Mi a harmónia kulcsa?
Mindenki törekszik a belső harmónia felé. Te hogyan csinálod?
Önismeret, önelfogadás, energia, egyensúly, spiritualitás, ima, béke vagy szeretet? Áruld el a titkot, hogyan csinálod, mire figyelsz?
Mennyire ismered önmagad? Számít ez a kiegyensúlyozottságban? Esetleg a sorstólvagy egy szerencsés alkattól függ az egész?
Sikeres vagy a magán és a külvilági életedben?
Szerinted mi a titka a lelki egyensúlynak? Hogyan érhető el az élet-harmónia?
22 éves vagyok. Kb. két éve léptem a spirituális útkeresés ösvényére. Előtte éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem volt egyensúly abban amiben hittem, amit gondoltam és amit tettem. Ez egyfajta depresszív hangulatot eredményezett, már azon voltam, hogy felkeresek valakit, aki segíthet ebben. De aztán úgy alakult, hogy megismertem a páromat, akivel azóta is boldogan és harmóniában élünk. Olyan családból származom, ahol nem volt mindennapos a szeretet kimutatása. Anyagi szinten mindent megkaptunk, viszont a kedves szavak, bátorítások, beszélgetések elmaradtak. És valahogy ezáltal be volt zárva a szívem. Én sem tudtam róla, csak amikor végre megnyíltam. A párom pont egy ellentétes családban nőtt fel, így az ő hatására képes voltam megnyílni és szeretni őszintén és feltétel nélkül. Azóta úgy érzem hatással vagyok a családomra is. Igaz, eléggé elzárkóznak a témától, de már az is haladás, ha végighallgatnak.
Mindig foglalkoztatott, hogy mi az élet értelme. Nem volt senki a környezetemben, aki ezzel foglalkozott volna, ezért magamban agyaltam és filozofálgattam. Kikövetkeztettem, hogy ha a fizikai lét, az evolúció is fejlődik, akkor biztosan a léleknek és a szellemnek is ez a feladata. Aztán utánaolvasgattam a dolgoknak és bebizonyosodott. Aztán fény derült arra is, hogy minden gondolatunk, tettünk visszaüt saját magunkra, ezért érdemes "viseltetni" magunk iránt. És hogy minden tudást saját megtapasztalásunk által szerzünk meg-bár szerintem sokat lehet tanulni mások hibáiból is.
Mióta tudatosan élek sokkal misztikusabb és mégis egyszerűbb az élet. Egyszerű, mert úgy gondolom, hogy ha észreveszed a jeleket, akkor kellő biztonsággal és hittel tudsz dönteni és elkerülheted, hogy a sorsnak kelljen beavatkozni. Ha lépést tartasz a fejlődéssel, akkor nincs mitől tartanod. Egyedül a változásban találhatod meg a biztonságot. Másrészt viszont ez egy nehezebb út is, mert egyre fogékonyabbá és érzékenyebbé válsz mások iránt is. Nemcsak a pozitív dolgokat, hanem a negatívat is sokkal intenzívebben éled meg. De én ezt szeretném, mert ez a fejlődés útja. Ez életünk értelme. Semmiféle hitben nem találtam logikát. Én három dologban hiszek: a szeretetben, a szabadságban és önmagamban.
A boldogság kulcsa számomra, hogy azzal töltöm az időmet, amit/akit szeretek, mert szabadon dönthetek. Munkában is olyat választottam, ami érdekel, amit élvezek és amiben kifejezhetem önmagam. Fotózok. A jó párkapcsolat titka is a szabadság. "Ha elengedem, visszajön." És, hogy mellette önmagam lehetek és ő is mellettem. Továbbá az önzetlen feltétel nélküli szeretet, tisztelet és a jó kommunikáció.
A közvetlen környezetemnek igyekszem nem gátolni az életét, ha valaki segítségre szorul, szívesen segítek. Minden nézőpont kérdése, és hogy elfogadjuk e a másikat.
