Sok szó esett már a szeretetről...
Micsoda egy szó. Szeretet, ha két t-vel írnánk, szeretett lenne, ha szét is választjuk, akkor szere tett-é válik.
A szere tehát eszköze a tett. Mások szeretete tehát tett. Tetteinkben szeretünk, vagy éppen nem szeretünk. És milyen érdekes valóban. A szeretet szófaját tekintve ige. A mit csinál, kérdésre ad választ: szeret... Nem pedig valami nyálcsorgató fotelezotérikus ömlengés amit nagyban cselekszenek, hogy ömlengenek, de tenni nem tesznek egymásért semmit.
Hol van hát a szeretet és a példamutatás?
Mit tudunk tenni ha olyan irritáló emberekkel hoz össze a sors akiket ki nem állhatunk, és egyáltalán nem tudunk tenni érte, nem tudjuk szeretni akkor sem ha persze erre minden lehetőség adott volna.
Mit tudunk tenni szeretetlenséggel szemben illetve a szeretetér?
Mert a szeretet cselekvés, a cselekvéseink mögött pedig motiváció húzódik.
Mi a szeretet motivációja? Hogy van az, hogy bizonyos emberek felé motiváltak vagyunk szeretetre, bizonyosak felé pedig nem... Mi az ok?
- HajduM blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
17 hozzászólásEz egy nagy kérdés most. Mert miközben tegnap este itt igen jót beszélgettünk, egy másik fórumon, (vallási fórum) szinte vérremenő vitát folytattam néhány emberrel. Micsoda skizofrén állapot.
ez is jó téma Miki.
akkor kezdjük ezzel.
ha nem bánod, megpróbálom bebizonyítani,hogy a materialista világkép mennyire teljes:
szeretet.
írtam már erről blogot amúgy :a szeretet alapja az öröm(az egyik alapérzelem a kb 6 közül).
azt szereted meg,akiben örömöt találsz.
ez lehet bármilyen kellemes inger,benyomás.
ha valaki kellemetlen a számodra,bármilyen okból kifolyólag,akkor nem szereted.
másik szinten:
minden ember az önmagához hasonló személyiségű emberekhez vonzódik.
akit nem bírsz,annak a másságát nem bírod.
így jönnek létre a csoportok,amik elkülönülnek egymástól és versengenek ,ellenségesen viszonyulnak egymáshoz.
csakhogy a mai megapopulációban a legtöbb ember nem tartozik igazán egyetlen csoportba sem teljesen.
ők (vagyis mi) az "egyszemélyes csoportok".
mindenki külön világnézet,értékrend,individum.Ezért van manapság sok konfliktus és ellenszenv,mert az egyes ember csoportként viselkedik,tehát nincs összetartás,csoporttudat.(mint a régi korokban,a túlnépesedés előtt)
Oké. Bár nem bizonyítottad be, hogy a materialista világkép teljes-e vagy nem, de nem is erről van szó. De ha megmondod nekem, hogy a szeretetnek mi az anyaga, hol bányásszák, vagy termesztik, és hollehet kapni, illetve milyen felhasználási területei vannak, akkor elfogadom a materializmus teljességét
az összes érzelem ilyen szubjektív érzet,nem csak a szeretet
Mi az anyaguk az érzelmeknek. Szeretném látni a materialista világkép teljességét!
Mutasd!
amikor érzelmi reakció jön létre az agyban,az azért felelős idegsejtcsoportok tüzelni kezdenek,megváltozik a működésük,biokémiájuk.Ez a megváltozott biokémia az anyag.
pl szerotonin
Nem. Nem ez az anyaga az érzelemnek. Ez legfeljebb az érzékelő műszer áthangolódásának hírvivő anyaga. Az érzelmet nem találjuk. Hol van? A sejtek közötti űrben? És ott mi van? Hát ott nincs semmi. Vagy van valami?
Mi van az atommag és az elektronok közötti térben? mi az anyaga annak az ürességnek?
te deista vagy?
