Miért van szemüvege a Dalai Lámának?
Láttam a Tv-ben a Dalai Lámát Magyarországon.
Miért van szemüvege?
Ő nem tudná elintézni hogy ne legyen szüksége rá?
De most komolyan, Ti mit gondoltok?
- aurora blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
262 hozzászólásÉn azt életnek nevezném. A Lét valami sokkal magasabbrendű. Főleg így, nagybetűvel.
szerintem ez tudatosságfüggő... egyébként meg "csak" játék a szavakkal. :)
Igen, lehet. Meg mindenkinek mást jelenthet.
Hát igen. Annál már csak a ,,nem lét '' magasabb rendűbb,bár ez furcsa és érthetetlen nekünk.
Mert a nem létet,szerény értelmemmel úgy tudom felfogni,mint az Abszolutumot,és akkor a minden,a korlátlan lehetőség.Valahol érthető,hogy erre törekszenek a felébredni vágyók,persze rajtam kívül,mert én még nagyon is szerelmes vagyok a teremtésbe,és a létezésbe itt és most.
"Annál már csak a ,,nem lét '' magasabb rendűbb"
Mitől magasabb rendűbb? Ha nem tudjuk megmagyarázni miért akkor az egész értelmét veszti. Szerintem ez egy tévedés lehet, félreértelmezés.
"Valahol érthető,hogy erre törekszenek a felébredni vágyók,persze rajtam kívül,mert én még nagyon is szerelmes vagyok a teremtésbe,és a létezésbe itt és most."
Miért baj az ha valaki szereti a teremtést? Nem ez a lényeg? :)
,,Miért baj az ha valaki szereti a teremtést? Nem ez a lényeg? :) ''
De igen,számomra is,épp ezt mondtam,csak abból nem lesz felébredés,mert akkor minderről le kell mondani,
másképp nem megy...
,,Mitől magasabb rendűbb? ''
-Amitől a megnyilvánulatlan Abszolutum magasabb rendűbb ,mint a megnyilvánult teremtés,és létezés
-Mert a minden is egyben,amiben ott van minden lehetőség korlátlanul...
Én sem elsőre értettem meg:)))
"csak abból nem lesz felébredés"
Kit érdekel, ha anélkül is istenien tudom érezni magam? :D
"Amitől a megnyilvánulatlan Abszolutum magasabb rendűbb..."
Szerintem nem magasabb rendűbb, csak az "egyben van", nem széthúzva. Ez olyan mint a színspektrum: Ha összeadod az összes színt benne megkapod a fehéret. Ha szétbontod a fehéret megkapod a spektrumot. A kettő egymásból van, de egyik sem magasabb rendűbb mint a másik. A spektrum is egységes, a fehér is: ugyanarról a dologról van szó csak másképp kifejezve. A probléma azzal van, hogy a piros megvan győződve róla, hogy piros a világ, a kék, hogy kék, ahelyett, hogy végre észrevennék a teljes színképet. Aztán jön egy próféta, aki azt mondja, hogy nem színes hanem fehér, és megvan győződve róla, hogy a világ fehér. És igaza is van, csak ő meg átesett a ló másik oldalára, és nem látja az erdőtől a fákat :)
De élhetünk a legyező példájával is: szét is lehet nyitni és össze is lehet csukni, attól még az legyező marad :)
Most teljes szinkronban vagyunk a Miki fórumával,mert ugyan ez a téma.
Én ma már rengeteget írtam ide is,úgyhogy most van az a pillanat ,hogy leszállok a gépről :)
Tulajdonképpen elfogadom mindenkinek a gondolatait,igazán nagyon ritka kivétellel.
Téged nem akarnálak cáfolni,mert akár igazat is adhatok,bár én kicsit másképp látom ugyanazt.
De végül is Ugyanaz,és ez a lényeg.
Nem lét => Lét => Élet-Halál körforgása
Ha mélyebben érdekel, akkor kérlek nyiss neki egy külön topikot, mert itt eléggé beszűkültünk!
