Kövess minket!
Friss hozzászólások
-
Edina9:Az új születéséhez temesd el a régit
-
NagyAM:Miért nehéz változni?
-
NagyAM:Célok nélkül nem haladsz!
-
ValksMeli:Keresztelő
-
peridot:Te tudatosítod a belső konfliktusaidat?
Hozzászólások
55 hozzászólásNem másolom be a blog bejegyzésem, belinkelem inkább.
Lényegében ezt írnám le ide.
Itt van:
http://onmegvalositas.hu/node/11079
GLinDorph
http://ecsk.hu
Én biztos vagyok benne, hogy van reinkarnáció. 21 éve amikor megláttam a párom tudtam, hogy ő a férjem. Oda mentem hozzá, megkértem, hogy kisérjen haza, 2 és fél órán keresztül úgy beszélgettünk, mintha mindig is ismertük volna egymást. Előző életemben bizonyára szörnyű anya voltam, amit most hozok rendbe, nem csak a saját gyerekeimmel, hanem minden más gyerekkel szemben. Igaz lehet, hogy ez a nevemmel is kapcsolatban van, nem tudom. Emesének hívnak.
34 éve én is rögtön tudtam, amikor megláttam, hogy Ő a párom. :)
Bár incselkedtem a gondolattal, sokáig nem hittem a reinkarnáció valóságában. Aztán elmentem egy regressziós hipnózisra, hogy visszanézzek ez életem gyerekkorába. Meg akartam tudni, hogy valóban olyan könnyedén viseltem-e a szüleim válását, s nem ez esetleg a lelki oka annak, hogy 13 évesen rövidlátó lettem, holott a családomban senki nem volt az.
Nos, a regresszió kissé félre csúszott, mert a középkorba jutottam, s ott olyan mély érzelmek hatottak rám, hogy kénytelen voltam elfogadni a látottak igazságát. Hiszen az, hogy az ember kitalál egy régi történetet, az még működik, de hogy olyan erős lelki fájdalom is társuljon hozzá, mint amit átéltem, azt szerintem nem tudtam volna csak képzelgéssel összehozni.
Természetesen azóta mélyen hiszem, hogy sok előző életem volt már, s mindenkinek csak javasolni tudom, hogy egyszer éljen át egy ilyen emlékezést. Hangsúlyozom: EGYSZER. Azt ugyanis butaságnak tartom, ha valaki folyton az előző életeiben kutakodik. Nem véletlenül felejtettük el őket! S ha szükségünk van rá, amikor kell, úgyis előjönnek a látomások
Nekem is, azóta regressziós hipnózis nélkül is volt néhány látomásom, amikor valamit nem értettem önmagamban, így kaptam választ. No, nem karmikusat, büntetésesdit, mert abban nem hiszek. Egyszerűen csak magyarázatot pl. olyasmire, hogy miért érzem magam rosszul a fa keresztek társaságában, vagy miért viszolygok a tűzben elégéstől, stb.
Minden jót:
Arula
Szia !!!Enhiszek es mar az eløzø hozzaszolasomban leirtam hogy mi alakul ki ha nem is hypnotizalnak vagy mas dolgot csinalnak veled, pl :gyermeknel sok esetben eszrelehet venni hogy sok mindenrøl beszelnek es mi felnøtek azt mondjuk hogy kitalaltad.Pedik nem igy van mert a gyermek sok mindent at el amit az eløzø eletebøl hozot at majd kesøbb azt elfelejti akkor ha a felnøt nem segit vagy masra tereli el az iranyt tanulast igy vagy elfelejti vagy ojan erøsen jøn ki belølle hogy elete vegeig viszi magaval es szemeji felfordulast valt neha ki beløle ugy erzi mint ha ketten vagy tøbb szemejisege van .Ezt nalam is eszrelehet venni es ki is derult mint mar mondtam az eløzø eletemben nagyon jomodu hercegi eletem volt es en eltem nemetorszqgban abban az eløzøeletembe, udv I V
...a minap hallgattam egy előadást Ramana Maharsi életéről. elhangzott az előadó szájából egy mondat, ami valahogy így hangzott: "Naponta többször is reinkarnálódunk!" vagyis a felébredettek az ego és a tudatosság "élet-halál harcát" élik meg nap mint nap.