Továbbá a legfontosabb (amellett, hogy az "én" szót hangoztassam a legkevésbé) hogy higgyek magamban, képességeimben, az álmaimban és ha valaki azt mondja, hogy ez úgysem sikerülhet, ne hallgassam tovább, mert minden lehetséges. Hit, kitartás és szorgalom kérdése. Nem is tudom, ki mondta, talán Mohamed Ali, hogy a lehetetlen nem tény, hanem vélemény.
Úgy érzem, hogy harmóniában élek önmagammal és a környezetemmel, bár sokat kell tanulnom még. Ez nem hullik az ember ölébe. Ezért is minden nap tenni kell. De az eredmény mindent igazol.
Szeretem, ha minden napom más-amellett, hogy én is minden reggel felkelek és 9től 5ig dolgozom. Érdemes minden nap lehetőségeit kihasználni és úgy élni, mintha az utolsó lenne...
Sziasztok!
Egy 18 esztendős vidéki ifjú lennék. Most csatlakoztam hozzátok, látván, hogy olyan témákról van itt szó, ami kifejezetten alkotóelemem lett, az elmúlt időszakban. Ez pediglen az önmegismerés, tágabb értelemben a spiritualitás, még messzebbről nézve pedig az élet értelme. Tudom, hogy nagy fába vágtam a fejszém, de nem sietek sehova!:)
A témához hozzászólva: tapasztalataim szerint a harmónia megteremtése különböző lépésekből áll. Embere válogatja, hogy kinek mennyi időre van szüksége. Az első lépést viszont meg kell előznie egy katarzisnak! Nagyon fontosnak találom ezt. Meg kell utálni az életet magát, és kívánni a halált! Így vagyunk csak képesek rájönni, hogy nem véletlen vagyunk itt, és a legnagyobb téboly estéjén, amikor megrogynak az ego lábai, akkor indulhatunk. Kicseleztünk!:)
1. BEFELE FIGYELNI. Figyelni rekcióinkat és próbálni meghallani valami útmutatást. Valami nagyon nyugtató hangot. Valakiét, aki bölcsen, kimértem fogalmaz, és nem kímél szembeállítani saját magunkal. (nem bocsátkozom, hogy ennek a valaminek, vagy valakinek nevet adjak, mert nem vagyok eléggé nagy tudású ehhez) Fontos, hogy a halláshoz, csend kell. Fogalmazhatunk úgy is, hogy halld meg a Csendet! Nem csak a külsőt, a belsőt is. (Nekem először magányosan túrázva az erdőben sikerült ez) Figyeljük csak meg, milyen irányba változik az életünk, ha "fülünk lesz a hallásra" és végre nem magunkért cselekszünk, hanem valami más indíttatásból. Valami Univerzális erő kezd átjárni bennünket. Napról napra jobbam és jobban. Ez az Univerzális, kifogyhatatlan erő maga a harmónia. A meginghatatlan!
Remélem nem írtam nagy hülyeségeket, és valakinek használt ez a pár sor! Szép napokat!:)
Nem hiszem el, hogy csak 18 vagy... Egyre többen vagytok ilyenek. Boldog vagyok, ha találkozom Veletek. :-)
Nem írtál hülyeségeket, sőt! Most kezdem el olvasni Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve c.művét. Esik le az állam, annyira tömör,igaz, egyszerű, és nekem szól. Hozzám szólnak a sorai!
Ahogy most a tieid is...
Ha nem ismered, olvasd el, szerintem nagyon fog tetszeni!
Egy óra, és kiolvasom (pici könyv:-), utána kezdem elölről, újra és újra rácsodálkozva, hogy megint találtam valamit. Másrészt,ez a könyv tipikus jóskönyv lehet: véletlenszerűen kinyitva válasz a kérdésedre, ha kéred a segítséget.
