Lélektárs-dilemma
Olvasgatom a komoly és vicces ezoterikus témákat, nagy lendülettel egész nap írogatok rá. Megtehettem, ráértem, a gyerek a mamiéknál, főzni tegnap megfőztem, melóm nem volt mára. De miközben belemerülök az általam annyira szeretett ezoterikus témákba, gondolataim vissza-vissza térnek egy sötéthajú férfira. Ő az én dilemmám. 4 éve megözvegyültem.
Eljutottam odáig, hogy már kellene egy komoly, valódi társ újra. Fogtam hát magamat, és mentálisan elkezdtem programozni. Így: " A Végtelen Intelligencia megtalálja és hozzámvezérli a számomra az ideális társat. Ez a férfi a tudatosodás útját járja, ért engem, őszinte, okos és megbízható...stb.
Aztán történt az, hogy lejárogatok egy klubba, ott találkoztam egy férfival, akiről megtudtam, hogy élettársi kapcsolatban él. Ezért nem is foglalkoztam vele. De pedzegetni kezdte, hogy nem elégedett a jelenlegi kapcsolatával, és szinte naponta találkoztunk (véletlenül?!) és ő flörtölni kezdett velem, aztán meg komoly érdeklődést és szabályszerű lelkesedést mutatott irányomban. És izzik köztünk a levegő.
Minden alkalmat megragad, hogy megsimogassa a vállamat, arcomat. A dilemmám pedig az, hogy bár okos, őszinte és karakteres férfinak tartom, nem hiszem, hogy érdekelné az ezoterika, bár ez a téma még nem került szóba. Én mégis azt veszem észre magamon, hogy egyre jobban tetszik ez a férfi, akiben minden általam felsorolt jó tulajdonságot felfedezni vélek, de a világszemlélete még rejtély számomra. Csitítgatom magamat, hogy várjak, míg megismerem, de egyre jobban vonzódom hozzá.
Én a lélektársamat akartam magamhoz vonzani, erre kezdek beleszeretni egy emberbe, akiről első ránézésre nem gondolnám, hogy az? Kérlek, segítsetek okos véleményekkel!
- szeti87 blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
38 hozzászólásHúúú ebben a témában most én is benne vagyok. Pont meg akartam osztani egy esetet, de akkor ide fogom írni, mert kapcsolódik nagyon. A lelki társ szerintem nem mindenben azonos érdeklődésű. Pl nem biztos, hogy érdekli az ezotéria. Az ezotéria egy eszköz csak, de enélkül is lehet az ember tudatos, bölcs lélek. És ez a lényeg. :) Hogy belemerül-e spiris dolgokba, az szerintem nem lényeges. A lelki társ, ahogy eddig tapasztaltam, nem mindenben azonos. De az a közös hullámhossz, amit nem is lehet jól megfogalmazni, csak érzed, az megvan. Mindjárt leírom a történetem, ami nemrég történt velem, legalábbis a publikus részeit röviden.
Amúgy szerintem nagyon fontos: az érzéseinkre hallgassunk, ne a lélektárs szabályszerű megfogalmazására, amit leírtak valakik, akik szintén emberek. Közhelyesen hangzik, de szerintem így van, a szívünk tudja a legjobban.
Találtam egy jó idézetet, ami illik ide is: "Tökéletes nem, de igazi még lehetsz." :) Mert a lelki társat úgy szeretjük, ahogy van. Ha igazi a szerelem, akkor mégis tökéletesnek érezzük, hiába látjuk azt is esetleg, amit nem úgy képzeltünk.
Leírom, ami történt velem. Egyelőre még én sem dolgoztam fel minden részletét, mert nekem, aki szokva van a spiris jelenségekhez, még nekem is feladta a leckét. Pár éve megjelent a lelkemben valaki, vagyis a lelki szemeim előtt. A nevét is tudtam, a keresztnevét. Tudtam a tulajdonságait. A jólelkűségét, igazságérzetét, és valahogy éreztem. Lelki társ. Láttam a főbb arcvonásait. Egy éve kitaláltam egy novellát, amiben egy bizonyos szituációba képzeltem ezt az embert, más néven ugyan, mint amit megéreztem, de ő volt benne (mindemellett ugyanúgy volt párkapcsolatom, és azt hittem, csak az én képzeletem, nem gondoltam, hogy létezik és amúgy mégsem ő lesz a párom). Szilveszter napján kezdtem most érezni, hogy foglalkoznom kell azzal a témával, amihez a novella is kapcsolódott. Pedig államvizsga előtt álltam, és erős vonzást éreztem, hogy most, mindjárt, most foglalkozz vele, mindjárt történik valami... És voltak más jelek is.
Pár nap múlva megismerkedtem a sráccal a facebookon. Azzal a témával kapcsolatban, és azzal foglakozik, ahogy elképzeltem, ugyanolyan igazságérzete van, de még néhány mondata is ugyanaz, olyannak érzem a lelkét is, az arcvonásai is a képek alapján, és az előre megérzett keresztnév is egyezik, tehát valószínű egyértelmű, hogy a vele való megismerkedést éreztem előre. Sokat írogatunk, más dolgokról is, de abban a nagyon közös témában is, és szerintem tanulunk egymástól dolgokat, meg egyszerűen jó az egész... De, és itt jön a nagyon tanulságos de!!!