Életemben először hallom ezt a szót :))
Fogalmam sincs, hogy mások sorolnának e a deisták közé :)))
Mit értesz deizmus alatt? Ezt?
forrás: wikipédia
A deizmus egy olyan Istenre vonatkozó felfogás, vagy természetes vallási rendszer, amelynek képviselői hisznek ugyan Istenben mint személyesen létező valóságban, és feltételezik, hogy a világot a természeti törvényekkel együtt Isten teremtette, de tagadják, hogy Isten ezen túlmenően együttműködne vagy beavatkozna a teremtésbe, és főképpen tagadják a keresztény értelemben vett természetfeletti kinyilatkoztatást. A deizmus tehát Istent és a világot különválasztja egymástól.
A deizmus kiindulópontja az újkori ember életérzése volt, amely, szemben a középkori istenközpontúsággal, emberközpontúvá akarta tenni a vallást. A deisták szerint a vallást az emberi észre kell alapozni, illetve a természet megfigyelésének tapasztalataira – mindezek a deizmus rendszerében elegendőek ahhoz, hogy feltárják Isten, a legfőbb létező létét. A deizmust a legkülönfélébb változatokban a 16. század végétől kezdve képviselték, és kialakulása összefüggésben volt egy nem kinyilatkoztatáson alapuló, filozófiai, természetes vallás létesítésével.
Ebben az értelemben nem vagyok deista.
De mindenképpen szükséges tudomásulvenni, hogy minden az ami.
Gondolkodással logikai rendszerek felállításával is eljuthatunk a fizikai világon túlra, valahová amiről nem tudjuk ugyan, hogy mi az, de azt tudjuk, hogy már nem anyag...
A szerotonin molekulák magát a szerotonint építik fel. Ehhez nem kell diploma sem... Az érzelmeket nem találhatod az anyag birodalmában. Ha az a valami ami az emberi testet életben tartja kimegy az emberből, a test atomjaira hullik szét... cáfold ha tudod...
Most indulok vidékre, majd vasárnap folytatjuk :))
Igazad van. A Szeretet nem főnév, hanem ige. Az Ige!
De mint tudjuk, az ige cselekvést-létezést-történést jelent. Így vélem én is, hogy a szeretet EGYSZERRE jelent mindent, ami van-volt-lesz-él-létezik!
Ha nincs szeretet, nincs élet, nincs létezés. A szeretet a TELJES élet maga. Nincs benne kirekesztés.
Cselekvést is jelent igen, ami az én olvasatomban a fejben való cselekvést is jelenti! Mert ha valamit NEM cselekszem meg, hanem engedem, hogy legyen a másik akarata szerint, akkor az is cselekvés. A döntésemmel realizált gondolatom. Belső történésem.
Ezért nem tartom jónak, ha a cselekvés szóra szorítkozunk, amikor a szeretetet "számon kérjük". A szeretet nem egyszerű cselekvés, hanem önmagunk kiterjesztése mindig olyan fokon, amilyen szeretet-fokozat állapotban vagyunk.Ez a válasz szerintem arra a kérdésedre, hogy miért lehetünk egyes emberekkel szemben kevésbé motiváltabbak szeretetünk kifejezésében. Azért lehetünk, mert még belül nem vagyunk képesek a feltétel nélküli szeretetre, nem tudjuk elfogadni azt a másikat, így aztán érdekünk fűződik ahhoz, hogy távol tartsuk magunkat tőle. /Ha közel kerül hozzánk, irritál minket, mert emlékeztet lényével a saját szeretetlen állapotunkra./
Amikor motiváció van, ott érdek is van, nemde?
De az érdekeinket ne álcázzuk szeretetnek, bár saját "érdekünk" lehet maga a szeretet megélése.
Olvastam Henri Charriere:Pillangó c.önéletrajzi regényét, melyben a főhősnek az életben maradáshoz az egyetlen fehérjedús eledele a csótány volt. Ugye valószínűbb, hogy hősünk a csótányokkal szemben inkább előítélettel rendelkezett, mintsem közömbös volt irántuk, ennek ellenére mégis elfogyasztotta őket. Nem az történt, hogy megszerette a csótányokat, hanem az, hogy megtanulta önmagát szeretni!
Ezért gondolom, hogy az első lépésünk afelé, hogy másokat szeretni tudjunk, magunk felé kell hogy irányuljon.
Ám mivel ki-ki mindig a saját érzelmi viharaiban éli meg az élete szépségeit, ezért mindenkinek sajátos és egyéni a szeretet-mintája, állapota. Ebben az a gyönyörű, hogy mindenkinek igaza van! Itt van a szeretet sokarcúsága! Ha ezt észrevesszük, egymást tanítjuk, majd tudjuk is szeretni.
