Kérdezz önismeretről!
Ha kérdésed van önismeretről, a személyiség működéséről vagy önismereti problémamegoldásról, akkor azt itt tedd fel, és remélhetőleg kielégítő választ kapsz majd rá!
Kövess minket!
Friss hozzászólások
-
Edina9:Az új születéséhez temesd el a régit
-
NagyAM:Miért nehéz változni?
-
NagyAM:Célok nélkül nem haladsz!
-
ValksMeli:Keresztelő
-
peridot:Te tudatosítod a belső konfliktusaidat?
Sziasztok!
Úgy érzem, problémáim 80%-át még mindig az jelenti, hogy függök mások véleményétől, de legalább is zavar, hogy mit gondolnak mások. Pl.: El akarom fogadni, hogy irígy vagyok, de arra jutok, hogy nem az zavar, hogy valaki elért valamit, amit én nem, hanem az, hogy közben mit gondol rólam, milyen béna vagyok, hogy én nem tudok elérni ilyet. Vagy: többek között azért vagyok dühös a szüleimre, mert még mindig elvárják tőlem, hogy tökéletes legyek, és mivel nem vagyok az, minden mondatukban ott lapul az, hogy mit gondolnak rólam, de nem mondják ki....
Szóval: el kell fogadnom, hogy "Nem érdekel mások véleménye"???
Vagy: el kell fogadnom, hogy én ilyen vagyok, befolyásol mások véleménye???
Vagy: Nem is a szívemben kell elfogadnom, hanem a fejembe kell befogadnom a GONDOLAT-ot, hogy "Nem számít mások véleménye"????
Úgy gondolom, hogy szenvedéseid nagy részét te okozod magadnak. Te tartod magadat bénának, és ettől azt gondolod, hogy az embereknek jobb dolguk sincs, mint téged figyelni a nap 24 órájában, és azt lesni, hogy mikor rontasz el végre valamit. Helyettük gondolkodsz, a szájukba adod a szavakat gondolatban, és az így létrehozott fantázialényekkel stresszeled magad.
Attól működőképes az egész, hogy valószínűleg van ennek valóságalapja is, és egy önigazoló mechanizmus révén ez fokozódik.
Ez eredményezi a bizonyítási kényszert, a mindent elnyomó görcsös akarást, hogy bebizonyítsd másoknak (netán magadnak?), márpedig ügyes vagy. Ez egy kellemetlen belső pörgést, zaklatottságot és önmarcangolást eredményez.
Szerintem "ülj le", amint "beindul a gépezet" ne menj bele ebbe a játékba.
Ne okold a szüleidet, mert ők is csak emberek, akiket az élet ugyanúgy meggyötört ahogy téged, legfeljebb más módon. Nekik is megvan a maguk baja. Próbáld meg ezt átérezni, és bocsáss meg nekik újra és újra egész életeden át, érezd, hogy annyira szereted őket, hogy képes vagy tolerálni a hülyeségeiket, mert a lehetőségeiknek és képességeiknek megfelelően a legjobbat adták neked. Jó szülőnek sem könnyű lenni (Ők megfelelnek a te elvárásaidnak?).
Én sem vagyok kifejezetten talpraesett. Nekem is sok gondot okoz mindaz, amit leírtál. Gyakran vívódom, elkeseredem és elveszítem az egyensúlyt, de így tanul az ember. Nem baj, ha valaki nem annyira ügyes. Pont olyan vagy, amilyennek lenned kell. Mindenki annyi adottságot kap amennyire szüksége van. Nincs a világon nemesebb dolog, mint azzal megelégedni, ami van. Ha ezt az érzést sokszor felidézed és elmélyíted, (amihez éppen a spontán módon újra és újra előálló kellemetlen helyzetek jelentik a legjobb gyakorlóterepet) minél inkább elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, egyre jobban fogod tisztelni magadat, és felismered a valódi értékeidet. (Ez persze hosszú idő.)
Egyre jelentéktelenebbnek tűnnek, majd azok a dolgok, amelyek miatt most szorongsz. Úgy fogod idővel érezni, hogy nem méltó hozzád, hogy belefolly az "óvodás gyerekek értelmetlen civakodásába". Nincs szükséged arra, hogy tiszteljenek, mert csak az számít, hogy belül kiegyensúlyozott legyél.