sziasztok!
a reinkarnációban egyértelműen hiszek, pontosabban az emberi lelkek reinkarnálódásában.
az lenne a kérdésem, ti mit gondoltok az állati reinkarnációról? létezik ilyen? ha igen, hogy működik, hiszen a "tapasztalatok" eléggé különböznek embereknél/állatoknál. ha nem, akkor pedig miért érezzük, hogy egyes állatoknak lelkük van?
minden véleménynek nagyon örülnék:)
Ez nagyon jó kérdés, hogy az állatoknak vaj" létezik-e reinkarnáció vagy sem... Nem tudom :( - de jó volna tudni.
Azt viszont bizton állíthatom, hogy emberből nem lesz állat, állatból nem lesz emberi reinkarnáció... Mondjuk így: Tapasztaltam erről tudást :D
Tudom, hogy egyes vallások, hitek tartalmazzák ezt, hogy így, ebben a formában létezik a reinkarnáció... de ez valami félreértés (vagy nagyon régi fordítási, vagy "csatornázási" hiba) lehetett.
Reinkarnáció alaplényege: Különböző (mindegyik) érzelmek megtapasztalása. Emberi alakban minden (érzelmi helyzet, állapot) megtapasztalható (nem egy élet alatt, mert a lényeg egy érzelem domináns megtapasztalása, bár érintőlegesen a legtöbbet megélhetjük az adott életben, de nem olyan szinten, mint amikor AZ a domináns...) érzés.
Miért lenne bármi szükség valami állati megtapasztalás is?
Ami, egy ember adott életében a domináns (csalódás, sok szerelem, gazdagság, szegénység, állandó kihívások, áldozat, "végrehajtó", szélsőséges, orientált, sikerekkel élés, veszteségekkel élés, Ego, stb. stb), azt kell megtapasztalnia, vagy éppen megszakítania (lásd karma... vagyis feladat).
ArkAngyal
Sajnos én sem tudom, hogy inkarnálódhatnak-e az állatok.....De lehet, hogy igen....
Nagyon szeretek minden féle macskafajtát...a kedvenceim...:))) Mindig volt otthon cicám.
Emlékszem, a legkedvesebb olyan 14 éves koromban került hozzám, és hihetetlenül intelligens, okos egy macsek volt. Elém jött mindig a házunkat megelőző sarokra, amikor tudta, hogy jövök haza az iskolából. Ha beteg voltam állandóan mellettem volt. Kedvenc időtöltésünk a fogócska, meg a labdázás volt. Amikor elköltöztem otthonról, sokáig minden nap a szobám előtt feküdt, aztán elpusztult szegényke. Nagyon megsirattam.
Eltelt pár év és a kertünkben találtunk egy hajszálpontosan ugyanolyan kölyökcicát, amilyen az én Bubum volt....Ahogy cseperedett, én egyre jobban elcsodálkoztam, hogy milyen hasonló szokásai vannak az előző kiscicáméhoz...:))) Pontosan azok a jellegzetes mozdulatai voltak, és felnőtt korára szinte ugyanolyan tulajdonságai alakultak ki. Ő is Bubu lett....ugyanolyan okos, rosszcsont, mint az elődje. Újabb költözés, újabb hirtelen macskahalál....
Fél éve van egy megint csak tök olyan macskám (hmmm...a másik kettő mellett), naná, hogy "véletlen":) keveredett hozzám, akit már nem kereszteltem el Bubunak, de a gyerekeim úgy hívják. És folyamatosan emlékeztetnek róla, hogy ugyanazokat csinálja, mint az előző Bubu....
Hát, nem tudom..........ha van állatoknál inkarnálódás, akkor szerintem ez az....
Bár, lehet, hogy rosszul látom....:)
Az az igaz, ahogy Te látod, érzed. Annyira tiszta szívvel, és lélekkel írtad, hogy ez számít, nem más.
Ugye? ;-)
ArkAngyal
Igen, én így érzem...:))
Kedves Valore!
