Miért vannak erőszakos gondolataim?
Kíváncsi lennék a véleményetekre, mi lehet az oka, hogy hosszú ideje már nemtudok kiverni a fejemből gondolatokat. Nemtudok semmilyen olyan történésről ami kiválthatta volna, fogalmam sincs mi az oka de úgy érzem lassan megbolondít sajnos. Szal mindig az jár a fejemben,hogy valaki bántani fog, amikor este hazaindulok akkor félek mi történik majd útközben, félek, hogy elrabolnak, megerőszakolnak, megvernek.
Félek a kiszolgáltatottságtól. Amikor haza érek és lefekszek hallgatózók neme jár valaki az udvaron, félek, hogy betörnek pl holott nem vagyok egyedül és erős férfi van mellettem. Amúgy kicsi korom óta erősen szorongok, és nagyon sokszor hagytak magamra kiskoromban és nem volt egyetlen ember sem a környezetemben akiben felhőtlenül megbiznék (most sincs). talán ez közrejátszhat....nemtudom.
Lényeg,hogy ezek a gondolatok megkeserítik az életem habár tudom hogy alaptalanok.
Nagyon jól jönne a segítségetek!
Tán ez a normális hogy legyenek. Ha nem tudod elfogadni őket, akkor meg is őrjítenek. Egyébként nekem is vannak, nem is kevés, bár abban én vagyok inkább erőszakos :) De legalább ugyan annyi szép is van.
Hát én próbáltam elfogadni is, megfejteni is, "kiűzni" is sikertelenül. Oké, hogy egy bizonyos pontig normálisak de én soknak találom azt azért amikor megvárom a hajnalt, hogy elmerjek aludni....
Nem tudom, hogy hogyan állsz a reinkarnációval, elfogadod-e. A lényeg, most a Te szempontodból, hogy valamikor Te is és mi mindannyian erkölcsi kétségek nélkül lehettünk erőszakosak, mert az abban a társadalmi rendben az elfogadható volt. Aztán a karma útját járva leszülettünk olyan szülőket kiválasztva, ahol a rosszabbik oldalra kerültünk. Tapasztalás szempontjából persze ez nem rossz, hanem szükségszerű, így kell lennie. A kisgyermek korban a félelem elfojtásra kerül, ha meghaladja a feldolgozhatóság mértékét. Ezek a tudattartamok és gondolok itt nem csak a félelemre, hanem a gyűlöletre, a megalázottságra, az irigységre az elhagyatottságra és még sorolhatnám, meghatározott ütemben bukkannak fel a tudatalattiból. Ráadásul már egy olyan társadalmi rendben élünk, ahol megjelentek a magasabb emberi értékek, és az elvárás, hogy a fizikai agressziót és az arra vezető okokat feloldjuk magunkban. Meg kell ismerni, milyen érzést vált ki a cselekedetem a másik emberben. Ha nem éltem át teljes mélységében ezeket az érzéseket nem tudom, mi az empátia.
Van amikor több életre is áthúzódik megtapasztalni például az áldozatiságot. Annyiszor tapasztaltatja meg velünk ez a karma, amennyi elég ahhoz, hogy a legnagyobb kísértésnek is ellenállva választani tudjuk a jó utat. Tudatosan. Tudatos döntés igazából azt jelenti, hogy tisztában vagyok vele, a másik emberre a döntésem hosszú és rövid távon milyen hatással lesz. Azt jelenti, hogy ismerem a karmikus következményeit a tetteimnek. És vállalom.
A Huszti Sanyi kidolgozta azt a módszert, ami egyedülálló ebben a témában. Az a lényege, ha egy félelmet teljesen be tudsz fogadni meditációban és ez átalakít belülről, akkor a külvilágból már nem fogod bevonzani és maga a szorongás is megszűnik. Többen többféle félelemre megcsináltuk ezt, garantáltan működik. Ez a jelen félelmének az oldása. Maga a meditáció úgy néz ki, hogy éld meg azt amitől félsz, fogadd be, hogy megtörténik. A Vágyak és félelmek +Érzelmek és oldások Sirály csomagban megrendelhető. Ezek haladó technikák, nem tudom, magával a meditációval hol állsz.
Aztán jön a gyerekkor problémáinak a feldolgozása. És utána az előző életek, ha szükséges.
Én úgy vagyok a reinkarnációval, hogy lehet hogy van lehet hogy nincs, nem utasítom el. Próbálkozom a meditációval, kezdő vagyok de úgy ítélem meg jó úton járok...kitudja de tanfolyamokra nincs lehetőségem.
Gondold végig, vagy kérdezd meg a szüleidtől, hogy a családban volt-e valaki, aki ilyenfajta veszélynek volt kitéve. Akár távolabbi rokon is szóba jöhet, és dédszülőkig visszamenőleg. Ilyen történetet nem nehéz találni, hiszen a nagyszüleink a háború idején éltek, és ebben az időszakban gyakori volt a hasonló esemény.
Az ilyen erős félelmek generáción keresztül hatnak az családtagokra, minél szörnyűbb a dolog, annál tovább (akár 7 generáción keresztül is) Az is előfordulhat, hogy a családtagok közül volt valaki erőszakos, és te az áldozat érzéseit éled, mintegy behozva őt a családi lélekbe.
Ez egyébként családfelállítással könnyen ellenőrizhető, és feloldható.
Nem nagyon tudok kérdezni a nagyszülőkről mert korán meghalt minden nagyszülőm és az ő szüleik is, annyit tudok, hogy anyai nagyapám volt háborús fogságban, anyám pont ilyen állapotban van mint én. Ő mindig ilyen volt de én szeretnék legalább magamon változtatni. Hogyan tudnám feloldani?
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik-iszik a sátorban, semmire sincs gondja,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Ellenségre, nyereségre kimégyen próbára,
Megütközik, viaskodik, siet a prédára,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Fel van írva és rajzolva haragos kardjára:
Ez az élet és becsület hazája számára.
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
...vagy mert ember vagy
ha azért mert ember vagyok, akkor a többi ember mért nem? nem mindennap látni h erős férfi mellett gázspray és husáng társaságában alszanak a nők..... vagy csak én vagyok tájékozatlan?
...és örülök annak, hogy a tudatában vagyok neki (mármint, hogy erőszakos gondolataim is tudnak lenni)
Általánosságban igaz rám, hogy erős az akaraterőm és van bennem elég lelki erő is, ha kell.
Ezért természetesnek tartom, hogy erő másmilyen formái is előfordulnak/előfordulhatnak az életemben.
Amikor erőszakosságot fedezek fel magamban, akkor igyekszem mélyen önmagamba nézni, hogy mit is akarok és miért is?
Az esetek egy részében az szokott kiderülni, hogy önmagamra akarok ráerőszakolni valami olyasmit, amit nem szeretnék megélni/megcsinálni/megtapasztalni.
Hogy miért? Szokásból, megfelelési vágyból, illendőségből, jólneveltségből, elvárásból...
Persze az is lehet, hogy más személyekre erőszakolnék rá valamit elvárásból, kényelemből, bármilyen okból.
Nem mindig könnyű szembesülni azzal, hogy mi minden lakozik bennünk, de tudatosítani mindenképp jó dolog és segít önmagunk és a világ megismerésében.
Szóval ma már nagyon tudok örülni annak, hogy képes vagyok felismerni akár a bennem lakozó erőszakot is:)