Állatkínzás
Aki ismeri az tudja, hogy mi van a videó felvételen:
http://www.liveleak.com/view?i=bb4_1283184704
Mindenképpen megnézendő annak aki post-ot ír be, hogy az hiteles legyen.
Lényegében ez egy új állat kínzós videó, ahol egy fiatal lány kiskutyákat dobál bele a vízbe. Azért linkelem be mert kíváncsi vagyok hogy erre mit reagálnak a legtöbben. Ezeket az eseteket lehet a legnehezebben kezelni magunkban. Személy szerint most éppen bosszú álló gondolatokat dédelgetek arról, hogy hogyan nyomnám a gyerek fejét a víz alá addig, amíg lelkileg teljesen meg nem törik. Barbár megoldás igaz, de egy próbát megér, hogy megnézzük a reakcióját.
Persze a valóságban kevésbé vetemednék erre, de ilyenkor elgondolkozom, hogy vajon meddig érdemes a szeretetben jegyében cselekedni...
Persze nem ismerem a körülményeket, és az enyhítő körülmény lenne, de ez akkor is undorító.
- Ademon blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
27 hozzászólásÉn nem nézem meg Ademon,mert egyszer láttam a mosómedvék szemét,akiket élve nyúztak meg,és
nem akarom még egyszer azt átélni,de
így látatlanban egyetértek veled,és én is tudnék az ilyenekkel csinálni ezt azt,pedig egyébként soha nem bántanék senkit.
Az ilyen lélek nélküli létezőt ha tetten érném,akkor bizony előfordulna,hogy kegyetlenül meg gyepálnám
nő létemre.
Igen neki is nyomkodni kéne egy darabig a fejét a víz alá,hadd rettegjen,hadd tudja meg,hogy milyen ,ha nincs levegő,és közel a halál.
Hátha leszokna róla,hogy kiszolgáltatott tehetetlen élőlényt fojtogasson vízbe.
Hát igen az ember első felháborodásában mondja,hogy mit tenne ilyenkor,de az adott szituációban úgysem teszi. /pontosan az önbíráskodás helytelensége miatt/
Én egyszer tetten értem ,,kölyköket'',épp egy macskát akasztottak fel.Iszonyú dühös voltam,de próbáltam nekik magyarázni,hogy mit szólnának,ha velük,mondjuk egy sokkal erősebb valaki ugyanezt csinálná?
És nem értették,mondván,hogy ez csak egy állat.
Szóval elgondolkodtató,sem a család/tisztelet a kivételnek/,sem az iskola nem látja el a feladatát,amikor gyerekek így gondolkodnak.Mit tanulnak a gyerekek,rengeteg felesleges dolgot,de az igazán fontos dolgokat a mai napig sem. /kivételek mindig vannak persze/
Hogyan nevelik ,illetve nem nevelik őket.
Jár hozzám egy13-14 éves kisfiú.Sokat beszélgetünk,és egyszer kiböki,hogy ő lövöldözi a verebeket.
Beszélgetek vele,és azt mondja,hogy az apjától tanulta,ő is lőtte őket,és miért baj az mert vannak úgyis elegen. /és ez egy nagyon jónak mondható,,példás család''./
És akkor most jön ,akik sajnos betegek,ilyen olyan okokból,és e miatt kegyetlenkednek.
Vagy családi okok miatt,elviselhetetlen feszültségben vannak,vagy sajnos genetikusan is benne lehet valakiben ez a hajlam.
Olvastam egy szociológia tanulmányt a sorozatgyilkosokról,és azt írták ,hogy majdnem 100%-ban gyermek korukban kínozták,és ölték az állatokat.
Ugye ,ha akkor valaki felfigyel erre lehet ,hogy mégsem vált volna sorozatgyilkossá.
Persze lehet ,hogy bizonyos esetekben a pszichiátriai kezelések sem segítenek,mert nem egy eset volt,amikor ilyen sorozatgyilkost elmebetegnek minősítettek,évekig kezeltek,majd ,,gyógyultan'' távozott a
zárt intézetből,és már egy-két nap múlva ölt.
Akárhogy is nézem,tulajdonképpen ezekben az esetekben senki nem állítja meg ezeket az embereket,
sem a szülő,sem az iskola,nem foglalkozik ilyesmivel.
Ha valaki látja,ő sem tesz semmit,esetleg szól az állatvédőknek.
