Az önismeret, valódi célja és eredménye..
Olvasgatom Tamás evangéliumát és egy igen érdekes mondat szúrt szemet az önismerettel kapcsolatban.
Tamás evangéliuma
2. Jézus mondta: „Azok akik keresnek, ne hagyják abba, amíg nem találnak. Amikor találnak, zaklatni fogják őket. Amikor zaklatják őket, el fognak majd csodálkozni, és uralkodni fognak mindenek felett. [És mikor uralkodnak, megnyugszanak.]
3. Jézus mondta: „Ha a vezetőitek azt mondják nektek, ’Nézd, az (Atya) királysága az égben van’, akkor az ég madarai megelőznek benneteket. Ha azt mondják nektek, ’A tengerben van’, akkor a halak előznek meg benneteket. Inkább az (Atya) királysága bennetek van és kívületek van.
Ha megismeritek magatokat, akkor ismertek lesztek, és megértitek, hogy az élő Atya gyermekei vagytok. De ha nem ismeritek meg magatokat, akkor nyomorúságban éltek és ti vagytok a nyomorúság.”
5. Jézus mondta: "Ismerd meg, hogy mi van az arcod előtt, és ami rejtett számodra, majd kinyilváníttatik neked.
Ugyanis nincsen semmi rejtett, ami ne lenne kinyilvánítva. [És semmi sincs ami el van temetve és ne lenne felemelve.]
Forrás: http://www.freeweb.hu/aranylaci/nag-hammadi/20%20-%20thomas%20gospel.htm
Ha tehát magamat ismerem meg, nem azt ismerem meg aki engem is éltet, hanem pusztán az edényt amely hordozza az életet. Mintha egy csokor orgona díszítené az asztalodat, de mi az orrunkat befogva, csak a vázát nézegetnénk és csodálkoznánk a míves megmunkálására, a lényegről pedig tudomást sem vennénk eközben, tudniillik a virágról
Az ötödik versben: „Ismerd meg, hogy mi van az arcod előtt, és ami rejtett számodra, majd kinyilváníttatik neked.”
Ahogyan az orgona illatát is hiába kutatnánk ami a virág lényege, nem a külső forma része, hanem valami amit hiába kutatunk a forma világában, az - kinyilváníttatik - a számunkra.
Az önismereti munka tehát nem végső cél, hanem az önmegismerés hoz minket abba az állapotba, amelyben a rejtett, nem formai dolgok kinyilvánításra kerülnek.
Ami pedig kinyilvánításra kerül az nem is kutatható az ember számára. Önismeret által tehát nem ismerjük meg Istent, hanem pusztán alkalmassá válunk Isten dolgainak a befogadására…
- HajduM blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
8 hozzászólásEszköz az Istennel való kapcsolat kiteljesedéséhez. De ahogy látom, az ember annyira bonyolult, hogy alig látok esélyt az önmegismerésre, miközben nem szeretnék az okkultizmus felé csúszni, ami Istentől igen csak eltávolítja az ember, mindamellett, az okkultizmus elméleti hátterében rajzolódnak ki az Isteni elvek, melyek mentén eljuthatunk hozzá, ha sikerül elkerülni, hogy önmegismerésünk váljon saját Istenünkké, így csúszva az önismeret egyik legkifinomultabb csapdájába... Önmaga istenítésébe tudniillik...
Nekem ez a kedvencem:
Jézus azt mondta nekik: „Amikor a kettőt eggyé teszitek, és amikor a belsőt olyanná teszitek, mint a külső és a külsőt olyanná mint a belső, és a fentit olyanná mint az alsó, és amikor a férfit és a nőt egyetlen eggyé teszitek, úgy, hogy a férfi azután már nem lesz férfi és a nő nem lesz nő, és amikor a szemeteket a szem helyére teszitek, kezet a kéz helyére, lábat a láb helyére és a képet a kép helyére, akkor beléptek [a királyságba].”
A különbségek elsimulása, alapja a tökéletes együttműködésnek.
Vagy a különbséget teljes elfogadása az alap?
Vagy amikor minden megnyilvánulni képes mindenben?
kérdezem az alábbi ingyenes Sirály csomagot meghallgattátok?
http://onmegvalositas.hu/siraly/1
A bibliához és Jézushoz csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy tanításokat közvetített egy adott korban és adott kultúrában élő embereknek.
A mai korban is egészen biztosan lehet találni benne kincseket. Számomra nem szentírás, DRH kalibrációja szerint is vannak kevesebb tévedést tartalmazó tanok. Többsége a félrefordításokból ered.
A mai nyugati ember személyisége jóval összetettebb és a hatások amik az embereket érik, a környezet változásának a sebessége egészen más körülményeket teremt.
Az önismeret ennek ellenére nem lehetetlen, de érdemes több leszületés távlatában gondolkozni :-)
Hát jó ,hogy ezt ide feltetted,ez a vesszőparipám nekem is:D /de csak a szám jár ,mert még mindig gyáva vagyok...:D, ...félek elveszíteni valamit,még akkor is ,ha ezzel megnyernék mindent/
Ezt egy gnosztikus hagyomány,az ember eredeti állapotának a visszaállításáról beszél,de tulajdonképpen minden magasabb rendűbb tanítás is ezt mondja.
