Belső látás I.
Egy egyedülállóan hatékony módszer a belső látás és az intuíció fejlesztésére, amelyet közel egy évtized alatt fejlesztettem a mai formájára.
Meglepően könnyen megtanulható, az igen részletes elmélet és a jól kidolgozott gyakorlatok miatt.
Pár napos gyakorlással már képessé válsz belelátni önmagad mélyebb rétegeibe, problémáid forrásához, érzelmeid és gondolataid kusza összefüggéseibe. Ugyanezzel az "erővel" másokba is beleláthatsz, érzékelve gondolataikat, érzéseiket, motivációikat és energiájukat.
"Amikor a belső látást kifejlesztetted, akkor jössz rá, hogy eddig vakon éltél!"
Enélkül a képesség nélkül nem is lenne szabad belevágni semmilyen komolyabb vállalkozásba az életben! Legyen az egy üzleti vállalkozás, vagy egy magánéleti döntés meghozása, minden esetben dönteni kényszerülünk és bizony féltudásból csak rossz döntést tudunk meghozni!
Nem ismerjük önmagunkat, nem ismerjük a körülöttünk élőket, nem látjuk a jövőnket, és nem tudjuk a jelenünket. Mindent csak sejtünk, kapisgálunk és a maradékot odaképzeljük, odavetítjük, hogy ne nyomasszon a tudáshiányból fakadó bizonytalanság!
Mennyivel jobb lenne tudni biztosan a dolgokat, ismerni önmagunkat és a környezetünket! Ez nem egy elérhetetlen vágy, mert a megfelelő gyakorlatokkal Te is kifejlesztheted magadban a belső tudást!
Lássuk, mit tartalmaz a Sirály önismereti tanfolyam - Belső látás I. csomagja:
Az érzékelés megtisztítása
Hiába akarjuk elsajátítani a belső érzékelés technikáit, ha pont a saját, már meglévő képességünket sem tudjuk használni!
Ennek nagyon sokszor az az oka, hogy az életünk során szerzett traumák, lelki sérülések, ijedelmek, félelmek lenyomatai meggátolják a szabad információáramlást az érzékelés csatornáiban. Ezeket a tudati és energetikai gátakat felismerve és megtisztítva újra képessé válunk tisztán érzékelni, és erre az alapra már lehet további extra képességéket fejleszteni!
Nem meglepő, hogy ezzel a tudat-tisztítási technikával - ami jóval hatékonyabb a hagyományos energetikai tisztítástól - nem csak a belső érzékelésünket tudjuk megtisztítani, hanem a külső érzékelésünk is javulásnak indul! Javulhat a látásunk, a hallásunk vagy éppen a szaglásunk a gyakorlatok hatására.
Energetikai tisztítás
A gátló tudattartalmak közvetlen feloldása mellett azért érdemes gyakorlást szánni ezek energetikai lenyomatainak a megtisztítására is! Ehhez számos energetikai tisztító gyakorlat tartozik, az egyszerűbbektől kezdve a híres-hírhedt öt elemes tisztítógyakorlatig.
Tudattágítás
Tudatunk ugyan végtelen, mégis csak egy igen kis részét használjuk, ezért is nevezzük beszűkült tudattérnek! Innen már logikus, hogy ezt a beszűkülést tágítással tudjuk megszüntetni és meglátjuk, hogy ez az egyszerű gyakorlat micsoda erőket, emlékeket és képességeket képes felszabadítani!
Nem hihetetlen ezek után az sem, hogy ez az egyedi technika, akár az intelligencia növelésére is felhasználható!
Érzelmeink és gondolataink megfigyelése
A belső látás, érzékelés képességét itt az önismereti úton, leginkább önmagunk mélyebb megismerésére használhatjuk. Az érzelmeinkben és gondolatainkban megbúvó hibák, tévedések és hazugságok miatt nem tudunk egyensúlyban, békében maradni önmagunkkal és a világgal. Ezért az egyik legfontosabb ezek felkutatása, megismerése, hogy fel tudjuk oldani őket!
A megismerés módszere
Éber tudatállapotban is megfigyeljük önmagunkat, érzékeljük az érzelmek és gondolatok változását, de teljesen más mindezt meditációban elvégezni. A mélyebb tudatállapotban végzett, kidolgozott tudattartalom megismerő gyakorlatok segítségével akár tízszer annyi információhoz is juthatunk, mint ha csak a "mezei technikákat" alkalmaznánk!
Minél mélyebb tudatállapotban vizsgálódunk, annál közelebb kerülünk a valódi okokhoz, annál mélyebben tudunk majd megtisztulni, ha lelki-oldást végzünk.
Kommunikáció a Belső Bölcsességgel
Mindenkinek van egy bölcsebbik énje, akivel ha kapcsolatba kerülne, akkor nem maradna többé egy kérdése sem megválaszolatlanul!
Egy speciális gyakorlat segítségével megkeressük ezt a Belső Bölcset és állandó kapcsolatot építünk ki Vele, hogy ne kelljen minden kérdésnél meditatív tudatállapotba merülnünk.
Jól is néznénk ki, ha életünk fontos döntéseikor elnézést kérnénk a többiektől és elvonulnánk húsz percre szunnyadni egyet!?
Éppen ezért elsajátítod azt a módszert is, amellyel akár az éber tudatállapotból is felveszed a kapcsolatot a Belső Bölcsességeddel, és egy gyors kérdés-felelek után már tudod is, hogy merre menjél, mit válasszál!
A Felettes Éneddel való kérdez-felelek gyakorlása során megtanulod a belső kommunikáció alapszabályait is, ugyanis nem mindegy, hogy hogyan kérdezel!
Néha egyszerűen csak azért nem jön válasz egy-egy kérdésre, mert nem megfelelően fogalmaztuk meg, vagy nem jó irányba küldjük el. Ezeket a hibákat kiküszöbölve, közel 100%-ossá válhat a belső kommunikációd hatékonysága!
Az érzékelés technikája
A legfontosabb alapokat elsajátítva, itt az idő megtanulni a belső érzékelés igazán hatásos technikáit!
- Hogyan kell irányítani a figyelmet, amikor másokba belenézünk?
- Hogyan találjuk meg azt az információt, amit keresünk?
- Hogyan különböztetjük meg az igaz információt, a képmutatástól, vagy a kisugárzástól?
- Hogyan tudjuk kikapcsolni a saját előítéletünket, feltételezéseinket?
- Mennyire bízhatunk meg ezekben a válaszokban, mennyire pontosak?
Az objektív nézőpont
Az objektív nézőpontból való vizsgálódás a legtisztább állapot arra, hogy a valóságot megismerjük. Számtalanszor beszélünk az objektivitásról, az elfogulatlanságról, de talán még sohasem tapasztaltuk meg ezt az állapotot!
Itt most lehetőséged lesz, hogy ezt az egyéni nézeteken, érdekeken és tévedéseken felülemelkedő tudatállapotot szándékosan elérd egy erre kifejlesztett meditáció segítségével. Onnan rálátva életed problémáira, korszakalkotó felfedezéseket tehetsz, olyan felismeréseid és megoldásaid lehetnek, amelyekhez eddig évtizedek sem voltak elegendőek!
Nem véletlen, hogy én is ezt az állapotot használom az igazán komoly problémáim vizsgálatához!
Információ halmazok
Az Univerzum tele van információ halmazokkal, amelyekből bármit megtudhatunk, az érdeklődésünknek megfelelően tanulhatunk, fejlődhetünk. Ezeket használva olyan lehetőségeink nyílnak a tudatosságunk fejlesztésére, amiről eddig nem is álmodhattunk!
"Bármivé fejlődhetsz, bármit megtanulhatsz, mindent tudhatsz!"
A meglévő belső tudásod feltárásával felszínre jönnek az előző életek tapasztalatai, de olyan tudás-halmazokhoz is hozzáférhetsz, amelyekkel eddig nem kerültél kapcsolatba. Ezek közvetlen befogadása messze hatékonyabb technikája az önfejlesztésnek, mint az ismétlés, magolás vagy a megértésen alapuló tanulás!
Döntés előkészítés
Mindazt a tudást, információt, amit a külső és belső érzékeléseddel megszerzel, életed kicsi és nagy döntéseinél fogod felhasználni. Ezek alapján döntöd el például, hogy kivel kerülj szorosabb kapcsolatba, milyen autót vásároljál, vagy hogy merre haladj tovább a lelki utadon?!
Ezért ebben a fejezetben a döntés előkészítés, tudatos útválasztás fortélyaiba avatlak be, hogy igazán profin irányíthasd az életedet!
Regisztráció és bejelentkezés után ingyen meghallgathatsz vagy le is tölthetsz 4 előadást a Belső látásról:
- Szuper intuíció
- Harmadik szem megnyitása
- Jövőbelátás
- Múltbalátás
A megoldás
Ha elolvastad és meghallgattad a fentebbieket, akkor sejtheted, hogy mekkora hatalmas anyagból, elméleti és gyakorlati tudásból áll a belső látás fejlesztése! Ugye milyen jó lenne mindezt tudni és az életedben is alkalmazni?!
