Miről ismernél fel egy megvilágosodottat?
Sokan vágyunk rá, hogy találkozzunk egy igazi megvilágosodottal. De vajon felismernénk Őt? Ugyan miről?
Miről lehet felismerni egy megvilágosodottat? A viselkedéséről, a tetteiből, a reakcióiból? A szavaiból áradó bölcsességről? Vagy úgyis megelőzné a híre, hogy Ő egy megvilágosodott?
Lehet, hogy nap mint nap találkozol egy megvilágosodottal, de eddig nem vetted Őt észre? Talán a szomszédod az? Vagy együtt élsz vele, csak ilyen jól titkolja? : ))
Mit gondolsz?
Van tapasztalatod erről?
Buddha azt mondta,hogy a Nirvána és a szanszárá ugyanaz.
Ezt sajnos még nem egészen értem,mert akkor mi a fenét hajtunk egész életünkben az igazság után,ha nincs is út,meg igazság?
Szerintem nem lehet,hogy úgy legyen valaki megvilágosodott,hogy azt nem vesszük észre.
Akiket tényleg elfogadnak annak,azokat valóban megelőzte a híre/ahogy mondod/és felismerhető
pont azokról a dolgokról,amiket leírtál./bölcsessége,kisugárzása,viselkedése,tettei.../
Szent emberként,Isten emberként tisztelik őket.
Nem hinném,hogy csak így szaladgálnának köztünk,és nem is tudnánk róluk.
Persze ha minden lehetséges,talán ez is...ki tudja ?
mégse ismerték fel a zsidók se Jézust a maga korában. szerintem csak egy maroknyian, akik befogadók voltak.
>mégse ismerték fel a zsidók se Jézust a maga korában. szerintem csak egy maroknyian, akik befogadók voltak.>
már hogyne ismerték volna fel
egy maroknyian követték,a többiek meg féltették a hatalmukat,és megfeszittették Pilátussal
tudták ők nagyon jól ,hogy mit csinálnak...
akkor miért engedték meg hogy a nép válasszon egy bűnöző és közte, hogy kit mentsenek fel a keresztre feszítés alól? ekkora kockázatot bevállalni? és miért nem ismerte fel a nép sem, miért mentett meg a tömeg is inkább egy bűnözőt?
Pilátus meg akarta menteni Jézust,a főpapok jártak a nyakára és követelték,hogy feszítse meg
Pilátus azt gondolta,hogy így megmentheti,csak nem egy bűnözőt választanak?
de az istenadta nép...aki még hömpölygött utána nem rég,de ahogy> Vesztesen< látta,azonnal
elfordult tőle...Barabás erősebb volt akkora nép szemében és nem számított,hogy bűnöző
na ennyit a tömegről,meg az igazságról
>disznók elé gyöngyöt< ?-ezt nem én mondom,hanem Ő mondta,de milyen igaz..látod beteljesedett
Nem lenne kedvetek a mában élni?
Kit érdekel hogy Jézust felismerték-e vagy sem!?
A blog ugy érzem nem Jézus felismeréséröl akart beszélgetést indítani,hanem hogy MI MOST honnan ismerjük fel a Mestert!
Üdv!Erika
Ui:Javaslom egy Jézus cimü blog elindítását,ahol az itt elhangzó eszmefuttátásoknak méltó helye lenne.
Nyugi, más oldalakon is megy a szőrszál hasi... olyanokon, hogy húúú
Jézus blog: hááát, gondolj bele! huh! :)
Hogy a témához is!
Hogy miről lehetne felismerni? Szerintem a kisugárzásáról, vagy valahogy olyan nyugalmat áraszt magából vagy valami ilyesmi, szerintem... Majdnem leírtam AJ Christian szavait, de az már nem az én gondolatom volna...
Az igazsághoz az időnek semmi köze,az mindig is igazság marad
Ezekből a dolgokból igenis lehet/ne/ tanulni,tök mindegy hogy mikor játszódik
tegnap ,ma vagy holnap.
Jaguár azért tért ki Jézusra,mert Ő a legjobb példa.
Szerintem ma is ugyanúgy járna,mint akkor.
Az ember az ember, az időnek itt semmi jelentősége.
Ez csak egy példa volt,ami a mai korunkra simán kivetíthető.
Sajnos most még inkább az a tendencia,hogy az ál-tanítók vonzzák a tömegeket,
és az igaziak egy maroknyi embert/hogy jaguárt idézzem/.
Le volt ez írva az eddigi hozzászólásokban,nem értem mért zavart téged Jézus,
ez ugyanúgy mai téma is. Meg lehetne találnod benne a kérdésedre a választ.