Nem vagyunk mindenhatók. A bevonzom akit akarok és az enyém lesz, mint valami birtok, nem működik, és én tudtam is, hogy így van! És ez így van jól! Merthogy ő soha nem lesz a párom. Mivel van egy olyan technikai akadály, amit teljesen lehetetlen leküzdeni. Így alakította az élet, de az tuti, hogy nekünk találkozni kellett. És én örülök ennek is, jó érzés. A technikai akadály megléte miatt ki sem fog derülni, hogy amúgy lehetne-e köztünk később szerelem. Ő zárkózottabb típus, és nem is mindenben egyforma, de a lelki társ dolgot azt látom, hogy jelen van, jelen lenne, részemről igen, tudom. Ez nem túl vidám így, de mégis azt mondom, hogy így van ez jól a világban. Nem vagyunk mindenhatók. Meg tudunk előre érezni dolgokat, embereket, egy férfit, aki megérint, de ha belép valami akadály, és más jelentősége lesz a találkozásnak, akkor sem kell kétségbe esni.
Főleg, hogy az embernek nem egy lelki társa létezik. És bízom Istenben, hogy nekem is meg lesz adva a lehetőség, hogy úgy is szerethessek újra, mint nő. De aki lesz, én is csak annyit kérek, lelki társ legyen, ő is akarjon és lehetséges legyen a kapcsolat. Így működik ez valahogy. Nem mi uralunk, mi nyitottak vagyunk, és lehet, hogy nem minden úgy alakul, ahogy elképzeltük, de attól lehet nagyon jó és szeretetteljes. Később majd nagyon fogok örülni, ha megtalálom a hozzám illőt, hogy eddig így alakult, azt hiszem. Ezt tapasztaltam most.
Sziasztok!
Szeretném kérdezni tőletek,hogy mit jelent a lelkitárs fogalma,sosem tudtam hovatenni.
Amikor leszületünk van egy élettervünk,mely tartalmazza mikor,kivel kell találkoznunk.Ezek a kötelezően megélt kapcsolatok,melyeket az előző életeinkből hozott hibák kijavítása miatt jönnek létre.
Mondjuk olyan szerencsések vagyunk,hogy éppen nincs senki a fizikai létünkben akivel ilyetén dolgunk lenne.Ennek az esélye szinte nulla,de legyen.Ilyenkor azon emberekkel találkozunk,akikkel segíteni-tanítani tudjuk egymást.Ez addig tart amíg van mit adnunk egymásnak.A kötelező azonban ezt mindig felülírja,mert a lélek mindig a tiszta életre törekszik.Ki az akit,hétköznapi szóval, "bevonzunk"?
Az emberi énünknek szüksége van a kapaszkodókra,ezért ideológiákat gyártunk.
Viszont a "bevonzás" nem általunk történik,hanem a lélek terve szerint a tudatunk által vezérelve történik meg.Ehhez kapunk ideákat "tőle" kapaszkodó gyanánt.
Ezek fényében akivel találkoznom kell,mindenki lélektárs lesz?
Szerintem az is csak egy elmélet, miszerint e találkozások hibák miatt jönnek létre. Én nem hiszem el ezt, az én egyik különlegesen találkozásom, ami nemrég volt, nem hiba miatt történt, hanem közös feladatunk van, ahogy eddig látszik (illetve olyan tanulságokat osztunk meg, ami kell a feladatunkhoz, és amúgy is szép ez, és örülök neki). Persze lehetnek ilyenek is. Nem értem, hogy miért kellene mindig hibákból és hiányosságokból kiindulni. Ez egy elmélet, ami a gyakorlatban nem igaz szerintem. Miért ne jöhetne létre egy találkozás csak azért, mert jó vagy közös feladat, érdeklődés miatt is, és nem azért, mert mondjuk bennünk valami hiba van? Van, de nem biztos, hogy összefügg a találkozással... Szóval ha már a szép találkozásokat, a lelki társat ill. szerelmet is hibákból kiindulva közelítjük meg, az nekem olyan fura.... Elfogadom, ha valaki így gondolja, de ezt csak egy elméletnek tartom, ami nincs is bizonyítva, ráadásul nekem ellenkezőjét bizonyította az élet. Amúgy sem szeretek elméletek szerint élni. Közhelyes, de tényleg bennünk a válasz, a lelkünkben, érezzük. És én sok találkozásnál érzem, hogy annak az oka nem valami hiba, hanem valami szép.
Na,meg a feromonokról se feledkezzünk el:)
Nagyon sokszor ez hozza össze az embereket,meg ez is tartja össze....egy darabig persze,ha a többi
meg hiányzik:D
Kedves Kati!
Amit írsz egyaltalán nem ellenkezik azzal amit én írtam.Minden párkapcsolat egy feladat is egyben,ez természetes.Figyelmenkívül hagytad ezt a sort:azon emberekkel találkozunk,akikkel segíteni-tanítani tudjuk egymást.Ez addig tart amíg van mit adnunk egymásnak.
A lélek célja mindig a tiszta életre való törekvés,ez pedig csak a kiegyenlítődéssel valósulhat meg.
