Elengedés
Ült a konyhában és cigizett, valahogy most jólesett a cigi.
Egyébként nem dohányzott, de most valahonnan előjött ez a hiány. A cigit a vendégei, pontosabban egy barátnője kedvéért tartotta. Ez így nem volt igaz, mármint az, hogy a barátnője kedvéért tartott otthon cigit, mert mostanában, gyakran elvett belőle.
Miért kívánta meg újra, maga sem értette, mert úgy 20 éve nem gyújtott rá, csak időnként Évával.
Ez sem volt így igaz, mert rájött, mi az, amit a füstölni való pótolt.
Eszébe jutottak a tábornapok, mikor hazaért nem érezte, hogy bármi is hiányzik az életéből. Olyan teljességet érzett, mintha mindene meglenne, amire csak vágyik.
Tulajdonképpen, meg is volt minden, amire vágyott, még talán az is, amire nem. Persze csak azért, mert nem vágyott nagy dolgokra.
Akkor most miért pont a cigire van szüksége?
Mert a táborban az utolsó napon, mikor transzlégzés volt, egyszerűen arra gondolt milyen jó lenne elengedni mindent, amihez kötődik. Pontosan így született meg benne az elengedés gondolata.
Folyamatosan lélegzett, kezével, lábával segítette, hogy minél előbb elérje a más tudatállapotot. Így mélyült egyre jobban, kicsit megpihent, majd folytatta a légzést. Egyszer csak valami mélységes nyugalom telepedett rá. Érezte mit kell tennie. Elengedni minden régi kötödést.
Majd érezte, hogy jön az elengedés, elengedett embereket, dolgokat, érzelmeket, a színeket, a fényeket, az erdőt, a mezőt, napot, holdat, talán az érzelmek elengedése ment a legnehezebben. Olyan könnyen szabadult meg minden dologtól, hogy az ébrenléttől is sikerült megszabadulnia. Elaludt, majd mikor felébredt, olyan nagyon könnyűnek és üresnek érezte magát, meg végtelenül nyugodtnak.
Ezzel a tiszta érzettel jött el a táborból. Jó lenne megtartani ezeket az energiákat, mindig ebben az állapotban maradni. Mert nem tudta semmi kibillenteni most a jelenlétből. Nagy ajándéknak érezte most ezt az állapotát.
Törekedett a megtartására, no meg a cigi elengedésére is.
Hozzászólások
9 hozzászólásEzek szerint az elengedéssel elért üresség adja meg az elégedett egyensúly állapotát? Akkor mindent engedjünk el?
mindent birtokba vehetünk, de semmit sem birtokolhatunk... ha van hát, mit elengedned, engedd el! ... ;)
Megfogalmazódott bennem, hogy a sok dolog, tárgy, személy, érzelem mellett, vagy helyett talán magunkat kellene végső soron elengedni, vagy legalábbis a földi életünket.
Kipróbálom. :-)
Az űr egy pillanatnyi állapot! Az űr az, amit meg kell tölteni. Az ürességbe hamarosan beáramlanak új erők, új új energiák! Ezért engedjünk el mindent, ami súly, ami teher, ami lehúz, mindent ami nem jó, mindent ami teher, mindent ami fáj! Én így érzem....
Szárnyalás
Elengedve minden kötést, ragaszkodást
Üressé, lebegővé válik a Lélek, megtisztul,
És angyalszárnyakon röpül tovább
http://dalzso.freeblog.hu/categories/Dalnoky_Erzsebet_VIRAGOT_SIR_A_CSOND/
Azt nem tudom, hogy mit vagy miket is kell pontosan elengednünk (ott még nem tartok), de azt figyeltem meg, hogy legjobban az érzelmek játékai fárasztanak ki/le és ha csak az érzelmi töltéseket meg a feleslegesen erős, múltbéli kötődéseket el tudom engedni, akkor nagyon sokat tettem azért, hogy a lelki békém, belső egyensúlyom helyreálljon. (én mindent úgysem tudnék most még elengedni egyszerre:)
Az pedig mit is jelent, amikor cigit kívánunk? Ezen már én is gondolkodtam többször.
Nem dohányzom, de amikor szeretném elengedni a körbe-körbe vágtázó gondolataimat, vagy a túl nagy érzelmi töltést, akkor a cigifüst kifújásával valami sokkal többet fújok ki önmagamból. Ezen kívül azt is megfigyeltem, hogy mivel nagyon-nagyon ritkán gyújtok rá (2-3 havonta egyszer-egyszer), ezért a szervezetem felélénkül tőle és a sejtjeim elkezdenek egy élénk, aktív tempót (ezért nekem lustaság leküzdésére is jó:)
Hogy mi hiányozhat még ilyenkor? Erre van egy történetem. Hollókőn nyaraltam és úgy a 4. vagy 5. napon valami nagyon-nagyon hiányzott. Nagyon jól éreztem magam ott, nem értettem, hogy mi hiányzik. Egyszer csak bevillant, hogy cigizni szeretnék. Elrohantam gyorsan a városka egyetlen üzletébe, mert csak 3 óráig volt nyitva, vettem egy doboz cigit és elmentem egy gyönyörű, zöld parkba, leültem elszívni. A büféből kijött egy hölgy, rámmosolygott és rámkérdezett, hogy hogy lehet ilyen jó levegőn mérgezni a tüdőmet... előtte azon töprengtem, hogy miért hiányzott a cigi... a hölgy kérdésére jött automatikusan a mélyről jövő válasz: Pesti vagyok és valószínűleg túlságosan kitisztult a tüdőm, hiányzik a jó kis pesti szmog! Ezen a kijelentésen magam is megdöbbentem, s mindketten jót nevettünk.
Néha ilyen egyszerűek a dolgok (nálam:)
Pont nem az elengedésre, hanem inkább az átélésre, befogadásra kellene törekedni.
Sem a magányt, sem fájdalmat, sem dühöt, sem hiányt nem lehet csak úgy elengedni - DE meg lehet haladni.
Akkor válunk szabaddá, ha a tudatba maradéktalanul beáradtak azok az érzelmek, melyeket száműztünk, így már elveszítik félelmetességüket, visszahúzó erejüket, és többé sem szenvedést nem okoznak, sem bűntudatot, sem szégyent, hanem gazdagítanak, érettebbé tesznek.
Így idővel elmúlnak, elengedődnek erőlködés nélkül, akarás nélkül és nem csupán az aktuális helyzetekben.
Csatlakozom Clarysszához.
Mostanában "küzdök" rendesen az elengedéssel.:( :)
És arra jöttem rá, hogy csak azt tudom elengedni, ami az enyém. Amikor meg akarok szabadulni egy érzéstől, gondolattól, el akarom engedni nem megy. Viszont amikor hagyom had jöjjön, még ha fáj is (pont azért fáj, mert távol akarom tartani magamtól) és úgy teljesen átélem, befogadom, akkor egyszerűen nem zaklat tovább.:)
És utána az már tényleg az enyém, a lelkem ezzel a tapasztalással is gazdagabb, kielégült, és más után néz:)
Köszönöm Claryssza! Ma éppen ezt gyakoroltam Sanyi egyik CD lemezével, és közben beugrott ez a hozzászólásod. Teljesen igazad van!:)
Ölellek: Bodza
Bármi is legyen az, égesd át MAGadon, érezd, ha fáj, engedd, hogy fájjon! Égesd ki! Ereszd el! Támad egy űr, üres leszel, várakozással tele, és vonzd be azt, amire vágyódsz! Engedj el mindent, aminek mennie kell!!!!