így van, arról nem is beszélve ha levetítjük a kérdést kicsibe, a saját életünkre... akkor az ismerősötök hány százaléka "ismer fel benneteket", mint spirituális haladó útonjárókat, vagy pedig csak őrültnek, kifordult személyiségnek vagy hóbortos ezó-majmolónak látnak benneteket? Hm?
A véleményem, hogy egy megvilágosodottat még mi magunk sem ismernénk fel csak úgy minden helyzetben.
Engem nem zavar Jézus.
Ami zavar azonban az hogy mostanában elég gyakori tendencia hogy a blogok témája egészen más témába terelödik.Ezért javasoltam egy másik blog indítását,hiszen mindenkinek joga van újabb témáju blogokkal szinesíteni az oldalt ha épp az a téma ami kikivánkozik még nem szerepel az önmegvalósításban.
Illetve a mult tanulságos lehet a számunkra,de a meddö viták és találgatások a multról szerintem nem érdemelnek annyi idöt és energiát hogy tul sokat kellene foglalkozzak vele.
A jelenben,és jelen körülményeink a legoptimálisabb terepet nyujtják mindahhoz ami a személyes fejlödésünkhöz szükséges.Ez mindenki számára személyre szabott,és nem gondolom hogy többezer éves ügyön kellene ma rágódnunk.
Persze hogy az àl-tanítók vonzák a tömeget!Hiszen a tömeg igényli hogy terelgessék.Egészen addig míg rá nem ébred hogy a saját világát saját magának teremti.
S akkor szépen kilép a csordából szépen,halkan,s elégedett hisz tudja már hogy a Világban minden rendben van!
Üdv!Erika
>>A jelenben,és jelen körülményeink a legoptimálisabb terepet nyujtják mindahhoz ami a személyes fejlödésünkhöz szükséges.Ez mindenki számára személyre szabott,és nem gondolom hogy többezer éves ügyön kellene ma rágódnunk.<<
Ez a több ezer éves ügy még most is több millió embernek a megvalósítási útja a Földön. MOST IS, MA IS.
Az nem baj,hogy neked nem az,mert vannak más utak is természetesen,még bizonyos szempontból magasabb rendűbbek is.
Sőt vannak saját utak is/egy darabig/,de azt tudnod kell,hogy a mester meg a saját út az nem jön össze.
A Mester attól mester,hogy már bejárt egy létező utat,és azért van,hogy erre felsegítse a tanítványt,és
végig kísérje,hogy el ne tévedjen útközben.
Szóval erre való a Mester,a Saját utadnak pedig Te vagy a mestere,illetve erre kéne törekedni.
Ehhez viszont biztos alapok kellenek,hogy például ne zavarjon meg téged/ pl.amit írsz/,hogy most kinek higgy Jézus ügyben.
Úgy gondolom talán az evangéliumok jobb útmutatók,mint pl. A Davinchi kód.
Ezt sajnos rengeteg dologra ki lehetne terjeszteni,csak most itt éppen erről volt szó.
A saját út az nagyon tiszteletre méltó. Én is ennek a híve vagyok.Az ember keres ,kutat és amikor már eleget tud,mégiscsak választani fog egy lehetséges megvalósítási utat,és ott lesz a Mester abban a pillanatban ahogy a tanítvány erre megérett.Meg fogod ismerni,hidd el./akkor majd/
>>Persze hogy az àl-tanítók vonzák a tömeget!Hiszen a tömeg igényli hogy terelgessék.Egészen addig míg rá nem ébred hogy a saját világát saját magának teremti.
S akkor szépen kilép a csordából szépen,halkan,s elégedett hisz tudja már hogy a Világban minden rendben van.<<
A tömeg attól tömeg,hogy nem ébred rá. /itt a tömeg alatt ne számbeliségre gondolj,hanem minőségre,
valamilyen alacsonyabb minőség szubsztanciájára.A tömeg ezt jelenti nem azt ,hogy sok ember/
Ennél fogva nem tud kilépni a csordából/se szépen,se halkan /mert elég erős pszichikus erők tartják ott,
ezért fogalma sincs,hogy mi van a világban,mert ő a csordában érzi jól magát,és úgy tudja,hogy ott van minden rendben....Na ez a gáz...
Remélem te még elég fiatal vagy és később rájössz majd magadtól is ezekre a dolgokra,hiszen azért van az a saját út,hogy az ember lásson,tapasztaljon,értékeljen,fejlődjön,tudjon választani.
Sok sikert hozzá ! szeretettel: Éva
Nem nekem írogattok,hanem csak saját magatoknak bizonygattok!
Èn is ezt csinálom.... ;)
Hogy nekem címeztek pár hozzászólást nem a népszerüség jele.
