Szia!
A ,,ne gondolkozz,és ne tégy semmit,mert már megváltottalak" nem én találtam ki,ezt hirdeti sajnos az egyház,a papok, rengeteg embert félrevezetve ezzel.Az emberek vevők rá,mert így roppant kényelmes,
bármit tehetek majd feloldoznak.Erről tényleg felesleges vitázni,több egyház képviselőjével beszélgettem erről.
A másik,hogy Jézus semmilyen vallást nem hozott,ezt már az emberek tették hozzá.Az Ő célja pont az
egység megteremtése,a tiszta életre való tanítások lehozatala volt.A bibliai tanításokkal természetesen egyetértek,de a kövess engem nem a személyt, hanam az utat,a mintát jelöli.Egy vallásból sosem lesz egység,mert mindig lesznek vezetők akik a saját hasznukra igazítják azt,ezáltal olyan korlátokat alkotva amivel megakadályozzák a tovább fejlődés lehetőségét.A biblia akkor éri el a célját ha az emberek megértik.Remélem ennek most eljött ideje.Abban igazad van,hogy több Krisztusi lejövetel volt,de nem tudhatjuk,hogy nekik milyen sorsuk volt.Változatlanul nem kivánom a kivégzést áldozatnak tekinteni.
Nem ez volt Isten célja!!!De a szabadakarat által ezt is megtehettük.
Kár,hogy az írás többi részére nem fordítottál figyelmet vagy nem reagáltál rá.Számomra semmi nem hülyeség.Például most azon gondolkodom,hogy fér össze a szeretet az áldozattal...ez is érdekes gondolat.
Zoeya

"És a félelmet, elfogadni? De hát pont az nem megy. Jézusom, hát hogy fogadná be valaki azt amitől menekül? Ez nem így működik.
Kell, hogy legyen valami útja annak, hogy kezelni tudja az ember ezt. Mesterségesen előidézni, és eltüntetni? Tehát ha látná az ember, hogy ura ezeknek az érzéseknek. Vagy valami ilyesmire gondolok."

Van más útja is, szembefordulhatsz és farkasszemet is nézhetsz vele..
Mesterségesen előidézni, igen, ez működő módszer.
Mert mi a halálfélelem? Nem lehet hogy csak az egónk fél a halálától, nem a lelkünk? És ezzel azonosítjuk magunkat, tehát azt hisszük hogy mi magunk vagyunk akik félünk a haláltól? Mert ha ez így van, akkor meg lehet próbálni kiütni az egót valamilyen módszerrel, előidézni időlegesen az egó halálát és akkor megtapasztalja az ember, hogy nincs oka félni semmitől.

Sziasztok!