A szellemi törvényeket nem lehet megkerülni emberként sem.Viszont ha megtudjuk ezt valósítani,már bármi lehetséges.Nem írtam hibákról,én úgy fogok fel egy kapcsolatot,hogy lehetőséget kaptunk arra,hogy valami szebbet,jobbat alkossunk közösen.
Két félből lesz Két egész!
Természetes,hogy szerelmesek leszünk,hiszen enélkül ennek nem sok esélye lenne,minthogy akkor sem
ha konkrétan tudnánk (éreznénk) a találkozásunk okát.Részemről minden kapcsolatnak úgy vágtam neki,hogy ez lesz az igazi,igyekezve megélni annak minden szépségét,akkor is ha tudtam,hogy csak egy ideig lesz közös az utunk.
Köszönöm a válaszod....:-)
Zoeya
Élettervünk születés körülményeire, szülőpárra, halálunk várható időpontjára (de ez akár meg is változhat), és fejlődési céljainkra van. A "tanulnivalóinkra". Van néhány "sorsszerű" eseményre tervünk, és ennek tárgyalása itt messzire vezetne. De nincs szigorú, merev élettervünk arra nézve, hogy a tanulnivalóinkat kivel, hol, mikor és milyen körülmények között sajátítjuk el. Az éppen a fejlődés lehetőségét venné el. És igen, a spirituális élet is lehet játék, felfedezés, öröm, nem szigorú önostorozás, meg hibakeresés. Kényszerűségből írok tanulnivalót, szándékos az aposztrof, mert szerintem az élet nem felfedezés, hanem teremtés.
Kedves Szeti!
Az élettervből teljesen kihagytad a karmát,és a hurokkapcsolatokat.Pont azokat amik a legnagyobb feladattal járnak és egyben a legnagyobb tanulsággal szolgálnak mint a lélek,mint az ember számára.
Nem tudom Te hogy látod,de pont ezek a legalkalmasabbak arra,hogy megismerjük magunkat és csiszolni tudjunk a tulajdonságainkon,azaz fejlődni.
Az életterv csak a születésre és a halálra vonatkozik?....Arra nem,hogy kivel élünk le mondjuk 10-20 évet
esetleg egy teljes élete?...Ráadásul Mi is lehetünk szülőpáros....Azt hiszem ennél jóval többet tartalmaz,mint amit feltételezel....
Ha valaki önostorozza magát és csak hibakeresésnek fogja fel az életet,függetlenül attól,hogy az spiri vagy sem,szerintem elnézett valamit....:-)
Zoeya
A karma nem tartalmaz bűntetést. A karma a fejlődés lehetőségét tartalmazza. Nehéz lenne elmagyaráznom, miben hiszek, mert én abban is hiszek, hogy az idő csak a 3D lét illúziója. Így előző, jelenlegi és jövőbeli életeink valójában egyszerre zajlanak:-)
Kedves Szeti!
Amit valaki büntetésnek él meg,azt más segítségnek.Ami pillanatnyilag rossznak tűnik,az hosszu távon jóvá tehető.Ha megértjük mi miért történt velünk,azt a magunk hasznára fordíthatjuk,tanulhatunk belöle,tehát fejlődünk.A karma a lélek belső vágya jobbnak lenni és csak akkor tekinteni úgy a múltbeli tetteinkre,hogy azok következményeit megtapasztaljuk,ha az a felemelkedéshez szükséges.
Minden lehet illúzió,hit kérdése,az emberek többségének Isten is illúzió.Bárminek is nevezzük,ettől még ezt éljük.A mi fizikai létünkben létezik az idő is,mivel halandó a fizikai test.Ezt akkor tudjuk feloldani,ha azonosítjuk magunkat a szellemi létünkkel.
Képzeld el,hogy egy szoba közepén ülsz és látsz egy hangyát elindulni az egyik sarokból a másikba.
Te látod honnan indult,hol van,milyen akadályok vannak elötte-vagyis látod a jelenét,jövőjét,multját.
A hangya nem lát túl az éppen elötte levő akadályon,csak a jelent éli.Nekiáll leküzdeni az akadályt,szabadakaratával eldönti hogyan.Ha sikerűl tovább megy,ha nem újból elérakhatod az akadályt mindaddig míg nem produkál egy számodra tökéletes megoldást.Lehet elsőre,lehet hogy 100-adjára sikerül.Minden az ok-okozati öszzefüggéseken alapul.
Mikor azt mondod pl:hogy 1 hónap mulva elmész nyaralni,elkezded megszervezni,félretenni stb.
Amikor teszel érte a jövő már a jeleneddé válik.Rajtad múlik,hogy valósítod meg-ez a tapasztalás.
Jövő évben újra tervbe veszed,de tapasztaltál az előzőből és már másként valósítod meg.
Lélekként látom,tudom,hogy minden megvalósul,de nem tudom miként,mert a jelenlegi cselekedetem gerjeszt egy másikat és így tovább.Az egész olyan mint egy sakkparti.Ahány játszma annyi variáció,pedig
u.az a tábla,a figurák,a játékosok.