Hát, ennyit erről. Gratula! Pompás kis emberke lehetsz! :-))
A jósolással most ismerkedtem meg. Nem nagyon beszélek róla senkinek, de itt lehet mert ez egy ilyen kör. Az igazság az, hogy ha szóvá tenném mindenki boszorkányságra gyanakodna, hol ott nincs ilyenről szó. Nem a jövőt kapom meg, hanem az útmutatást, merre üdvös mennem, ha valóban fel szeretném ismerni tudatom valódi valóját (zseniális.imádom a magyart!:)) Segítségünkre vannak a Szent Szellemek, ahogy a régi bölcsek fogalmaztak. De nevezheted Buddha-tudatnak, Istennek, Krisnának, vagy ahogy Neked szimpatikus.:)
Én a Ji-King-től kérdezek, és nem kerüli ki a szavakat! Tabuk nélkül elmondja, hogy merre vagy, merre kell menned, de nem győzi hangsúlyozni, hogy a döntés a Te kezedben! Én a tudat felismerésének nagy-nagy útját választottam. Azt hittem, hogy fél éve, de rá kellett jönnöm, hogy sok ezer éve ettem ezt:)
Esetleg ha nagyon unatkozol és megtisztelsz, ide szoktam írogatni: www.tegnapreggel.blogspot.com
(érdemes megnézni honnan indultam)
:)
Köszönöm Kristálygyermek. :-) Elnézek oda...
Nekem ez már annyira egyszerű, hogy nem tudom megfogalmazni. :-) Elfogadtam, hogy vagyok, aki vagyok, tartok, ahová tartok, még magamnak sem kell megfelelnem. Őszintém megvallva, baromira örülök, hogy totálisan tökéletlen vagyok.:-)
Ja! És nem kell ám mindennek örülni!:-) (Legalábbis én nem örülök mindennek, ha ti szeretnétek csak örülni, tegyétek, ha jól esik. ....te tényleg csak akkor.:-D
A harmóniára törekvés valahogy csak mostanában lett téma. 25-30 éve mindenki lelkesen építette a szocializmust, és eszébe se jutott senkinek önismeretet gyakorolni. Az ezotériáról babonás öregasszonyok és tenyérjósok képe ugrott be.
Amióta végre ismét szabadon lehet a vallást gyakorolni, kezdtek el foglalkozni a lelkükkel is az emberek.
Persze aki harmóniában élt magával, az régen is azt választotta foglalkozásként, amire hivatott volt, és a nyugalom szigete volt a társasága, az otthona.
Szerencsére ma már egyre fiatalabb korban lépnek az emberek az önmegvalósítás rögös útjára.
Vajon van-e ennek alsó korhatára, vagy természetes, ha egy gyerek már ilyesmivel is foglalkozik? Kell-e hozzá egyfajta élettapasztalat,érettség, világnézet?
Ti hogyan látjátok? Vajon érdemes lenne-e népszerűsíteni, vagy netán bevenni a tantervbe?
Tantervbe? Jó ötlet. Mentális alaptudást azt nem ártana adni a gyerekeknek. A meditációt már ovis kortól lehet tanítani. Vannak is ilyen helyek. Tudatosabb, intelligensebb, nyitottabb kölykök lennének.
Én azzal is elégedett lennék, ha egyénenként fognák fel őket, nem mint egy birkacsorda, akiknek egy közös jellemzőjük van. "Kisbáránykám, nézd csak meg, hogy a 3-as számú kisbirka milyen szépen ír! Ha ő tud szépen írni, akkor te is!" :-)
Igazán jó lenne, ha nem szerelgetni kéne az elromlott dolgokat, hanem beépíteni a biztonsági relét, mielőtt baj történik. Érdekes lenne egy iskolán belül rombolni és építeni is.