Valóban reinkarnálódott a Bubu. Ez azonban a te erős vágyad közreműködésének a következménye. A reinkarnációt nem személyesen irányítjuk. Sokféle összetevő határozza meg egy-egy felső szellem állati vagy emberi (illetve bármilyen más) megnyilvánulásait annak érdekében, hogy a döntés előkészítésében rész vállaló lelkek milyen közös sorsot akarnak megoldani, egymást mire taníthatják, milyen érzéseket táplálnak egymás vagy valamely megnyilvánulási forma iránt. A Te Bubuidat nyilván az iránta megnyilvánuló szereteted hozta létre háromszor is hasonló (vagy ugyanolyan) formában. Ebből láthatod, hogy egy-egy reinkarnációs döntésben minden olyan szellemnek, léleknek, isteni gondolatnak szerep jut, akik bármit is éreztek a reinkarnálódó lélek irányába. És ez az a beleszólási erő annál nagyobb, minél erősebb volt a vele kapcsolatos érzelem. A reinkarnációt tehát - mint láthatod - leginkább az érzelmek befolyásolják. Természetesen az egyetemes , idevonatkozó elvek szabályozzák, akárcsak a teremtés bármely más formáját.
A reinkarnáció tehát teremtés. Egy gondolathalmaz érzelmektől túlfűtött megnyilvánulása, másoknak való megmutatása.
Kedves Mindnyájan!
Erről a témáról még soha nem gondolkodtam addig, amíg magam át nem éltem a következőket.
Életem során több fajta háziállatunk volt, több alkalommal. Emlősök, madár. Mindegyikhez ragaszkodtam szerettem őket úgy, ahogy egy jó gazdától elvárható. A legutóbbi alkalommal a gyerekem hozott haza egy kisállatot. A család kedvence lett, nagyon szelíd, kedves kis jószág volt. Végül csaknem kisajátítottam, nagyon ragaszkodtam hozzá, de az állatka is hozzám. Értette a nevét, ha hozzá szoltam, keresett, jelzett ha valamire szükséges volt, igényelte a játékot stb. Ez azért különleges, mert nem a legintelligensebb állatfajtához tartozik. Nemrég veszítettük el, mert nagyon beteg lett, el kellett altatni. Már sok veszteséget megértem életemben -sajnos - hozzám nagyon közel álló szeretteket, családtagokat, barátokat kellett elbúcsúztatni, de ilyen mély fájdalmat talán egyszer éreztem, rettenetesen hiányzik még mindig. Magam is restelkedve gondolok ezekre a tényekre, s nem értem az egész helyzetet. Furcsán hangzik, de le kell írnom ( mindenki értse úgy, ahogy gondolja ) úgy érzem, mintha a gyermekemet veszítettem volna el.
Az egész szituáció megfejthetetlen. Talán az egyetlen magyarázat rá a reinkarnáció.
Szia Arkangyal!
Azt hiszem, hogy Te itt nem az igazi tudásról beszélsz, hanem arról, hogy te a lelked (és nem a szellemed!) mélyén erősen vágyakozol arra, hogy te mindig is ember légy. Ha sose lettél volna állati megnyilvánulásban, akkor soha nem érthetted volna meg annak szükségességét, hogy ember légy. Ha csak ember vagy, honnan az erős vágy, hogy az is maradj? Gondolkodtál már ezen? Onnan föntről valaha lezuhantál, mert ellenkeztél az eredeti isteni Gondolattal, de ha nem tapasztaltad meg az öntudatlan anyaghoz ragaszkodás képességét, akkor most miért ragaszkodsz foggal-körömmel ahhoz, hogy igenis ember légy. Innen még feljebb is kell jutnod (természetesen fogsz is). de ott sem fogod magadról azt a tévhitet megfogalmazni tartósan, hogy bizony te mindig is angyal voltál, és az is maradsz.
Ne hagyd magad befolyásolni a vágyaid által, hanem láss szellemi módon, láss a benned lakozó Isten szemével. Így hogy tanítanád magad?
Kedves Oiolosselote.