Zoeya
Ez a hangyás hasonlat nagyon jó Isten és a lélek is így tekint a 3D-ben tapasztaló lélekre, csak annyi különbséggel, hogy segítséget, tanácsot is ad, ha megfelelően kérünk-kérdezünk. Most már elmerem mondani, amiben hiszek. A múlt is változtatható. Ha jelenlegi életünkben megoldunk egy problémát, akkor az előző életeinkben is megoldódik.Mindjárt felteszem ismertetésre a Seth-könyveket, nehogy úgy járjak mint egy másik blog-ban. Ha érdekelnek bővebben a reinkarnációs kapcsolatok, az első könyv 213-229 oldal tárgyalja. De mivel ez az én blogom, idézgetek belőle, hogy az időtöket raboljam:-) "Ha gyűlölsz valakit, az a gyűlölet összeköt az illetővel, annyi életen keresztül, ameddig engeded, hogy a gyűlölet marcangoljon téged...Ebben az életben elért minden sikeredet,minden képességedet előző életeidben alapoztad meg...Ha körülnézel rokonaid, barátaid, ismerőseid, üzleti kapcsolataid körében, akkor is megláthatod, milyen ember vagy, mert hozzájuk vonzódsz, ugyanúgy, ahogy ők vonzódnak hozzád: nagyon mélyen rejlő belső hasonlóságok okán..."
Szia!
Amit írtál,ezzel egyetértek,csak értelmezési különbségeink vannak.A jelenben kiegyenlítődött számla a multban is kiegyenlítődésre kerül.
Zoeya
Nem annyira értemezési, inkább megközelítési különbségek. Te a kapcsolatok szempontjából vizsgálódsz, én pedig az egyén szempontjából. De térjünk vissza a dolog vidámabb oldalára! Dobjuk fel egy kicsit magunkat! Beszéljünk a szerelemről és a lelki társakról!
"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy mit kezdesz most velük, rajtad áll." (R. Bach) Vannak sorsszerű és vannak következményszerű találkozások. Születésünk előtt eldöntjük a szüleinket, de hogy van-e társ, aki "számomra születik" ? Nos, ez is a lélektárs-dilemma része, várom a véleményeket:-)
Lelki társak nem csak a hibák miatt vannak együtt. Lehet a lelki társam olyan valaki, aki volt előző életemben is társam, vagy barátom, testvérem, családtagom volt, és jó volt vele lenni. Ezért erős, pozitív kötődés alakult ki közöttünk, ami több életre megmaradt. Több lelki társunk is van. Nekem már volt nagyon fiatalon olyan szerelmi kapcsolatom, amely karmikus volt. Évekig lángoltunk egy se veled-se nélküled kapcsolatban, a párom még költői estet is tudott rendezni az írásainkból, de együtt élni, családot alapítani nem voltunk képesek. Én a lélektárson olyan rokon lelket értek (akivel már valószínűleg éltem együtt előző életemben, de lehet, hogy nem), akivel kölcsönösen fejlesztjük egymást, segítünk egymás életcéljainak megvalósításában, a legjobbat hozzuk ki egymásból. Mivel az én számomra ennyire fontos a tudatosodás, azt feltételeztem, hogy a lelki társamnak is az. De mi van, ha ő éppen abban társam, hogy kiegyensúlyozzon, hogy ne szálljak el, ne szakadjak el a földi dolgoktól túlságosan, én pedig abban vagyok lelki társa, hogy emlékeztessem ezekre a spirituális dolgokra?
Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a tanulságos történetet. " Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy mit kezdesz most velük, rajtad áll." (Richard Bach:Illuziók) És ha már Bach-nál tartunk, ő írt egy szép könyvet arról, hogyan találta meg a lelki társát, és min mentek keresztül. Címe: Híd az örökkévalóságon át Alcíme: Szárnyaló szerelem
nekem van egy lelki társam, legalábbis úgy gondolom, hogy ez az, egy lány. Két barátom van ő az egyik 11 éve, soha nem jártunk és semmi nem volt köztünk, pedig nekem mindig tetszett, volt hogy szerelmes is voltam belé, ennek már vagy 6 éve. Valahogy áttranszformáltam magamban azt az érzést.
De olyan szintű a megértés hogy szinte szavak nélkül megértjük egymást, és nagy a szeretet köztünk, de talán még nagyobb az elfogadás és a bizalom, vagy nem is tudom hogy mondjam ezt. Ő szeret velem lenni én pedig vele, ritkán találkozunk, de akkor egyszerűen nincs olyan hogy egy percre is megszakadna a beszélgetés. Telefonon is múltkor 6 órát beszéltem vele egyfolytában. Régen nem gondoltam volna hogy létezik ilyen fiú és lány közt, de létezik, és valahogy azt érzem hogy ez már így is marad.
Talán még ez is kapcsolódhat a bejegyzéshez. Régóta nincs kapcsolatom, nem is kerestem, nem azért mintha egy rossz kinézetű akárki lennék, csak egyszerűen magamnak való vagyok. Én nem programoztam semmit mégis most vasárnap találkoztam egy lánnyal. de ez elég ritkának mondható ahogy kapcsolatba kerültünk. Neki is volt egy blogja és nekem is, most december közepén kezdtem írogatni. Aztán írtam egy kommentet az ő blogjába. majd ő is írt az enyémbe jó párszor, eltelt egy hét, írtam neki egy levelet, mert volt egy dolog amiben segítséget kért nekem meg volt rá egy tippem.