A tantervekkel meg úgy vagyok, ha valami hiányzik a suliban ahhoz, hogy gyerkőcöm jól érezze magát, azt én szülőként megteszem neki. Nem sajnálkozom, hanem lépek. :-) Egyébként tényleg nem lenne rossz.:-)
Igen úgy gondolom, hogy felettébb hasznos lenne elkezdeni játékosan már az óvodában különböző gyakorlatokat végeztetni. Azt is el tudnám képzelni, hogy mondjuk a tantervbe bele lehetne építeni általános iskola felső tagozatától évente egy pránanadi szint elvégzését is, vagy ha ez túl sok akkor érettségi előtti félévben legalább egy szintet ingyen elvégezni.
A probléma ott van, hogy ha bár elképzelhető, hogy lenne erre igény, mert az emberek szomjaznak a belső békére, de a nagy fejeseknek az élő robot előállítása a céljuk. Ezért ez nem fog bekövetkezni egy spirituális forradalom nélkül.
Mi a véleményetek?
sziasztok!
a harmónia kulcsának megtalálására való képesség mindenkiben benne van, és mindenkinél máshogy nyilvánul meg szerintem.
persze vannak "alapkomponensek", amiknek a végtelen számú kombinációja elvezethet a harmóniához.
Nálam ez a dolog úgy kezdődött, hogy egy elég kemény gyerekkor után elég sérülten bejött az életembe egy kineziológus, aki nagyon sokat segített, leginkább azzal, hogy rádöbbentett, hogy bennem van minden ahhoz, hogy "újjá szüljem" magam.
Első lépés a blokkjaim oldása volt, aztán amikor rájöttem ennek folyományaként, hogy alapvetően nem egy depresszív ember vagyok, hanem a sugárzó jókedv és optimizmus az "alapbeállításom", egyre tisztábban láttam, hogy a harmóniát keresem.
Ezt mára többé-kevésbé sikerült elérnem. hogy mik voltak az "eszközeim" a blokkoldás után?
Pránanadi, meditáció, önismeret, buddhista tanítások, írás, az intuícióm előtérbe helyezése, szeretet, nyitás a Világ felé, az a felismerés, hogy minden mindennel összefügg.
Nekem speciel a Pránanadi volt a nagy "vízválasztó" az életemben, ezzel jött be az életembe egy magasabb szintű tudatosság, a spiritualitás, ennek tükrében jöttem rá, hogy olyan a világ körülöttem, amilyen én vagyok belül. Elkezdtem dolgozni magamon, és ennek hatása ma már az életem minden területén jelen van kezdve a párkapcsolaton keresztül a barátokon át a munkáig.
Milyen "tanulságot" tudnék megfogalmazni?!
Ha elkezdesz dolgozni Magadon önismeret terén, akkor be fognak jönni azok a lehetőségek az életedbe, amik tovább vihetnek az utadon, és ha megvan Benned a nyitottság rájuk, aminek következtében megtalálod a harmóniádat.
Valami ilyesmi szerintem. :)
Szia!
Nagyon sok közös vonást találtam felfedezni Benned és bennem. A Buddhista tanítások, a meditáció, és az írás változtatta meg az én életemet is. (bár én a Buddhista irományokat 13 évesen kezdtem el olvasgatni, mert akkor volt rájuk szükségem, jelenleg 18 éves vagyok) Most a Pránanadi elkezdése minden vágyam.:) Sok nadis vesz körül és meghökkentő energiákkal rendelkeznek.
Úgy vélem, hogy a kemény gyerekkorod előny számodra. Lehet hogy furcsán hangzik, bár biztos vagyok hogy nem érted félre. (Soraidból következtetve vagy már ilyen szinten:)) A harmónia megteremtéséhez elengedhetetlen hogy észrevegyük mindenben a LEHETŐSÉGET! A Lehetőséget tudatunk csiszolásához, és ehhez általában olyan kemény katartikus élmények kellenek, hogy az ego lába meg remegjen és tiszta énünk, Belső Bölcsünk -vagy ahogy Müller Péter fogalmaz- a bennünk lévő Igaz Ember színre lépjen és körbenézzen: "Hát akkor kezdjük el a Rendrakást!" Tudja hol kell elkezdeni, nem tesz felesleges mozdulatokat.