A túl sok vezéregyéniség anarchiát eredményez. Attól mert valaki szelíd, visszahúzódó és inkább elfogadó, követő természetű, még nem lesz "birka", sőt mindig a birkák a leghangosabbak, avagy "felszínen úszik a SZ@R". Jobb volna a világ, ha több lenne a csendes, szerény ember.
Szóval fel a fejjel. A valódi értékekkel nem lehet népszerűvé válni, eltűnésük után fedezzük fel őket.
Üdv:
Balage
Sziasztok!
Balage, sok mindenben egyetértek veled. Szinte mindenben!:-)
Én is egy ilyen megfelelős személy voltam, azt szerettem volna, ha mindenki szeret vagy legalábbis kedvel! Főiskolás éveim alatt nagy nevelőm volt a kollégium. 10 lánnyal laktam egy 3 szobás lakásban! Én a vidéki zárkózott kislány, mindenkinek meg akart felelni, konfliktusokat kerültem. Idővel kiderült, hogy ez a viselkedés nem igazán jön be a tarsaság nagy részének. Mindig féltem, hogy mit gondolnak, mondanak rólam és igyekeztem úgy viselkedni, hogy a félelmeim véletlenül se igazolódjanak be! Hát, ezzel a viselkedéssel elértem az elenkezőjét! A félelmeim megjelentek az életemben, testetöltöttek! A többiek, kinevettek, kigúnyoltak eleinte a hátam mögött, majd a jelenlétemben is. Nem aludtam napokon át a kollégiumban, mert még este sem tudtam lazítani! Egyszer csak kimondtam egy kérdésükra a NEM-et és csönd lett, ekkor figyeltek először rám! Ekkor jelentem meg számukra ÉN! Mikor fel mertem magam vállalni! Nem ment egyszerűen, lassan fokozatosan sikerült elhagynom a félelmeim, megfelelési kényszereimet! Akkor, a kicsiny tudatosságommal arra jöttem rá, hogy az önmagunk felvállalásával jobban megszerettettem magam, mint míg az ő elvárásaik szerint viselkedtem. Tehát, akkor még azért változtattam a viselkedésemen, mert még a szeretetükért küzdöttem, de elindultam és mertem változtatni!
Szerintem, te is merj változtatni! Meglátod, akkor megváltozik a környezeted reakciói is és persze, egyszercsak észreveszed, hogy már nem figyeled, hogy mások mit gondolnak rólad, mert tudod, hogy úgy élsz, ahogyan neked jó, ahogyan a belsőd diktálja! Annyira a helyeden leszel, hogy már a kutyát nem fogja érdekelni, hogy mások mit gondolnak!!!
Persze, ez az önismeret útja, ami nem mindig könnyű, de megéri! Sokkal szabadabban, félelmektől mentesen, tudsz majd élni, megnyílika világ előtted és egyre többször éled meg a boldogság szédítő élményét!!!:-)
Szeretettel: Inyó
Persze, amiért elkezdtem írni,a zt elfeledtem az írásom közben!:-)
Balagenak az a mondata indított be, hogy:
"A valódi értékekkel nem lehet népszerűvé válni, eltűnésük után fedezzük fel őket."
Igen, a valódi értékekkel talán nem a mindennapi értelemben válsz népszerűvé, de hitelessé válsz, olyan emberré, akinek adnak a szavára, akit megkérdeznek, hogy mi a dolgokról a véleménye! Nem az eltűnésük után fedezik fel, hanem idővel! A valódi hitelesség megtapasztalásához idő kell, egyszeri hitelesség még nem hitelesség, többször kell hitelesnek lenned, hogy azzá válj mások szemében!
"A valódi hitelesség megtapasztalásához idő kell, egyszeri hitelesség még nem hitelesség, többször kell hitelesnek lenned, hogy azzá válj mások szemében! " - húúú, ez szép volt Inyó! : ))
Sziasztok!
Volt szerencsém kipróbálni a kineziológia gyógyító technikáját. Ajánlom mindenkinek, önismeret, lelki feladatok, testi bajok egyszóval minden feladat megoldásához.