Ha népszerü lennék akkor minden hozzászólás csak helyeslésröl és elismerésröl szólna.
Biztosan nagyon jól esne,jól érezném magam töle egy kis idöre,de nem lenne jó semmi egyébre.
Tudod elég fiatal vagyok még mindenre.Amikor az élet megmérettet olyankor semmit nem segítenek az ,,útmutató mesterek" olykor egy aktuális idézet segít,de legföképp az azidáig megismert elmélet.
A belsö hangot követem egy ideje.Számomra ez egyedül a legmegbízhatóbb iránytüm az életben.
Hogy a belsö hang olykor Krisna,Jézus,Buddha vagy bárki más módszerere emlékztet,az azért van mert abban az adott pillanatban az épp a leghelyesebb.
Köszönöm a jókívánságot!Üdv!Erika
Jézus abszolút mai téma. Seth azt mondja, hogy amikor az emberiség bajban van, a kollektív tudatalattijából előteremt olyan embereket, akik hatalmas tudással, nagy lelki erővel és különleges képességekkel rendelkeznek, és így példát mutatnak. Jézus, Buddha, az atlantiszi Thot és más megvilágosodottak tudását az emberi lét értelméről és a spirituális fejlődésről tanulmányozni a mai technicista világban még fontosabb, mint bármikor.
Kedves Szeti 87 !
A Te megfogalmazásodban ez azt jelenti , hogy az emberiség tudatalattija
maga a Teremtő Isten !
Ergo előteremt valahonnan valakiket az ember " tudatalattija "kik ...a ti
megfogalmazásotokban " megvilágosodottak " .
Jézus magának a Teremtő Istennek az Ő atyjának a dolgaiban jött , Őt küldte az Atya ,
ezt tisztán tanítja is !
úá
Kedves UÁ! (jól írtam?)
A Teremtő Isten azonos minden teremtményével, és mégis több, miként a rendszer több, mint elemeinek összessége. Isten maga egy ős-ok, aki megteremtette a bolygókat, a Napot, a holdat, a Földet, az élőlényeket ...stb. Dícsőség neki érte. És ő teremtette meg az embert és minden más szellemi lényeket. És Minden Létező teremtményei által fejezi ki önmagát. A teremtő isten nem azonos az emberiség kollektív tudatalattijával, jóval több annál,de tartalmazza azt is. Az Atya kifejezés csupán a gondoskodó szeretetre utal. Jézus nem jobban volt isten fia, mint mi isten fiai vagy lányai. Isten az az energia, amely létrehozta a világot, és benne mindent, de Isten maga a szeretet, Isten a végtelen bölcsesség, Isten áthat mindent. stb. Nyissunk talán egy Isten-topic-ot?
Szia Erika!
"Nem lenne kedvetek a mában élni?" - Ne haragudj, de szerintem ez a kérdés indokolatlanul került felvetésre jelen pillanatban!
A mában élünk! A múlt és a jelen tapasztalataiból, hibáiból tanulunk, hogy a jövőt olyanná alakítsuk, amilyennek szeretnénk!
A hangsúly valóban nem Jézus felismerésén van, de az ő története simán párhuzamba állítható a jelenkor "spirituális tanítóinak keresésével, felismerésével"!
Nem hiszem, hogy olyan könnyű lenne ez a dolog! Először is rengeteg szellemi irányzat létezik, és nehéz eldönteni ki az igazán hiteles mester!
Talán nem is keresni kell, hanem meg kell nézni milyen tanítás vagyunk képesek teljesen magunkba fogadni, mivel tudunk igazán azonosulni!
Lehet, hogy én látom rosszul a dolgot?
Üdv: Twindragon ( Jani )
“Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
Nem kell keresni!Hiszen az élet tálcán nyujtja mindazt amire szükségünk van!
Jézus élete példaértékü lehet számunkra,bár a mai ismereteink Jézus életéröl nem tudom menyire felel meg a teljes valóságnak....(ez csak a személyes véleményem)
Mármint hogyan követhetek bárkit is akiröl folyton új és újjabb elméletek születnek,és újabb és ujjabb történetek események,családi kapcsolatok stb. bukkanak fel.Ezekkel a dolgokkal én nem tudok mit kezdeni.
De legyen az bármelyik mester a földön,az élete tanulságos,és példaértékü lehet számomra,de az ö utjuk nem az én utam.
Ha nem a saját utamat járom örökké elégedtlen leszek,hiszen valami olyasmi után sóvárgok amihez nem sok közöm van.
Nem csak két út létezik.Illetve igen....De van egy harmadik lehetöség is,a saját út.Amit még soha nem járt be elötted senki.Persze nem sokan merészkednek a új utakat felfedezni.....