Majd mentek jöttek a levelek, írtam neki hogy mi lelkitársak vagyunk, mert írásban akkora összhangot vettem észre, írta hogy találkozzunk. Írta,mit veszthetünk, vagy szerelmes pár leszünk vagy barátok, a lényeg kb ennyi. Oké találkoztunk, most vasárnap, első látásra hu ez a nő nagyon bejön. Majd 4 órát beszéltünk, sajnos nem volt összhang. Leblokkoltam, de nem a beszélgetésben, hanem nem tudtam rákoncentrálni arra teljes figyelmemmel amit mond, mert hát a külső az kicsit elvakított.
Amikor elbúcsúztunk, átöleltem, ő vissza ölelt magamhoz szorítottam megsimogattam a haját, majd megint. Éreztem hogy nem látom többé. Azóta is levelezünk keveset. Mi írásban jobban kijövünk.
És ennek az egésznek a lényege amire rájöttem az, hogy mi nem vagyunk és nem leszünk egy pár, az tutti, de ennek a találkozásnak más volt a célja. És azt teljesítette, megváltoztatott egy pillanat alatt, új célokat tűztem ki a további életemre nézve, átestem egy holtponton és a cselekvés irányába indultam meg, már elkezdtem.
Köszönöm hogy megoszthattam
Okos, értékes ember benyomását kelti a hozzászólásod, talán az önbizalmadat kellene kicsit erősítened. És miből érezted, hogy nem látod többé? Talán úgy érezted, egy négyórás beszélgetés alatt nem vette észre, hogy tetszik Neked és ezért vagy zavarban? Nem adna még esélyt? Magadnak való vagy, ezt úgy érted, hogy jó neked egyedül, vagy úgy, hogy félsz a sebezhetőségtől?
Sziasztok!
Érdekes ez a lelki társ téma...ahogy olvastam a hozzászólásokat, elgondolkodtam.....mi van akkor ha az embernek a párja nem a lelki társa!? Ezt úgy értem, hogy minden jó és minden szép, a kémia is nagyon jól működik, na DE az a bizonyos "hab a tortán kis cseresznyével" hiányzik! Akivel kapcsolatba lépünk, mindenképp van feladatunk?
Más: Nekem volt egy 3 éves kapcsolatom, és akkor úgy éreztem, hogy az a minden és pont. A rózsaszín lufi viszont kipukkadt, és miattam! A szakítás előtt fél évvel elmentem egy jósnőhöz a munkám miatt....és a jósnő azt mondta, h szakítani fogok az akkori párommal, és a munkámban is változás lesz! Na én akkor abban az élethelyzetben egyiket sem tudtam elképzelni! Áh ez biztos nem így lesz, hát együtt tervezzük a jövőnket, a munkámat szeretem....stb. És ahogy telt-múlt az idő a párom munkahelyet változtatott, és az új munkahelyén megismerkedett ugye jó pár emberrel. Nekem pedig volt egy megérzésem egy lánnyal kapcsolatban, hogy ő többet is akar a barátomtól(többször hazavitte, sokat segített neki stb.) .... és már annyit kattogtam ezen, hogy a végén megcsalt vele :) Én kis hülye mondanám, hiszen ha nem agyalok annyit, és nem bántom akkor lehet h még mindig együtt lennénk! De szívből örülök, hogy nem így van, mert az elmúlt 2évben annyi mindent tanultam, hogyha vele maradok biztos h nem történnek meg velem "rossz" dolgok! (amik ugye nem is rosszak, mivel a mi érdekünkben történnek, a fejlődésünk érdekében). Visszatérve .... a szakítás után azt hittem nem lehet rosszabb...és bejelentették egyik hétről a másikra, hogy megváltozik a beosztásom...vagy elfogadom amit ajánlanak, (ami rosszabb volt) vagy elmegyek! Én kerestem, és találtam egy jobb munkát....
Mennyire kell hinnünk a jósnőnek?! hmmm
A lelki társra visszatérve...akármennyire megbántott és elárult az a fiú engem, én egyáltalán NEM tudok rá haragudni, lehet h azért mert ő is egy lelki társ volt!? A családom és a barátaim szidták őt, stb.. és hülyének néztek engem amikor megvédtem, és kikértem magamnak h a jelenlétemben ne beszéljenek ilyen hangnemben Róla! Sok jót kaptam tőle, és én csak erre tudok gondolni! És képzeljétek még a lánnyal is akartam találkozni h lássam, érezzem a kisugárzását! :) Nem tudom megmagyarázni de volt egy nagyon erős belső érzésem, hogy látni akarom azt a lányt! Mondtam is a fiunak és ő mondta h ez nagyon nem jó ötlet! Aztán rafkósan úgy alakítottam a dolgokat, hogy összejöjjön a találka persze "véletlenül"! na erre már végképp kiakadtak a barátok...
