A házasság nem pusztán két ember elhatározása, hogy innentől untomiglan-untodiglan és jogi aktus.
Van pár dolog, amiről napjainkban már szokás megfeledkezni a házasság kapcsán, de a családfelállításos sztorik ezt a relációt ismét felszínre hozzák.

A házasság két családot egyesít, régebben ezért is kellett a szülők hozzájárulása a házassághoz. Ezért kell az anyósát anyukának, apósát apukának szólítani a házasfeleknek. Amerikában még ma is miszter és miszisz Péter Szabox lennétek házasság után. Az egyesítés a házasfeleknél azt jelenti, hogy a feleség identitása megszűnik, egy pár jön létre, az a férfi, csak van egy női tagja is. Szabályosan a férfi berkein belülre kerül a nő, de ez nem normális, ezért is vannak erősen változóban a házassággal kapcsolatos attitüdök.

A házasság energetikai és morfogenetikai vonalon is meglehetősen fontos, bár nem maga a ceremónia, hanem a kötés, ami létrejön. A házasság nem csak a fizikai családokat egyesíti, hanem a morfogenetikus mezőt is. Még akkor is, ha nincs utód. Mivel közvetlenül be lehet lépni a morfogenetikus mezőbe, ennek energetikai hatását és fontosságát meglehetősen pontosan fel lehet tárni. A saját családomban ezt megtehettem és meg is tettem. Ebből számomra világos lett, hogy nem csak a fizikai leszármazási vonal egyesül, hanem a szellemi leszármazási vonalak is.

De nem kell házasság ahhoz, hogy a morfogenetikus mezőben az odatartozás joga létrejöjjön, ezért is ritkulhat komolyabb következmények nélkül a házasságkötés. Az, hogy milyen esetekben kell odatartozónak tekinteni valakit, arról a családfelállítás irodalma pontosan tájékoztat.

Sejtem miért izgat a kérdés, pedig csak önmagad elfogadásával van gondod. Jó lenne, ha sikerülne önmagad felé fordulni, ahogy már többen is javasolták. Igen, elég nehéz elfogadni vaskos tévedéseinket, így megértem, hogy elbizonytalanodtál józan itélőképességedben is, de ideje nekikezdened visszanyerni önmagad. Van segítséged, fogadd el.

Ami a gyerekvállalást illeti, a 2009-es KSH statisztika szerint a Magyarországon született gyerekek 40,3%-a házasságon kívül született. Vagyis annak a valószínűsége, hogy olyan nővel találkozz, aki csak házasságon belül hajlandó szülni majdnem ugyanannyi, mint, aki azon kívül hajlandó szülni.

Annyira nyilvánvalóan pótcselekvésekbe és álproblémákba menekülsz...

:)

Azért ebben egy-két hasznos tanács benne van. Mielőtt még házasságra adnád a fejed. :)

"Márpedig kijelentettük és leszögeztük, hogy mi úgy döntünk, a házasság legyen azon szeretet legmagasztosabb tapasztalatának legnagyszerűbb kifejezése, amelyre ember képes. Pontosan ezt mondtuk. "A házasság legyen azon szeretet legmagasztosabb tapasztalatának legnagyszerűbb kifejezése, amelyre az ember képes." Aztán nekiláttunk felépíteni a házasság intézményét és a házasság tapasztalatát, ami pontosan a kinyilvánított szándék ellenkezőjét hozta létre - gyakorlatilag azon szeretet legsilányabb tapasztalatát, amelyikre az ember képes. Azét a szeretetét, amelyik nem felszabadít, hanem birtokba vesz. Azét a szeretetét, amelyik korlátoz, ahelyett hogy gyarapítana. Azét a szeretetét, amelyik kisajátít, nem pedig odaadja magát. Azét a szeretetét, amelyik gyakorlatilag mindent elkorcsosít maga körül, noha a természete és a kijelentésünk értelmében mindent nagyszerűbbé kellene varázsolnia.