Zenei nyelven szólva a leggyönyörűbb szimfónia akkor szólal meg, ha a "szív kottájából" mindenki ugyanazt a zenét játssza, s egyik hangszer sem harsogja túl a másikat. Ez maga a harmónia:-)
Az Élet!
szeklice
u.i.: a szeretet -bár jól eső érzést vált ki - nem érzelem. Ha annak érzi valaki, akkor még ingatag a szeretetben.
Nagyon egyetértek Szeklicével. Nem lenne helyes redukálni a szeretet fogalmát a tettre, cselekvésre, de kétségtelen hogy az egyik legjobb gyakorlási módja az, ha cselekedeteinkben kifejeződő szeretettel viseltetünk az élet minden megnyilvánulása iránt. Maga a Szeretet egy létállapot, egy olyan nézőpont amiből a világ egészére tekintve észrevesszük annak tökéletességét és ártatlanságát. Az a hozzáállás ami mögött valamilyen vágy vagy akár segítő vagy bármilyen szándék áll, amelyik két vagy több fél közötti kölcsönhatásokról szól, amelyik elmúlik, ami változik, az nem maga a Szeretet, "csak" annak megnyilvánulása egy bizonyos szűrőn átengedve, és legtöbbször inkább egyfajta érzelemnek nevezhetjük. "Valamikor szerettem XY-t de ma már nem" - ez világos jelzése annak hogy az illetőt valójában sosem szerette, legfeljebb függő viszonyban volt egy bizonyos vággyal vagy érzelmi hatással kapcsolatban.
Talán még fontos, hogy a szeretetnek nem kell naivnak is lennie. Lehet szeretni az éhes farkast úgy is, hogy nem engedem be a bárányok közé. Nagyon szeretem ezt a mondást. Sokan a szeretetet hírdetői közül elkövetik azt a hibát hogy eljátsszák a jótét lelket, és kivetítik a világra saját értékrendjüket és ítéleteiket, amik bár szépen hangzanak, megvalósításuk után gyakran katasztrofális következményekkel járnak, lévén hogy fel lett ültetve egy bizonyos, a jelen valóságában és összefüggéseiben nem létező idealizmusnak (lásd például azon családok esetét akiket egyes "jótét lelkek" a putrikból új házakba költöztettek az emberséges lakókörnyezethez való jogra hivatkozással, az új lakók meg egy éven belül eltüzelték a padlót és ablakokat...)
Mi lenne, ha csak behunnynád a szemed, és csak ÉREZNÉD, ÉLNÉD, a sok fecsegés helyett ;)?
Bár, ehhez már igazi bátorság kell :). Az igazi erő pedig ez lenne :).
na hali !
Gondolom most már eleget tettem a kérésenek (FB) :-)
saját zártságod ;)
tévedéseid ;)
No, Isten PÁ
Nem akarok senkit sem megbántani, de számomra a spiritualitásban megfogalmazott szeretet nem más mint egy erőltetett csöpögős maszlag. Olyan dolgot reklámoznak amiről mindenki tudja, hogy nem lehet kilóra venni a piacon. Mindenre ráhúzzák ezt a szót és ezzel tökéletesen be is határolják az egész létezést, nem beszélve arról, hogy magát a szeretetet is közhelyé teszik vele. Egy szeret hiányos társadalomban a szeretetről beszélni olyan mint etiópgyereknek beszélni arról, hogy milyen finom is a csokoládé.
Ha valaki a szeretetet akarja hirdetni az sugározza magából érzéssel, megértéssel, elfogadással de könyörgöm ne szónokoljon róla mert attól falra lehet mászni. Néha kedvem lenne ráijeszteni a szónokokra, tesztelni őket, hogy vajon mennyire tudatosak abban amit hirdetnek.
Én ezek mögött a szeretet dolgok mögött sokszor gyengeséget és félelemet látok és nem teljességet. Ha valaki nagyon sokat erőlteti ezt a szót akkor az valamiért nagyon ragaszkodik hozzá. Nyilván azért mert megtapasztalta és jó volt neki, de ha erőltetjük az már inkább szeretet függőségnek tűnik.