Olvastam pár igen hasznos történetet mesterek és más emberek történeteit.Söt!Gyakran találok spirituális utalásokat olyan könyvekben amit amit olyan írók írtak akik nem a spirituális szemlélet jut az eszünkbe.
Véletlen?
Vagy ök azok a mesterek akiket nem látunk meg,mert nem viselnek különc maskarát,és nem szónokolnak!?
A spirituális emberek felismerhetöek egymás számára.
Egy nyelvet beszélnek.
Válthatnak pár mondatot,együtt tölthetnek napokat,éveket,és aztán szépen továbbmennek.Ki ki a maga utján.
Üdv!Erika
Nagyon fontos Jézus szerepe, hiszen a felismerés volt a kérdés. Ezt bármely a múltban élő megvilágosodottra lehet vonatkoztatni. Tehát a mester, az észlelő, és kettejük viszonya adja azt a koncepciót, melybe akár Jézus, akár Buddha vagy Máni, Zaratusztra vagy bárki más belefér.
Mindegyik példaértékű, feltéve, ha nem valamiféle ellenszenvvel tekintünk Jézusra és ezért nem akarjuk Jézus példáján látni a felismerés metódusát.
Mert ha jól látom a kérdés az, hogy miről ismerjük fel, nem pedig az, hogy egy meghatározott személyen felismerjük-e, kivéve Jézus, mert az ő példája nem érdekel minket.
Számunkra ebbe a nagy keresztény európába éppen Jézus példája a legkézenfekvőbb, akinek az életpályáját követve igen sok felismerésre tehetünk szert. Szerintem
Én sem szeretem a kereszténységet, mint ideológiát, de Jézus élete és tanításai igen komoly tanulsággal szolgál a mai ember számára.
Szerintem.
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
Kösz Hajdú M...nagyon díjazom a hozzászólásodat.
Nírvána - szamszara
Próbáld meg így: Az Egód szalad az igazság, az út után. Viszonyít mindig, mindenhez. Ezért forgatod a létkereket. Önmagát akarja a külső dolgok tapasztalásával (mindig történjen valami) igazolni, hogy van, él, létezik.
Míg valódi Lényegünk TUDJA , van, él, létezik. Eleve a Nírvána állapotát éli, csak még nem tudatosan. A Szamszara csak azért létezik, hogy Tudatára ébredj. Tedd magadévá, vállj te a Nírvánává.Tud, ismerd, hogy te vagy az.
Nincs út, mert nincs mit keresni. Mit keresel? Azt hogy létezel? De hát már eleve vagy, létezel. Akkor hova rohansz, mit keresel? Addig rohan, keres az ember, amíg tévesen az Egót éli, azzal azonosul. Ebből az illúzióból kell felébredni.
Ha felébredtél, látod minden működését. Benne is vagy a Szamszarában, hiszen itt élsz tovább, de ismered a titkát. Mi miből következett, nem köt magához, nem hajt új tapasztalások felé. Csak Éled, hogy Élsz.
Észreveszed, nincs különbség, nincs határ, nincs elkülönülés. Ezek csak addig éltek benned, amíg saját magad határaid feszegetted. Ezért mondják azt, Nírváná ugyanaz, mint a szamszara. Mivel az elkülönültséget, a határokat mi rakjuk bele a mindenségbe. Mi szaggatjuk részekre a Nírvánát.
Talán a legegyszerűbb hasonlat ez: ha a világűrt (Nírvánát) meg akarjuk ismerni, tudjuk, hogy határtalan, végtelen, de mi felkockázzuk (szamaszara). Kockáról-kockára (életről-életre) haladunk. Egy -egy kockát megismerve kimondjuk, ez is a világűr, bár ez még csak a megismert része, tovább haladva új kockákat ismerünk fel. De ha fogok egy radírt (megvilágosodás), és a határokat eltörlöm, ugyanúgy ott marad a világűr. Sőt, mindig is ott volt, határtalanul.
Nagyon bölcseket írsz Anita,tényleg. Figyelemreméltó.
Mégis egy két dolgot én másképp látok,és megosztanám veled,
mert tisztelem a véleményed a dolgokról.
>Próbáld meg így: Az Egód szalad az igazság, az út után.<
Szerintem nem az ego az amiről beszélsz.
Az ember borzasztó összetett létező.Áthatja őt minden,amivel rendelkezik,csak hol ez dominál hol az.
Ez épp attól függ,hogy mennyire Önmaga,vagy épp mennyire veszítette el Önmagát.