A házasság olyan tapasztalatát teremtettük meg, aminek túlontúl sok esetben semmi köze a szeretethez. Megteremtettünk egy tokot, egy héjat, valamiféle burkolatot. Ezzé akartuk tenni a házasságot. Azt akartuk, hogy legyen afféle burok, ami mindent megtart pontosan ott, ahol abban a pillanatban állt, amikor azt mondtad, hogy szeretlek, és tartson meg mindenkit pontosan ott, ahol abban az első pillanatban volt. Csakhogy az emberek és az események továbbhaladnak. Megváltoznak. Az élet maga a változás. És így a házasság ellene szegül az élet folyamatának, mert roppant kicsiny mozgásteret kínál, legalábbis abban a formájában, ahogyan sok társadalom, vallás és családi hagyomány felépítette.

Ezek a társadalmak, vallások és családok jórészt afféle minibörtönként alkalmazzák a házasságot, egyfajta szerződéses megegyezésnek, ami valahogy így szól: "Minden úgy legyen, most és mindörökké, ahogyan éppen ebben a pillanatban van. Te nem fogsz szeretni senki mást és rajtam kívül bizonyosan nem fogsz szerelmet mutatni senki más iránt. Nem fogsz menni sehová, csak ahová én megyek. Nagyon kevés olyasmit fogsz tenni, amit nem én teszek veled, és ettől a naptól kezdve legyen az életed, legalábbis bizonyos fokig, korlátok közé szorított." Így aztán az, aminek határtalanná és felszabadulttá kellene tennie az ember szellemét, pontosan ez ellen munkálkodik, korlátozza az embereket, megláncolja a lelküket és ketrecbe zárja a szellemüket.

Ez a házasság mérhetetlen iróniája abban a formájában, amilyennek megteremtettük. Kimondjuk a sorsfordító "igen"-t, és attól a pillanattól kénytelenek vagyunk megtagadni magunktól mindazokat a dolgokat, amiket igazán szeretünk csinálni az életben. Ezt kétségkívül kevesen ismerik be a szerelem első hevületében és a házasságkötés utáni első pillanatokban. De három, öt vagy hét évvel később eljutnak erre a felismerésre, amikor hirtelen rádöbbennek, hogy a házasság intézménye révén nem gyarapodott, hanem ellenkezőleg, az önkifejezésük elsekélyesedett a világban.

Ez az ítélet természetesen nem vonatkozik valamennyi házasságra. De éppen elég soknak az esetében igaz. Bátran kimondhatjuk, hogy a döntő többségükben igaz. És ezért ilyen magas a válási arány, mert az emberek nem annyira egymásba fáradnak bele, mint inkább a házasság által rájuk kényszerített megkötésekbe és a korlátozásokba. (Nem elgondolkoztató, hogy már az első pillanatban a házasság kötelékeit emlegetjük?!) Az ember lelke tévedhetetlenül felismeri a pillanatot, amikor felkérik, hogy vonuljon vissza.

Másfelől viszont a szeretet teljes egészében a szabadságról szól. A szeretet meghatározása maga a szabadság. A szeretet szabad, nem ismer korlátot, megkötést és semmiféle feltételt. Szerintem tehát azt követtük el, hogy egy velejéig mesterséges létesítményt húztunk valami olyasmi köré, ami a legkevésbé sem mesterséges. A szeretet az emberi tapasztalás leghitelesebb élménye. Ám ezen bámulatos hitelesség közepette is létrehoztuk a mesterséges megkötéseket. És ez teszi olyan nehézzé az emberek számára, hogy megmaradjanak a szeretetben.

Aztán ne feledkezzünk meg még egy fontos tényezőről, ami az Új Házasságot jellemzi: "Elismerem, hogy te, te magad is változni fogsz. Változni fognak az elképzeléseid, változni fog az ízlésed, változni fognak a vágyaid. Jó, ha változik a tudásod arról, aki vagy, mert ha nem változna, akkor merev személyiséggé válsz az évek során, annál pedig semmi nem kevésbé tetszetős számomra. Ezennel felismerem és elismerem, hogy benned is változásokat fog létrehozni a fejlődés folyamata."

/D.N.Walsch: A kapcsolatokról /