De nagyon pozitív volt...minden! beszélgettünk, nevetgéltünk...rajtam kívűl mindenki zavarban volt (ők ketten) ! A találkozás után a lelkemben nyugodtságot éreztem, tudjátok mit? Mint amikor "felnevelsz" egy virágot amit nagyon szeretsz, és neked ugy hozza az élet h el kell menned, de őt nem viheted magaddal, és egy olyan emberre kell bíznod akinél tudod h jó helye lesz! Na én valami ilyesmit éreztem! :) A lánytól aznap este mikor találkoztunk (a volt barátommal közös lakásunkban) kaptam egy smst hogy örül h megismerhetett és nem hétköznapi a viselkedésem, és nem is érti, azt hitte majd megtépem :D és h sok boldogságot kíván nekem az életben!
Bele gondoltatok, hogy ezt egy olyan ember írta nekem akivel az én nagy szerelmem megcsalt!?? HMM nagyon durva ....egy "átlag" ember számára...főleg aki nem foglalkozik spirituális dolgokkal! De én tényleg azt kívántam h boldog legyen ha már velem nem jött össze! Mellesleg azóta is együtt vannak :)
Valószínű hogy nekünk előző életünkben is volt dolgunk egymással, amit sajnos ebben az életben nem sikerült megoldani....
Lehet h annyira nem ide illőt írtam, de köszönöm, hogy megoszthattam! :)
Üdv
Mi itt most a lelki társakról, lélektársakról, nő-férfi kapcsolatokról filózunk. Úgy veszem észre, ahogy mertem írni a saját érzéseimről, dilemmámról, mások is megnyílnak nekem, és ezt köszönöm. Nos a jósnő a lehetséges jövőt mondja, amit az illető jelenlegi helyzete alapján lát. Vannak tehetséges jósnők, és sarlatánok is. Nagyon helyes, ha egy elmúlt kapcsolatodból csak a szépet őrzöd meg. Had idézzek Seth-től (a könyv ismertetőnek most nyitottam blogot) "Ebben az életben és az összes többiben is azokat a minőségeket vonzod magadhoz, amelyekre figyelmedet összpontosítod. Ha hosszasan, mélyen foglalkoztatnak a téged ért igazságtalanságok, akkor még több ilyen élményt vonzol magadhoz, és ha így folytatod, akkor a következő életedben ugyanez folytatódik majd. " És igen, a megbocsátás szabaddá tesz. És végül, nem utolsósorban: ahogy a munkahelyednél találtál jobbat, valószínűleg a kapcsolatok terén is ez vár rád- Egy szebb, jobb, tartalmasabb kapcsolat.
amikor valaki rácsodálkozik önmagára , hogy teljes természetességgel egy érzelmileg nem szokvány dolgot csinált . Többnek érzi magát , a teljesség felé kitágultabbnak és szabadabbnak a mások által elvárt viselkedés olykor megbénító kötöttségeitől .
Megélése volt ez annak , hogy akit szeretünk , annak a boldogságát kívánjuk . Ha nem szerettük ,csak egy jó kis lelki - testi -szellemi kapcsolatban megvalósított üzletet kötöttünk egymással , akkor általában a szerződés egyik pontjának ; a hűségnek , a velemmaradásnak a megszűnése a szeretetkülsőségek megvonásával , rosszabb esetben büntetőhadjárat indításával jár .
Az anya is elbocsátja gyermekét , ha kapcsolatuk normálisan fejlődött . Az ember pár évtizednyi teljesképességű élete a változásuk sebességétől és irányuknak az összehangolódásától függően általában egy vagy két társsal való tartós kapcsolatra enged időt , de olyan is előfordul , hogy másnak nevelünk valakit , vagy csak egy válságos életszakaszban óvjuk az újjászületését . Üdvözlettel : felacsó
Kedves Szeti!
Köszi hogy reagáltál. Válaszok: Abból éreztem hogy nem látom többé, mert éreztem már ilyet, amikor véget ért egy három éves kapcsolatom, 12 éve nem láttam a lányt, dettó ugyanazt éreztem. Tudta hogy tetszik nekem. Nem kérek még egy esélyt, mert valami megszakadt. Félek a sebezhetőségtől ezért jó nekem egyedül.
Az utolsó mondatod két kérdésében, benne volt a válasz. Valahogy ezt érzem most.
Legyen szép a napod….
Shakti Gawain Élj a Fényben című könyvében olvashatod:
"Ha szereted önmagad, mások is szeretni fognak téged.
Ha becsülöd önmagad, mások is becsülni fognak.
Ha van önbizalmad, mások is meg fognak bízni benned.
....
Ha gyengéd és jószívű vagy önmagaddal szemben, mások is jószívűen fognak bánni veled és gyengédek lesznek hozzád.
....
Ha jó az önértékelésed, mások is megfelelően értékelnek téged."
A sebezhetőségtől való félelem tehát az önbizalmad hiányából fakad? Azon lehet segíteni, írunk rá pár tuti módszert! :-)
Talán igen. Jővő héten megint talizok vele, most nemrég beszéltünk, már átírtam magamban ezt a kapcsolatot, barátság vagy semmi nem lesz belőle.
jó fej vagy:)
szia
Én például férfiként becstelennek érezném Magam előtt magamat abban az esetben , ha elégedetlen lennék a kapcsolatommal , és ezt a problémámat az esetleges szakítás előtti időszakban nem a párommal próbálnánk megoldani , hanem egy külső karját símogatnám helyette .