Szerintem az ember azért van pont itt/ a Földön/ ,mert igenis,hogy a megismerés a dolga,és az ezen keresztüli fejlődés,és teljesen jogos,hogy az embert ez hajtja,mert ezért van itt./meg még sok másért,
de mindenképpen tanulnia,tapasztalnia kell,ez pedig csak a megismerésen keresztül lehetséges /
Én nagyon nagyra tartom Madáchot,az Ember Tragédiája miatt.Felismert valami nagyon nagyot,pontosan ez az ember dolga. NEM AZ EGO HAJTJA,EZ UGYANÚGY ISTENI FELADATA AZ EMBERNEK,MINT VALAMIKOR A VISSZATÉRÉS ISTENHEZ.
Szerintem Isten a legmagasabb szinten rajtunk keresztül tapasztalja a létezést
.Nem engedetlenségből zuhantunk le igazából,hanem ez a dolgok rendje,a megnyilvánulás,amikor Isten megnyilvánul és így tapasztalja a létet.
Ez az ember sorsa,ez az ami determinált szerintem ,mert így működik a világ /Isten/:kiárad,aztán vissza-
húzódik Önmagába .És ez így megy Örökösen ciklusosan.
Én ENNEK tudom be ezt az örökös TAPASZTALÁS UTÁNI vágyat magamban és NEM AZ AZ EGO-nak.
Semmiesetre sem !!!
Egyébként is úgy veszem észre hozzászólásokban/nem rólad van szó/ mintha az ego valami mumus lenne.Bármi felmerül negatív értelemben,az rögtön az ego.Mintha más ok nem is létezne.
Az ember akkor juthat el odáig,hogy már nem hajtja ez a megismerés utáni vágy,és kilépne a szanszárából,mert már nincs mit tanulnia és visszatérhet végre Istenhez.
Nem tudom ,hogy ehhez hány létesülés,hány élet kell,de amikor még az ember útkereső,bármit is csinál az életében,tehát cselekvő,akkor biztos ,hogy abban az életben még nem jut el a Megvilágosodásig.
Annak is útja van,nagyon komoly megvalósítás illetve FELSZÁMOLÁS ,a nem tevés,nem cselekvés,a mindenről lemondás,mert már semmi értelme,tudomást sem vesz a külvilágról,mert már lebontott magáról mindent,ami ehhez a világhoz kötné./na itt kell az egot felszámolni,legelső lépésként,de addig igenis az emberi léthez szükség van rá/
Nem akarom ezt ragozni,utána lehet járni,hogyan van ez a folyamat.Nagyon szépen le vannak ezek írva,
nem csak elméletileg,hanem tényleg MEGVILÁGOSODOTTAK tapasztalatai,és itt minden erről szóló tanítás UGYANAZT mondja.Érdekes módon,mert sehol nem találtam más témákban ekkora összhangot,hogy mindenki ugyanazt mondta volna el.
Még az egoról.
Szerintem amíg az ember éli az életét és ebben a megnyilvánulásban van,addig szükség van az egora.
Semmi esetre sem kell felszámolni,hanem a magunk szolgálatába kell állítani,mégpedig belátás által.
Ha én biztos vagyok az utamban,a törekvésembe, mert már beláttam hogy az az enyém,akkor belátással rávehetem az egot,hogy ne lázongjon,hanem támogasson ebben./ez nem fikció,ebben az esetben ezt tapasztalatból írom/
Ehhez nagyon sok minden kell,nagyon erős hit,az abban való akarat,elfogadás,odaadás,és főleg az a cél,amiben ennyire hisz az ember,hogy akár alá is tudja magát rendelni annak.
Ez aztán totálisan az ego ellen megy,mégis hogy lehet hogy az ego ezt hagyja?
Csak azért időztem ennyit az ego védelmében,mert mindig azt mondjuk,persze az ego.
Ezzel gyakorlatilag mentesítjük magunkat valami alól,és az egora fogjuk.Az ego nem ilyen ,meg olyan,nem elkülönült részünk,és pontosan olyan amilyen mi akkor vagyunk.
Semminek sem ő az oka,hanem MI MAGUNK ,úgy összességében.Ebbe minden benne van,a test ,lélek szellem,még maga az Önvaló is,csak még nem ismertük fel./tudjuk,hogy valahol mélyen ott van,csak még megismerés szinten nincs./
Mint ahogy azt sem ismerjük fel,hogy nincs másik, rajtunk kívül álló dolog,heteron ,objektum, ő is én vagyok ,mert minden ami van az Én Vagyok,Én Önmagam. Ezt az ember nagyon szépen tudja elméletben,de borzasztó ritka pillanat az amikor igazi egység élménye van,és ezt meg is tapasztalja.
Azért lovagolok ennyit a megismerésen,tapasztaláson,mert ez visz el majd a végső megoldáshoz.