Félreértés ne essék, nagyra értékékelem az őszinte szeretet, de biztos vagyok benne, hogy pont a szeretet nem beszélne így magáról, mint ahogy szoktak róla általában.
http://www.youtube.com/watch?v=HL8k14tXNzM
akár erre a zenére, akár a csodás tavaszi nyárra, arra hogy nő a fű...
na és ez milyen?
http://www.youtube.com/watch?v=5anLPw0Efmo
Azt írod, hogy nagyra értékeled az őszinte szeretetet. /E szerint megélted./
Azt is írod, hogy már közhellyé degradálták...
A szeretet nem közhely, még ha sokszor ismételgetjük is. Ezt tán azért tesszük, mert szeretnénk a közelünkben tartani: csócsálgatjuk, ízlelgetjük, egyeztetjük a bennünk meglévő "tartalmakkal". Egyre inkább felismerjük magunkban, hogy mi NEM az. Michelangelo szerint a kőtömbben már ott van a szobor, ő csak lefejti róla a felesleget... No, Ademon, csak ennyire egyszerű eljutnod a szoborig:-)
Ellenérzést Benned tán azért okozhat a sok szeretetről szóló vélemény, mert még nem élted át az ezekben rejlő TUDÁST olyan mértékben, hogy bátran nevén nevezd. Ezért a szó csak üresen átsuhan a két füled között, de sem a fejedben, sem a szívedben nem történik semmi...ha hagyod!
Ne hagyd, kedves Ademon!
Létezik a világon olyan energia, amelyet Neked és nekem mint egyénnek nem kell feltétlenül megértenünk ahhoz, hogy az működjék. Csak elfogadnunk kell, és ráhangolódnunk.
Ne keresd ezt az energiát a két kézzel megfogható dolgok között! De feladatod ehhez eljutni, mely egy életen át tartó folyamat.
Ez a folyamat a szeretet tanulása, olyan felfedező út, ahol a hozzáállásodtól függően élsz meg valamit szenvedéssel vagy szenvedéllyel, illetve a "mellékutak" tőled függően minősülnek eltévelyedésnek vagy kalandozásnak. Eközben azt tudod majd megismerni, amivel már találkoztál.
Sok-sok szeretet- és félelem-élmény vár Rád, míg letisztulsz. Ebben az állapotodban harmóniába kerülsz magaddal, harmóniába kerülsz a külvilággal. Látod magadat egy hatalmas rendszerben, és nem akarsz elkülönülni ettől. Tudod, érzed, hogy benne vagy, és lazán-engedőn ráfekszel erre az örök mozgásra.
Nem akarod kiemelni ebből az egyes elemeket, mint ahogyan az antilop-oroszlános hozzászólásodban tetted, hiszen tanultál a táplálkozási láncról, amely egy állandó körforgás. Ebben az oroszlán a gyenge antilop-egyed elfogyasztásával biztosítja az egyensúlyt a nagy körforgásban! Isteni terv ez - mint Kati említette -, ahol mindennek oka és helye van.
Ha már a természetnél tartok, Barry Commoner zoológus A bezáruló könyv c. könyvében ír az ökológia 4 informális törvényéről, melyen érdemes elmeditálni:
1./ A természetben minden mindennel összefügg.
Minden elem között hatás-ellenhatás, kölcsönös függés van. Ha valamelyik elem változik, akkor az egész rendszer módosul, a természet azonban működése során adott paraméterek között korrigálja a változásokat: egy dinamikusan önszabályzó rendszer, ami az egyensúly visszaállítását célozza; ellenkező esetben összeomolhat.
2./ Minden megy valahová.
Ez a törvény a fizikában érvényes energia-megmaradás törvényével rokonítható. A természetnek nincs szüksége hulladékra, ezért minden szerves, és folyamatos átalakulásokon esik át.
3./ A természet jobban tudja.
Az évmilliók során a természet a leghatékonyabb verziókat termelte ki és tartotta fenn: bármely szerves anyag mellett megvan az az enzim is, amely azt lebontja, alkotóelemeire szedi, hogy a körforgás fennálljon.
4./ Nincsen olyan, hogy ingyen ebéd.
Mindennek ára van.
Felismerted a saját életed egyes eseményeiben ezeket a törvényeket?
Szereted-e már eléggé magadat ahhoz, hogy nekifogj megdolgozni az "ebédedért", vagy csak ülsz a rendezői székedben kritikát gyakorolva ....más filmjén?:-)
szeklice