"Szerinted maradéktalan önismerettel minden betegség megszüntethető?"
Igen, mindenképpen!

Elme, logika, önismeret

Az önismereti munkát kezdetben a személyiség irányította elme végzi, hiszen nincs más én-azonosságunk és eszközünk, amit használni tudnánk. A feltárás okozta mélyülés következtében azonban egyre inkább megismerjük, kibontjuk mélyebb én-szintjeinket is, amelyeknek már vannak az elmén túli mélyebb, hatékonyabb eszközei is.

Ilyenek az intuíció, megérzés, a belső bölcsesség (Belső Mester, belső hang), Felettes Én, Szív, Tudás, Isten, hogy csak egy pár, általam is beazonosított "eszközt" soroljak fel.
Ezek jóval pontosabb, mélyebb válaszokat, felismeréseket és oldásokat adnak az önismereti, spirituális munka során, így már nem leszünk beszorítva az elme korlátai által.

Megvilágosodás, felébredés

A megvilágosodás szerintem egy igen fontos mozzanat a tudatosodás útján, de nem a végpont.
Fontos mozzanat, mert ekkor ismerjük fel a valódi helyünket a világban, a valódi énünket Önmagunkban, de ekkor még nem teljesen tiszta minden, ennek hatására még nem oldódik fel az összes kötelék, amit létezésünk alatt összeszedtünk.

Kb. olyan állapot ez, mint amikor álmunkban felismerjük, hogy álmodunk, de felébredni még nem tudunk belőle, ahhoz még további tudatosításra van szükség.
De említhetném azt is, amikor valaki észreveszi, hogy milyen játszmákkal, függőségekkel, nem-tudással teli életet él, de még hosszú évek, évtizedek oldása, tudatosítása vár rá, mire ezektől mind megszabadul.

Tehát egy megvilágosodott még nem szabadult meg feltétlenül a világ kötelékeitől és a nem-tudástól, habár azok már jóval kevésbé hatnak rá. Önmagában a megvilágosodás elérésének is feltétele, hogy bizonyos kötelékektől megszabaduljon és elég sokat "tudjon", de azért még marad neki is bőven mit tudatosítania!

Namost, amikor több ezer élet szenvedése után végre eléri a megvilágosodást, akkor egy "kicsit" megpihen, fürdőzik benne, elámul a végtelenség, tisztaság, tökéletesség fényétől, majd lassan (1-2 élet múlva?) kezd ráébredni, hogy útjának még koránt sincs vége, tovább kell haladnia, hogy a maradék téves tudattartalmait is feloldja.

Ennek a legszembetűnőbb jele, hogy ugyan feloldotta hamis énjét, ezért Ő már nem szenved, de a világban még tapasztalja, hogy mások szenvednek, ez pedig egyértelműen az Ő belső világának a kivetülése!
Ezért Önmagán keresztül, a saját tudattartalmainak maradéktalan feloldásával elkezdi meggyógyítani a belőle kivetülő világot, amivel egyszer eljuthat oda, hogy teljesen feloldja a világot, amit addig tapasztalt (mert kivetített. Erre mondják azt, hogy csak az létezik, amit megteremtesz!).

Ez olyan mértéket ölthet, hogy számára fokozatosan eltűnik a tapasztalás, megszűnik a világ, és esetleg ilyenkor mi sem tapasztaljuk Őt (pl.: Karmapa, Bapak)
Végül teljesen felold magában mindent- ami nekünk úgy tűnik, mintha kilépne a világból (nirvana). Valójában azonban nem a világból lép ki, hanem az illúzióból, mert felszámolta azt az illúziót, amit mi világként, Énként hiszünk-tapasztalunk.

Hogy hova jut ezen illúzió felszámolása után, azt nem tudom, de Ramana azt mondta, hogy: A világ nem létezik, soha el sem kezdődött, és így vége sem lesz.
Na most ebbe gondoljunk bele egy kicsit!