Ezt nem az ego generálja.Van egyfajta létszomj,de szerintem EZ IS ISTENI FELADAT /amit fentebb már írtam ,hogy Isten rajtunk keresztül tapasztal / ahogy A VISSZATÉRÉS is hozzá.
Ezek az első két mondatodról a gondolataim,és ez így menne végig.
Úgyhogy ha van kedved,szép apránként majd folytatom.
A kedvet arra értem,hogy érdekel és reflektálsz rá.
Persze ez mindenkinek szól,akit érdekel ez a fajta gondolkodás.
Szép napot! Éva
Tulajonképpen egyet értünk: megismerés, megtapasztalás, tudatosítás. Ezért születünk le.
Az Egó nálam nem a "mumus", nem is írtam ezt.
Az Egó egy szerep, amivel tévesen azonosulunk. Én nem vagyok megvilágosodott, de megtapasztalásaim által, én másképp látom ezt, mint te.
Pl.: csend gyakorlat során: mikor egy hangra figyeltem, eleinte jött százával sok gondolat, érzés, ami a hétköznapokra terelte volna a figyelmemet. Egyszercsak a semmiből jött az élmény: én voltam a hang. Nem volt határom, nem volt semmi más, csak a rezgés, a madár hangja.
Na ez tutti nem Egóból jött. Az Egó szerinted tényleg hagyja? Szerintem meg pont használja: kialakul egyfajta spirituális gőg.
Az Egó egységre törekvése viszont csak addig tart, amíg érdeke áll hozzá. Az elkülönültség élményét tartja fent, figyeld meg, ha egy közös csoportban beszélgetsz. Vannak, akik nyitottak, befogadják ki mit mond, érdekli őket. Míg vannak, akik nagy erővel kiáradnak, túl kellene kiabálni őket, hogyha válaszolni akarnál a feltett kérdésükre. Csak saját igazukat hajtják.
Valóban, míg nem érjük el fejlődésünk szintjét, hogy sutba dobjuk a fátylakat, szükség van rá. Ez tény. De sem nem felmagasztalni , sem nem lehazudni nem kell. Csak figyelni. Ugyanígy látom az érzelmeket, a gondolatokat. Épp úgy, mint az Egó, szintén nem vagyok velük azonos.A magyar nyelv nagyon is kifejező: Mérges vagyok. Melléknévként használjuk, nem azt mondjuk, Méreg vagyok. Az Egó azt mondja: tanár vagyok, anya vagyok, kedves vagyok. Míg valódi lényünk ezt: VAGYOK.
Nagyon is tudom szeretni az Egót. Az enyémre is úgy tekintek: milyen szép, különleges. Sőt, ha valaki Egója nekem tetszően viselkedik, őt is nagyon tudom szeretni, de ez mindig csak addig tart, amig megfelel a képnek, ami bennem él. Ugyanakkor, van, akiket már-már feltételek nélkül tuom szeretni. Ilyenkor már akkor is szeretem, ha nem az elvárásaim szerint működik az illető.
Szóval, ha valami bánt Téged, ha valaki az Egós dolgokkal dobálózik, vizsgáld meg magadban. Mi az, amit te nem tudsz ebben elfogadni? Miért érzed, hogy meg kell "védeni"? Mit érzel, milyen azonosulásod sérül? Milyen határodat feszegetik? Mi lenne, ha csak beengednéd?
Mind-mind éljük az Egónkat. Még az is, aki olykor-olykor ránk pirít. Miért lenne ez baj? Tanulunk, figyelünk. Vannak,akik még ott tartanak, hogy az ismereteket szajkózzák, mások működését figyelik, "kritizálják", mivel saját dolgaik feltárását halogatják (félelemből,lustaságból, bármiből), de ők is keresik az utat. Majd ha "megelégelik", továbblépnek. Folytatják önmagukban, de mások figyelése által is sok mindenre rátalálhatnak. Vannak,akik még csak nem is kritikának szánják, csak megjegyzésként szólnak.
Mindezekre felesleges sok energiát fektettni, de ha nagyon zavar, annak oka van. Nem kívül, hanem benned. Ennek érdemes utána járni. Mikor éled te is, hogy több, jobb, okosabb, tapasztaltabb vagy,mint a másik? Mikor emeled magad a másik felé? Lenyomva a másikat.
Nem tudom mennyiben áll ez neked, a válaszokat magadban leled meg.
Valamint várom a következő hsz-saidat ez ügyben. Beszélgessünk. Kíváncsi vagyok, te hogy látod?