Több évnyi gyakorlásomat és tapasztalataimat adtam át azokon a "Belső látás tanfolyamokon", amelyeket az elmúlt években Magyarországon tartottam. A tanfolyamokon az előadásokról és a meditációkról hangfelvételt készítettem és így összeállt a "Belső látás I. - Sirály tanfolyami csomag".
Ez a tanfolyami csomag: 49 előadásból és 19 meditációból áll, több mint 18 óra hosszúságban!
Tartalmazza mindazt az elméleti tudást és meditációs gyakorlatot, amelyekkel a fentebb felsorolt képességek és hatékony használatuk elsajátítható.
Ha szeretnéd tudatosan fejleszteni a belső látásodat, akkor kattints ide!
Hozzászólások
79 hozzászólásél a félelem, hogy a spirituális képességekkel rendelkező emberek visszaélnek az átlag feletti hatalmat jelentő képességgel. Van aki valóban megteszi ezt. És van aki nem. Az erkölcs és a tudás nem jár kézen fogva. De akivel ez megtörténik, aki elszenvedi ezt, annak a karmája megtapasztalni. Mert valahol és valamikor ő is visszaélt a hatalmával. Ez a hatalom lehet nem spirituális erő volt anno, lehetett fizikai erő vagy társadalmi helyzetből fakadó hatalom.
A félelmeket fel kell oldani, meg kell találni miben gyökeredzenek. Mert ha maga a félelem nincs feloldva, mindenképpen megteremti és bevonzza azt a történést amire irányul.
A belső látás, tisztán látás rengeteg előnyt hozhat az emberiség életében, ahogy ez a fejlődési lépcső megvalósul. Az egyén szempontjából a legfontosabb, hogy saját magát, a céljait, a személyiségét, a motivációit, a múltját és a jelenét tudja tisztán látni, torzítás mentesen. Elfogadni és erre alapozva megteremteni a jövőt.
A másik ember tisztán látása kizárja a megtévesztést, a hazugságot, a manipulációt, a megcsalást, a becsapást, az értetlenséget. Az egymás győzködését az elbeszélünk egymás mellett jelenségét. Az alá és fölé rendelődést hamis értékek mentén. Mi, akik ezért hajtunk a tisztán látás elérésére, ezeket az értékeket tartjuk fontosnak az életünkben: megértés, őszinteség, önbecsülés, önmegvalósítás azon a módon, amiből a közösség is profitál.
"Az egyén szempontjából a legfontosabb, hogy saját magát, a céljait, a személyiségét, a motivációit, a múltját és a jelenét tudja tisztán látni, torzítás mentesen. Elfogadni és erre alapozva megteremteni a jövőt."
Ez még az elme szintje. Amiről írtam és Jézusra hivatkozva, mert ő volt ennek a tanításnak az egyik estere, az túllép az elmén.
Nem értem, hogy mi nem világos itt Neked, (mit nem látsz tisztán :).
Megpróbálom egy mondatban: minden, még a szellemi látásunk képessége, a megértésünk, az önbecsülés-képességünk, a teremtésre való képességünk, az egész testünk és annak összes képessége a fizikaitól a bölcsességig (mert arra is az emberi részünk válik képessé - helye a hatodik csakra) mind - mind csupán eszközök.
Eszköz. Nem a lényeg. És nem a cél. (Legfeljebb egy lépcső, ebben igazat tudok adni magamban Neked.)
A hetedik csakrán keresztül (vagy tök mindegy melyik kultúra szóhasználatával jelöljük a jelenséget) kapcsolódó "énünk" nem a testünk. Az nem érez és nem gondolkodik. Nem akar teremteni, és egyáltalán nem "akar". Nem mérlegel, nem hazudik és nem őszinte, nincsen számára erkölcs és erkölcstelenség. Nem fél és nem bátor.
Szavakkal kifejezhetetlen.
Ugyanakkor ez a legmagasabb rendű szeretet bennünk, amely azonban egyik fogalommal sem kapcsolatos, amiket itt említettem és egyáltalán, semmilyen fogalommal, semmilyen írt vagy kiejtett szóval, hanggal, semmivel, aminek csak a legkisebb mértékben is "teste" van (még egy gondolatnak is van) - mert ezek mind a teremtett világ részei.
Jézus erre a szeretetre tanított, ami bármi furcsa, az ember fölé helyezi a kollektív (univerzális) feladatot, azt amiért megszületett. Saját maga és mások fölé, ugyanakkor ez a cél saját magáért és másokért együtt van. Egy magasabb látószögből. Mint amikor a gyermek nem érti, miért nem szabad neki valamit, miért egy tiltás, ami őérte van, amikor látszólag ártalmatlan dolgot akar csinálni. Az univerzális akaratot nem érthetjük, sőt sok részét nem is láthatjuk igen magas szintű tisztán-látó képességgel sem. Épp erre próbálnak tanítani a mesterek, hogy engedjük el ár az eszközeinket végre, na saját akaratunkból és képességeinkből akarjuk megtudni mit kell tennünk. A szavak, amit használtam az előző mondatomban mind a test és a kis "én" képességeit jelzi. (akarat, képesség, tudás) Ezek azok, amiket az isteni tudatban alárendelünk majd az isteni tervnek. Még azok, akik már benne vannak és az Univerzum tudása a rendelkezésükre áll, és bármit tudhatnak és láthatnak, ég azok sem tudnak és látnak mindent. Mert nincs szükség rá. csak annyira, amennyire a feladatukhoz van.
Olyan ez, mitha egy jó képességű varrónő a világ összes anyagából választhatna azokhoz a ruhákhoz, amit a jelmezbálba varr és megtehetné, hogy a világ összes anyagát szemlére veszi, melyikek a legjobbak. Hát nem fogja körbeutazni a Földet. (Hiába "mindent-látó") Csak addig keres, amíg a számára megfelelő anyagokat meg nem találja, amelyek kapcsolódnak az elképzeléséhez. És ehhez csak annyi energiát (keresést/utazást = itt.a látás analógiájaként) fog flehasználni, annyit fog csak a kis varázsgömgjébe nézegetni, amennyit éppen szükséges, és csak addig. Utána vacsorázni fog, meg nekiállni szabni. És ami a legfontosabb: nem az utazás képessége (a látás analógiája ismét) ad neki lehetőséget arra, hogy megtalálja a megfelelő anyagot, az csak eszköz. Hanem az intuíciója (szellem, szíve, szeret hangja). Az éppen oda fogja vezérelni, ahol az anyag van, és a képességei ezt csak szolgálni fogják.
(A megvilágosodott ember, akinek a képességei határtalanok, nagyon keveset fog ezen határtalan lehetőségek közül használni. Egy cseppet. Ami az emberiség szemében csoda, a kozmosznak semmi. De azt, hogy mikor melyiket használja a feladata szabja meg és az emberi alázat-képességét gyakorolja vele. )
Épp erről szól Jézus tanítása is: ha szegény asszony vagy és nincs pénzed utazni, akkor a szomszéd faluban is rálelhetsz arra, amire szükséged van. Nem baj ha nincsenek képességeid, tehetségeid, hatalmad, intelligenciád, javaid, lábaid....stb Mert SEMMI ami teremtett nem szükséges ahhoz, hogy a "Mennyek országába juss", vagyis a szellemeddel azonosítsd magad, és azzal élj az emberiség, és a magad javára. Épp fordítva: bármid van, azzal meg kell tanulnod ugyanezt élni. És ha van, azzal nehezebb megtanulni :), mert az ego azonnal beazonosítja magát vele, te meg tanulhatsz tisztán látni, huszonhárom tanfolyamot elvégezve, mire meglátod, nem te vagy. :) Ezért mondja hogy a gazdagoknak nehezebb dolog a megvilágosodás, nem azért, mert számukra lehetetlen. Csak általában nehezebb.
Ez azért hangzik ilyen bonyolultnak, mert a tudat ezen része nem elérhető az elmével. És semmivel, ami a poláris (duális - teremtett) világból való.
Erre mondták a nagymesterek, akik már rég a Dharmájukat élik, hogy "Hogyan is írhatnám le neked, milyen az óceánban úszni, amikor te azt sem tudod mi a víz. És a sivatagban poroszkálsz.". (Nem szó szerint, bocsánat, de azt hiszem a lényeg így is megragadható.)
...
Lehet, hogy csak azt akarom mondani, a szívből jövő alázat elég.
Lehet, hogy csak azért, mert azt hiszem kezd erősödni ez a tapasztalatom. Annyi mindent megtanultam földi és szellemi képességekben is. Annyi mindet "látok tisztán", annyi mindenre tettem magam képessé, hogy az hihetetlen. Igazán gazdag lelki és szellemi életem van, a diplomáim soráról, meg a még mindig megtartott anyagi soromról (sokkal rosszabb is lehetne), a szerencsémről, a szerelmeim történetéről, egy gyönyörű és tökéletes gyermekről....stb.stb. nem is beszélve... Sok olyanom van, nagyon sok, amiért mások nagyon sok javukat odaadnák, ha átadhatnám.