Én is szenvedtem attól, hogy mások véleménye, gondolatai alapján próbáltam élni az életem. Van még dolgom, de sokat segített ez a tudomány abban, hogy megismerjem önmagam és elinduljak azon az úton, hogy elfogadjam magam olyannak amilyen vagyok és szeressem önmagam.
Ajánlanék egy honlapot, ahol én találkoztam ezzel a módszerrel:
www.lelkibeke.hu
ajánom mindenkinek, csodálatos megtapasztalni mi rejlik mélyen bennünk.
Sok sikert kívánok
lb
Sziasztok!
Az oldásnak hatalmas ereje van, aki hisz és bízik ebben a hatékony módszerben az megtapasztalhatja. Én oldom az embereket és öröm megtapasztalni a sikereiket, azt teszik amit szeretnének, megtalálják az egységet önmagukon belül, mert minden belőlünk indul, ha bent béke van és harmónia, akkor ezt sugározzuk kifelé magunkból. Rengeteg sikerről tudok beszámolni, tapasztaljátok meg a gyakorlatban is.
Csilla
Mitől ül az ember lánya a bíróság mocsarában? Sajnos több olyan ügyem penészedik az "igazság házában", ahol bizonyíthatóan - nem is sokan kétlik - igazam van. Ennek ellenére a bíró mégis az ellenfél hazugságait veszi figyelembe. Ők hallgathatnak meg tanút nekünk megtilja a biró, igérnek bizonyítékokat, nem hozzák. A mi bizonyítékunkat pedig egyszerűen félretolják. A lényeg, hogy ne szülessen itélet, mert az csak egyféle lehet.
Hol a pokolban rontottam én ezt el? Miért nem lehet igazam? A vicc az, hogy utálom a hazugságot és a manipulációt. Nem mondom, hogy mindig kimondom az igazságot, de kicsi koromtól fogva undorodom és ösztönösen távol tartom magam az álságtól. Most mégis évek óta ebbe a problémakörbe vagyok beleragadva. Mit ássak fel szerinted, hogy előre tudjak lépni?
Köszönöm
Hédi
Sziasztok!
Az lenne a kérdésem, hogy ha nekem a hasi csakrámnál van valamilyen elzáródás, akkor azt mivel lehet oldani?
szia!
nézd meg ezt a linket!
http://www.naturalap.hu/csakraterapia/
üdv:Bochecha
Szia, van valami, amit nem tudok leküzdeni magamban. Az ijedtség az. Egyszer a testvérem annyira megijesztett (nem szándékosan történt, csak tettem a dolgom, és egyszer csak azt vettem észre, hogy mellettem áll) hogy utána percekig nem tudtam abba hagyni a sírást. Azóta szinte napi szinten megijedek egyes helyzetekben. Leginkább akkor, ha például hirtelen mellettem terem valaki. ...meg ilyesmi... Nem tudom hogyan tudnám ezt leküzdeni. Nagyon elegem van ebből a folyamatos ijedezésből! Tudsz nekem valamilyen tanácsot adni? Mit tegyek?
Még valami. Tudom nagyon furán hangzik, de néha olyasmit látok, mintha valami sötét árny közeledne felém. Egy éjjel arra eszméltem, mintha valami mászna fel a takarómon. Nem tudtam mozdulni sem. Akkor is AZ volt ott. Leírhatatlanul rossz érzés. Mi lehet az ami így kísért és miért? Miatta már meditálni sem merek. Kérlek segíts! Már nem tudom mit tegyek! :(
Válaszod előre is köszönöm, és nagyon várom!!!
Üdvözlettel:Évii
Sziasztok! Szia Sanyi!
FONTOS!!! NEKEM LEGALÁBBIS!!
Körülbelül egy éve kezdődött nálam egy olyan dolog, hogy az exemmel éltem együtt, ahol el voltam nyomva és utána volt egy kapcsolatom, csúfos lett....megalázott a csaj...