Azt gondolom,hogy ez sem jó így.
Spiri írja,hogy majd az élettől megkapja.
Én úgy tapasztaltam ,hogy minél agresszívabb egy ember ,annál inkább uralkodik az elnéző környezetén
és valahogy soha semmi bajuk nem esik,még betegek sem lesznek.
Néha mikor ilyesmit láttam,hogy már 80 éves valaki ,és még mindig rettegésben tartja a környezetét,és
neki kutya baja,szóval ilyenkor elgondolkodtam,hogy talán ezek az emberek valamiért szándékosan vannak itt, mintegy ,,elrettentő ''példaként? Vagy büntetnek minket? Vagy tanulnunk kéne ebből valamit?
Mintha ez lenne a dolguk .
Merthogy senki nem tesz ellenük,és semmi bántódásuk nem esik,még véletlenül sem.
Most mondjátok meg,hogy lehetne megoldani,például egy ilyen állatkínzós esetet.
Ugye a tettlegességnek semmi értelme,a szép szóra nem hallgat,abbahagyni sem fogja,mert oka van amiért csinálja,senki nem törődik vele,aztán esetleg később embert is öl.
Jó ez így?
"Én úgy tapasztaltam ,hogy minél agresszívabb egy ember ,annál inkább uralkodik az elnéző környezetén"
Igen. Erre írtam a tudni kell félelmet adni blogot. Szerintem van olyan, hogy valakit meg kell büntetni, csak tudni kell hogyan. Különben hogyan tanulja meg, hogy ő is "csak" ember? A szigor és a fegyelmezés önmagában hasznos dolog lehet. Bár azt elismerem, hogy manapság az embereknek inkább szeretetre van szüksége mint szigorra.
Szerintem mindkettőre szükség lenne.
Én fiatalokkal sokat foglalkozom,és szeretem őket,megértem őket,de lesújtó a kép,és fokozatosan romlik.
A nevelés,velük való foglalkozás teljes hiánya,/ebbe a szigor is beletartozna,ha szükség van rá/ és sokszor a szereteté is.
Persze a szeretetért az ember is tehetne sokat.
Miért vannak emberek,akiket mindenki szeret,és fordítva.
Ezt nem lehet erőltetni,van aki mindent megtesz azért,hogy ne lehessen szeretni.
Én életeben egy ilyen emberrel találkoztam.
Mindenki félt,tartott tőle. Gyűlölt mindent és mindenkit. Fenyegetett,megátkozott minden ,,létezőt.''
Hát nehéz volt szeretni...
Nos, ilyen kegyetlen játék láttán mit csinál az ember. Hogyan reagál egy ilyen hírre??
Akiben kevesebb a megértés, azaz domináns az egója, az tuti legsziveseben kinyírná ezt az állatkinzót.
Viszont akiben mélyebb megértés van, az együttérez ezzel a szerencsétlen emberrel.
Mert nem csak az állat szerencsétlen, hanem az elkövetője is.
Valami komoly gátlás, megnemértettség, lelki nyomás uralkodhat szüntelenül a családjában.
TERROR!!
És van aki ilyen mély tudatlansággal és elszántsággal próbálja levezetni az ilyen feszültségeket.
Ezek beteg emberek. Szeretetre van szükségük. Vissza kell szerezniük az élet-jelenlétének fontosságát.
'De amíg ők szenvednek, addig mások is szenvedjenek!!!!' (Na igen, ez a mentalitásuk.)
"BOCSÁSS MEG NEKIK URAM, MERT NEM TUDJÁK MIT CSELEKSZENEK..." /JÉZUS UTOLSÓ SZAVAI/
Együttérezni együttéreznék vele, de legalább ennyire a kutyákkal is. Önmagában az együttérzés még nem semlegesíti a "következményeket", még nem jelenti azt, hogy megússza, lefejjebb nem gyűlöletből tesszük meg vele. Nekem is eszembe jutott, hogy milyen körülmények között nőhetett fel... stb, de ettől még a tett az tett.
Egy dolog együttérezni, és egy dolog cselekedni utána, belátásunk szerint. Nyilván nem csak az erőszak van mint lehetőség. De akkor mondja meg valaki, hogy helyette mit? Nem biztos, hogy lesz a közelben egy spirituális mester, hogy "ránézzen". A tétlenség vajon helyénvaló?