Akkor áruld el nekem, hogy ebben mi a jó? Mert nem nekem tűnik túl bíztatónak :D (Mondhatni ez egy rituális öngyilkosság, inkább őrület mint megvilágosodás)
Érdekes, ahogyan egyszer filozofikusan írsz, máskor meg érzelmi alapon közelíted meg a témát.
Nem azért van így, mert az Neked vagy Nekem jó, hanem mert így van. Ez nem jókedvből van így.
Ahhoz hasonlíthatnám, mint amikor tudatodra ébredtél álmodban, kijátszottad magad és fel akarsz ébredni, amivel végül is megszűnik a léted az álomvilágodban.
"Nem azért van így, mert az Neked vagy Nekem jó, hanem mert így van."
Sanyi, már nem tudok mit mondni erre: bizonyítsd be :) Ha már valaki azt mondja, hogy "ez így van" akkor nekem már kilóg a lóláb. Ez inkább találgatásnak tűnik.
"Ahhoz hasonlíthatnám, mint amikor tudatodra ébredtél álmodban, kijátszottad magad és fel akarsz ébredni, amivel végül is megszűnik a léted az álomvilágodban."
Talán ezért van a halál. Alszol egy keveset aztán visszamész játszani. De szabadon döntesz efelől, és nem azért mert így van, hanem mert így szeretnéd. Számomra a szabad akarat sokkal jobban realizálható dolog, mint az előre rendeltetés.
Én nem tudom Neked bebizonyítani, legfeljebb csak magamnak. Ugyan van pár élményem, de az az enyém, nem a Tiéd, meg ahhoz még kevés, hogy saját felismerésnek nevezzem a fentebbi állítást. Így nekem egyelőre marad az, hogy elhiszem Buddhának, meg más magas tudatállapotúaknak ezen tanításait (amelyek egyébként egybevágnak eddigi tapasztalataimmal is), Neked meg hogy megtapasztalod, mi is van a Létezés mögött? Mi van a megvilágosodás után?
Jó utat! ; )
A halál az említett alvás szimbolikában, a két álom közötti szakasz, a felébredés pedig a teljes felébredést jelenti, ami az áloméletünk-létünk szemszögéből nem más, mint a nirvána.
Természetünkből fakad, hogy mindig csak egy-két lépcsőfokkal vágyunk előbbre.
Például: Most egy teljesebb életre vágysz, anyagilag, lelkileg. Ha ezt eléred, akkor már a szellemi tökéletességre, megvilágosodásra, teljességre. Ha azt is eléred, akkor meg majd az üresség, a nem lét fog vonzani.
Bebizonyítani ezt sem tudom Neked, csak saját tapasztalatról beszélhetek, ezért kérlek ne írd, hogy ez csak találgatás!
Szerintem ez nem csak találgatás,tetten érhető ez szépen a szanszkrit,meg páli szövegekben,és megfelelő fordításokban is.
Persze elhinni semmit nem kell,de esetleg megismerni,és belátni lehetséges.
Köszi az alapos választ!
Sok mindent tisztázhattam általa.
Ölelés, puszi :-)
Ramina
Ezzel nagyon egyet tudok érteni, mert magam is hasonlóan képzelem el. Ilyenkor az ember már ráébredt saját határtalanságára, és sokaknál ennek a tudata elegendő az elégedett élethez. Persze a háttérben megmaradnak a problémák, csak már nem annyira zavaróak. Az ilyen ember belsőleg valóban felfedezte és megértette az istenséget, de még nem tudta azt kellően előtérbe hozni. Vagyis megvilágosodott, de a "formai" kinyílvánításnál megrekedt.
