sok volt már a képemből
tele volt vele az oldal,
mindenhonnan én néztem magamra...

Én vízöntő vagyok. Ilyen vagyok. szikla, amelybe a legtöbben beütik a bokájukat, és így vagy úgy reagálnak rá. A tőlem egy nő virágot akar, jobb ha vesz magának :)) Önálló, független, és ha fizikai síkon nem is megy a megvalósítás, szövegelésben a természetem nem engedi, hogy csak úgy zökkenőmentesen oda álljak mások mellé. Inkább tanácsadó, mint elfogadó, inkább átgondoló, mint érzelmeknek teret adó.

Te nőiséged okán alapból is érzékenyebb vagy, ez így jó, de én soha nem leszek ilyen. Képzeld csak el, hogy nézne ki, egy 90 kilós nyálcsorgató érzékenység: Nem!
Lehet, hogy a váramból nem jövök ki soha, de be törni sem tud senki abba a várba, s, hogy én magamtól engedjek be valakit? Na olyan még nem fordult elő. Talán régen még gyerek koromban, de mindig vissza élt a végén mindenki a bizalmammal. Minden jó tett elnyeri méltó büntetését. Csak annyira legyél jó hát amennyire kiszolgáltatnád magad.

Nincs is 50 haverom, hogy valahova is átmehetnék, de felszínes, holnap hátba szúrók nem is kellenek.
Minden ember egy maszk. Leszületik egy lélek egy testbe, aki nem emlékszik önnön természetére, és testi ismérveit próbálja igazként elfogadtatni velem, mikor tudván tudom, hogy akkor is hazudik, amikor kérdez, mert nem is tehet mást, hiszen egy testtel kommunikálok, aki magát nem azonosítja a benne lévő lélekkel.

Az érzelmek és gondolatok világa, mind a testhez kötnek, hiszen bármit érzel, vagy gondolsz a testnek kell megcselekedni, a testre van hatása. Vagy talán a gondolat, összeköthet azzal a valósággal, aki annyi életen át gyűjtötte tapasztalatait, aki talán az a valóságos lény, az a bizonyos én, aki mentes mind ettől a sértődéstől, szemrehányástól, lelkifurdalástól, aki talán példát mutathatna, aki utat nyithatna a testbe szorult élet számára.

Én nem emelem ki magam, nem sértődök meg, nem haragszok, de nem is hunyászkodok meg, nem is érzelgek.

Én kovász vagyok a tésztában, az amelyik végül az egész tésztát megkeleszti, a gyertya amelyiket nem rejtik véka alá, a szegletkő amelyre építeni lehet, vagy amelybe beveri lábát az arra járó.

Csatorna amelyik hömpölygő vizet átereszt, nem gátol, nem rekeszt. Műszaki rajz, híd a folyó felett.

Pattogtatja rajtam mindenki a labdáit, nem véve észre, hogy én adok játékteret, de nem puszta gőgből, hanem színtiszta együttműködésből, várva, hogy észrevedd, hogy itt létünk, nem sima út, tévedésekkel, göröngyökkel, sziklákkal, áradásokkal, aszályokkal terhes.

El lehet e várni a simaságot, a szép életet?

puha a keménnyel alkot egyet, folyó a sziklával, nyíl a vesszővel.

sokszor akartok engem kijavítgatni, gondoltok ezt-azt, hogy én biztosan most gőgös vagyok, vagy csak szórakozok, de ha elétek tárom amit tőletek tanultam, s tükörnek nevezem a megismerés módját, ismét a magam gőgjét látjátok bizonyítva, holott nem világítok egyébre, mint némi következetességre, hogy aki Á-t mond mondjon B-t is. Hogy ha felebarátod szeméből a szálkát bogarászván, nem e volna kedved saját gerendáiddal foglalatoskodni előbb, nehogy a végén szememet kikaparván azt gondold szálkának a gerendától nem látva.

És nem bántani akarlak, sosem akartalak, és nem gőgömet emelgetem.

Ilyen vagyok. Egyszerűen.
Napról napra változok. Befogadó vagyok, ha tanulok, de aki engem kíván toldozni foltozni, máris meghazuttolta mondott szándékát, hogy önismerni van itt, miközben az én erkölcsömön keres szabni-varrni valót. S mikor bezárom figyelmem kapuit, hogy a szabóság be ne hatolhasson a belsőbb udvarokba, semmiképpen nem tetszik, hogy képzelem én, be vagyok zárva, sose jövök ki onnan, csak segíteni akartok, hogy fogok így változni, holott az önismerő, önmagát megismerni tartozkodik, nem az én foltjaim okán.

Meg sikerült e figyelned, hogy én nem igen szoktam mások foltosságával foglalkozni, hanem igencsak a mondanivalójára reagálok, s a jajjveszékelés sokkal inkább annak tudható be, hogy a jajjkolók próbálnak versengeni, de az erős várfalon át nem törhetnek, csak a módját keresik, miként lopakodhatnának mégis be.

De jajj a vár lakójának ha nem enged.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----