Megértem amit írsz, és bizonyos értelemben egyet is értek, főleg az érzelmi megvalósulás részével... Ellenben nem véletlenül írtam, hogy tapasztalás révén van információm. Más az, amikor hittel gondolunk, érzünk valamit, más az, amikor tanult ismeretekkel hiszünk, és más az, amikor tapasztalattal vegyes hittel élünk, viszonyulunk, csatornázunk, stb. Általában ez a három (és ezek keveréke) lehetőség a leggyakoribb hittel élés. Én úgy nevezem a tapasztalásom (illetve azokét, akik ugyanígy "jártak" és emlékeznek), hogy "felhívtak" információk, ismeretek átadására, megnyitni az addig zárva tartott kaput, a Vagyok aki Vagyok, Dolgom ami a Dolgom értelmének életrehívását.
Mikor valóban (nem csak meditatív értelemben) "ott" vagy, mindent tudsz, érzékelsz, egybefüggően "látsz".
A "fent" és a "lent", a "kint", és a "bent" egységességét... Mondhatni: "A Mindent átfogó", "A Minden ami létezik" egységét.
Mióta visszajöttem, nagyon nehezen tudom szavakkal átadni azt, amit itt, "lent" tapasztalással lehetetlen megtapasztalni, mert ezeket élve nem lehet. Ezért se szeretek belemenni olyan dolgokba, amikre nincsenek használható, meghatározható fogalmak, mert jelentésük vagy már elcsépelt, vagy pejoratívvá váltak. Semmi jogom, vagy nem kötelességem senki hitét, ismereteit megcáfolni, vagy kétségbe vonni, mert maga a hit, és az elfogadás az, amik a legfontosabbak. Ezek legyenek meg, többi már jön, és úgy, és akkor, amikor kell. Kérdés, az elengedés-elfogadás szabályosságával ki, hogyan áll... ;-)
Remélem, így már, kicsit kifejezőbben, vagy jobban megnyílva feléd érzékelted a síkom, és azon a szintem...
ArkAngyal
Kedves ArkAngyal!
Arra a kérdésre mit válaszolnál, hogy a Bardo Thödol /Tibeti Halottaskönyv szerint elvégzett szertartás végén miért van az, ha a láma, aki a szertartást vezeti, megkapja az információt, hogy az átvezetett emberi formában reinkarnálódik ismét, akkor hálát ad ezért?
Miért van az, hogy bizonyos buddhista gyakorlatokban hálát adunk azért, hogy újra emberi formában inkarnálódtunk?!
Bizonyos források szerint -ritka és szélsőséges esetekben - előfordulhat, hogy valaki 'visszacsúszik' állati létformába. Mi erről a véleményed? :)
szeretettel:Bochecha :)
Szia Bochecha...és mindenki :)
Vélemény? Hogy szállhatnék én bármilyen évszázados hit magyarázata ellen? Tudni kell, hogy minden hit, vallás valakinek a óhaját, sóhaját, egyéniségét, stb. beteljesítő, egész. Mint már írtam, nekem (és senkinek, aki kicsit is spirituális érzékenységű) nekem nem feladatom, célom senki hitébe beleturkálni, azt megcáfolni, vagy kétségbe vonni. Ezeket hagyjuk azokra, akik politikusok, nem "Én"-tudattal, de inkább "Ego"-tudattal (aminek szintén létjogosultsága van) élők, stb. Önmagában a hit ami a legfontosabb (most spirituális hitről beszélünk, nem a szélsőségességről), mert hittel élők tudják a rezgésszámot megemelni. Ha én jól, de főleg biztonságban érzem magam a hitemmel, akkor már van boldogságérzetem, boldogság érzés pedig rezgésszám emelő. Viszont, az is igaz, hogy mindenféle szertartás, előkészület, úgymond vezetői szertartás nem szól másról, mint az egyén egojáról. Most biztos sokan felkapják fejüket, és hárítanak, vagy erős érzéseket érezhet. Ego-t nem pejoratív értelemmel értem. Ezért nehéz bármit is szóban elmondani, mert mint ezt is mondottam, más a jelentése a köztudatban. Szertartásoknak arról kellene szólnia, hogy nem a "nagyközönség", vagy résztvevők felé, hanem önmagunknak "kell", hogy a koncentrációban segítsen. Van, aki egyből, face to face le tudja kérni az információkat, vannak, akiknek ehhez megfelelő nyugodt