Szóval, egyszer felmentem egy ilyen hazai online videós oldalra, láttam egy féfrit önkielégíteni és felizgultam... önkielégítettem... megijdetem, mert én nem vagyok ilyen és eddig még sose mvolt ilyene, de egyben nagyon is jól esett.... ez volt egy olyan 1 hónapos korszakom, utána próbáltam elnyomni, sikerült is, de azért híbe hóba előjött, meg ha látom fényképen egy férfi arcot, akkor némi ingert kivált bennem...
Egy olyan fél évig elkerült ez a téma, aztán egyszer egy zuhanyzás után úgy megkívántam magam és na... azóta( ez olyan 3 hete volt) megint előjött ez... ma csinláltam azt, hogy ujra elővettem egy egy féefiönkielégítős videót és mondom, nem nyomom el, hadd legyen, aminek lennie kell... a torokcsakrám, a szív csakrám kalimpált a solarpexusomnál meg valami olyat éreztem, h majd kiszakad a helyéről....
Azt olvastam valahol, hogy ez a biszexuális téma az a bizonytalanság a nemiségünket illetően.... amiben van valami, mert nem tudom megélni a bennem lakó férfit.... a homoszexuális téma taszít, aminek örülök... viszont ez meg meglepő, mert ijesztő, mert jól esik... folyton azzal stresszelem magam, hogy mi lesz ha apa megtudja... pedig messze élek tőlük... Úristen, én heteró férfi vagyok.. én szeretnék gyerekeket, stb....
Szóval nem tudom, hogy ez mi és hogyan javítható, de valamiért ez előjött... Egy regresszió során ezt kideríthetném? Vagy milyen megoldást javasoltok, hogy ebből a megtévelyedésből vissza álljon a rend...
Ja, az utcán ez nem fordul elő.. vagy csak ritkán ha látok valakit...
appendix:
-befolyásol valamit, hogy gyerekkoromban párszor azt játszottam, hogy nő vagyok? akkor lejtszottam 4 fal között és kész.. utána mentem dolgomra, eszembe sem jutott
- apával nem túl jó a kapcsolatom, lenéz ugyanis....
- egy időben utáltam minden férfit apa miatt....most már jobban oldóttam felé, de ez még valamiért megoldatlan téma marad ez a szexualitás...
- írtózom a férfiaktól az utcán
- kapcsolatomban, elég hosszútvú volt fiatalon... nem tudtam megélni a férfit és ezt hányták a szememre is... szexuális problémák ezerrel...libidó csökkenés...dysfunckiós zavarok.. ez a kapcsolat volt az, ahol kellőképen feladtam a személyiségem, ami még nem volt
- túlsúlyos vagyok és sokat ülök gép előtt....
- egy csúnya szakítás után megaláztak testileg.....(undorítónak neveztek meg ilyenek)
- gyerekkoromban a két évvel idősebb uncsim molesztált(fiú uncsim...mai szemmel nézve homo-s dolgokat kellett tennem és elviselnem)
Akit esetleg megbotránkoztat a téma, annak mondanám, hogy eddig nem volt ilyen gondon és mióta önismeretezek, azóta jött fel ez és nem tusok mit kezdeni ezzel... na jó előtt egy évvel is volt már ez, csak ott most vége a világnak éltem meg! SZÓVAL NEKEM FONTOS EZEN TÚLLÉPNEM MEGOLVA, KIPIÁLVA!!! Mert ez is valamire tanítani akar... szóval segítséget szeretnék kapni, hogy hogyan tovább, hogy helyre álljon a szexualitásom.. a hetero vonalra....
Azt is olvstam, hogy mindenkinek az életében van ilyen időszak, amikor biszexuális lesz.. igaz ez? Mert én úgy gondolom, hogy ez "szoftveres" probléma, amit a megfelelő technikával ill. energiák helyreállításával, porblémák feltárásával, felodásával, megolsásával lehet orvosolni, csak nem tudom, hogy merre és hogyan és mit!!!!
ELőre is köszönöm mindenkinek az építő jellegű hozzászólását és segítségét!!!!!!!!
Szia!
Szerintem az a legnagyobb gondod, hogy te nem vagy megelégedve magaddal. Ha egy elégedett embernek azt mondják, hogy undorító vagy, akkor fel sem veszi.
Nem kell férfiasabbá válnod. Légy az, aki vagy.