Ennek okai lehetnek, ragaszkodások a babonákhoz, ideákhoz, hiedelmekhez. Vagy a kellő figyelem hiánya a többi embertől, akik igazolnák a megvilágosodott jogos fontosságát. Vagy épp fordítva: a túlzott figyelem a tanítványok felől elegendő energiával és ambicióval tölti fel, hogy ne vegye észre a saját külső "beéretlenségét".
Úgy gondolom, ez egy olyan probléma, amit még maga megvilágosodott sem feltétlenül ismerhet fel mindig (vagy nem érdekli). Lényegében a saját fénye vakítja el, vagy egyszerűen nem vágyik többre.
Azt gondolom, hogy előbb-utóbb jól lakik ezzel a magasztos fénnyel és akkor tovább halad a megvilágosodás utáni szintekre, amelyeket pontosan a maradék tudattartalmak feldolgozásával érhet el.
Elgondolkoztató . Az el nem ásott kaka bosszúja .
A gondolatmenet emlékeztet arra a példázatra , amiben a mindenét hirtelen elvesztett aranyifjú a sanyarú sorsára ( hirtelen elvesztett gazdagság , barátok , jólét stb . ) panaszkodott a bölcsnek , aki csak annyit
válaszolt , hogy " várjon húsz évet " . " Miért , akkor mindent visszakapok ? " csillant fel a remény a búsongóban . " Nem , de akkorra megszokod ( a mostani helyzetedet ) , beleszoksz a nyomorba .
Ennél a gazdagságból fakadó lehetőségekkel el nem teltség szerepel visszahúzóként , ezért a nyugodtabb , értékesebb , a helyzetét felvállaló , azzal megbékült tudatállapot kialakulását a bölcs is csak hosszú idő eltelte utánra jósolja .
A romhalmazból megvilágosultnál pedig , - ha jól értettem , - az át nem szellemített , ( elhagyott ? ) személyiségmaradványok ülepednek le a testbe , és az ezen játéktér " fölött " lebegő gazda elszálltságát kihasználva kiformálnak egy jó kis betegséget .
Üdvözlettel : felacsó
Aki a Földre születik , az valószínűleg nem tökéletes , még akkor sem , ha megvilágosodva hagyja el azt .
Lehet , hogy itt eleve lehetetlen tökéletesnek lenni , azzá válni , vagy annak maradni ? Mindenképpen szennyeződünk ?
De abba viszont hiszek , hogy a szép és a jó összefügg ; az egészséges test tartósan csak akkor maradhat meg , ha megvan az összhang , vagyis a lélek és a szellem is egészséges , az érzelmek szeretőek , a gondolatok pedig tiszták . A befolyásolás egységükben kölcsönös , noha nem rögtöni .
Üdvözlettel : felacsó
Sziasztok!
Köszönöm Nektek, hogy léteztek!
Az , hogy valaki ÚJRA, sőt annál is jobban lásson biológiai szemével , hosszú tapasztalások sorozatán kell átmennie, megélnie és ezután következhet be változás az életében. Bizonyos életfeladatok MEGOLDÁSAI után a szem, tisztul.... A Láma, olyan feladatot kapott és járja az útját, amin, még korántsem ért véget. A szemüveg egy "korlát" az Ő életében, viszont, számára ez egyáltalán nem jár nehézséggel....
Mondhatni azt is, hogy egy receptor..... A külvilág felől érkező ingereket éli és futtatja át saját magán....
A Dalai Láma elsődleges feladata a VILÁGBÉKE .... Az is lehet, hogy ezen élete során örökké szemüveges marad, mert amibe, most fogott, azt nem egy életre tervezték vele kapcsolatosan, ez mégcsak az előszoba... :)
S lássuk, valljuk be, számunkra is vannak dolgok, amelyek olyan érzést és látványt nyújtanak, hogy szívünk szerint látni sem szeretnénk......