Értem mit mondasz. Sajnos a tettek következményeivel számolni kell, akár tudatosan vittük véghez, akár tudattalanul. Ne felejtsük el hogy olykor a legérzékenyebb emberek lesznek a legagresszívabbak. Ehhez persze kell a családi háttér is. Nem véletlenül gondolom úgy hogy egy betegesen egoisztikus társadalomban élünk ahol mindenki a másikat teszi tönkre. Az örömnek lassan már írmagja sem marad. Minden csoda elveszett a emberek többségénél. Szomorúan tapasztalom hogy úgy néznek rám és kereső barátaimra, mintha ufók lennénk!!! Ez számomra nem kielégítő hanem elszomorító. Ugyanis ez azt jelenti hogy az emberek még mindig lent vannak és képtelenek önszántukból fejlődni.
Persze bizakodó vagyok és nem adom fel (kiskoromban kaptam egy ilyen kártyát)...
NEVER GIVE UP!!!!
Vannak körök ahol igenis megy a fejlődés. Például itt!!! :)
Osho mondta hogy aki meg akar halni azt hagyjátok meghalni, de aki élni akar annak segítsetek.
A szannjászin szerinte az, hogy az egyén csendben fejlődik és csendben hozza el a legnagyobb változást önmaga és mások számára.
Ettől függetlenül még mindig harc van a frontvonalon. Ez a földi valóság.
Az egó és a lélek harca.
Lehet, hogy csak én nem tapasztalom ezt a harcot? Nagyon kevés igazán rosszindulatú embert láttam eddig. Inkább csak az egyéni célok, érzelmek kereszteződnek, és ebből van sok konfliktus. Úgy vettem eddig észre, hogy a legtöbb ember inkább a jóra hajlana mint a rosszra. És a sok rossz is legtöbbször nem tudatos rosszakarat, hanem lelki keserűségből eredő, kényszeres cselekedet.
Ufó-nak néznek? :)
Ha nagyon furcsán viselkedsz, öltözöl vagy beszélsz akkor érthető is. Végül is a legtöbben nem látják, hogy mi van mögötted, csak a sok furcsaságot amit előre hozol belőle :) Ez teljesen természetes, hiszen nem látnak a fejedbe, és kevés ember van, aki képes megtapasztalni valakinek az egyéni valóságát.
Semmi külsődleges furcsaság nincs rajtam. Hétköznapi öltözék, csend, egyedüllét, megfontoltság, érdeklődés.
Amikor beteg voltam, sokkal furcsább voltam. Festett haj, piercingek, elégedetlenség, szélsőséges viselkedések. Ekkor felismertek, megismertek. Csak éppen szenvedtem legbelül.
Azt veszem észre hogy ahogyan fejlődik az ember annál nagyobb lesz a szakadék.
Volt egy ilyen előadás: "Egészséges egyén, beteg társadalom."
Amiről beszélek azok nem mindig látható konfliktusok. Láthatatlanul is zajlanak.
Például amikor látványosan elfogadnak, de mögötte teljesen elutasítanak.
Vagy éppen megijednek, nem értik mi ez a kedvesség, nyitottság, csend. Túl bizalmatlanná válnak.
Elkezdenek félni. Egyszerre vonzza és taszítja őket a megnyilvánulás. Érdekes.
Érdemes figyelni minden érzést, gondolatot, testtartást. De először magaddal kell kezdeni.
Örülj neki ha nem tapasztalod ezt a harcot magad körül. Az azt jelenti, hogy magaddal se nagyon harcolsz :) Én is ahogy növök fel, meg fejlődöm, veszem észre, hogy töredék annyi harc sincs a világban, körülöttem, ha én nem harcolok magammal. Amikor épp harcolós időszakom van, akkor egyből óriási elméleteket tudok gyártani, hogy ki kivel miért, közben igazából bennem zajlanak az ütközetek.
De hogy a témához is hozzászóljak, szerintem az igazán rosszindulatú embereket, meg az ilyen hasonló állatkínzókat megbünteti az élet nélkülünk is. Amíg nem vagyunk az Isteni szinten, addig szerintem ne is akarjuk ezt eljátszani. Én így vélem. Lerendezi az élet. Én is tapasztalom a bőrömön, hogy minden "bűnömért" mindig megkapom a magamét az élettől.