környezet, és több koncentrációra van szüksége. Minden bennünk van, amit megkaptunk (születésünkkor már meg van bennünk), hogy használjunk, de nem a mienk. Plusz erőt se kapunk, az is bennünk van, a teljes szükséges erő. Hogy mennyire tudjuk magunkban előhívni, az már más kérdés. Ehhez kell a koncentráció, vagy éppen egy adott élethelyzet. Figyeld meg, ha elhiszed, hogy benned lakozik minden, és nem kell se gyertya, se illatosító, stb. ugyanazt elő tudod idézni, mint amiket ezelőtt pl. csak ezekkel ment. Ami leginkább előhívja a "rejtett" erőtartalékaid, az a kollektív tudat, és amikor olyan közösségben vagy, ahol használják (akár tudattalanul is). Micsoda erők szabadulnak fel! Bizseregsz itt, ott, sírhatnékod van, stb. Én sose reikiztem, vagy pranaztam, mégis balesetem után szinte azonnal éreztem dolgokat (pedig előtte materialista voltam, semmi szellemiség), és nem is tudtam semmit semmiről, csak panaszkodtam, hogy itt meleg, ott vagyok rosszul, ezt érzem, azt "látom"... Már neurológusok is ismertek, pszichiáterek, pszichológusok, belgyógyászok, urológusok, stb.stb. Semmi, soha, sehol...mégis érzékelni lehetett, még a műszerek is jeleztek dolgokat. EEG, MR, stb. De csak széttárt karok... Egy "látó" tett az i-re pontot...aztán évekkel később egy másik ugyanazt mondta szóról szóra, aztán "véletlenek" tömkelege egymástól teljesen függetlenül hoztak visszaigazolásokat.
Adottságok mindenkiben ott vannak. Három (legfontosabb) feltétele van annak, hogy előhívhassuk:
1. Emlékezés
2. Érzékenység
3. Elme kontroll erőssége
Ezek után az elfogadás a következő legfontosabb, majd a megértés...
Emlékezés felsőbb énünkre, és annak adottságaira (köv.evolúció lényege, hogy ugyanazt meg tudjuk csinálni idelent, amit "odafenn"). Érzékenység, az energiákra (manapság főleg a nőire). Elme kontrollja, mennyire gátló tényező. Vagy már együtt használjuk lényünkkel, vagy még külön-külön, egyszer egyikkel gondolkodunk, máskor a lényünkkel érzünk. Érzést kontrolláljuk-e elménkkel, és engedjük kombinálni (pl. lexikális tanultakkal, vagy inkább megpróbáljuk megérteni elménkkel érzésünket, és elfogadjuk, bármennyire is szürreálisnak tűnik, vagy ellentétes a tanultakkal).
Vagyis, ezt azért vezettem így le, mert így érthető, miért a hit, és nem annyira a tartalma a lényeg. Ha az ad nekünk biztonságot, kielégülést, amit XY hit, vallás közvetít, azon az elven alapul, akkor abban higgyünk. Ha másik más alapon alapul, de magaménak érzem, akkor azt válasszuk. Lényeg, ne ártsunk vele másoknak. Egyetlen egy a fontos. A Lehet másképp!-gondolkodás elfogadása, és beleépítése a mindennapjainkba. Ehhez kell a belső erő, és az alázat egységessége. Egy japán közmondás szerint: "Egy ág, mely a viharban nem hajlik meg, eltörik."
Ez azt jelenti: Csak az erő, és erősség önmagunkban is megtörhetik, megbuktathatják az embert. De párosítva az erőt az alázatossággal, ez az erő olyan erősségé lesz, mely segít, hogy ellenálljunk az ellenünk fordulóknak.
Vagyis, érthetőbben: Toleránssá tesz minket, így megtalálva a másik ember mondandójában az igazságot, és ezt visszaközvetítve számára olyan hatást eredményez, amivel akár barátunkká tehetjük azt, aki számára mi éppen ellenségképet közvetítünk. A Lehet másképp - fogalom jelentése (elfogadása, és használata) önmagában hordozza a megfelelő belső erő+alázat egységét... Tehát a hit-ek magyarázata mindegyik igaz, csak kihez, melyik áll közelebb, mit tud magáévá tenni. Senki sem tudhatja a teljes igazságot...ez sose volt cél. Máskülönben is, abba bárki beleőrülne. Éppen ezért ennyire sokrétű, és elterjedt világon: Maga a HIT.