Ő is tanul.... Pl.: a sajnálati energia is egyfajta mágnes és nehezítő tényező lehet az Ő és a mi életünkben is. Viszont senki sem tökéletes. Azért jöttünk, hogy a lehető legjobb útra lépjünk és haladjunk a tökéletesség felé....Szemünk fénye, a bennünk lévő tisztaságot tükrözi. Ő is ember és Ő is azért jött ide a Földre, hogy megtapasztalja önmagát, mert mindannyian Isten küldöttjei vagyunk.S ahogyan Isten megtapasztalja önmagát rajtunk keresztül, úgy ismerjük meg önmagunkat, a bennünk lévő Istent.....
Nagyon különös ez a gondolatfelvetés általatok.....
Gyermekkorombon az orvosok megállapították, hogy szemgolyóm fizikai alakbeli elváltozása miatt, SOHA nem várható javulás látásomban, a szemüveget elhagyni nem fogom, sőt rosszabbodni fog látásom.....
2009. januárjában letettem a szemüveget, mivel nem láttam vele..... :) Nagyon vicces volt.
Elmentem a szemészeti rendelésre és jobb lett a látásom, mint szemüveges korom előtt....
Időközben egyáltalán nem foglalkoztam a szemem "gyógyításával" , ellenkezőleg, tettem a dolgom és valami nagyon erőteljes írányító és lökésszeru" élmény lett urrá bennem, hogy tudtam, mit teszek, miért és miért ez az én feladatom....
Megláttam az életemben a hibákat, az ok és okozatokat, javítottam, változtam és mindezt erőfeszítések nélkül.... Egyre inkább felszabadultam..... Persze, nekem is vannak passzív időtöltéseim, amikor egy kevésbé könnyu" feladat láncolata elé érkezem és vár rám a kioldozása és feltárása, s a bennem lévő kincsek felszínre hozatala, nemcsak mutiba :), nem ám, hanem annak a kincsnek a felszínen tartására is szükségem lenne, TARTÓSAN..... és nem csak villanásnyi időre.....
eléggé visszahúzódó vagyok és egyben nagyon boldog, mert azt látom, hogy egyre több ember nyitott és érett a magasabb rezgésszinteken élni és mozogni.......
Gyermekkoromtól 15 éves koromig meg sem szólaltam, az általános dolgokon kívül (köszönés, órai felelet, stb.... még a szüleimmel is minimális volt a kapcsolatom) és nem azért, mert nem voltam jó helyen, rossz családi körülmények közt éltem volna; ellenkezőleg, mindenem megvolt, amit egy kisgyermek kérhet. Pontosan azért, volt minden, mert rám lett volna szükségük, csak a bennem lévő félelem és a hozzájuk képest meglévő másság miatt elnyomtam , visszafolytottam magamba, a bennem lévő jót, ehelyett, csak figyeltem...... és néztem őket felülről, kívülről, az egész mibenlétüket elemezve..... arra hivatkozva és mgam nyugtatására, hogy hogyan gondolhatok ilyet, hiszen ők idősebbek és ezt jobban kellene tudniuk.... igen , csak ők sokat felejtettek.....
Ti mindannyian, akik sikeresek vagytok, munkátokban, magánéletetekben, a hétköznapjaitokban, minden téren, hogyan tudtátok ezt az összhangot létrehozni úgy, hogy minden egyformán a toppon maradjon? Remélem, értitek a kérdésem.... Értem ezalatt azt, hogy megmaradtak álmaitok és affelé tartotok és a körülöttetek lévő környezetet, mindössze csak lépcsőfokoknak tekintitek, hogy innen, eljuttok oda, amit megálmodtatok és megteremtettetek magatoknak?
A céljaitokat felnagyítottátok? Tudom, maximalista vagyok magammal szemben, ami nevezhető elvárásnak, viszont így érzem jól magam....., ha mindent rendesen elvégzek. Nekem így sikerül....
Azt is érzem, még várok egy picit, addig tovább emlékezem...... :) Tisztulok és töltődöm....