Mégis, a legszebb perceim, és egyben azok, amikben igazán "ott vagyok", azok az alázatom percei. Amikor tudom és minden porcikámban érzem, hogy mindez, amit látok és érzékelek maga körül nem igazán számít. Tünékeny, és végső soron nem ér semmit. Nem azt jelenti hogy nem megbecsülendő, csak eltörpül. Végtelenül eltörpül valami mellett, amelyet ilyenkor élek.
Lehet h csak arról van szó, ennek tükrét láttam meg ebben a Jézus életéről szóló filmben.
Bocsánat, ha úgy tűnhetett, rátok akartam erőltetni. Ezért írtam a Sanyinak, hogy lehet h ez egy személyes üzenete volt a filmnek..:)
Köszönöm, hogy írtál nekem, mert azt hiszem most egy nagyon fontos dolgot ismertem fel. Talán a legfontosabbat (az én szempontomból).
:)
Te pedig vedd ki azt, ami úgy érzed, neked szól.
Namaszte
Én is teszem a dolgom, fejlődök amiben tudok és felismerem a felismeréseimet.
A dharmám pedig az, hogy a többi embernek legyenek az általam leírtaktól, elmondottaktól felismerései. Már eléggé örülök, hogy ezt tudom, de még én is nagyon sokszor meglepődöm, hogy ez hogyan működik :-)
Namaszte
"Bárcsak olyan világban élnénk, ahol nincs szükség a védelemre. Ha mindenkiben megbíznék..."
Olyan világban élünk, ahol nincs szükség védelemre.
Minden, ami támad, az a javadat szolgálja. ...ha észreveszed, hogy mit tanulhatsz tőle, belőle.
Én sohasem tanítottam azt, hogy szükség van a védelemre. Habár tanítottam védekező technikákat, akár szellemi-démoni lények, rontás, ártás ellen, akár a fürkésző tekintetek ellen, de mindig kihangsúlyoztam, hogy ezekre csak egy alacsonyabb tudatossági szinten van szükség, amikor még nem tudod, hogy Te álmodsz mindent, magadnak teremted a tanítást, amit egyébként úgy hívunk: az élet.
Aki ezt tudja, az nem bántást, nem kihasználást, nem lopást, vagy privát szféra megsértését látja ezekben, hanem azt kérdezi magától:
- Miért vonzottam be ezt?
- Mit kell tanuljak belőle?
- Melyik félelmemet vagy vágyamat látom ebben megnyilvánulni?
Amikor ezekre a kérdésekre megjön a válasz, megismerheted a saját feldolgozatlan tudatalattid tartalmait és azokat feldolgozva gyökerétől fosztod meg a félelmeidet, (téves) ragaszkodásodat, hamis elveidet.
Onnantól vagy nem történik veled olyan, vagy ha történik, akkor azt nem negatívumként éled meg, hanem a változás részeként.
Például a lopás csak akkor veszteség, ha ragaszkodsz a vagyonodhoz, mert még abban hiszel, hogy bármi is a Tiéd lehet. Ha viszont nem ragaszkodsz, akkor úgy élheted meg, hogy elvittek egy tárgyadat, ...talán már Neked sincs rá szükséged.
Vagy nem úgy látod, hogy megcsalt a párod, hanem hogy tovább állt, mert már nem illetek össze.
Ilyen a változásban lenni és nem védekezni.
,,Ilyen a változásban lenni és nem védekezni.''
Ez jó!!!
Ugyanezt mondom én is mindig,amikor a barátnőim lehülyéznek,mikor így állok hozzá a dolgokhoz.Nem értik,pedig azóta nem szenvedek,nem reklamálok,nem mérgelődök,és nem fáj semmi:)))
Jaja, egy ideje már én is tudom ezt, ha észrevetted...:) (Már hogy minden a mi teremtésünk.)
Viszont jó hogy felmerült, mert itt van egy dolog, ami szerintem kardinális és főleg annak, aki másokat tanít. Az egyik ok, ami miatt majdnem bediliztem a "szellemi tanítóm" instrukcióinak próbálgatása közben az éppen ez a dolog volt.
Azóta, amióta jártam pszichodrámára, ami az emberi résszel is foglalkozik és nem csak azt az állapotot szajkózza, ami már a végállapot és mellesleg egyikőnk sincs abban az állapotban itten, ugyebár, nos azóta értem, miért diliztem majdnem be. (De komolyan, és bocsánat, ha most igazán indulatosnak tűnök, de ez tényleg majdnem az életembe, meg a lelkembe került és csak egy spiri-egós marhaság, amit muszáj megvilágítanom minden kedves résztvevő számára, lett légyen az tanító vagy tanítvány, hogy ne járjon úgy, mint én. )
Egyszerű: nem kell védekezési technikákat tanítani (ez is egyébként totál megzavart, és amióta a saját álláspontom megtaláltam, matt egészséges vagyok lelkiekben és már nem akar állandóan szétrepülni az agyam, meg kiugrani a szívem), mert van egy természetes védelmi falunk: az egónk! Jó reggelt kívánok minden kedves olvasónak. Az ego nem csúnya bácsi, azért alakul ki, mert ebben a"szép" világban szükségünk van rá. Igenis, nagyon is szükségünk van a védelemre!!
Ha ez nem így lenne, én csecsemőkoromban, az első buktánál meghaltam volna. Meg azóta még sokszor. Mert a makacsság és az élethez való mindenáron, ösztönös ragaszkodás ugyebár nem a szellem tudománya. De kellett és még sok minden hogy most itt gépelhessek.... :) kinek örömére, kinek nem..:)
Ezek a falak, amikor elkezdünk fejlődni lélekben, felnövünk meg satöbbi lassan idejétmúlttá válnak, mert már nem terrorizálhat többet az apánk, vagy nem kell félnünk a kígyótól, amely félelmek nagyon is jogosak voltak és megvédtek bennünket kicsi és kiszolgáltatott korunkban. De felnőve már nincs szükségünk rá, ezért akadályoznak. Lebontani nem mindig egyszerű, attól függ milyen mélyen van a tudatban, milyen régi emlékhez, esetleg kollektív emlékhez kötődik...stb. és ilyenkor jó hallgatni a szellemi tanítókra. Oszt' ennyi, semmi csűrcsavar.
A szellemi tanítóknak nagy a felelősségük amikor azt tanítják, valójában nincs ezekre szükségünk. Mert persze, ezt ( a végállapotot) szem előtt tartva kellene lassan bontogatni lefelé a falainkat és átnézni az illúziók homályán, de ez egy komoly lelki, idegi és szellemi megterheléssel járó folyamat, amit nem lehet csak úgy durr bumbele. Van olyan ismerősöm, aki skizofrén lett, amikor megismerkedett a spiritualitással. És ne mondd, hogy ez volt a feltétlen sorsa, mer' vérmedvévé változom.... ismerem a tanítóját is - csak elfelejtette felügyelni, hogy hogyan "ne védekezzen", mert arra nincs szükség.... Úgyhogy ez inkább az ő karmája (bár nekem hihetetlen sokat tudott adni, addigra már túlestem az én hasonló beavatásomon, de vele valószínűleg én is bediliztem volna, mert annyira magas a tudtaszintje - de ezt kezelni nagyon nehéz, ezt megértem), mint az áldozaté. Ha én tanítok valakit zongorázni én felelek azért, mennyre jó vagy hibás kéztartást tanítok meg neki, ami egész pályafutását meghatározhatja.
És az életről, amelyben "nincs szükség védelemre.": ez az élet, amit éppen maguk köré vetítünk a falainkkal együtt éppen azokat a veszélyeket hordozza, amiket a falak képviselnek. Ez az élet olyan, amilyenek mi vagyunk a falainkkal, csapdáinkkal együtt. Nem Tündérország. Az egy másik mese. :)
Jobb belátni, hogy milyen világot teremtettünk és nem igaz az a kijelentésed, hogy nem kell a védelem. EGYSZERŰEN NEM IGAZ. (már ha te is ebben a világban most a kollektívra gondolok - élsz :) Még véletlenül sem az a megoldás, hogy amikor egy behemót neked esik, odatartod a másik orcádat is. Hanem fel kell mérni, milyen helyzet előtt állsz, és ha olyan előtt, akkor meg kell tudni védeni magad! (Egyébként a jógik is ezt tanítják.) És ez nem csak a fizikális részre igaz, kivéve ha szeretsz elmegyógyintézetben nyaralni, meg lelki-terápiára járni sok pénzért.
Én nagyon sokat fejlődtem azáltal, hogy ezekre rájöttem, meg megmutatták a pszichológusok, és már saját magam felelek a falaimért. És nem hiszek el mindenkinek mindent, és még a bölcsességeket is igyekszem bölcsen :) kezelni. :)) Mert az embernek egyedül a saját kivetített világa, az az ami egyedül valóságos és igaz. (Vagyis amit a saját tapasztalásán keresztül vagy érzékrendszerével érzékel.) Egyedül. Jóval és rosszal, falakkal és tisztasággal együtt.
Erről írogatunk egyébként itten már vagy két napja folyamatosan, nem olvastad? És a filmet megnézted?