Én se néztem meg a videót, mert egyszerűen nem vagyok rá kíváncsi. A mosómedvéset én is láttam anno. De megjegyzem már akkor sem az volt a gondolatom, hogy fujj a mocskos állatkínzó, hanem hogy szegény mosómedvék. Az a baj, de ezt már le is írtam egy másik blogban valamikor, hogy ami ellen erőszakkal lépünk fel, annak sajnos ugyanúgy erőt adunk. (Ja igen, Hajdu Mikinek volt a mészárlós videója) Most képzeld el, feltöltötték ezt a videót, megnézték már többszázezren (ha nem többen) és mindenki egyből zsigerből gyűlöli az állatkínzót, meg elképzeli, hogy mit tenne vele. De nekünk állatvédőknek kell lennünk, nem állatkínzó-kínzóknak, mert azzal pont ugyanarra a szintre süllyedünk le, mint ahol ők vannak. Gyűlöletből cselekszünk. Ahogy elhangzott, ezek az emberek betegek. Valamit nagyon gyűlölnek, és ez a gyűlölet emészti meg őket, és ezért csinál ilyen dolgokat. És megjegyzem általában olyan sérelmeket hordoznak, amiket nem csodálok, hogy ugyanúgy meg akarnak torolni, mint ahogy ilyenkor mi az ő tettét. Csak mivel ezekkel a tettekkel ő sem kerül közelebb önmagához, és nem oldja meg a sérelmeit, és mi sem fogunk közelebb kerülni magunkhoz, és ugyanúgy nem fogunk segíteni már szerencsétlen állaton, se az állatkínzón, max még elvetemültebb lenne, csak már megmérgezett vele mást is.
Szóval egy mondatban lezárva szerintem nekünk az ellenpélda, a tudatosság, az öröm, a béke, az egység bemutatása a dolgunk, és erre is kell törekednünk, nem az igazságszolgáltatásra. Azt az élet lerendezi. Ha már a WWF-nek sem sikerül :D
Megbünteni az élet, de hogyan? :)
Nem csak úgy, hanem valamin, vagy valakin keresztül. Mi embertársainktól is tanulnunk, nem csak az "anyagtól", a megbüntetés több oldalról is jöhet.
Miért ne büntethetné az élet rajtam keresztül? (Na jó ez csak vicc volt) :D
Semmi sincs következmények nélkül - mondják az univerzális törvények- mindent az utolsó fillérig vissza kell fizetnünk - mondja Jézus.Mindenképpen lesz ennek karmikus visszahatása előbb vagy utóbb. A rendszer működik, a közreműködésünkön kivül is.
De olyan is van, amikor az Isteni Akarat szerint mi leszünk az eszközei egy ilyen "retorziónak".
Szerintem a kérdésed Ademon ,nem is olyan vicces.
Én komolyan gondolkodtam azon,igenis az embernek tennie kell ilyenkor valamit.
Nem tettlegességre,erőszakra gondolok,de ha az ember elmegy ilyesmi mellett,akkor tulajdonképpen vétkes lesz ő is.
,,Bűnösök közt vétkes aki néma''
És ha mindenki így gondolkodik,hogy nem szólok bele,meg majd megbünteti az Isten,szóval ,akkor terjednek ellenállás nélkül ezek a beteges dolgok,és szép lassan mi lesz a világból ?
Amíg az ember társadalomban él,addig szerintem be kell tartani bizonyos normákat,és a finomabb,tisztább lelki törvényszerűségekről nem is beszélek.
Nekem az a véleményem,ha az embernek a lelkiismerete lázad valami ellen,akkor igen is hogy joga és kötelessége lenne valamilyen módon fellépni az ellen.
Nem szeretem azokat az embereket akik tisztességtelenül bánnak egy állattal, pláne egy védtelen kiskutyával.
Nem értem meg az embereket hogy miért fedeztetik az állatot,ha a kölyke nem kell!? Ezer egy módja van az ivartalanításnak.Sőt,sok menhelyen meg kórházban fizetni sem kell....Miért teszik ezt az állatokkal?Az ilyen embernek nem való emberi társ sem,nem hogy állat. S ha már olyan nagyon kell kutyakölyök, menhelyeken ígyis elég van,onnan is lehet venni,sőt ingyen is lehet elvinni.Nem tudom megérteni ezeket az embereket.