Azt is érzem, hogy, ami kívül a világban manipulációként hat az emberekre, az belül bennem óriási tornádóként játszódik le és mégpedig úgy, hogy amíg emberek tömegei egy irányba haladnak, elnézést, mint a birkák, addig én belül mérhetetlen nagy leltárt tartok, mert érzem, mind lelkileg, mind fizikailag még most van előttünk a legjava....A hely lábánál járunk, ahhoz, hogy lássuk, mi van a völgyben, fel kell jutnunk a hely csúcsára, s ezt teli puttonnyal , hát, talán félig jutnék, nagy keservesenm aztán, mitörténne?
Legurulnék.... puttonyostul, álmostul, célostul.... ezért kevés, sőt arra törekszem, csomagom se legyen, útközben a látvány és az érzés feltölt és átlendít minden nehézségen.... Ez a tornádó, nem káosz és kapkodás, hanem érezhető, hogy valami nagy változás, valami nagyon más jön....amelyektől mérhetetlen nyugodtság jár át.... A nagy bölcsek és tanítók, talán erre szeretnék az emberiséget rávilágítani, talán ezért jött többek közt Magyarországra is a Dalai Láma..... Felnyitni, azok szemét, akiknek, már nyíladozik és vigyék hírét.....
Mi is egy völgyben vagyunk..... , s a szívcsakra Dobogókő.... Milyen érdekes....?
Nekem nincs erőm, ebbe a feljelentem, bántom, csalom, lopom, meghazudtolom magam, mind a környezetem spirálba bekerülni, mert ez egy lehúzó, tábor, akik fejvesztve keresik a kiutat, de milyen áron? mert számukra ismeretlen ez a terület, belegondoltatok abba, ha számunkra is nagy változásokat hoz, amiben élünk és előttünk van, mit okozhat bennük, akik eddig hallani sem hallottak olyanokról, amelyekről mi ezen az oldalon beszélünk(mert előbb egy csend kellene , hogy megelőzze a változásukat), s az Ő szemüket, csak már úgy lehet felnyitni A TITOK..., mert megszólal bennük az irigység, a titok hallatán( én megtudom, de te nem), s talán megmozdulnk felé. Mikor rájönnek, csak ennyi? Ez túl egyszeru".... Odébb állnak, s ekkor engedték ki markukból életük gyeplőjét, ami lehet, hogy késő....., mert aki ide csatlakozik közéjük(gyeplőelengedők) és azt az egyszeru"nek is vélt Titkot, ami akármi vezérelt is volt és legyen, hogy lépést tett megismerése felé, segítő kéz nélkül elcsúszik, bérletet váltott a MÁV-nál (Mély Árok Voyage), s a kiút, csak tiszta fejjel lenne lehetséges, ami elképzelhetetlen, mert előbb ki kellene mászni abból az oltári mély vasfogú árokból..... S ezt bosszútól, rosszindulattól és hazugsággal fu"tött érzülettel megtenni KÉPTELENSÉG!!!!! Fel kell adniuk addigi önmagukat és , hát szembe találnák magukat az őszínteségükkel, ami nem biztos, hogy szívmelengető érzéssel töltené el őket. Még megsértődnének magukra és nehogy már magamra haragudjak, ha ezt mással is megtehetem és még meg is feledkezem a sanyarú sorsomról és a romokban álló életemről, ez nagyobb buli.... :)(
Igen, erőszakkal megfogni a kezüket, nem tehetem és senki sem tudja, teheti.... Némán hallgató-segítő, s ha kellően nyitott, ő fog jönni kérdezve, s akkor készen állva válaszolunk....