Nőként pedig belegondolnék , hogy vajon mi módon fog az illető cselekedni , ha a velem való kapcsolatban támad problémánk . Nem tartom valószínűnek , hogy lelkiismereti gondjai lennének . Üdvözlettel : felacsó
U . i . : Ez nem azt jelenti , hogy emiatt ő nem hozzád való társ , és egymást nem a számotokra legszükségesebb tapasztalatokkal fogjátok boldogítani .
Bocsi, de nem egyértelmű, hogy ezt az "érdekesre" írtad válaszként, vagy nekem szólt. Én reagálok. Nem tartom becstelennek. Valahogy így fogalmazott: Egészen eddig elégedett volt a mostani kapcsolatával, de most ébredt rá, hogy valami hiányzik belőle, amit másnál érez, hogy megvan. Én ezt egó szinten úgy fordítottam le magamnak, hogy eddig szépen éldegélt egy langyos kapcsolatban, aztán jött valaki, aki erős érzelmeket váltott ki belőle. ( Én, hát ki más? Rózsaszín ködfelhő borította be agyamat, ezoterikus énem meg jót mulat magamon. ) És hozzáteszem: élettársának két gyereke van, azokat is segít nevelni, neki meg nincs gyereke. Szerintem az a bűne, hogy beleesett egy "veled vagyok amíg jobb nem akad " kapcsolatba. Dehát ezzel sokan vannak így, nem?
Egy másik kérdés: Ha lelkileg fejlődünk, bent kell-e maradnunk egy kapcsolatban, amely már betöltötte célját, csak azért mert egyszer kötelezettséget vállaltunk? Szerintem éppen a lélektárs az, akivel le lehet élni egy életet úgy, hogy az ember folyamatosan fejlődik. Jó kis kérdések merülnek fel, és tekintsünk el az én-dilemmámtól, fogjuk általánosabbra az eszmecserét!
vagyis kirészletezve a bántónak tűnő mondatot : Én tartanám joggal vagy oktalanul becstelennek MAGAM ( ami egy kellemetlen érzés akkor is ,ha tudatosan meg is indoklom magamnak , hogy miért az , és miért úgy a legjobb számomra , miért nem tehetem másképp ) , és nem az illetőt neveztem , tartom annak . (A nagybetűt nem kiabálásnak , hanem kiemelésnek szánom ).
Párválasztásnál is nehéz megérezni azt a kombinációt ami éppen akkor a legvonzóbb . ( Én újabban ezért már kifejezetten csak gyakorlati dolgokat veszek figyelembe : 1. Érdeklődést mutasson irántam 2.Vággyal rá tudjak nézni. 3. Nemi szokásainkat össze tudjuk hangolni .4.Legyenek közösen végzett tevékenységeink a beszélgetésen és a szexen kívül is. ). Hát még megjósolni a pár tulajdonágcsíráiból kifejlődő változások összeegyeztethetőségét . Attól félek , a kapcsolatok többsége még ha ténylegesen nem változna , akkor is langyosvízérzetűvé változik a résztvevők változatosságigényének túl alacsony , és a biztonság és rutinigényének túl nagymértékű kielégítése , vagyis a megszokás , és nem csak a szerelem múlása miatt .
Nekem a " jobb nem akad "dal az a személyes bajom , hogy egyrészt az olyan kapcsolatot , amelyik nem az örökkévalóság és a végtelen érzésével és igényével indul , azt nem tartom a magam számára elindításra érdemesnek sem , másrészt mégis belecsöppenve előbb utóbb tudatosul az ilyensége , és akkor ezt, mint a stabilizáló ecetcseppet kiérzem a tejszínhabból . Ha valami nem tűnik tökéletesnek , akkor inkább a magány nyugalma .
"betöltötte célját a kapcsolat " A szélhámos is ezt mondhatja őszintén minden egyes farkára tűzött Juliskának reggel az elváláskor , noha az este még nem azt mondja , nem azt érzi . Sokaknál ez az érzés csak a másik fél esztétikumának a romlásakor jelenik meg , főleg ha a külsőbe szerelmesednek bele .
Megítélhetem - e én , hogy a saját kapcsolatom betöltötte - e a célját ? Megítélheti - e más ? Ha ismerem magam , ha bízom a másikban akkor talán igen , de igazából csak a saját érzéseimre támaszkodhatok , feltéve , ha nem fordultam el tőlük már korábban .
Összegezve én a rózsaszín ködfelhőbe való fejesugrás mellet teszem le a voksom , bár jobban örülök , ha a mellékelt agyalások is zöld jelzést adnak . Mint a dühnél , úgy ennél is csak az a keretfeltétel , hogy közben azért az őrláng égjen , és jelezzen , ha valami tényleg visszafordíthatatlant próbálnák tenni .
Az " egy másik kérdés "re : Csak az ökör következetes . Én hazugnak érzem magam , amikor bármit is előre megígérek , csak a megtétel pillanatában érzem jogosnak és hitelesnek a kimondását . Ha már kimondtam , akkor csapdában érzem magam , mert becsületbeli ügynek tekintem , hogy megtegyem , tartsam magam az ígéretemhez .