Szóval, hogy a két világban, (szellemi és asztrális) egyszerre létezünk, vagy vagyunk jelen, amíg teljesen meg nem tisztítottuk magunkat ezektől a bizonyos falaktól. Az már közelít Tündérországhoz, ahol nem kell a védelem. De előbb még ott is le kell győzni a tűz elemet, a Tüzes Sárkánykígyó képében. Nem adják azt a Tündérországot ingyébe'.
Persze, minden esetben meg kell vizsgálni, mit miért vonzottunk be, és mit tudunk kezdeni vele, ez igaz. De nem igaz, hogy nincs szükség védekezésre. (lehet h még leírom egy párszor...:)
A pszichológia egy ága egyébként többféle reakció-lehetőséget sorol fel az ilyen esetekre. És csak az egyik az elfogadás. Van még a harc, a menekülés meg asszem még egy. Kipróbáltam: tényleg nincs több. Nálam bevált. Most nem tudnám itt előadni, meg hosszú is, ha érdekel, megkérdezem a pszichológia-mesteremet, hogy hívják ezt a módszert. :)
Kérlek, ne mondd a többieknek, hogy nincs szükségük védelemre. Mondd hogy VÉGSŐ SORON. DE ADDIG IGEN. Vagy valami ilyesmi. Hogy tanulják meg elválasztani. Szerintem ezt a két dolgot éppen ezért párhuzamosan kéne tanítani. A pszichológiát meg a spirituális tudományokat.
Egyébiránt örülök, hogy megjelentél, és reagáltál az írásomra. Kissé megleptél, mást vártam, de hát ez a jó az egészben. :) És tényleg lécci nézd már meg azt a filmet, mert a következő két felvetésedre (miért félünk attól ha belénk látnak, meg mér' erkölcstelen a belelátás - egyébként egy szóval sem írtam, h az... ezt a szót tudatosan nem használom. helyette az ítélkezés sokkal megfelelőbb.) egyszerűen nem tudok mást írni, mint amit már leírtam. És nem akarom mégeccer. (leírni.)
És ez bosszant kissé... :S (Még mielőtt visszaírnád, hogy vizsgáljam meg, miért bosszant....., köszönöm, inkább válaszolj a felvetéseimre, légyszi)
Namaszte
U.I.: Igaz, ha már rendelkezel a megfelelő tudatossággal, vagyis képes vagy a megfelelő szellemi erőt közvetíteni adott helyzetben ha támadás ér, vagy éppen ez a helyzet az, ahol eljutottál a szakadék szélére és csak elrugaszkodnod kell és repülsz - nos ebben az esetben igazat adok neked: kell egy kis bátorság, hogy ne védekezzünk, hanem arra a bizonyos szellemi erőre váltsuk a falainkat. És ilyenkor általában legyőzzük Góliátot, vagy a másik ember fala egyszerűen elpárolog (úgy hogy ő nem is tud róla : ilyenben már volt részem - fenomenális élmény...). De lehet h még így is megkapjuk a fülesünket, csak már nem számít (Jézus). Ellenkező esetben azonban senkinek nem ajánlom, hogy álljon ki Góliáttal egy szál alsónadrágban.
U.I.2: Tisztában vagyok vele, hogy gigászi méretű egóm van, de amíg ki nem helyettesítem tudatossággal, jól érzem magam vele, ahelyett h azon haldokolnék, nem vagyok még elég megvilágosodott, bocs. :)) Lehet h nem túl "erkölcsös", de életszerű. (Míg az erkölcs egyáltalán nem az - de ez egy másik téma.)
U. I. 3: Tudom, h még mindig sokat írok és hosszan. Rajta vagyok a tömörítő-programomon...:)
Nem ígérem, hogy megnézem a filmet, egyszerűen időm nincs most rá.
Örülök, hogy ennyit közeledtél a földi dolgokhoz, és már úgy gondolkodsz az itteni szükségleteidről, ahogyan fentebb a védekezésről is írtad.
Egyet értek Veled, valóban szüksége van az emberek nagy részének a védekezésre, ugyanis amíg nem tudja önismereti eszközökkel kezelni ezeket a bántó, kiakasztó, elveszejtő tanításokat, addig csak menekülne vagy belehalna azokba.
De én nem is ennek a rétegnek javaslom, hogy ne védekezzen (ezt sajnos nem emeltem ki a hozzászólásomban, elnézést!), hanem azoknak, akik tisztán az önismeret útját kívánják járni. Nekik egyszerűen visszalépés lenne, ha arra használnák a belső technikákat, hogy jobban védekezzenek, titkolózzanak, birtokoljanak.
Az Ő útjuk az, hogy az élet minden rezdülését egy-egy tanításnak fogják fel és tanulnak, változnak általa, így oldva fel ezen "veszélyes" tanítások kíméletlen csapásait.
Nem könnyű út, elismerem. De senki se mondtam, hogy könnyű lesz. Akinek ez a következő lépése, az majd ezt választja, aki pedig még nem tart itt, az a Te verzióddal fog egyetérteni, azt az utat választja.
Annyiféle szintről, megközelítésből írunk ide, és minden szintnek megvan a maga részigazsága. Az olvasók pedig a maguk felelősségére eldönthetik, hogy melyik tanítást, útmutatást képesek / hajlandóak bevállalni.
Persze ez a saját egojuk, félelmeik vagy nagyképűségük miatt azért nem lesz olyan pontos, célzott tanítás, mint amilyet egy személyes Mester tudna adni, de hát ... ebből is tanulnak majd valamit.
Ismeritek a mondást: "Ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok!"
"Ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok!" Ha van abszolút igazság, akkor az kétségkívül ez...:))
Szóval, akkor itt is megtaláltuk a közös nevezőt, ugyanis én sem CSAK a másik megközelítés lehetőségéről írtam. :))
Hanem mind a kettőről. (A pszichológiai technikák között is nem csak a menekülés meg a harc van, hanem az elfogadás is, ami pedig az a fele a dolognak, amiről te írtál, a belenézős, beengedős, megvizsgálós, szeretős, védelem és félelem-nélküli. Csak engem megijesztetett ahogy fogalmaztál, olyan kizárólagosnak tűnt.)
Szóval én a kettőt együtt csinálom. Ez segít felfelé (vagy lefelé :), a Föld bolygó felé..:) És amint azt az előző hozzászólásomban írtam, ezt tartom az emberi útnak. Mert olyan, hogy csak ilyenek vagyunk, vagy csak olyanok, nincs. Bizonyos dolgokban még védekezni kényszerülünk, bizonyos dolgokban már bevállaljuk a nehezebb utat. Ez szerintem minden élő emberrel így van, kivéve talán azokkal, akik megvilágosodottak már, vagy olyan magas tudatszinttel születtek, hogy pikk pakk megvilágosodnak, mert kell nekik a munkájukhoz.
Szerintem az téved, aki azt gondolja, e két út közül csak az egyiket járja - vagy "még védekezik", vagy már a "nehezebb, bevállalós úton van" (és lepontozott engem emiatt, hogy be merem vállalni, hogy "gyarló ember vagyok" és mindenkiről nagyjából ugyanezt gondolom, és hogy Tündérország még egy kicsit odébb van...)
Mindig igyekezek befelé figyelni, hogy egy adott helyzetben melyik út az, amit képes vagyok jól járni: felismerni, ha Góliáttal találkozom (vagyis még ott és akkor nem vagyok képes a befogadásra, mert olyan blokkok vannak még a tudatomban, amik nincsenek eléggé e felszínen ahhoz, hogy hatékony legyen a belső út, működjön az önvizsgálat - a tettek előtt). Ilyenkor sem hagyom ki az önvizsgálatot, dehogy, csak elhalasztom. Adott helyzetben azonban megvédem magam, vagy elmenekülök. De utána átgondolom, mi az, ami menekülésre vagy harcra késztetett.
A művészet, a pszichológia, drámajáték, playback-színház (legújabb "szerelmem"), barátaimmal való beszélgetések és ez az oldal is (köszönöm!), sokat segít ezekben a feldolgozásokban, és az a tapasztalatom, ilyenkor a következő hasonló konfliktusnál, (ami nyilván ugyanannak a tudattartalomnak a kivetülése) már könnyebb. De most azt hiszem a türelem az, amire a legkeményebben tanít az élet (és talán mindannyiukat), mert azt tapasztalom, sok ilyen feldolgozni-való, kiásni-való van, és még sok olyan is, ami nagyon mélyen van és sok apróbb "seb"et hordoz a felszínén. Tehát újra és újra nekifutok, és igyekszem tanulni látni. De már nem tudnak megölni, mint azelőtt...:) Legalábbis remélem.