Rengeteg embernek bántja a szemét, hogy hogyan tudok mindenre így reagálni és hiába tesznek nekem keresztbe, mégis talpon vagyok és zavarja őket, hogy minden rosszindulat ellenére rájuk tudok mosolyogni, SZÍVBŐL. na ez az , ami a tömegmanipulációt megsemmisítené: az igaz szó és tiszta beszéd, s a szívből jövő mosoly.... A másik tábor is nagyon erős, s mindezek a tettek hatással vannak rájuk , legalábbis összezavarja őket egyenlőre, s előbb utóbb többen leszünk, akik képesek leszünk még megváltoztatni is , ami, most kőkemény..... az álarcvasemberek, úgyis kihullnak (pl.: tömegkatasztrófák) viszont, mindannyian, akik éreznek magukban annyi plusszt, hogy segíthetünk a másikon, tegyük meg...., sokszor, szavak sem kellenek.... mindez jön......
Köszönöm,hogy végigolvastatok, közben én is kaptam rengeteg választ, s ehhez úgy jutottam, hogy írtam Nektek.....
szeretettel: Emy
Én ott voltam szombaton a Dalai Lámánál. Próbáltam ráhangolódni, és megérezni őt. Először nem akartam hinni a megérzésemnek, állandóan felülbíráltam magam, hogy biztos nem jól érzem, kizárt dolog, hogy ilyen lenne a Dalai Láma. Próbáltam belevetíteni dolgokat, de a nap végére rá kellett hogy jöjjek, nem olyan, mint amilyennek én gondoltam. Számomra csalódás volt.:( Na azért nem olyan nagy, de mást vártam. Ezért egyet kell hogy értsek Sanyival.
Egyáltalán nem úgy tűnt nekem sem, hogy a megvilágosodásra intenzíven törekvő ember lenne.
Kb. olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mintha a pápa járt volna itt. Inkább éreztem őt egy "diplomata" embernek, semmint egy erősen magát kereső, és fejlesztő léleknek.
Találkoztam már olyan emberekkel, akik nagyobb hatást tettek rám....
Úgyhogy szerintem a szemüvegességének az oka nem csak a kora.:)
Persze nem akarom az érdemeit kisebbíteni, nem erről van szó, csak közel nem egy megvilágosodáshoz közel álló ember Ő. Ami nem baj, inkább az a baj, hogy autómatikusan azt vetítem az emberekbe, amit én hinni akarok róluk.:) És nem látok tisztán. Talán a Láma sem?:)))
Barátaim.... de most komolyan... ha valaki nem megvilágosodott az már kevesebbet ér?? Tényleg ez a magasröptű szimpátia feltétele a spiritualitásban?
Komolyan néha annyira unom már ezt a mizériát, a fokozatos elvárásokat egy megvilágosodott emberrel szemben. És ha nem megvilágosodott akkor mi van? A nagy spirituális emberkéknek már nem felel meg? Isten óvja egy megvilágosodottat, ha ezotérikus klubbokba kerül, elég csak egy apró hiba, egy kis különbség a "standard modelltől" és máris elárasztják szegényt kritikákkal. Lefogadnám, hogy a Jézust gyűlölő és keresztre feszítő nép is kb. ezzel kezdte az elején...
Én nem alkotnék véleményt a Dalai Lámáról, nem tudom megítélni az Ő "spirituális szintjét", de az érdekes, hogy milyen indulatok kezdenek kialakulni a témával kapcsolatban...
Ha nem is a Lámához, de ehhez a témához kapcsolódik az a kérdés, ami már korábban megfogalmazódott bennem. Alapvetően hiszek abban, hogy a fizikai tünetek, betegségek a lelki problémákra utalnak. Viszont egyszer tényleg megkérdőjeleződött bennem ez az elmélet.
Ken Wilber Áldás és állhatatosság című könyvében a felesége 5 éves rákkal való "küzdelmét" írja le. Wilbert is elég tudatos embernek gondolom és a könyvben leírtak alapján a felesége talán még inkább az volt. Nyilván nem tud az ember egy mérleget elővenni, hogy vajon megoldotta-e a problémáit és a mennyire vált tudatossá, de engem a könyvben leírtak teljesen meggyőztek arról, hogy az a nő szinte minden lehetséges fizikai, lelki és spirituális dolgot megtett a gyógyulása érdekében, ennek ellenére meghalt (bár az is igaz, hogy akkor már kész volt a halálra, ha nem is várta azt).