Ne agyalj a témán, hanem engedd el, vegyél mély levegőket és engedd el.
Ne tiltakozz!
Engem nem taszít a homoszexualitás, hanem egyszerűen nem is érdekel. Nem vagyok egy kigyúrt állat, és nem döntöm meg sorra a nőket, de nem érzem, hogy ettől kevesebb lennék. Szerintem az sem zavarna, ha homokos lennék, csak nem raknám a kirakatba. Csendes békével és elfogadással élném meg, pont úgy, ahogy a heteroszexualitásomat. A legbelső énemnek nincs nemi jellege. Előző életemben akár egy nimfomániás nő is lehettem, aki egymás után csábította a férfiakat az ágyába és nagyon élvezte. Ha erre vissza tudnék emlékezni és zavarna, akkor az annak a jele, hogy fejlődnöm kell az elfogadás terén.
Érzed magadban a kétségbeesést, azt az akadékoskodást, ami szüntelenül gondolatokat generál? Na az a probléma, és nem az, hogy férfiak önkielégítése izgat fel.
Helyezd át a figyelmedet! Állj egyenesen, lélegezz mélyeket, és érezd, hogy akadályok nélkül közvetítesz ég és föld között. Gyakorold a világ és önmagad teljes elfogadását, különösen azokon a területeken, ahol ez nehezen megy. Ez egy lassú folyamat, mely kitartást igényel. A saját önpusztító gondolataidat kell elengedned. Nem legyőznöd, hanem a feléjük irányuló közömbösséggel megfosztani őket a hatalmuktól.
Magyarul sz@rd le őket!
Ezt csak te tudod megtenni, és nincs az a csodamágus, csodadoktor vagy technika, ami elvégezné helyetted a munkát.
Szerintem tehát a kulcs az önelfogadás és az elengedés. Keresd a békét, a megnyugvást, és a többi majd alakul magától. Ha pedig nagy a stressz, ne érezz bűntudatot, ha könnyítesz magadon. (Csak ne ess át a ló másik oldalára!)
Ne okold az apádat, mert a tőle való félelem, illetve az iránta való harag a te energiáidat köti le. Vedd észre, hogy ő is csak egy szerencsétlen ember, aki a saját hiedelmeinek az áldozata. Nem kell legyőznöd őt. Elég, ha szenvtelenül el tudod viselni a mondókáját. Már úgysem élsz vele.
Isten úgy szeret, ahogy vagy, és a szemében az aggodalmaskodásaid olyanok, mint az óvodás gyerekek hülyeségei.
Szóval:
"AZ VAGYOK, AKI VAGYOK."
Üdv:
Balage
Először is: teljes egyetértésem, tanítani kéne a válaszod, lehetőleg ált.isk. 5.oszt. kezdve. :-)) Gondold végig, rágd át a szavait, kedves "biszex".
Mindenki az, potenciálisan. Mindenkinek van legalább néhány (akár be nem vallott, eltemetett) pillanata az életében, mikor megkívánja a saját nemét (szépen írtad: önmagát...). Van, akinek nem pillanatok, hanem több, részletkérdés.:-)
Nem véletlen, hogy ezek történtek veled, igen, lehet, hogy ez is oka. Van egy barátom, hasonlókon ment keresztül. Ő is biszex. Ugyanolyan szabadon és boldogan él szexuálisan mint én. Vagy bárki más. Annyira erősen orientált a sorsod e felé, hogy szerintem ez egy fontos feladatod: átadni magad ennek. Feloldódni, megkönnyebbülni, szabadon élni. Ez nagyon nehéz lehet nálad, a konzervatív nevelés miatt. Talán nekem azért is nem adódott ilyen sors, mert ha holnap úgy kelnék fel, hogy biszex vagyok, semmi gáz nem lenne. :-)) Kétszerannyi esélyem lenne hódítani és élvezni az életet! hihi!! Ezt komolyan mondom.
Szóval oldódj fel. Nem történt semmi egetverő....
Köszönöm az eddig hózzászólásokat....
tudod, eddig ezzel nem volt gond... érzelmileg a női nem a meghatározó... viszont néha-néha fentázia szinten rámjön ez..... és ijesztőőő
egybként, nem csipázom a homoszexuális dolgokat, de ilyen pasi maszturbál videót elnézegetek.... Randizás, hihihi.... nők.... nincs gusztusom élőben ezekhez a dolgokhoz.....
áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!! megőrülök!
:)
Sziasztok!
Szeretnék segítséget kérni.Nem rég foglalkozom önmagam tudatos megismerésével,de máris megakadtam,nemtudom hogyan is tovább...
Az önelfogadással foglalkozom most és előtört belőlem egy nagyon régi félelem,félénkség érzés ami még kislány koromból származik(legalábbis odaáig tudom visszavezetni).Napok óta szenvedek ettől az érzéstől és nemtudom mit tegyek hogy feldolgozzam vagy túljussak rajta.
Ha tud valaki tanácsot adni nekem,hogy mit is tegyek azt nagyon megköszönném.
ILDI77
Kicsit elkéstem a válasszal, de másoknak még jól jöhet. Érdemes lenne meditációban, meditatív állapotban átélned, ízlelgetned ezt az érzést, hátha előjön, feltárul a valódi szerepe. Amikor egy érzésbe belemerülünk, akkor gyakorlatilag megismerjük, újra átéljük azt. Ennek során fény derülhet, hogy mit is akar az tőlünk?!
Az érzelmek megismerésére és oldására ezt a két anyagot ajánlom:
Szeretném kikérni a véleményeteket a következőkkel kapcsolatban. Vajon, ti mit gondoltok, mi lehet annak az oka, hogy sorra olyan hirtelen és váratlan fordulatok jönnek az életemben, amelyek nem az én terveimnek megfelelőek és szinte lecsapnak rám?
Ezáltal nehéz feldolgozni őket, illetve továbblépni is.
Például, fél évet Norvégiában töltöttem.
Munkám az volt, hogy kisgyermekekre vigyázzak. A családdal történt előzetes megállapodás értelmében, 9 hónapig maradtam volna náluk, majd én terveztem, hogy megpróbálok szakmabeli munkát találni, de mindenképp külföldön maradok a 9 hónap után is. Gyakorlatilag meg tudtam volna oldani mindent (barátoknál szállás, stb). A húsvéti szünet előtt - amikor a tervek szerint is hazajöttem volna pár hétre - a család Anyukája úgy döntött, ne menjek vissza Húsvét után. Ennek okát sajnos hosszadalmas leírni, lényegét tekintve a személyemmel volt problémája, azért, mert gyermeke egy idő után engem tekintett édesanyjának, másrészt pedig mert mindenkivel jól kijöttem, még azokkal is, akivel ő nem...
Tehát végetért az életutam Norvégiában, ugyanis már a leendő párom vitt haza Ferihegyről (három hónapig ismerkedtünk online, ő egy magyar fiú)...eszemben sem volt visszamenni így, hogy van ő és bizonytalan a külföldi megélhetésem.
Nagyon hirtelen váltás volt az életemben, hiszen mondhatom, hogy hosszú idő után lett egy barátom, no és visszakerültem Magyarországra...sorsszerűnek éreztem és boldog voltam. Mígnem 4 hónapos együttlét után olyan hirtelen szakítottunk, mint amilyen hirtelen egymásrataláltunk....voltak persze problémák, de megbeszélhetők, a fiú viszont nem akart energiát fektetni a kapcsolatunkba.
Ragaszkodott hozzá, hogy maradjunk barátok, mert nem akar elveszíteni (barátként), így a szakítás után még hónapokig találkoztunk és olyan alkalmakkor mindent ugyanúgy csináltunk, mint párkapcsolatunk idején. Egy idő után viszont ez számomra zavaróvá vált, kettesben megingatható volt, egyáltalán nem voltak barátiak a gesztusai, talán még szeretett is, de a külvilág felé nem vállalta fel a kapcsolatunkat.
Így pár hete megkértem, hogy engedjen el teljesen, szeretnék kilépni az életéből, mert nekem erre van szükségem ahhoz, hogy feldolgozzam a szakításunkat. Tiltakozott, továbbra is keresett. Most "drasztikusabb" módszerekhez folyamodtam, elvágtam a csatornákat.