Sok olyan dolog termett azóta az életemben ahol már nem azok a tudattartalmak dominálnak, amelyek "öltek" (mert tudat alatt öltem magam), és a támadóak is jóval csendesebbek. És azt gondolom, ez azért van, amit ott fentebb leírtam. Hogy az elfogadás és a szeretet tanulása mellett megtanultam harcolni, és bölcsen futni is, ha kell. :)
"He that fights and runs away, may turn and fight another day; but he that is in battle slain, will never rise to fight again. by Tacitus." Azt hiszem így szól az idézet. Naggyon bölcs. :)
Egyszer talán találkozik a két út, és összeér bennünk. :)
Addig is, valószínűleg a dolog, ami eldönti, mit tehetünk adott helyzetben az, hogy menyire látjuk meg magukat. Amennyiben már gyakorlottak vagyunk és olyan ügyesek hogy azonnal látunk, nincs szükségünk védelemre. Amennyiben azonban tévelygünk a szituációban, jobb ha hagyjuk az ösztöneinket működni, legalábbis az önvédelem erejéig. Szóval, ezek a szintek, amiről írtál, szerintem párhuzamosan működnek az emberi tudatban.
Mert vannak dolgok, amiket már kiástunk, vagy eleve nem olyan blokkolt, és vannak, amikhez egy egész élet is kellhet, hogy feloldhassuk.
Nekem úgy tűnik, minél mélyebbre ásunk, minél "bölcsebbek" vagy ügyesebbek vagyunk, minél több technikával rendelkezünk, amit jól használunk, minél tisztábbak vagyunk lelkiekben, annál nagyobb feladatokat találunk az ásónk hegyénél. Melyet úgyszintén önmagunkból (esetleg a kollektív tudatból) ástunk ki. éppen akkorát, ami felér azzal a sok tudással, és képességgel, és tisztasággal és türelemmel és kitartással, amelyhez hozzájuttattuk magunkat. :)
Namaszte
U.I. Figyelted a pontozást? Hihihi :)), Jól felpontoztak, engem meg le, pedig lényegében ugyanarról beszéltünk végig. Megvédenek a báránykáid a "gonosz boszorkánytól" Hihi. :) Gondoltam, egyébként h nem sok mindenre lesz jó ez a pontrendszer, de tiszteletreméltó próbálkozás a részedről, meg azért bizonyos esetekben, bizonyos emberek számára, lehet h támpont. (Egyszer én is adtam pontot :) Amúgy amióta a Waldorf iskolába jár a kisfiam, látom, mennyire felesleges a jutalmazós-büntetős rendszer visszajelzése, kétségkívül azonban, az anélküli világ a legnagyobb kihívás. De ezt "bevállaltuk" :))
"És a képességeimet csak akkor használom, amikor arra szükségem van nekem, vagy másoknak."
Erről beszélek én is. Ha szükség van rá, akkor használja az ember, ha nincs rá szükség, akkor nem használja. Ugyan minek kellene mindig, mindenkinek másokba belelátni? Mikor néznek akkor saját magukba a látók?
"...miért kell nyitva lenni minden dimenzióra a szemünknek, ha nincs vele dolgunk?"
Remélem nem írtam ilyet, mert akkor nem értek egyet magammal! ; )
"Az a tapasztalatom, hogy az élet határozza meg a sorrendet. És ezek a tanulások körkörösen visszatérnek..."
Teljesen igazad van, egyetértek Veled!
Megvan, hol az elcsúszás!
Ha TÉNYLEG akkor és úgy használod a képességeidet, amikor és ahol azt a Dharmád "előírja" (az intuíció jelez.stb.), akkor NEM FOG SENKINEK ROSSZUL ESNI!!
Ebben az esetben egyszerűen nem kérdés az, hogy mi erkölcsös és mi nem, hogy szabad-e vagy nem belelátni a másikba!!!
Ezért van, hogy "majdnem" egyetértettünk!
Erről egyébként meg akkor tanít Jézus, amikor azt mondja:"Ne botránkoztass meg!" És ez alatt nem csak azt érti, h ne kérkedj a "csodával", hanem azt is, hogy abszolút a helyzetre szabva és nem a te kényedre és kedvedre használd azt, amivel "megáldottak".
Így már stimmel?
(A védekezésben azonban egyáltalán nem értünk egyet!!!)
Namaszte
Így már stimmel. Csak megtaláltuk a közös nevezőt. : )
"Ha TÉNYLEG akkor és úgy használod a képességeidet, amikor és ahol azt a Dharmád "előírja", akkor NEM FOG SENKINEK ROSSZUL ESNI!!"
Azonban ezt én másképpen gondolom:
Egyáltalán nem biztos, hogy nem fog a másik embernek rosszul esni, fájni, amikor a helyén cselekszel, hiszen ez csak azt jelzi, hogy mennyire volt felkészülve a változásra, az igazsággal való szembesülésre.
Éppen ezért lehetetlen a klasszikus "jó ember vagyok" szerepből megtenni azt, aminek ott helye van, ugyanis ezen érdekek sokszor ütköznek.
Ha azt teszed, aminek helye van, akkor azzal lehet, hogy sok mindenkit megbántasz és haragudni fognak Rád, amíg fel nem ismerik, hogy tényleg helye volt ott annak, és megköszönik, hogy segítettél nekik átlendülni a saját nehézségükön.
De ez lehet, hogy csak évek (életek) múltán jön meg nekik, így sokáig leszel rossznak kikiáltva, miközben mégis a helyes úton jársz.
Tehát "nem jónak kell lenni, hanem a helyeden" ...és akkor nem érzed bukásnak, amikor kígyót-békát kiáltanak rád, hanem tudod, hogy ez bizony fájt nekik.
Igen, pedig ez is világos.
Akkor nem itt van a kutya eltemetve. :(
majd még tűnődöm.
Egyébként meg, ha akkor teszed a dolgod, amikor kell, akkor alázatos vagy, csak nem a magad és a másik akarata meg egója felé, hanem az isteni dolgod, az elrendelésed feladatod felé. Ebben az esetben ez így jó és pont.
Idáig egyezik.
Biztos vannak esetek, amikor muszáj valakit szembesíteni valamivel, de szerintem ez is (a másik tudatosságának elősegítése ) ennek módja is egy tanulás.
Ismerek olyan fickókat, akik sokat tudnak, és mindenkinek folyton az idegeire mennek a tudatosságukkal, és bár hatékonyak (mert jól látnak), előbb utóbb mindenkinek elege lesz belőlük. Pedig sokan gyógyultak meg náluk, mégis sokan szerintem már csak azért is örülnek hogy jobban vannak, mert végre megszabadulhattak tőlük.
És ismerek egy jógit (a fent említettet), akinek minden általam ismert élő személynél jóval (sokkal de sokkal jóval) magasabb a tudatossága és még soha senki nem jött ki sírva tőle. Meg megbántva, meg úgy érezve hogy kutakodtak benne és neki nem esett jól.
Valahol itt van az a kutya. Szerinted? te hogy látod ezt?
Namaszte
Nem tudom melyik jógit ismered és hogy Ő hogy csinálja, de nézzünk egy másik példát:
Amikor nem egy látó "segít" hozzá az igazsághoz, hanem Te saját magadat. Amikor beérik Nálad egy felismerés, akkor sem mindig olyan sima az átmenet, bizony megríkatja az embert az igazság. Pedig ilyenkor még csak erőltetésről sem beszélhetünk, nem a másik ember egoja rántott bele a kútba, hanem a magad útját járva éppen odaértél.
Vagy egy másik példa: A bolygókról asszem nem feltételezzük, hogy egojuk miatt letérnének a helyes útról. Mégis amikor egy földrengésben ezrek halnak meg, akkor millióknak fáj szeretteik elvesztése, pedig annak ott volt helye.
Nem mondhatjuk, hogy azért fáj az embereknek, mert a Föld kicsit egósan adta elő a rengést. Ha nem ilyen egósan rengett volna, akkor mindenki belátja, hogy helye van a halálnak, az elvesztésnek.
Szóval még mindig azt hiszem, hogy ha valaki a helyén teszi a dolgokat, attól még mások megbántódhatnak, az még másoknak fájhat. Ez teszi a dolgát, annak meg a maga ragaszkodásának elvesztése, a hazugságainak feltárulása fáj. Mindenki a maga műsorát éli, most éppen egy darabban szerepelnek.
Mondom, én ezt értem és egyet is értek.
Mégis, az a jógi máshogy csinálja. és egyébként az az ember is aki a pszichodráma kurzusokat vezette és a barátnőm is aki nála tanult. :) És nekem ez a kétféle mód valahogy a tanulásom része. Még nem látom az egész képet. De érzem.
Mindenesetre egy szó eszembe jutott. "Ráhangolódás"
Ezt gyakran használtuk pszichodrámán.
Ha ráhangolódok a gyermekemre, megissza szegény a csukamájolajat magától, a kérésemre, és még örülni is tud neki, velem együtt. Átadom neki az energiát a szeretett segítségével ehhez: a tudatosságot, hogy jót tesz magával és hogy az néha kicsit keserű, de meg lehet emészteni, sőt ha jól csinálja , nem is olyan rossz. És együtt fintorgunk, és nevetünk. Épp most történt egy ilyen, épp az előbb, itt a kisfiammal...:)))) (Milyen érdekes az élet :)
Vagy vitatkozhatok az ellenállásával, amitől csak még jobban ellen fog állni. (Ez a "szedd már össze magad " - féle "gyógyítás hazugsága) Meg leerőltethetem a torkán, mondván, nem érti szegény, miért van szüksége rá.