Ha valaki nem olvasta a könyvet, nyilván nem tud konkrétan azzal kapcsolatban nyilatkozni, az viszont érdekelne, hogy ilyen esetben nem lehet-e hogy más ok áll a betegség mögött. Mert az továbbra is hiszem, hogy nem véletlen, és valamilyen ok van mögötte. Pl. az ő esetében ez a könyv rengeteg rákos betegnek adott hatalmas segítséget és útmutatást. Így talán elképzelhető, hogy az ok ez volt a betegsége mögött, és ő már előtte is elég tudatos volt ahhoz, hogy ezt a feladatot felvállalja.
Mi a véleményetek?
Egy megvilágosodott, mint egy etalon, mint lelki utunk egyik célja szerepel a belső világunkban. Ezért nem mindegy, hogy mit gondolunk róla, és az sem mindegy, hogy kit tartunk megvilágosodottnak, és kit nem?!
Mekkora káosz lenne (van), ha például olyanokat tartanánk orvosnak, gyógyítónak, akik igazából még nem azok, csak tanulják a szakmájukat?
Rájuk bíznánk a testünk meggyógyítását? Követnénk a tanácsaikat, hogy hogyan éljünk egészségesen?
Természetesen nem.
A spirituális életben sem mindegy, hogy kit tartunk annyira tudatosnak, tisztának, emelkedettnek, hogy hallgassunk a tanácsaira, gyakoroljuk, amit javasol, bízzunk benne, hogy jó úton járunk, ha Őt követjük.
A lelki úton járók többsége nem Önmagát irányítja, nem magának talál ki gyakorlatokat, hanem más tanítók, guruk tanácsára hallgat. Ezért nem mindegy, hogy minek tartjuk a Dalai Lámát, Oshot, vagy éppen Müller Pétert!
ja, és szarik is!
mivelhogy akár hol is tart a megvilágosodásának útján,
attól még ember marad.
Ez egy természetes életfolyamat, nem egy lelki defektus megnyilvánulása.
Igazat adok Editnek.
A Dalai Lámát egy olyan embernek érzem aki képviseli a Buddhizmust.
Mint egy nagykövet.
Nem kell neki feltétlenül megvilágosodottnak,tökéletesnek lennie.
A Dalai Láma a közönségnek szól.
Jól ki van ez találva! ;)
Üdv!Erika
ebből egyenesen következik hogy husztisanyi magasabb szellemi szinten van mint a Dalai Láma mert neki (a kép alapján) nincs szemüvege. ezúton gratulálok hozzá! (kivéve ha null lencsést hord mert előnyös)
ez ám a komoly spirituális blog!
Véleményként nyugodtan elég lett volna az utolsó mondat.
Ez a durva személyeskedés teljesen felesleges,annál is inkább ,
mert eltereli a figyelmet,a mondandódról.
Ezért pontosan az ellenkező hatást éred el vele,mint amit szerettél volna.
Azt vettem észre, hogy a keresők szeretnek mindenféle "abszolút igazságot" ráerőltetni, és számonkérni a többi embertől. PL. hogy miért hord szemüveget ha ő a Dalai Láma, vagy miért volt ideges, vagy miért kapott szívrohamot... stb. Aztán ha a célpont nem felel meg ezeknek, akkor már nem igazi, már szélhámos, már nem megvilágosodott, nem a kutyafüle...
A másik oldal meg előszeretettel magyarázza bele észből, hogy mi miért van és a legfantáziadúsabb verziókkal állnak elő ehhez.
Részemről az a tapasztalat, hogy az Élet nem igazán szereti ha megpróbálják konkretizálni és abszolút igazságok közé szorítani, így egyfajta sajátos humorérzékkel szeret rácáfolni ezekre az "igazságokra" akármelyik oldalról is jöjjön az :)