Valószínű hogy az az ember aki képes ezt megtenni ,nem szorult belé annyi jóérzés h beleélje magát a helyzetbe,ha öt dobnák így el....
Ezek mind a nyomorúságos életünk következményei.
A minap egyszerre nevettem és sírtam mert összeszámoltam hogy a tv-ben hányszor hangzik el a "halál, a gyilkosság, az elkövető és az áldozat' szó!
Meglepődve tapasztaltam hogy szinte pár percenként követik egymást.
Nos, ez a média. Nagyítsuk fel a negativitást, a pusztulást, a kilátástalanságot.
Nehogy véletlenül leadjunk egy dokomentumfilmet értelmes, természetközeli dolgokról!!!
A 'békés harcos útja' című filmet hajnalban sugározák. A Doktor csontot és a daraboló elmebetegeket pedig lassan főműsoridőben.
Az ember hazaér a feszült légkörből, lazítani akar, és mi fogadja??? EZ!!!
És csodálkozunk hogy már mindenki megvan bolondulva!!!
Még a jóakaróink között is vannak bolondok, ha mélyebben megvizsgáljuk őket!!!
Igen!! Valami nincs rendben.
Elsősorban viszont önmagunkért vagyunk felelősek.
A saját gyógyulásunkért.
A saját tisztaságunkért!!
Védjük magunkat!!
Utána jöhet a többi!!
Kedves Fénykereső!
Igazad van a médiával kapcsolatban, ezért is nem nézek már tévét jó ideje, csak azokat az unalomig ismételt filmeket, amiket néha leadnak és szeretem.
Mellesleg nekem az az elgondolkodtató, amikor akár ember, akár állat kínzásáról, szenvedésről van szó, hogy miért mondják a spirituális körökben, hogy minden úgy jó, ahogy van? Persze, értem én, a fejlődéshez kell a negatív tartalmak megélése, de a negatív szélsőségnél mégis nehezen tudom elfogadni, hogy az miért jó.
Kriszti
Szerintem azért terjed ez, mert sokan összetévesztik a ok és okozatot a "jóval". Természetesen nem jó dolog, ami a videón történik, de nyílván lehet valamilyen jó következménye is. A dolgok valamilyen szinten determinánsan működnek, így minden visszavezethető egy okra. Azonban a másik oldalon megvan a változtatás képessége. Objektíven nézve minden dolognak van létjogosultsága, így torzítva mondhatjuk azt, hogy jól van így. Azonban belerángetni magunkat egy spirituális álomvilágba, hogy minden jól van szamárság.
Néha bele kell avatkozni: az anyagot nem érdekli mit csinál csak reagáll a hatásokra és "működik". Az atombomba se pusztít vagy rossz, egyszerűen egy szerkezet, ami sugárirányban átrendezi regionálisan a környezet szerkezetét. A negatív szándék az ami rosszá válhat, pl. a tudatos rosszakarat. Lehetnek pl. rossz döntések az életben, vagy beszűkült látásmód, amihez ragaszkodunk. Ami a fizikai világban van az úgy jó ahogy van, tökéletesen működik.
De vajon az a világkép, ami a fejünkben van az is jól működik?
Tán nem kell egy kis korrigálás kívülről?
A szabadságunk a világ felett áll bizonyos szempontból. Mi van ha valaki ezzel visszaél, vagy károsan használja, és "szabadossá" válik?
Tegnap betévedtem Budapesten egy elég sötét környékre. Rá kellett jönnöm, hogy ezen a helyen majdnem az összes szeretetről szóló spirituális tanítás gyakorlatilag csődöt mond. Hiába van mögötte ott az igazság, ezen a helyen nem ez volt az életigazság. Mintha hiányzott volna innen az külső "energiahálózat", és mindenki csak önmagával rendelkezhetett, csak magába bízhatott. Érezhető volt, hogy itt az egyéni hatalom az, ami képes életben tartani az embert, és a szeretet is legfejjebb ezen szinten képes megnyílvánulni. Világos volt, hogy a világban miért vannak néha hatalom alapú megnyílvánulások; más hatékonyan realizálható választás itt nem vagyon volt.
Szia Kriszti! :)
Nos, pontosan azért vagyunk itt kiválasztottak, különös képességűek, érzékenyek,...stb...mert valami nincs rendben. Nagyon nincs rendben.
