Köszönöm Szeges a blogot, mert sok mindenre ráébresztett. Hermess "garas bedobása" ébresztett rá tulajdonképpen, hogy miért is volt olyan nehéz számomra elmondani a páromnak, egyáltalán felvállalni, hogy nincs orgazmusom, annak ellenére, hogy magát a szexet élvezem. Mert magam előtt is tagadni próbáltam, hogy viccesen szólva "halmozottan hátrányos helyzetű vagyok kírem szípen", mert az én gyerekkoromban a megszégyenítéstől kezdve a kisebb fokú szexuális zaklatásig minden "megvolt", többször is. És nem arról nehéz beszélni, hogy nincs orgazmusod, hanem a mögöttes okokról. Mert ezek azok az okok, amelyeket az ember legszívesebben elfelejtene, mint ahogy ez más fájdalmas tényezőkkel is lenni szokott. Igen, nehéz számomra a szembenézés és kezdetben a tudatlanság miatt, később pedig a félelem a fájdalomtól, szégyentől, vagy valami ilyesmi akadályozott vagy még most is akadályoz meg abban, hogy ezzel valóban szembenézzek. Nagyon érdekes, hogy magát a történéseket nem felejtettem el, de hogy pontosan mikor történtek, hány éves koromban, azt nem tudom megmondani. Valahogy mindig azt gondoltam, hogy ezek az események nem eléggé súlyosak ahhoz, hogy ilyen következményei legyenek. Mert más kislányokat, nőket, kisfiúkat, férfiakat az enyémnél sokkal több megalázás, nagyobb fokú szexuális bántalmazás ér.
"Névtelen" pedig azért maradtam most, mert lehet, butaságnak hangzik, és ne haragudjatok meg érte, de olyan jelszóval járok ide, amelyet más blogokban, e-mail címben is használok, az összes ismerősöm, családtagjaim tudják, hogy ezzel a jelszóval vagyok fent. Szóval úgy gondolom, hogy maga a probléma olyan intim, hogy egyszerűen nem akarom, hogy azok megtudják, akiknek ehhez semmi közük, hiszen maga a történet rám, a páromra és arra a vélhetően szakemberre fog tartozni, akivel ezt a dolgot kezelésbe kell hogy vegyük hamarosan.

Általában hülyének tartom ha a kapcsolat elvesztése miatti félelemből produkálja magát .
Ugyanakkor én is mosolyogtam már a főnököm viccén .
Nem tudnék olyan nővel szeretkezni , aki " uram " - nak szólít .
De ha a társam így színlelve érezteti velem , hogy alárendeltnek tekinti magát , akkor ez az eltávolodási folyamat útját kijelölő kis légypiszkok egyikévé válhat . Nem szeretem , ha színlelve befolyásolnak .
Ugyanakkor , ha nagyon kanos vagyok , és közli , hogy mivel érzi a vágyam , de ő túl fáradt csúcsra jutni , de a testét szeretetből kölcsönadja , akkor kétszeresen szeretettelinek értékelem a hozzáadott színjátékot , másrészt mindketten hamarabb túlesünk rajta , és egyikünk sincs becsapva .
Vannak olyan emberek , akik lelkialkatuk miatt rutinból szeretkeznek , ha a társuk nem hozza a váratlant . Őnáluk a mindig ugyanolyan skálázás és mozdulatsor nem feltétlen megjátszás , inkább csak megnyugtató megszokás .
Volt olyan kapcsolatom , ahol a testi rész ugyan ment , de a vágy a partnerem iránti szeretetből fakadó erős elhatározás ellenére is inkább imitáció volt , menekülés , hogy gyorsabban túlessek az aktuson .
Ezért tudom megérteni azt az önsorsrontót , aki beszorulva egy számára sorvasztó kapcsolatba , így teszi elviselhetőbbé , olajozottabbá azt . üdvözlettel : felacsó

Vagy miért nem hazudik és ennek ellenére sem változik semmi.
Miért hibás az egyik vagy a másik fél?
Mi van akkor, ha egyszerűen csak a lelkek játéka a szex is,és ha két lélek képtelen tökéletesen összerezegni, akkor sajnos képtelenség még akkor is, ha az a férfi mindent megtenne.....
Mi van akkor, ha a szex elvesziti azt a hatalmas értéket, melyet talán számodra hordoz....
Mi van akkor, ha vannak olyan nők és férfiak, akiknél nem szex a legfontosabb dolog?
Ekkor teljesen átértékelődnek a dolgok.
Gondoltál-e arra valaha, hogy a társad egy szép napon elvesztheti az egészségét és ebből kifolyólag sosem tud majd kélybe, örömbe ringatni?
Orgazmus-nekem a testiségen túl, inkább valami lelki összerezgésből születendő EGYSÉG.
De úgy gondolom és biztos vagyok benne, hogy minden emberi lény másképpen éli ezt meg.
Kivánom, hogy MINDENKI tökéletes boldogságban élje életét párban, pár nélkül, szexszel vagy anélkül, igény szerint.