Reggeli beszélgetések...
"Egy kis semmi a víz alatt"
Lin-csi kolostorában élt egyszer egy jóravaló öreg szerzetes, név szerint Ling. Hallgatag, töprengő öreg volt, a tudás titkát kutatta egész életében.
"Mi a titka annak, hogy egyesek tudás nélkül is bölcsen elhelyezkednek a világban, s boldogan élnek benne, mások meg kiolvassák a kolostorok és a paloták összes könyvtárát, s mégsem boldogulnak?" Ilyen kérdéseket tett föl magának Ling, s Lin-csit is rendszerint effélékről faggatta.
- Mondd, Mester! Tudás-e az, amit a felhőkből olvasunk ki nem a könyvekből? Tudás-e az, amit a könyvekből olvasunk ki, de nem tudjuk, mire való? – kérdezte egy nap az apáttól.
Az apát a kérdésére kérdéssel válaszolt.
- Tudod-e, jó öreg Ling, hogy mi a lótusz, amikor még nem bujt ki a víz alól?
- Nem tudom- felelte Ling. – Talán semmi. Egy kis semmi a víz alatt.
- Egy kis semmi a víz alatt. Miként minden csak az, míg teljességében elénk nem tárulhat, valódi természete meg nem mutatkozhat- szólt az apát, s máris intett, hogy a kérdésről nincs több mondanivalója. Ling szerzetes megértette a választ. Meghajolt Lin-csi előtt, majd kiballagott a folyópartra.
"Ahol a szónak helye nincs,
Tanult szavakkal ha felelsz,
Locsogsz összevissza,
S az útra rá nem lelsz."
Idézte magában a régi strófát séta közben, s hirtelen mintha könnyebbé vált volna a járása.
“Lám, mindenből támadhat tudás! Csak a szavak hínárja vissza ne húzza a megtalált gondolatot a víz alá. Támadhat felhőkből, szívekből, szemekből- csak a szó, mi róla mondható nem felhőkből, szívekből, szemekből való. Nincs öröktől való szó!” Így emlékezett Ling szerzetes a Huo-to folyó partján, szavainak rongyfoltos ruhájába próbálván öltöztetni a mélyből fölbukkant gondolatot. Milyen jó, hogy hosszú sétáin annyit bámulta az eget! Milyen jó, hogy az eget bámulva hallgat az ember.
Hozzászólások
4 hozzászólásAmíg nem váltam anyává, nem értettem, mit tud annyi nő hosszú percekig gügyörészni egy babakocsi előtt. Aztán megszületett a lányom, belenéztem abba a semmihez nem hasonlítható kék szemébe, és megértettem. Azóta én is minden babakocsi mellett megállok, és csodálom a csecsemők szemeit. De hogy mit olvasok ki belőle, azt szavakkal elmondani nem tudom.
amiről írsz , hát még nekem is késztetésem támad a szülni egy ilyen csodát ! Üdvözlettel : felacsó
Nem is állsz messze a valóságtól. Minden nő erre az élményre emlékszik, amikor olyan gondolatokat forgat a fejében, hogy jó lenne még egy csecsemő. Szereti a nagyobb gyerekét is, de az a belső ragyogás, ami az egészen pici gyerekek sajátja,magával ragad minden egészséges lelkületű nőt, és ennek emléke soha nem homályosul el. Bennük van az angyali ártatlanság.
Nem a témához kapcsolódik, de humor is kell. 50 éves jogtanácsos ismerősöm mesélte: "Vasárnap meglátogattam anyámat. Dél körül megszakította a beszélgetést, és így szólt hozzám:"Kisfiam, moss kezet, ebédelünk.""
anyává lesz a szülés által . A férfi viszont sokszor nem is emlékszik , hogy melyik szeretkezésükből pottyant oda a baba , nemhogy apává lenne az alkalom által . Üdvözlettel : felacsó