Nem szeretem ezt a szót hogy rendben van!! Azért mert ez nem IGAZ!!!
Egy magasabb perspektívából lehet hogy minden helyesnek látszik...Amikor úgy élünk mint a gyermekek és csak a fényt látjuk mindenben.
Például amikor Buddha a tolvajban Istent látja, de a tolvaj Buddhában csak két zsebet lát.
De mivel megtapasztaltuk a fényviszonyokat, úgy gondolom már észre vehetjük hogy valami mégsincs rendben.
Hozzászokott a szemünk a kétpólusú világhoz.
Ez a dolog kétértelmű részemről. Amennyire látom a szépet és a jót, annyira látom a csúnyát és a piszkosat is.
Hiszem azt, hogy a II. világháború után elkezdődött egy nagyfokú fejlődés.
A mag kihordása, a mag fejlődése, a szárak növekedése, a virágbaborulás, és a többi mag.
A magok magjai. A virágok virágjai.
Észre kell vennünk intelligensebb generációk által hogy mit rontottunk el!!!
Észrevesszük??.....
Ez már egyéni, kollektív és relatív.
Szia Fénykereső!
Ha erre a kis közösségre gondoltál, mint kiválasztott, akkor ez érdekes, mert ez idáig én nem gondoltam magamról, hogy az lennék, mármint kiválasztott. Tény, hogy nagyon érzékeny vagyok, talán túlságosan is. Viszont be kell látnom, hogy időnként borúsabb szemüvegen keresztül látom a világot. Ezért is van az gondolom, hogy néha úgy érzem, hogy visszavet a fejlődésben, hogy néhány tanítónál azt láttam, hogy nem boldogabbak, csak megtanulták elfordítani a fejüket. És ezt nem szeretném, ha nálam a fejlődés egy ilyen rossz irányba fordulna. Persze elképzelhető, hogy rosszul ítélek meg embereket.
Szeretettel: Kriszti
Mint tudjuk az élet nem habostorta, viszont a magunk javára ezt megkönnyíthejük, azt hiszem ez az első nagy fealadat. Ugyanis ha jól érzed magad akkor az a többi embert is valahogy felrázza...
Nézd csak meg:
http://www.youtube.com/watch?v=F9sI5gwOV-M
:)))))
Képzeld azt hogy te egy kalapács vagy aki képes arra hogy kitartó munkával a körülötte lévő falakat megbontsa...
Így már mások is hozzá jutnak elegendő fényhez és levegőhöz....
De először te is fal vagy, át kell hogy változzál kalapáccsá....
Ez az egész rendszer egy nagy fallá nevel mindannyiunkat. Mindenki azt hiszi hogy csak ez van...
A szenvedés, a kilátástalanság!!! NEM!!! Az út hosszú és fáradtságos, de be kell bizonyítani hogy van ennél több is.
Ha már erre az útra léptél akkor már valamilyen szinten beavatott vagy.
Viszont az hogy mennyire vagy erre kiválasztott, az később fog kiderülni valahogy...
Vagy a mesteredtől tudod meg, vagy saját magadtól... Ez is idő...
A lényeg az, hogy ebbe a fene nagy önzetlenségben legyünk önzők, igen, legyünk pozitívan önzők.
Adjunk meg mindent önmagunknak, de ne úgy hogy közben másokat akadályoztassunk.
Csak az adhat másnak, aki eleget adott önmagának....
Aki elég intelligens, az erre ráérez....
Ilyen értelemben a Nap is önző, a Hold is önző mert saját fényében fürdik, és közben mi is kapunk belőle....
Ilyen csodálatos az élet...
Ezt kéne észre venni...
Kicsit visszatérni a természetes dolgokhoz...
"Nos, pontosan azért vagyunk itt kiválasztottak, különös képességűek, érzékenyek,...stb...mert valami nincs rendben"
Hm...
Vagy csak gyengék vagyunk a világhoz, mert nem tudunk hatékonyan élni benne? Kétesélyes...:)
Hát ez a dolog elég nagy port vert fel!
http://hvg.hu/panorama/20100901_bosznia_allatkinzas#utm_source=hirkereso...
Egy gyerek!
Azon a környéken nemrég emberfejekkel fociztak barbár zsoldosok.
Talán nem is az Ő hibája...