Remélem kiolvasható beírásomból a válasz a kérdésedre ;-)
Baráti ölelés:
ArkAngyal
Én már előző életemben sem hittem a reinkarnációban.
Szerintem van,de azt nem hinném,hogy mindig és mindenki újjászületik,mert akkor már tengernyi cáfolhatatlan bizonyítékunk lenne erről.Úgy gondolom,bizonyos esetekben jobb ha nem emlékszünk rá,mert összezavarodhat az elme,és sok olyan gond adódhat,amit szakember tud csak kezelni.
Az embernek Istenhez fűződő viszonyát, a Hozzá való visszatérés szükségességét és útját, módját, az út szerkezetét sokféle módon tanítják. Egyik ilyen a reinkarnáció elmélete. A maga nemében természetesen remek módon mutatja be a fent említett viszonyt. A kérdés nem az, hogy hiszünk-e benne, hanem hogy mit tudunk róla, ezt a tudást milyen egyéb hasonló jellegű információval (szent irodalmakkal) kötjük össze, és hogy végtére is mire használjuk ezt az összeillesztett tudást. Egyet ugyanis biztosan tudok: "a hit alapja a pontos ismeret". Másfelől a hithez bölcsesség és helyes (szellemi, egyetemes irányú, gnosztikus) látásmód szükséges.
Így szavazás azt mutatja meg számunkra, hogy ki mennyit tud róla, és azt milyen bölcs belátással képes a szívében és a tudatában helyére tenni.
Én tehát hiszek benne, mert látom a segítségével a belső én terét, de vigyázat, hogy hogyan értelmezzük. Legtöbbünk, akik még nem tudnak különbséget tenni az anyagi én és a szellemi én között, fennhangon beszélnek előző életekről, miközben nem tudják, hogy az nem az ő előző életük, hanem a felső én párhuzamos vagy időbe helyezett különféle megnyilvánulásainak a lenyomatai. Tehát a reinkarnáció nem játékszer, és igen nehezen érthető a mi földhöz ragadt lelkünkkel.
...az én képzeletemben a reinkarnáció egy csodálatos folyamat összessége. Valahogy úgy képzelem, hogy Tökéletes mindentudásból a szabad akarat révén kiszakadtunk...Életeink folyamán megtapasztaltunk sok mindent: jót és rosszat egyaránt. Mi csak elkezdtünk élni...hogy úgy mondjam szinte a nulláról indultunk el. Jöttek az életek, tapasztalatok, bölcsességek, adok - kapok szituációk...A Fejlődés, Tudás Kapuja mindig nyitva állt és áll előttünk! Rajtunk múlott, hogy akartunk-e ezzel a lehetőséggel élni. Ha igen? Akkor jöttek a megoldandó feladatok....nem mindig sikerült....átvittük egy következő életre....Ha nem? Akkor nem ápoltuk lelkünket, szellemünket, hanem a fizikai lét síkjában éltük napjainkat.
Azt érzem a születések értelme abban rejlik, hogy tapasztalataink által megvilágosodjunk és elérjük azt a szintet, ahonnan egyszer eljöttünk.
Ha már nem születünk le többé....megoldandó feladatok várnak ránk az asztrál síkokon...:)) És így tovább...amíg el nem érjük...bocsássatok meg, nem nagyképűségből mondom Isteni Önvalónkat, hogy aztán ezernyi szikrával szórhassuk ki magunkból a tudást....:))))
Nekem a Tudás azt jelenti, hogy képes vagyok azon a hajszálvékony úton járni, ami a jinjang jel közötti vékony sávban van...:)))
Sok-sok életem lehetett már. Egyre teljes konkrétan emlékszem, átéltem, élve eltemettek Egyiptomban, tudom ki és mi voltam....Ó, hát ezért féltem én kisgyerekként ennyire a piramisoktól....!
