találkoztam pont azzal, rájöttem hogy erről én már álmodtam! Szeretném megfejteni, ha lehet egyáltalán! Vagy rájönni a miértre.
Nem értem ezeket, és kicsit ijedezem tőle.