A videó szörnyű. De kicsit elgondolkoztatott, hogy mindenki kívül reagál csak a dologra.
Ki az aki még soha nem kínzott vagy ölt meg állatot?
Én kis koromban a csigákat gyűjtöttem. Aztán persze mind megdöglött. Nem lehet kellemes éhen pusztulni.
Nagyobb koromban merítő hálóval fogtam halakat (kicsiket), és vödörben tartottam őket. Amíg meg nem döglöttek. Lassú fulladás.
Aztán számtalan díszhal is közreműködésemmel ment el e világból.
Jóval nagyobb koromban a legyekre vadásztam.
Ott vannak még az élősködők.
Részt vettem elő pók megégetésében gyufával, spay-vel. - Nem tetszett, talán csak féltem, hogy felrobban a spray. Nem tiltakoztam.
Tapostam szét rengeteg csimaszt és meztelen csigát.
Ne is beszéljünk a likvidált pókokról és szunyogokról.
Aztán macskát is gázoltam már sajnos (nem direkt) autóval.
Miben különbözök ettől a kislánytól? Hol a különbség? Mi olyan különleges ebben a lányban? Mert nem hiszem, hogy csak én és ez a kislány lennénk ilyen brutálisak.
Én is élveztem a csiga gyűjtést, a légy vadászatot, a kishal gyűjtést. Hol a különbség?
És mi a teendő, ha már rátalált az ember a benne rejlő kínzó-mesterre? Mit és hogy tanuljon tőle?
Ha valaki kibukik ezen a videón, az a "jobb", vagy az ha nem foglakozik vele, ha nem érinti meg. Ha megérint a videó, akkor mi dolgunk van (vele?
(Azt már ugye boncolgatták, hogy mit tehetünk, ha kívül találunk kínzót. De mit tegyünk a belső brutális-énnel?)
Örülnék javaslatnak, ötletnek.
Üdv:
Gyuri
kíméletlenségével , gonoszságával , abban nem kelt felháborodást a videó , csak szánalmat talán .
A leírt állatpusztításaidon átestem én is ,de később annyira érzékennyé váltam a szenvedésre , hogy túlérzékenyen elhatároltam magam mindenfelé erőszaktól , félve és mélyen megvetve azok okozóit . Így ellöktem magamtól , - illegalitásba kényszerítve , - a saját energiáim , pedig pontosan az át nem öleltségük , egymásban való fel nem oldottságunk miatt eljöhet még a harc ideje , amikor nagy szükségem lenne rájuk , pedig ha már egységbe lennénk , akkor be sem vonzanám ezt a vészhelyzetet . De mint minden , ez is változni fog . Üdvözlettel : felacsó
Csak gondolatébresztőnek...
Ha már állatkínzás, érdemes lehet belegondolni a ketreces tartásmódból származó tojás eredetére.
Szerencsétlen tyúkok lépni sem tudnok, nem tudnak kapirgálni sem. Szegények csak esznek alszanak és tojnak egész életükben.
Szóval aki ilyen tojást vesz - mert ez a legolcsóbb- egyértelműen pénzeli ezt az állatkínzást!
Ráadásul szerintem az a tojás nem is egészséges. Nem látnak a tyúkok napot, ráadásul kapirgálásra, "repkedésre" szaladgálásra lettek tervezve nem, nem rácson történő ácsorgásra. Tápot esznek egész életükben, + gyógyszereket.
Mi a helyzet azzal a csigával, amit elevenen főznek (vagy sütnek) meg eledelnek?
Mi van a liba töméssel?
Vagy az emberkínzással? Az olcsó banánt adó ültetvényeken állítólag gyerekeket dolgoztatnak rabszolgamód.
http://www.origo.hu/nagyvilag/20110329-afganisztan-az-afgan-civileket-sp...
Egy újabb bicska nyitogató hír. Habár nem állatkínzás a de a kegyetlenség kategóriába simán beleillik. A tettesek szemében kiábrándultságot, szeretethiányt és unalmat látok, mégis kemény és tanulságos csapást mérnék rájuk, komoly büntetéssel. Valahogy nem érzem ezt a gondolatomat bűnnek. Tán mert ők vonzották be a tetteikkel... így természetes.
Vannak fotók is a gyilkosságokról de csak erős idegzetűeknek:
http://www.rollingstone.com/politics/photos/the-kill-team-photos-20110327