Új vagyok itt, de asszem lelkes olvasó leszek, mert pont az ilyen fórumokat keresem. Az elmúlt 1-2 évben (fiatal vagyok még, 20 éves) kezdtem elég radikális módon ráébredni arra, hogy mi is zajlik ebben az anyagi világban, és annyira elszomorított az, amikre rájöttem, hogy hirtelen annyi gondolat került a fejembe, amikkel egyszerűen nem tud mit kezdeni ember, hogy muszáj volt belefolynom a spirituális dolgokba, mert anélkül azt hiszem, ez a társadalom, ami a bolygónkon működik, tényleg csak félelmekhez, neurózisukhoz, és nyugtalansághoz vezet. Ezt pedig senki sem akarja magának. A fizikai világ arról szól, hogy gyerekkorunk óta belenevelnek minket egy olyan társadalomba, amit valljuk be őszintén, ha megkérdeznék attól az ártatlan, még tiszta lelkű csecsemőtől, akik x éve voltunk, hogy akarja-e, biztos, hogy nem szeretnénk. Vannak emberek, akik a hatalmon és a pénzen kívül nem értenek semmihez, ezért csináltak egy világot, ahol a hatalmon és a pénzen kívül szinte semmi nem is számít. Ha nem birtokolod ezt a kettőt, akkor kénytelen vagy stresszben élni, és lehajtott fejjel elviselni, ahogy ezek az emberek manipulálnak, és függőjévé tesznek az ő világuknak. E mellé még jönnek a szervezett vallások mindenféle térítői (itt is láttam rá példát), akik megpróbálnak mindenkit megnyugtatni, hogy ha hiszel Jézus Krisztusban, akkor semmi bajod nem lehet, és majd a halálod után micsoda mennyországban lesz részed, ha pedig nem hiszel benne, akkor meg a pokolban. Ezzel két dolgot érnek el: hogy félelemben élsz, mert ugyanennek a társadalomnak köszönhetően még jehova tanuiról sem lehet elmondani, hogy soha életükben nem követtek el semmi olyat, ami ha Isten olyan formában létezne, ahogy ők gondolják, nem adna neki okot rá, hogy a pokolba küldje őket. Ha pedig azt hiszik, hogy ezt egy Miatyánk a gyóntatófülkében rendbe hozza, akkor áldásom rájuk. Még csak 20 éves vagyok, és annyi mindent elkövettem, ami miatt bűntudatom lehet, hogy hiába kántálnék mondókákat, nem múlna el a bűntudat, akkor meg hogy kaphatnék érte bárkitől megbocsátást? A másik, amit elérnek, hogy mindenki rohan az anyagi világban, hogy minden földi teendőjét letudja, mert a halál után nem lesz már rá alkalma. Ergó megint csak félelmet táplálnak beléd a halál iránt. Hogy összekössem a fórumtémákat, a csendet is ezért képtelenek elviselni, mert az a csend, amit meditációval, az önmagadra figyeléssel lehet elérni, már majdhogynem az az állapot, mint a halál. Nem vagy része a fizikai a világnak. A tested igen, de Te magad nem. Te magad egy olyan belső dimenzióban vagy, amiről senki sem tud semmit körülötted. Megszabadulsz ezektől a gondolatoktól, amik a kinti világban rabul ejtenek, és félelmeket táplálnak benned. Ha belegondolsz, ez elég halálközeli élmény, hisz a halál pillanatában is ez történik. Megszűnik a kapcsolat a fizikai mivoltoddal, felszabadulsz. Ha ilyen oldalról nézed, akkor ez szerintem annyira nem szörnyű, mint ahogy a közhiedelem tartja. Nem Te szűnsz meg, csak az anyagi részed. Ez viszont teljesen helyénvaló, nem is történhet máshogy. Te magad viszont része leszel mindannak, amit az anyagi világ embereinek nagy része addig a pillanatig fel sem tud fogni, és gyakran akkor sem, annyira kapaszkodik még az itteni létbe. A mindenségnek. A végtelennek. Amit mivel az elme valóban véges életű, tényleg nagyon nehéz elfogadni. De valójában ez a mennyország. Nem kell ezt túlspirázni, hogy fellebegsz a felhők fölé és a kapunál a szakállas öregember majd eldönti, hogy beléphetsz-e vagy sem. Ha elfogadod, akkor beléphetsz, ha nem akkor viszont nem. Akkor még nem végeztél a földön. Az ember küldetése ez, hogy elfogadja a végtelent. És ha elfogadod, részese lehetsz. Persze nem azt mondom, hogy fogadd el a halált és akkor majd nem félsz tőle, mert nem egyik napról a másikra működik. Lépésről lépésre. Először csak annyit fogadj el, hogy félsz tőle. Ez már nem hiszem, hogy olyan nehéz, mert nézz körül, mindenkinek vannak félelmei. Ha elfogadtad azt, hogy félsz tőle, akkor