Abban is bizonyos vagyok, hogy leginkább azok az életeink fognak előjönni most a jelenben, ami valamilyen módon kapcsolódik a mostanihoz...más - más Mindenkinél...:))) Azért jön elő, hogy leszűrjük a következményeket, és fejlődjünk...:)))
Hála Nektek...és köszönöm a kedvességeteket....:))) az is tisztázódott, hogy állatok is inkarnálódhatnak többször....így nekem már az is összefügg, amiről az indián sámánok beszélnek....totem állatok, szent állatok...és az állatok üzenete.....
Még sok itt a tanulnivalóm....:))) Olyan nagy a világ....és olyan keveset tudunk...:)))
kedves Valore! :)
köszönöm, hogy közkinccsé tetted :)
szeretettel:Bochecha
Hali Oiolosselote!
Érdekeseket írtál, de nem nagyon tudom elfogadni "a hit alapja a pontos ismeret" mondatodat.
Régen az emberek hitték a nátháról/pestisről/akármiről, hogy ártó szellemek okozzák, vagy valaki rosszat tett. Manapság azt hisszük baktériumok/vírusok okozzák. Mások újabban úgy hiszik, a testi tüneteknek lelki okai vannak. Mindegyikről lehetett/lehet olvasni, és mindig van olyan, aki épp abban hisz. Ki tudja mit hoz a jövő, milyen hitünk lesz? Attól, hogy egy könyven/papiroson elolvasom, még nem feltétlen azt kapom, ami a való. Emberek vagyunk, és a saját korlátunkon nem látunk túl, mivel az egység részei vagyunk. Ha én egy körben állok, fogom a mellettem lévő kezét, csak egy szeletet látok. Ha a kör fölé emelkedem, már kicsit más a kép... ;) És még valami az írottakkal kapcsolatban - azokat emberek tették. Nem létezik olyan személy, aki objektíven tudna közvetíteni, pont mivel emberek vagyunk.
A hithez bölcsesség kell - ez alatt mire gondolsz? Buta embernek nem lehet hite?
Helyes látásmód - mi a helyes? Ki vagyok én, hogy bárki számára megmondjam, milyen a helyes látásmódja? Én élem az életét? Én vagyok az ő helyzetében?
"szellemi, egyetemes irányú, gnosztikus" írtad, de ezek alatt mit értesz? Csak mert mindhárom fogalomra lehet olyan példát mondani, ami meredeken ellent mondd a másiknak, és kizárja mindkettő egymás melletti létezését.
"miközben nem tudják, hogy az nem az ő előző életük, hanem a felső én párhuzamos vagy időbe helyezett különféle megnyilvánulásainak a lenyomatai" - ez a két fogalom számodra miért különböző? És megkérdezhetem, mit értesz lenyomat alatt? Nem fizikai létezés egy előző élet, hanem - leegyszerűsítve - a lényem megálmodik magának egy lehetséges sorsvonalat, de az csak a szellemi világban létezik?
A Bubu témában - kedvencem a pár évvel ezelőtti kaméleonos Bubu reklám :) - Valorénak azt válaszoltad, hogy az erős érzelmek felülírhatják a lélek választását. Ha ez így van, azzal azt mondod, hogy ha én nagyon gyűlölök vagy imádok valakit, akkor onnantól én irányítom az újjászüleését, extrém esetben az ujjászületéseit - ezt tényleg így gondolod? Cseppet sarkított gondolatnak tűnik nekem, már csak azért is, mert az érzelmek ilyettén megnyilvánulása véleményem szerint emberi dolog. Sem a felsőbb létező, sem egyéb, fizikai-emberi szintentnél feljebb álló dolgok számára az érzelem mint olyan, nem létezik.
Köszönöm, hogy végigolvastál.
Aisling
Kedves Aisling!
Ejha, ez jó lett...sok kérdésre került sor.
Idézlek: ..."Sem a felsőbb létező, sem egyéb, fizikai-emberi szinteknél feljebb álló dolgok számára az érzelem mint olyan, nem létezik."
Ezt jobban meg se fogalmazhattam volna. De a miértekre nem tértél ki, így megpróbálom én...több kevesebb sikerrel... :D
Először is megemlíteném a feltétel nélküli szeretetet (amiről még teszek majd említést később is), másodszor a szabad akaratot, illetve szabad választási jogot, amiről tudjuk, kik kapták meg, és kik adták vissza, és miért.