Ez nyilván két szélsőség, melyek között fokozatok vannak, de a lényeg az, hogy az első módot preferálom. É úgy vélem, vannak olyan blokkok, amik kizárják a másikat. Szerintem ezért is írunk most itt erről. Az én esetem ilyen volt.
Az a guru, akiről írtam, és a pszichodráma-pszichológus, meg a nő, aki azóta a barátnőm lett tudják így csinálni. És én is ezt tanulom.
De ami a legfontosabb: akkor kezdtem el kijönni a gödörből, amikor rájuk találtam. Ez a legnagyobb tanúsága a jelentőségüknek.
lehet h ez kétfajta megközelítés, lehet h mindkettő kell, használható. Sőt, valószínűleg így van.
És most már könnyebben veszem, ha szembesítenek valamivel, mint azelőtt, de van, h még mindig védekezem ( :) :), és csak utólag vagyok képes feldolgozni, vagy még úgy sem. és ilyenkor jól jön valaki, aki képes ráhangolódni, és ezért mégiscsak önmagamtól veszem be azt a kanál gyógyszert. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
Szóval, biztos, hogy nem rossz ha valakinek meg tudod mondani a tutit, az sem ha tiszta szándékból segítesz neki, de a hogyan, az szerintem döntő, és lehet h egy olyan valami, amit egy életen keresztül tanulnak a tanítók. Ez a sejtésem.
Namaszte
Lessz ne mulass Findusz című mesében eme lelkiismertfurdalás nélküli szavakkal ment be Pettson házába az utazóügynök:
„Erre jártam, be volt csukva az ajtó, kinyitottam és bejöttem.”
Persze Pettson megütközött a viselkedésén. Vajon miért? Mert rejtegetni valója volt? Nem, csak azért, mert van a privát szféra, amibe csak engedéllyel illik/szabad belépni.
Szerintem, Sanyi, amit a fizikai világban nem veszel szívesen, azt az asztrálvilágban sem kéne megtenni. Mit szólnál ahhoz, ha egy kíváncsi megfigyelőt találnál a nappalidban? Csak megfigyel, nem nyúl semmihez, nem visz el semmit, csak úgy besétál, mert be tud sétálni. Csak kíváncsi. Vagy ott szobrozna az ablakodban, hogy lássa az értékeid, csak meg szeretné megnézni, hogy mid van. Ezt helyénvalónak gondolod?
Isten nem kíváncsi látogató, mégha tudatdarabkádnak az önállóságát biztosította is számodra, különösen azért, mert minden csatorna létezik, amivel a teljességhez eljuthatsz önmagdon belül. A magad istene vagy, nem másé. Önmagadba akkor és úgy nézel, ahogy tudsz és akarsz, ahogy a tudatalatti és az energetikai blokkok megengedik, ahogy megnyílnak a csatornáid feltárul a saját világod. De nincs jogod másokat vizslatni, ha kedved szottyan, akkor sem, ha képes vagy rá.
Ha nem invitálnak be, nem mehetsz be, ha nyitva az ajtó, akkor sem. Amerikában ezt valahogy tudják az emberek, bár ott több államban a hívatlan látogatót következmények nélkül le lehet lőni. Csodálkoztam is, hogy a házinéni nem zárja az autóját és az ajtót, pedig az egy 80 ezres város volt, nem eldugott kisváros.
Mondjuk nálunk más a helyzet, mesélte egy interjúalany, amikor a házát felújították és az udvarra kivitték a bútort, akkor volt, aki feljogosítva érezte magát, hogy ha már az udvaron van, akkor el is viheti.
Az asztrálsíkon mozgók közül többek esetében tapasztaltam ilyesmit. Fogalmam sincs, hogy honnan veszik, hogy ilyesmit tehetnek. Mi az, hogy nem tudja hol a határ? Ha már elveszítette a természetes erkölcsi érzékét, akkor legalább a tanfolyamon érdemes megtanítani nekik, hogy hol húzódik a határ. De ha már a tanár sem tudja?
Nemrég költöztünk utcafrontos házba földszintre, még sosem laktunk ilyenben és minden arra járó automatikusan benéz. Amikor nyitva volt az ablak és a harmadik szomszéd automatikusan bebámult, még elnézést is kért. Az emberek valahogy érzik, hogy nem helyénvaló a kíváncsiság. Az asztrálvilágban miért volna az? Ha érdekel, hogy néz ki a ház, miként élnek, kérdezd meg, hogy megfigyelheted-e vagy mutassa meg, de a kerítésen vagy az ablakon keresztül bebámulni nagy illetlenség. Ha akarja megengedi, hogy nézelődj, de egyébként semmi közöd hozzá.
Igen, van, amikor feltárulnak mások érzései, gondolatai csak úgy, anélkül, hogy szándékunkban állna megtudni. Ez esetben egyetlen kérdés a felsőbb énhez elegendő annak eldöntésére, hogy szabad-e nézelődni vagy sem. Ha nem, akkor érdemes utánanézni, hogy miért történt az eset. Olykor amolyan hatalommal való élés-visszaélés teszt az ilyesmi. Ha visszaélsz a hatalmaddal, akkor nem jutsz tovább. Nem szerezhetsz akárhogy információkat, mégha ügyesen tudod magad álcázni és nem vesznek észre, ha ki tudod adni magad másnak, akkor sem. Mindig van tovább, de csak akkor, ha morálisan okésan használod a hatalmadat. Ahogy az Akashában sem turkálhatsz szabadon, másban sem. Meg kell szerezni az engedélyeket.
Ha tudni akarod, ha információra van szükséged mindig kéznél vagy magadnak. Másokban nincs semmi, ami benned nincs, amit más tud, azt Te is megtudhatod. Kérésedre elmondhatja, megmutathatja más vagy ha nem, magadban rábukkanhatsz a válaszra. Persze van, amikor a sok kíváncsiság és tett szeméthalmát el kell előbb takarítani a csatorna nyílása elől, amin beáramolhat az információ.
Azután meg az, hogy érzékeled mások gondolatait és érzéseit attól még ugyanolyan ember vagy, mint mindenki más. Minden ember egyenrangú, mert mindenkiben ott a képesség, éppolyan felsőbb, isteni én munkálkodik bennük, mint benned, mégha a programjaitok, a fejlődéstörténetetek és a kibontott képességek különböznek is, mégha az energetikai világ most idegen is számára. Az igen nagyfokú tiszteletlenség, ha kéretlenül stírölöd a másikat, különösen azért, mert magad levédve jársz. Vagy úgy gondolod, ha olyan tudatlan, hogy nem védi le magát, akkor nyugodtan kiolvashatod, ami jólesik? Miért olyan ostoba, hogy nem védi le magát, védje le magát, akkor majd nem olvasod ki? Erre a morális alapra még homokvárat sem lehet építeni, nemhogy a teljes isteni hatalom birtokába jutni.
Egyetértek veled, önmagunkban kell építkezni, ez mindenkire vonatkozik, Rád is. És ez azt is jelenti, hogy nem mások építményeit vizsgálgatni a hátuk mögött, engedély nélkül. Engedéllyel már teljesen más a helyzet. Olyan kínos azt megszerezni? Van, akinek az engedélyét nehéz megszerezni, de tiszteletben kell tartani, ha nemet mond, ahogy a Te védelmi rendszered is illik tiszteletben tartani.
Üdv:
Karmatörlő
" Mahaprabhuji mindent pontosan tudott mindazokról, akik eljöttek hozzá. Gondolataik, érzéseik, érzelmi világuk, legtitkosabb kívánságaik - mind nyitva álltak előtte."
LILA AMRIT
Sri Mahaprabhuji isteni élete
Paramhans Swami Madhavananda
Ő egy Istent megvalósított szent ember volt.Természetes módon jöttek meg /a fejlődése során /ezek a képességei,és mivel már jóval magasabb szinten volt,kezelni is tudta azokat.
Szerintem itt az a kulcs kérdés,hogy az ember milyen szinten van ,amikor ezeknek a képességeknek a birtokába jut.
Esetleg kíváncsiságból,vagy kitűnni vágyásból kezd el képességeket fejleszteni,és még lelkileg szellemileg esetleg nem érett rá,mert akkor valószínűleg ,olyan szintű célokra is fogja használni.
Vagy van olyan fejlődési szinten ,hogy tudja kezelni már ezeket a képességeket.
Szerintem a legjobb az,ha az ember önmagát fejleszti először,és amikor eléri azt a szintet,a képességek megjönnek maguktól /ha úgy tetszik megkapja/.
Szerintem ez a legszerencsésebb verzió,de ez az én privát véleményem.
amit a Sanyi tanít mint módszert a belső látás csomagokban nem kevesebbet ad, mint hogy egyszerre fejleszti azt, hogy nyisd a képességet és legyen rálátásod arra, ha használod, mi fog történni. Haladó csomag, amit már unalomig ismétlünk.