utána szép lassan rájösz te is, hogy a te szemszögedből miért félsz tőle. Ha rájöttél, akkor meg szép lassan rájösz, hogy miért is nem kell tőle félni. És garantálom, hogy abban a pillanatban olyan energiákat fogsz magadban érezni, hogy hihetetlen. Nem lehet elmagyarázni. Én elsírtam magam örömömben, de ez az én szubjektív tapasztalatom. És mindenkinek annak kell, hogy legyen. Ez mindenkinek a saját maga útja. Nem fórumokról jön rá az ember, hanem önmagától. Csak hagyj rá időt. Ne hagyd, hogy minden pillanatodat az anyagi világ irányítsa. És ne is hagyd abba. Én is számtalanszor esem bele a hibába, hogy azt hiszem már mindent tudok, és elbízom magam, aztán pofán vág az élet, hogy "nemúgyvanaz!" és olyankor kezdhet az ember mindent előlről, de minél gyakorlottabb, annál tovább marad meg a helyes állapotban. Mert a világgal minden rendben van, csak az anyagi társadalommal nem. A világ rendje, és egyensúlya mindig megmutatja, hogy mit kell tenned, hogy feljebb lépj, és állandósuljon benned az az energia, amiről beszéltem. Csak hajlamosak vagyunk elszalasztani azt a pillanatot, és nem venni róla tudomást, hogy na ez most az volt. Pedig a valódi vallásosság, és hit ez lenne. Nem az, hogy elolvasom a Bibliát, hogy mit ír, hanem hogy a belső önmagad hangja, és a mindenség hangja szinkronban van. És ha ennek tudatába kerülsz, na akkor megtaláld Istent, és van már miben hinned. Mert Isten nem a mennyországban csücsül, hanem odabent mindenkiben, és mindenben, ami élő. Isten egy energia, amit mindenki maga kell, hogy megtaláljon, nem a vidámvasárnapokon, meg nem Mekkában, és sehol máshol.
És ha már magadban tudod, hogy mi is az élet, akkor nem vagy messze tőle, hogy a halált is megértsd. De ez tényleg a Te utad. :) A születéstől a halálodig a Te utad az egész. Ne higgy nekem se, én is csak annyit tudok leírni, amit eddig én szubjektíven megtapasztaltam. Lehet, hogy te tök máshogy fogod értelmezni, de a lényeg, hogy megtörténik. Csak figyelj! Amikor csak lehet, figyelj, és vedd észre, hogy mi miért történik. Minél inkább figyelsz, annál inkább döbbensz rá a dolgokra. És amire már rádöbbentél, az többé nem lesz probléma okozó. És így szép lassan visszajutsz ahhoz az energiához, ami születésedkor voltál. Egy vibráló életerő, ami már nem a mulandó test, hanem az állandó energia. Mind ezen vagyunk. Hogy érezzük ezt az energiát. Csak sosem magunkból hívjuk elő, pedig bennünk a legerősebb. Amit másokból nyerünk, az mind csak csonka energiafoszlány. Egy darabig kitart, de milyen áron, ha a másiktól vesszük el? És ettől nem is az igazi. Látom magamon, hogy amikor helytelenül élek, akkor ciklikus időközönként elfogy az energia, és egyszerre mindent a nyakamba zúdít a kinti világ. Anyagi csőd, betegség, konfliktusok, stbstb. És ez nem hiszem, hogy csak velem van így, ezért elengedhetetlen, hogy az ember foglalkozzon ezekkel a dolgokkal, mert különben megőrülünk mind.
Nade befejeztem, mert már így is kiég a retinátok. Annyira magyarázom, hogy ez mindenkinek a maga útja, hogy közben egy kisregénnyi manipulatívnak tűnő gondolatot írtam le, pedig nem ez volt a célom :D

Miért ne lehetne félelem nélkül élni? Ez butaság! Ezt nevelik belénk, ezt halljuk minden olyan embertől aki valamilyen formában csak úgy véli magát megvalósítani, hogy másokon így uralkodik.
Nézz mögé! Miért kellene félned?
Vagy azért mert nem teszed azt amit valaki kitalált
Vagy azért mert egy vallás igy akar egyetemleges lenni
Vagy ezért mert a környezetednek így jó
Vagy ezért mert így leszel valakik szerint jó állampolgár.
Valójában ha ezek mögé, a nem általad meghatározott célok mögénézel, rájössz, hogy átverés rátgya vagy. Bár van olyan, aki pont erre nem akar rájönni és ezért fél. Mert nem meri megtudni, hogy mi van amögött. És miért nem? Mert akkor mássá válik, a másokat pedig "nem szeretik". Mert azokat nem lehet megfélemlíteni, azokat nem lehet szobába zárni.
Igen, ezt fel kell vállalni és ha fel tudod, akkor már azt is tudod, hogy nem kell feltétlenül félned!

Üdv!