Most itt pislogok munka nélkül, pár nélkül, túl egy depressziós korszakon.
Várom véleményeiteket, hozzászólásaitokat.
Van valakinek tippje - még mielőtt megfagyok :) - hogy mi túrótol romlik el körülöttem az összes fűtés?
Kezdte két héttel ezelőtt, hogy a légtelenitő szelepem mondta fel a szolgálatot. Jött egy szaki megszerelte, feltöltötte, kifizettem. Két napja vettem észre, hogy a frissen feltöltött radiátorok egyike jég hideg, hiába kap vizet és nincs benne levegő sem. Jót fagyoskodunk a lakásnak abba a részében. De ha ez még nem elég, tegnap buliból, hazafele jövet pedig felmondta a kocsi fűtése a szolgálatot. Egy élmény volt beleülni ma reggel a -12 fokos autóba. Persze ebben az évben már senki hozzá sem akar nyúlni.
Általában meg szoktam fejteni az ilyen jósjeleket, de most teljesen lefagytam.
Mégis miért hibernálom le magam körül a világot? Vagy engem akarnak lehűteni? Hogyan indíthatnám el a fűtést :) ?
Üdv!
Jégcsap Hédi
Tippek
Életedben valahol megakadt az energia áramlás.Esetleg ezt megkeresni .
Talán,valamikor valamire nagyon rá fáztál,de nem dolgoztad fel rendesen.
Lehet valami minőség hiányzik az életedből,valamit nem adsz meg magadnak,így most az részed vacog és fázik.
Esetleg valamiben elhidegültél.
Keresd meg magadban a fázós részt és kérdezd meg mit akar neked ennyire mondani?
Hát így ennyi ami eszembe jutott hirtelen...
Éld meg meditációban,hogy fázol nagyon fázol borzasztóan fázol,a végén fagyjál meg,és figyeld az érzéseket,emlékeket amik vannak ezzel kapcsolatosan benned.Hátha így rájössz valamire:-))
Még ez jutott eszembe...
Köszönöm a segítségeteket, meg a saját munkámat is. Az autóm rémesen drága javítása helyett, csak a szoftverét kellett újra elinditani, iszonyúan olcsón megúsztam és már meleg van.
Kint is meleg lett, úgy, hogy megmentettünk negem.
Most pedig megyek és magamra húzom a szeretteimet :) és tovább melegszem.
Mindenkinek nagyon Békés és Bennsőséges Karácsonyt!
Hédi
Én is áldott ünnepeket kívánok minden kedves onmegvalositas pont hu lakónak!
Ajándékként: Egy kicsit régi video-t csatolok...ha sikerül. Ha ismertétek, akkor is érdemes mégegyszer meghallgatni... :)
Boldogságot kívánok!
Máté
http://www.youtube.com/watch?v=cKgBuADVj4o&feature=related
Hu, ez jó, ez a ráfázás ez biztos stimmel, ezzel fogok aludni, megálmodom holnapra. Remélem nem annak az előjele, hogy valamire nagyon rá fogok fázni!
Az is biztos, hogy nem adok meg mindent magamnak amit lehetne, pedig már elég vén vagyok, ideje lenne..........
A hideg átélésére pedig máris volt lehetőségem. Minusz tizben dugoztam hazefelé több mint egy órát egy fűtés nélküli autóban. Úgy ráfagyott minden az autóra, hogy időnként ki kellett szállnom, mint régen és vakarnom egy tenyérnyit, hogy kilássak. Vicces volt. Ja és ehhez az ablakot is le kellett engedni, mert belülről meg párásodott. Még jó hogy Vuk ott volt velem és melegített egy kcsit.
Persze otthon elkezdtem magam felolvasztani, beleestünk a forraltboros fazékba és jókedvünkben lekotortuk a havat a fél utcáról.
Na meglátjuk, mit hoz a holnap! Köszönöm a segítséget!
Hédi
Szerintem azt jelenti, hogy........................ :)
Öleld magadhoz a szeretteidet.
Ígérem nem fogsz fázni, bármilyen hideg van :))))
aamate
Ezt a tanácsot muszáj megfogadni:) Ez olyan finom, bújós!
Köszönöm!
Hédi
:)
aamate