Igen Anita egy pillanatra elgondoltam,hogy miért is álltam az ego védelmére
persze magamból indultam ki,nyilván saját tapasztalat,késztetett erre...
szóval védem,mert úgy érzem,hogy idomul hozzám,ott tart ahol én,és nem vet vissza,nem
csinál nekem konfliktusokat,nem él külön életet tőlem és a céljaim-,cselekedetemtől
/ezt nyomós példákkal alá is tudnám támasztani,de most nem ez a cél /
amit hasonlatnak hoztál,hogy egy csoportban egyik ember így viselkedik a másik pont ellenkezően,
azt én a karakternek,személyiségjegyeknek tulajdonítanám
az egyik ember közösségibb ,/valóban az én tulajdonsága,irányultsága ez/,jobban törődik a másikkal,
míg a másik típusú ember ennek az ellenkezője,inkább én központúbb,fontosabb neki,hogy megnyilvánuljon,
de ennek persze számos más oka is lehet,amit a többiek nem tudnak,és elintézik egyszerúen,hogy persze az ego, meg el van szállva,stb.
szóval szerintem sokkal bonyolultabb dolgok ezek,nem lehet egy kaptafára húzni,és ha az ember nem akar abba a hibába esni,hogy itélkezik,akkor minden egyes esetet meg kéne vizsgálni,és annak megfelelően értékelni
Nem vitatkozni akarok veled,mert szeretem amit ,ahogy írsz,csak gondolatokat ébreszt bennem minden sorod,és kikívánkozik belőlem....ennyi
Egyszerúen gondolatébresztő minden ,amit mondasz.
Az ,hogy én másképp fogom meg a dolgokat,nem jelenti azt hogy bármi ellentét lenne köztünk.
Ez egyébként nagyon érdekes,mert végül is bármit írsz,én látszólag másképp magyarázom,de ha nem
lennénk valamilyen szinten EGY SÁVBAN, hidd el nem tölteném ezzel az időmet.
Van akivel érdemes együtt gondolkodni,és fordítva. Ez szerintem normális.
Ez nem minősítés,csak valami kölcsönös rezgés./emlékezz vissza ,hogy kerültünk kapcsolatba egymással./
puszi: Éva
Évi, nincs miért magyarázkodnod, engem nagyon is érdekel, mit gondolsz, hogyan éle meg. Nem hinném, hogy vanköztünk ellentét. Sőt, nyitogatsz nagyon is.
Én élvezem, ahogy másképp látunk!!
Mit tegyek, inkább ezeket szeretem, mintsem csak bólogatuk, hagyom mondjon bármit is a másik. Abban nem tudok fejlődni.
Ítélkezni mindig is fogunk, csak mikor felismertük az Egységet, és tudatosan megéljük, akkor esik ki a képből. Addig csak lehazudjuk. Ki előtt? Önmagunk előtt. Mert nem méltó a saját énképünkhöz.
Ne félj, hogy nem fogadlak be!! Vagy megbántasz, vagy bármi egyéb. Csak írj! Oké?
Sok mindent egyként látunk, csak a fogalmak alatt értünk mást, keressük a közöst, ez a lényeg!
Pusz
Na ez jó hír.
Mostanában túl sokat írogatok itt,úgyhogy megfogadtam kicsit visszafogom magam.
Viszont megfogott amit írtál,és el kezdtem boncolgatni.
Folytatom majd,csak nem egyszerre. Az fárasztó...mindenkinek.
Közben Erika is a fejemben jár,hogy megint elvittem a szó szerinti témát,és már nyithatnék egy blogot
az egónak,merthogy ez a blog ugye nem erről szól.
Úgyhogy megyek aludni.....puszi
oké, nyiss egy blogot, ott folyt.köv, puszi, jó éjt
Na azért nem szeretnék rendfelögyelö mumus lenni! :)
Az ego volt már régebben is terítéken.
Viszont akik nem régen csatlakoztak hozzánk természetes hogy nem emlékezhetnek.
Ezért javaslom mindenkinek hogy a keresö ablakába írja be az adott témára vonatkozó címszót,mert megtalálhatja a régi bejegyzéseket.
Lehet hogy az egykori beszélgetések hozzák a felismerést,de lehet oda is beírni a saját véleményeteket,hisz vannak még régiek akik még figyelemmel kísérik az oldalt,és lehet a válasz most töletek érkezik meg.
Bár nyithatsz új blogot is,ha a meglévö blogok stilusa nem felel meg a Te elképzelésednek.
Üdv!Erika
Hopssz!Ezt egy másik blogba kellett volna írni! ;)
Az a gond,hogy tulajdonképpen a blog témájával kapcsolatban kezdődtek el az írások,csak menet közben sok mindenre kitérünk.
Persze ezek is mind illeszkednek valahogy a témához/mert minden út Rómába vezet/,de végül is most hosszasan boncolgattam az egot,és jogosan szólhattál volna,hogy vissza az eredeti témához.