Az eredeti ember /még az égi ember/,ugye nincs még az anyagban ,a polaritásban.Itt nem is az ellentétek kiegyenlítődéséről van szó,hanem mindennek a helyreállításáról,hogy minden kerüljön vissza a helyére, ,,királyság '',mint minőség,nem szó szerinti értelmezésében.
Ez egy úgynevezett kis misztérium,beavatás,a hellenisztikus időkből,amikor még beszéltek az androgünosz állapotról,az ember eredeti állapotáról,amikor még a férfi és nő ,,egyben''volt
nem vált még két pólusra szakadva,nem került ebbe a dipólusos világba.
A lényeg: minden komolyabb megvalósítás alapja és kiinduló pontja ez,az ember eredeti állapotának visszaállítása. Minden ,,beavató'' tanítás erről beszél.
Mi pedig tulajdonképpen ettől félünk,ettől tartunk,hogy elveszítjük a dipólusos világunkat,jajjj...,és
ezért keresünk mindenféle kifogást,lecikizzük, ,kiforgatjuk a vallást. Szeretnénk megvilágosodni,de felébredni azért mégse:)
Mi az ,hogy kiszállni a ,,szanszárából'' ?,hiszen milyen jó itt élni,és örökké ugyanebbe ,véget nem érően visszaszületni:),és mondjuk a kifogásainkat:D
És ez alól én sem vagyok kivétel,pedig már nagyon régóta tudom,hogy mit kéne csinálnom:))))
Hihetetlen,de nem félek már semmitől,de ezt be kell vallanom,attól egyedül ,hogy elveszítem ezt a világomat:D Ezt az egyet féltem,nem a pénzem,nem a házam,hanem a szeretett ,megszokott világomat:) Pedig minden éjjel egy másik világban vagyok,és ha meghalok,megint egy másik világban leszek,és mégis,valahogy ezt önként nem merem vállalni. Nagyon sok mindenről már le tudtam mondani,de erről még mindig nem.
Szóval erről beszél itt Jézus,és nem csak ő,minden komolyabb tanítás,és jó ha megbarátkozunk ezzel,hogy másképp nem megy,mert minden más ,,kitaláció'' csak önáltatás,ami nem hogy közelebb vinne a célhoz,hanem csak egyre inkább eltávolít:)
Vannak azért olyan dolgok ,amik segítenek ,hogy legalább a ,,küszöbig eljussunk,ezek mind amolyan elő-elő beavatások,és még csak a ,,kis misztériumhoz'',és hol van még a nagy?:DDD
Azt hiszem ezt ,,innen nézve'' fel sem tudjuk fogni:)
Most látom Kati hozzászólását.
Természetesen legelőször ezzel kell foglalkoznunk,amiről ő is beszél,mert e nélkül az önismeret nélkül nagyon nehéz,sőt lehetetlen magasabb tanításokba kezdeni...
Ez a jelenlegi éltünk alapja,és azért nem erről beszéltem ,mert magától értendő...:)
Éppen a családállítások mutatnak rá igen élesen, hogy a formai világunkban aligha találhatjuk az igazságnak akár csak az árnyékát is.
Az ötödik vers: "ismerd meg, hogy mi van az arcod előtt, és ami rejtett számodra, majd kinyilváníttatik neked"
Az önismeret valójában ez: Ha az ember pusztán hordozója az isteni létezés lehetőségének, akkor az ember mint edényt ismerheti meg önmagát... Nem állja meg az az elmélet a helyét, mely szerint az ember maga az Isten megnyilvánulása... Nem bizony, és az sem, hogy a látható világunk is Isten "anyaga" hogy itt minden Istenből van.
Nem.
Minden képes hordozni ahogyan olvassuk is Tamás evangéliumában: Hasíts szét egy fát, ott vagyok, emelj fel egy követ ott vagyok... De az edény sohasem azonos önnön tartalmával...
A lábosban a tea, az tea, és a lábos semmiképpen nem válik teává...
Kicsit rendet kéne rakni ebben az önismeret,önmegvalósítás dologban.
Bár a blog témája adott,de mivel elhangzott az önismeret ,önmegvalósítás,hát azért nem a végéről kéne kezdeni a dolgokat ezen a téren hanem az elejéről:)
Nyilván az ember fiatalon még egész más dolgokkal foglalkozik,nem találja a helyét a világban,baja van magával ,meg mindenkivel. Fél,sok mindent nem ért, lelki problémái vannak...Se magát,se a világot nem érti,nem ismeri igazán még.
Szóval az önismeretben,és önmegvalósításban is ,mint mindenben fokozatok vannak,valahol elkezdem alapszinten és valahova eljutok. Közben rengetegszer tűzök ki újabb és újabb célt,ahogyan haladok.
Nyilván alapszinten a személyemmel,személyiségem hibáival,problémáival foglalkozom.
Először mindenképpen a személyt kell helyrerakni,hogy elháruljanak akadályok egy magasabb megismerés elől.
Szerintem az embernek egész életében és folyamatosan kell dolgoznia magán,mindig egyre magasabb szintre lépve.
Ahogy te nem 16 éves korodban kezdted el értelmezni a Tamás evangéliumát,hanem most:)
Ugye,mindent sorjában:)))
Tehát amikről itt már beszélgetünk,ezek előtt az ember nyilván már sok száz lépcsőt meg kellett hogy
másszon,önismeret ,önmegvalósítás terén. Nemhogy a megvalósításához,de még a megértéséhez is:)