Ehhez először azt kell tisztázni miért tesz valaki a másik embernek rosszat? Mert nem tanulta meg másként csinálni. Az én értelmezésemben nincs gonosz ember csak tudatlan, tudatosság alacsony szintjén álló. A karma rendszerében jól be van építve, mi történik ha valaki 3. szem szintjén álló képességgel visszaél. Ugyanis a büntetés ( inkább visszahatás a jó szó ) mértéke attól függ, hogy valaki milyen fejlettségi szinten van. Minél magasabban, annál magasabbak az elvárások is ergo ha valaki kísértésbe esik és elbukik, jó hosszú időre blokkolhatják a képességeit.
Miért kell fejleszteni a belső látást? A csatornát elfedő tudattartamok feldolgozásával rá lehet látni azokra az életterületekre, a problémákra és a megoldásokra, amik miatt a céljaink és az eszközeink nem helyénvalóak. Megmutatja a fejlettségi szintnek megfelelő megoldásokat is.
Az angol nyelv jól kifejezi ezt a see ige kettős jelentésével: látom=értem
Ha önmagamat fejlesztem, megvalósítom, az minden képességemre vonatkozik. Sőt. A tisztán látó, a tisztán érzékelő is én vagyok. Elsősorban azokat a képességeket kell fejlesztenem, amik a dharmám megvalósításához nélkülözhetetlenek.
A kitűnni vágyást elítélni, negatívnak bélyegezni nem indokolt. De fontos különbséget tenni két fogalom között.
Mennyire mást jelent az, hogy kitűnő vagy pedig az, hogy feltűnő?
Feltűnési viszketegség, egós menőzés, jól ismert spirituális körökben is.
De ha valakinek istenadta tehetsége van és nem fejleszti azt, mert kitűnő lesz benne, kitűnik a szürke tömegből, ne adj Isten még az irigyek is nekiesnek...
Tanulni, tapasztalni és fejlődni születtünk le a Földre. Nem tudom milyenek a szerencsés verziók, nekem az a privát véleményem nincs szerencsés verzió. Mindenki az tanulja amit még nem tud. Olyan, hogy csak szerencséje legyen, nincsen.
Kati,ez a hozzászólásod jó lenne ,ha nem nekem címezted volna,hanem azoknak akik Sanyi módszeréről ,illetve a ,,kutakodni vagy nem kutakodni'' nagy dilemmájáról beszéltek itt.
Én nem ezekhez a hozzászólásokhoz csatlakoztam,mivel Sanyi módszeréről,már számtalanszor elmondtam hogy nagyra tartom,tehát nekem felesleges ezt a védőbeszédedet előadni,másfelől a kutakodni kérdésbe szintén nem szóltam bele,mert mindkét oldalnak a maga szemszögéből van igazsága.
Valaki megemlítette ezt az indiai szent embert,aki mindenkiről akivel kapcsolatba került tudott mindent.
Ehhez csatlakoztam a véleményemmel,azt hittem érthető:)
Valóban ilyen szinten nem kell már kutakodnia,mert azonnal ott van az információ,ahogy a ,,tárgya'' megjelenik.Ő ezt a tudást /képességet/ a spirituális fejlődése ,szent emberré válása útján érte el.Megadatott neki,ha úgy tetszik,a fejlődésével arányosan ,az emelkedésének megfelelően ,természetes úton.
Én ezt tartom a legoptimálisabb lehetőségnek,de ezzel még nem szóltam le más lehetőségeket sem.
Azt viszont változatlanul fent tartom,hogy sokan úgy kezdenek el pszichikus képességeket ,,fejleszteni'',hogy nincsenek arra megérve semmilyen szempontból sem.
Sem fizikailag idegrendszerileg,sem lelkileg spirituálisan,a szellemi elszakítottságról nem is beszélve.
Az okokat ,hogy mégis miért kezdenek ilyesmibe ,,idő előtt'' azt most hagyjuk,de azt sem véletlenül említettem.
És igen ilyenkor van az például,hogy valaki meditációban mindenféle asztrális entitásokkal küzd,vagy ingázik és a bármilyen ,,felsőbb kiterjedése'' helyett itt ragadt lelkeket vonz be.
Persze azokkal sem tud mit kezdeni,mert még elsegíteni sem tudja őket...
Miért?
Mert aki idő előtt ,tehát bizonyos alapvető spirituális érettség előtt akar ilyesmibe kezdeni,ott általában ebből következően nem a felső csakrákon jön az információ,hanem ahol éppen tart,leginkább a 3-asig ,ott pedig pont az asztrálnak ezeket a szintjeit éri el,és onnan jön az információ.
Nem akarok erről most értekezést nyitni,körülbelül ezekre a dolgokra céloztam a hozzászólásomban. Általánosságban beszéltem,nem Sanyi módszeréről,és nem is a vitatott
kérdésről: kutakodni ,vagy nem kutakodni:) Tehát nem értem,hogy miért az én hozzászólásomhoz írtad,amit írtál?:)
Úgy gondolom, ami spontán megnyilik előttünk, az elég. Elég infó ahhoz, hogy a szintünkhöz mérten éljük az életünket.Amikor eljön az ideje, ugyis mindannyian látni fogunk szinről-szinre, de akkor már nem "használjuk" azt. csak természetesen van.
Abban hiszek, hogy spirituális életünk van.Mindenféle szinten lévőnek spirituális az élete.Maga az élet, az spirituális.A különleges képességek nem feltétlen hozzátartozói az életnek, de melléktermékként megjelenhetnek.
Gyönyörűek ezek a mondataid Ramina: "Abban hiszek, hogy spirituális életünk van. Mindenféle szinten lévőnek spirituális az élete."
Viszont ezt másképpen látom: "A különleges képességek nem feltétlen hozzátartozói az életnek, de melléktermékként megjelenhetnek."
Szerintem minden képesség természetes, csak azokat tartjuk különlegesnek, amelyeket nem értünk, vagy amelyek még nem működnek a nagy többségnek.
Egy csecsemőnek különleges képesség az, hogy a felnőttek tudnak járni, beszélni, kontrolláltan kakálni. Nekünk ez már természetes.
Az emberek többségének a belső látás, az irányított megérzés is különleges. Nekem ez természetes.
Miért ne lehetne része a spirituális életünknek a "különleges" képességek fejlesztése? Mint például a feltétel nélküli elfogadás, a kötődés mentesség vagy a mindent tudás, a tisztán látás is?
Saját tapasztalatból írom, hogy sok képesség kifejlesztését az egom kicsinyes érdekei hajtottak, végül mégis a spirituális fejlődésem részei lettek. A mai látás képességemmel olyan mértékben tudom segíteni a saját vagy mások fejlődését, amit ezek nélkül egyáltalán nem tudnék megtenni.
Látom, hogy mi a következő lépés a lelki életemben, látom, hogy hol van az a parányi elakadás, amit száz jós-látó-parafenomén sem venne észre, látom, hogy pontosan melyik technika fog segíteni feloldani a gubancot. A belső látás nélkül vakon kellene botorkálnom az úton és század ennyire sem haladtam volna, mint így!
Patanjali a Jóga szútrákban külön kiemelte a megkülönböztetés képességét és a Látók előnyét az úton járásban. Aki lát, az tisztábban, pontosabban tudja az útját és fényt visz a vakok útjára is.
Sok éves tapasztalatom, hogy azok az önmegvalósítók, akiknek nem működik a belső látásuk, intuíciós képességük, azok csak igen lassan botorkálnak az úton, mert minden elágazásnál, kérdésnél elakadnak, nem tudják a pontos választ.
Én tudom a válaszokat és ez mindenhol előny!
Eltudnád engedni azt, hogy ne láss? Hogy ne támaszkodj a továbbiakban a különleges képességeidre? Vagy azt a vágyadat, célodat elengednéd-e, hogy ne fejleszd ezeket egyáltalán? Mi lenne akkor veled?Mi lenne akkor másokkal?
Ebben mások nem érdekelnek, azt csak példának hoztam fel.
Magam miatt viszont félnék elengedni a látást, attól tartok megrekednék vagy nagyon lelassulnék. De ezt tényleg nem vizsgáltam még meg, köszönöm az ötletet!
Ha van eredmény, beszámolok róla.
A képességek fejlesztését ma már kizárólag azért végzem (régen nem így volt), hogy lelkileg haladjak, a maradék egos tudattartalmakat is fel tudjam számolni. Vagyis ha a fejlesztést is fel kellene adnom, azzal a tovább haladást és a spirituális célba érést kockáztatnám. Így viszont már az a kérdés, hogy fel tudnám-e adni, hogy célba érjek?
Asszem: Nem.
De ezt is ki kellene próbálnom. Izgalmas! : )
Végül is, ezt is el kell engedni egyszer!
A basszushangok lejegyzéséhez szükséges kulcsra gondolok itt, és nem írom le, mert obszcén..............., hogy én minek téptem a számat, mielőtt elolvastalak, Karmatörlő. :)
Nagyon köszi.
Csak annyit tennék hozzá, amit a "szájtépős" írásomban a Sanyinak is próbáltam "fejtegetni", hogy szerintem Isten nagyon is "kíváncsi" látogató.