ÉN úgy érzem,hogy itt minden hozzászólás előre vivő,bár nem szó a feltett kérdésre válaszol,de erősen köze van ahhoz.
Konkrétan a blogban feltett kérdésre szerintem lehetetlen egyértelműen válaszolni.
Látszik,hogy szinte mindenki a hozzászólásában valamilyen példával próbálja megközelíteni,mert hogy nincs egyértelmű válasz.
Ez a >>szintén zenész<< hasonlat közelíti meg nekem a legjobban amit én is gondolok erről a kérdésről.
Minden képpen a saját rezgés szintünktől függ,hogy milyen tanítót,mestert ismerünk fel s milyet még nem.
Ha az ember a magasabb világokból jövő tanításokat akarja megismerni,akkor ez a mostani > modern< szemlélete nem lehet kiindulási alap,mert akkor csak ilyen rezgésű dolgokat vonzhat magához./Te is észrevetted ,hogy milyen káosz van,amiben nem ismerheti ki az ember magát./
Úgymond archaizálni kell a> modernítását<,az eredethez kell visszatérnie,és ez a kiindulási alap,/a primordiális ember/
Ezt mindegy hogy éri el,az elv a fontos.
ÖNISMERETTEL is lehet,hogy bontogatja magáról a hagymahéjakat,amíg megtalálja az igazi Énjét,és ez a kiindulási alapja.
Esetleg tanulmányoz ÖRÖK ÉRVÉNYŰ IGAZSÁGOKAT:Védák,buddhizmus,kabbala,biblia...
Ezért voltak itt rögtön elsőként ilyen hozzászólások,és így került elő például Jézus is.
Hidd el ,hogy ez mind válasz volt a kérdésre.
Te magad írtad,hogy ma milyen zűrzavar van ezekben a kérdésekben,hát ezért kell az eredetből kiindulni,mert ott nincs zűrzavar,biztos ,tiszta útmutatás,és nem téved el az ember,mert egy irányba megy a dolog,nem pedig össze-vissza kaotikus találgatások sora,amiben jogos ,hogy nem ismerted ki magadat.
Ha megnézem a válaszokat,tulajdonképp mindegyikre nyitható egy blog,de szerintem felesleges,mert ha átgondolja az ember,nagyon jó válaszok a feltett kérdésre.
Én így látom,nekem ezt jelentették a válaszok.
Üdv: Éva
Az élet logikus és egyszerü.
Mi magunk vagyunk akik szeretünk mindent túlkomplikálni.
Járjuk a végelláthatatlan köröket,ide oda rohangálunk közben idegbajt,és különbözö nyavajákat szedünk össze.Ahelyett hogy belátnánk végre hogy minden tökéletes.
A spirituális törvények ismerete elég ahhoz hogy minden hullámvölgyet sikeresen vegyünk.
Persze akit érdekel a történelem....viszont ha ott keresed a válaszokat a Te életedben akkor nem jó nyomon jársz.
A válaszok ott vannak.Annyira közel,és annyira egyértelmüek,az élet tálcán nyujtja Neked.
,,Fátol az erdöt" eset. ;)
Nyugi,nem vagyok még én sem a szerencsés kivétel!Az emberi természet ösztönösen bonyolultan akar látni mindent.
Üdv!Erika
Szia Erika!
Erre gondoltam többek között : /ezt Te írtad /
>Mármint hogyan követhetek bárkit is akiröl folyton új és újjabb elméletek születnek,és újabb és ujjabb történetek események,családi kapcsolatok stb. bukkanak fel.Ezekkel a dolgokkal én nem tudok mit kezdeni.<
erre válaszoltam,hogy manapság az ilyen dolgokban káosz van,és valóban az ember nem ismerheti ki magát ,ha nincs egy biztos alapja ami szerint tájékozódhat.
Írtam,hogy mik a biztos alapok,amik egyben sprituális útmutatók is,és NEM a történelemről beszéltem.
>A válaszok ott vannak.Annyira közel,és annyira egyértelmüek,az élet tálcán nyujtja Neked.<
Hálás lennék,ha felvilágosítanál erről konkrét példákkal,mert én 50-év alatt egyszer sem tapasztaltam,hogy az élet ezt tálcán nyújtaná,ha én nem megyek szívósan utána.
>A spirituális törvények ismerete elég ahhoz hogy minden hullámvölgyet sikeresen vegyünk.<
Te honnan ismerted meg a spirituális törvényeket,ha nem azokból a spirituális tanokból,amikre hivatkoztam?
Megint csak tanulnék tőled,ha valami olyasmit mondanál,amit még nem tudok.
Üdv: Éva