Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy egy adott tevékenységnek (sok esetben valami spirituális töltetű dolognak) mennyire fontos, hogy "körítést" adjunk, hogy odafigyeljünk a részletekre, egy légkör megteremtésére, stb. Mondok néhány példát, úgy egyszerűbb kifejezni magam.

Pl. a mi családunkban valahogy az volt a kimondatlan idea, hogy nem a külsőség a lényeg, hanem a belső értékek (ami valahol jó, de azért menjünk tovább). Ez néha meglátszott a mindennapi dolgokon is, pl. az étkezésnél nem volt fontos, hogy szépen megterítsünk, "megadjuk a módját", hanem elég volt, hogy a család együtt eszik. Ebben érzek egy kettősséget, mert valóban a legfontosabb, hogy a család együtt eszik, de talán nem venne el ennek az értékéből, ha a módjával is megteremtenénk egy légkört, stb.

Jó volt, hogy nem volt görcsös ragaszkodás bizonyos szokásokhoz, mégis most azt gondolom, egy születésnapot nem lehet egy héttel később ünnepelni, mert annak aznap van az ideje.

Egy másik példa: Mennyire fontos az, hogy egy meditációhoz gyertyát gyújtsunk? Hogy imánál letérdeljünk, vagy csak összekulcsoljuk a kezünket, mondjunk-e ki egy áldást hangosan vagy elég belül kapcsolatba lépni? Meg kell-e fogalmazni egy kérést magunkban vagy elég csak érinteni annak gondolatát?

Én arra jutottam magamban, hogy mint mindenben, ebben is van egy középút. Nem erőltetek semmit, de mégis próbálok a fizikai dolgokkal is megteremteni egy légkört, vagy bevonzani vele valamilyen energiát. Jól esik meditációkor gyertyát gyújtani, mert szeretem a lángját, és a füstölő illatát is; én jelen pillanatban nem azért teszem, mert azt mondják, hogy bevonzza az angyalokat a gyertya (bár ennek csak örülnék), hanem azért, mert jó érzéssel tölt el.

Szóval van egy bizonyos véleményem a dologról, de érdekelne, hogy Ti mit gondoltok erről?