Tapasztalatom , hogyha egy tárgyat kidobok , az létrehozza hamarosan a hiányát az életemben . Ha bemutatkozáskor valamilyen tulajdonságomat kihangsúlyozom , akkor abban a kapcsolati keretben az ellenkező tulajdonság hordozójaként jelenek meg , vagy az előző kapcsolatban jónak ítélt tulajdonságaim itt rosszként ítéltetnek meg a másik szemében .
A hűséges leszek helyett is szívem szerint csak azt mondanám , hogy most úgy érzem ,hogy mindig veled szeretnék lenni , és hogy mi egymáshoz tartozzunk .Ha ez az érzés megvan és ápolva fennmarad , akkor a hűséggel nincs probléma . Egyéb csodák pedig átpasszolva a következő életbe , hogy ott egy másik személyiségről lemaradva legyenek továbbpasszolva .
Ennek ellenére hiszek abban , hogy a szerelemmel indult pároknak nagyobb esélyük van úgy fejlődniük , hogy ne csak a külső körülmények tartsák össze őket . Még a gyerekeik is szebbek .
A lélektársak többet tesznek egymás fejlődéséért , mint a lélekhetero szülők , de ehhez nem föltétlen kell párkapcsolati viszonyban lenni . Számomra nem gyakorlatias fogalom a lélektárs , mert egy erőteljesebben égő , fejlesztő ,sorsszerűnek tűnő kapcsolatnál csak fokozati különbségeket látok,és nem érzem azt a minőségi ugrást , amilyennek a lélektársak kapcsolata kell,hogy legyen. Viszont jól hangzik. Másrészt elméleti oldalról sem tudok a különféle lélektárs elképzelésekkel mit kezdeni , legföljebb hinni nekik , és örvendezni , hogy milyen jó .
Hiszek benne , hogy a legtöbb ember számára van több olyan személy , akivel " le lehet élni egy életet úgy, hogy az ember folyamatosan fejlődik " . Ezek egyikével biztosan össze is találkozik a párválasztó időszakában , és ha elmegy mellette ,akkor megjelenik a következő .A két - három éves kapcsolatok által történő lelki fejlődést én plasztikai műtétek sorozatának , az egész életre szólóban történőt meg élveboncolásnak érzem . A lélektárs viszont nem csak ösztönösen tudja , hova vágjon , akár gyógyítani , akár csak sebezni akar .
Én éppen egy kezdődő kapcsolatban vagyok , és az előtte levő hosszas egyedüllét akaratlanul is meghatározza a látásmódomat , noha emlékszem régebbről ,hogy a megismerés során a kapcsolat kezdeti végtelen lehetőségei hogyan szilárdulnak rácsokká . Kívülről minden ketrec ígéretesebb .
Lelki fejlődéssel indokolni a párkapcsolatból való kilépést : megalázó a másikra nézve , és ezt közölni a másikkal tapintatlan , érzéketlen dolog . Saját magának , a pszihológusának persze megteheti az ember . A buta nő is nő , és a darabos földhözragadt szokású férfi is férfi , aki függetlenül ,hogy már nem érezzük jól vele magunkat , érzésekkel rendelkezik , ráadásul ha eddig jó volt nekünk ... Ha túl magasra emelem az orrom , akkor beleverem Isten s...ébe .
" Bent kell - e maradnunk " : Ki mivel égette meg magát , annak az ellenkezőjét tanácsolja . Az felerősödő kellemetlenségek , ellenérzések úgyis kihajtják a túlhaladottból a tohonyát . Viszont aki rövid időn belül táncol ki sokszor ( ezáltal rövid ) kapcsolataiból , az nem a személyiségfejlődése miatt teszi azt .
Most éppen így látom . Üdvözlettel : felacsó
Ebben a hozzászólásodban igencsak magasra tetted a stílus és összeszedettség mércéjét. Ezen túl önmagukban is nagyon-nagyon tetszenek a benne leírtak. Ezután én is összeszedettebben fogom megfogalmazni a mondandómat, mert képes vagyok rá. Az igazság az, hogy be van kapcsolva a számítógép, én egész nap rajzolgattam meg játszottam a gyerekkel, és ha adott egy-két szusznyi időt, gépeltem egy-két mondatot. Összecsapva. Az a tanulság ebből, hogy legközelebb akkor állok neki írni, ha időm, lehetőségem is lesz pontosan és stílusosan fogalmazni.
többet ér , mint három cizellált esszé . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Néha azért írok névtelenként , mert lusta vagyok belépni , na meg így a legtöbbet hozzászólók " verseny " - ében így a bizton győztes csapatba kerülök .
tehát Neked írtam válaszként , de ne vedd személyesnek , csak azért fejtem ki a véleményemet , mert nekem a párkapcsolat egy problémás területe az életemnek , és ezért vonz minden ilyen témához való hozzászólás lehetősége . A Te életedhez akkor is Te értesz jobban , ha látszólag dilemmában vagy . Ha valami ellenérzést kelt Benned , ott valószínűleg Neked is problémád van , de az azzal kapcsolatos véleményem még a saját életemben sem biztos , hogy tartósan helytálló , annak ellenére , hogy éppen most annak érzem . Légy elnéző Magaddal , a kiváltott tapssal vagy záptojással , és küld vissza a feladónak , ha nem érzed Magadénak . Üdvözlettel : felacsó