Nem arról van szó, hogy nincs olyan szint, amikor mindenkit beengedsz és átengedsz és mégis te vagy te. Igaz, ez a legcsúcsabb csúcs. De igenis, van. Jézus inkább abban állított példát, hogy addig ment el, ameddig KELLETT. Mihez? Hát ahhoz, hogy TANÍTSON. Hogy adjon egy kis morzsát a tudatosságából annak, akivel összehozta a sorsa. (Dharmája)
A tisztelet egy dolog, és kell. De az egót nem tartják a mesterek tiszteletben. Az "intim szférának" nevezett jelenség egy jó része is az. Egy luxuséletet élő ember bedilizik, ha Indiában kiköt egy Ashramban. De már itt, a Miklós utcában is. Mert nem tartják be az "intim szférája iránti tiszteletet".
Jézus az volt, aki érezte meddig mehet el, meddig kell elmennie a "behatolásban" a másik ember tudatosodása érdekében. Ezt értettem az alatt, hogy nem az ő akarata, nem mások területének tisztelete, vagy az ő akaratuk, hanem csakis a saját isteni sorsa, a tudatossága, Dharmája, munkája határozta meg, hogy mikor milyen képességét használta. Ezért volt, hogy szélsőségesnek tűnt. Egyszer csodát tett több száz ember előtt, egyszer meg nem volt hajlandó. Olyan finoman volt képes bánni az emberrel, ahogy senki más, máskor meg borogatni kezdte az asztalokat a templomban...
Te érted amiről itt hadoválok?
Mert már kezdem hülyének érezni magam...
Namaszte
Sok felvetésedre válaszoltam más hozzászólásaimban, itt csak azokat írom le, amelyek még kimaradtak:
"...akkor legalább a tanfolyamon érdemes megtanítani nekik, hogy hol húzódik a határ. De ha már a tanár sem tudja?"
Ebben félre értesz. Megtanítom Nekik hol a határ. Szerintem sehol.
Határtalanság van a látásban, a tudás megszerzésében semmi sem korlátoz, csak a saját kishitűségünk, tévképzetünk.
Viszont az információ felhasználása következményeket von maga után.
Még sohasem "bűnhődtem" azért, mert valamit megtudtam, valahova benéztem. Viszont ha rosszul, önös érdekből, a másikat akadályozva, kihasználva használtam fel a szerzett információt, annak mindig meg volt a "súlyos", tanító következménye.
"Ahogy az Akashában sem turkálhatsz szabadon..."
De turkálhatok. Az elmúlt 15 év Akashában turkálása alatt összesen 3-szor nem kaptam választ. A saját érdekemben nem kaptam meg, mert nem volt még itt az ideje, hogy megtudjam, amit tudni szerettem volna.
Minden más esetben teljesen szabad bejárásom volt és van a könyvtárakba. Neked nincs?
Nem magadat bénítod le ál-erkölcs-hiteddel? Vizsgáld meg, hogy mi valódi és mi emberi kitaláció az erkölcs rendszeredből és bontsd le a falakat, korlátokat! Szabadítsd fel magad a saját béklyóidból!
"Az igen nagyfokú tiszteletlenség, ha kéretlenül stírölöd a másikat, különösen azért, mert magad levédve jársz."
Ezt rám értetted vagy úgy általában? Mert én nem védem le magam. Minek tenném? Amit féltek, attól én félek.
"Vagy úgy gondolod, ha olyan tudatlan, hogy nem védi le magát, akkor nyugodtan kiolvashatod, ami jólesik?"
Nem, ez nem ettől függ. Egyébként meg mindegy, hogy hogyan védi le magát, van olyan módszerem, ami ellen nem lehet védekezni.
A szándékot és jogot, hogy valakibe belenézzek, nem az Ő személye, hozzáállása vagy védelme dönti el, hanem csakis én. Ebben is szabad akaratom van, nem akadályozom magam ezzel sem.
Azon elvvel értek egyet és próbálom követni: "Mindent szabad Néktek, de nem minden hasznos!"
Megtehetek bármit, de lesznek következmények, ezzel számolni kell! Viszont azt állítom, hogy a látásnak, "kukucskálásnak, stírolásnak" - ahogy fogalmaztatok - nincsenek negatív karmikus visszahatásai, büntetései.
A fentebbi viták kapcsán fontos lenne ránéznünk arra is, hogy miért félünk annyira, hogy belénk látnak? Miért van szükségünk magán szférára?
Veszítünk bármit is a szabadságunkból, ha átlátnak rajtunk?
Ahogyan azt valaki fentebb már írta, azért félünk, azért titkolódzunk, mert vannak dolgaink, amelyekben nem vagyunk magunkhoz vagy másokhoz elég őszinték, becsületesek. Ezeket a kis titkainkat, szégyellni valóinkat dugdossuk (dugdosnánk) el a kíváncsi tekintetek elől, ha tudnánk.
De ahogyan bizonyos szemszögből minden egy és éppen ezért minden tudható, látható, úgy a Belső látás II. csomagban is tanítok egy olyan technikát, amely számára nincs fal, védelem gát, mindent meg lehet vele látni, bármit meg lehet vele tudni.
Nem védekezni kellene, hanem inkább azt megvizsgálni, hogy miért úgy élek, éltek, hogy van mit féltened, van mit rejtegetned? Élj olyan tisztán, olyan becsületesen, olyan szégyen és hamisság mentesen, hogy ne kelljen semmilyen információt sem féltened, semmit sem eldugnod, elrejtened!
Ez csak rajtad múlik, a Te őszinteségeden, tisztaságra törekvéseden, míg a másik úton mindig lesz olyan, akit bevonzol és meglop, megles, kihasznál. A másik úton másra kened a felelősséget, mástól félsz és ezért Te, sosem tudod megoldani a problémát.
Ezen az úton viszont meglátod magadban a legmélyebb gyökeret és azt feloldva elmúlik az összes félelmed, veszély- fenyegetettség-érzeted.
hogy nem feltétlenül kell becstelenül élnünk ahhoz, hogy ellene legyünk annak, ha mások belénk látnak.
Sokszor olyan dolgokat szégyellünk és titkolnánk mások elől magunkból, ami valójában nem is bűn, nem is szégyellni való. Lehet, hogy csak az áll a védekezés hátterében, hogy nem fogadjuk el önmagunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk.
A másik kérdésetek az volt, hogy:
Miért tartjuk erkölcstelennek a mások dolgaiba belelátást?
Mert ezt az ál-erkölcsöt tanultuk mi is a szüleinktől. Én nem láttam még olyan kisgyereket, aki magától visszafogta volna a kíváncsiságát, csak mert nem illik odanézni. A gyerekek ide néznek, oda néznek, mi felnőttek pedig rájuk szólunk, megtanítjuk Őket arra, hogy mi illik és mi nem - szerintünk. De elgondolkodtunk már ezen valaha? utána néztünk meditációban, vagy a szívünk mélyén, hogy jogosak-e az erkölcsi szabályaink?
Ahogyan a törvényeinkben, úgy az erkölcsi és illem szabályainkban is vannak, amelyek követik a spirituális elveket és vannak, amelyeket az ego-világunk biztonsága, hatalma szerint alakítottunk mi emberek.
Vajon a spirituális törvények és elvek szerint jogos a magán tulajdon, a magán szféra?
Nem.
Ezek a mi kitalációink, hogy megvédjük magunkat a saját félelmeinktől, illetve a félelmeink által bevonzott tanításoktól.
Én még nem olvastam olyat, hogy egy megvilágosodott lénynek, egy tiszta léleknek vagy egy átmenetileg abszolút állapotban levő embernek, lenne titkolni valója, birtoka, félteni valója, szégyellni valója.
Ilyenje csak a kicsi, félős, beszűkült egonknak van, és szerintem nem hogy erősíteni kellene ebben az illúziójában, hanem inkább tudatosítani kellene, hogy bizony ezeket megőrizni, megtartani nem tudja, mert ez nem az Övé! Sőt, minél inkább ragaszkodik, erőlködik, annál hamarabb bevonzza a ragaszkodását elsöprő tanítást.
De lássuk meg ennek a jó oldalát is: Ez is arra tanít minket, hogy ki vagyok, és ki nem vagyok? Mi az enyém és mi nem az enyém? Mi felett van hatalmam és mi felett nincs hatalmam.
Kiütős meditáció alap a következő igazságok feletti kontempláció: Semmi sem az enyém. Semmit nem irányíthatok. Nem vagyok senki sem.
Vegyük észre, minden efelé vezet.
Most akkor nem az van hogy Isten vagyok, és én irányítom az életem, és minden az enyém, vagy hogy is van ez? Mintha időnként saját máshol tett kijelentéseidnek mondanál ellen.
Ez egy meditációs trükk. Befogadom azt hogy senki és semmi vagyok hogy meg tudjak nyílni annak hogy minden vagyok.
Ugyanez a működési mechanizmus hat akkor, amikor befogadom és feldolgozom az összes fájdalmat, dühöt, elhagyatottságot hogy kinyíljon a szívem a szeretetre.
Mert aki dühös, akinek bánata van, az nem tud szeretni.
És aki valaminek és valakinek tarja magát, az addig amíg az összes ragaszkodását nem engedte el, azt hogy Isten vagyok nem tudja befogadni.