Az én esetemben a katarzis a barátnőm elvesztése volt, aki sokkal több volt nekem mint egy "csaj" akivel találkozgatok. A legjobb barátom, és a legőszintébb tükröm. Évekig elnézte, hogy becsapom őt és magamat is, folyamatosan drogok hatása alatt vagyok, nem lehet rám számítani, a szavam semmit sem ér. A szakítás után előkotortam a régi Buddhista könyveimet. ELkezdtem meditálni, aztán sorra választottak különböző irományok. A mai napig tudom, hogy a könyvek választottak engem és nem fordítva. Kiszálltam az éjszakai életből, mert jobban éreztem már magam itthon a könyveimmel. Sorra döntöttem meg az egóm által felállított "ideákat", téveszméket és elindultam a harmóia keresésére.
Remélem nem untattam senkit!:)
Kedves Tegnapreggel! :)
Azt hiszem, megvan a közös hullámhossz, ezt már akkor éreztem, amikor olvastam az egyik írásodat.
A Pránanadival kapcsolatban (is) azt gondolom, ha eljön az ideje, meg fogod találni azt a Mestert, akihez menned kell (érdekes téma az is, hogy kinek ki lesz a Mestere, de erről majd máskor). Valóban egy csodálatos dolog, és nagyon nagy része van abban, hogy jót tudtam kihozni a "hozott anyagból" (család stb).
Nagyon sokat segített abban, hogy már képes vagyok nem büntetésként emlékezni a gyerekkoromra, hanem úgy, hogy lehetőséget kaptam a tanulásra, fejlődésre, és tudom, ezek nélkül a tapasztalások nélkül nem lennék most az, aki vagyok. :) (szóval jól érezted, nem értettem félre, amit írtál ezzel kapcsolatban.
A könyvekkel kapcsolatban én is úgy gondolom, hogy ők választanak minket. :)
Ja, igen, Müller Péter... :))
Lenne még egy csomó kérdésem, csak azokat inkább nem itt tenném fel, ha gondolod, a bochecha01@hotmail.com-ra dobd át az e-mail címedet!
Zsuzsanya hozzászólására válaszolnék. Szerintem mindenképp érettség kérdése, hogy valaki mikor kezd el ezzel foglalkozni. Tehát, hogy mikor jut el a fejlődésének arra a szintjére, hogy végre befelé forduljon és ne csak az anyagi világ felé. Én úgy érzem, hogy ez a tudást, ami a birtokomban van, már előző életemben összegyűjtöttem. Talán életem végén jöttem rá ezekre a tapasztalatokra és most, hogy sikerült újra "az ösvényre" lépnem, folytathatom a fejlődést.
Bár nem éltem az igazi szocialista korban, de szerintem most is ugyanolyan teljesítmény és pénzorientált a világ. Ezzel szerintem nem függ össze, hogy hányan foglalkoznak a témával. A szüleim szerint sokkal szebb világ volt akkor, nagyobb közösségi életet éltek, nyugodtabb volt az életritmus. És talán a mai helyzet miatt fordulnak mégis többen az önmegismerés felé. Mivel a vallások legnagyobb része nem is az igaz hitről, hanem világi dolgokról szól, ezért sok ember elvesztette az ezekbe vetett hitét, és saját vallását kezdte el keresni.
És azért is gondolom, hogy érettség kérdése, mert próbálom rávezetni a húgomatés másokat is-és nem ellenkezik igazából- de úgy érzem, hogy mégsem érinti meg őket a téma. Majd eljön az ideje.. .
A tanterv témában csatlakoznék a többiekhez. Én mindenképp egy olyan iskolába szeretném majd járatni a gyerekemet, ahol először arra tanítják, hogy miként élhet harmóniában önmagával és a környezetével.
Aztán jöhet a matek.:)