Ez utóbbi két fogalom már kizárja az úgymond ("földi" értelembe értett) "fent" érzelmek "használatát".
Pont az újjászületés értelme, a mindenféle érzelmek, és ezekből keletkező, vagy ezekért létrejött élethelyzetek, és azok kezelésének "jó"-"rossz" megtapasztalása. "Odafenn" ezeknek a tanultak összegzése, beillesztése, és majd a végcél elérésben a "használatuk"...
Feltétel Nélküli Szeretet, mint érzés mindenhol (illetve leginkább csak "fenn", és ez az egy érzelem) létezik. Itt "lenn" mikor ezt említjük (feltétel nélküliséget), éppenhogy alig érintjük a valódi feltétel nélküli szeretet egységes érzését. (Ez is egy feladatunk)
Fenti ilyetén érzés tökéletes, és végleges meg, és átéléséhez kell itt "lenn" megtapasztalni a minden élethelyzettel járó érzéseket, így nem fog "fenn" befolyásolhatóvá válni "A Mindenség egysége" érzése.
Ezért is mondjuk azt: Minden értünk van! - és ezért nem létezik az, hogy "jó" és "rossz" a szó klasszikus értelmében.
Minden tanulsággal jár, amik pedig értünk vannak, és fejlődésünk érdekében. Azért nem "emlékezhetünk" előző éltünkre (csak ha feltétlen fontos valaminek a megértésében, valami gát, pl. karma, vagy velünk jött, de már nem kellő fóbiák elengedéséhez), mert azoknak a tanulságai befolyással lehetnek mostani döntéseinkben, amik ugye fontosak, hogy a "fent" választott próbatételt (vagyis az aktuális életünkben elénkerült feladatot) ilyetén segítségek nélkül teljesítsük.
"Magunknak" kell ráébrednünk a tapasztalásra, okulásra, és nem a már előző életeink tapasztalataival. Akkor, ha azok segítségével élnénk meg dolgokat - eseményeket, helyzeteket, és kezelésüket -, nem lehet "objektív", vagyis megfelelő érzelmi hatású az új tapasztalat...
Aki úgymond "buta, nem véletlenül az, aki úgymond "sikeres", sem véletlenül az, aki stb. stb.
Mikor azt olvastam (vagyis az én olvasatomban így értelmeztem), hogy ha az én érzelmi alapom (érzelemvilágom, akaratom) erősebb a másikénál, akkor én irányítom az ő in - vagy - reinkarnálódását(?) - akkor pont a szabad akarat sérül, és a szabad választási jog...
Vagyis, akkor az "Erősebb megeszi a gyengébbet" alapon reinkarnálódunk? ...vagy nem értem... :(
ArkAngyal
Kedves Aisling!
Igen restellem magam, amiért eddig nem reagáltam a hozzászólásodra, pedig olyan dolgokat feszegetsz benne, amelyek mindenképp válaszért kiáltanak. Sokáig nem nyitottam meg a Sanyi lapját. A könyvemmel voltam elfoglalva.Ha érdekel, itt megtalálod: http://mek.oszk.hu/06600/06698 . Most azonban itt vagyok.
Kezdjük talán az elején:
Nem kell elfogadnod azt, amit más gondol. Ettől vagyunk egyediek. Egyszerűen csak érteni kell, hogy mi van önmagunkban, amire a másik akaratlanul is felhívja a figyelmet. Lehet ez emelkedést serkentő, vagy gátló. A mi esetünkben, a tesetedben ez a hatás kérdésekre sarkall, válaszok után kutatsz. Én is. Ez emel bennünket.
"A hit alapja a pontos ismeret" - írtam. ahhoz, hogy megértsd, miért gondolom így, érdemes előbb definiálnom neked, hogy mit értek "hit" alatt. A körülöttünk élő emberek bölcsességének hiánya rányomja bélyegét a mi szóhasználatunkra is. Gyakran nem tudjuk pontosan, hogy mit is értsünk alatta. Bizonyos szópárok erősen hatnak egymásra, s keverjük őket. Ilyenek a "szerelem - belehabarodás"; a "lélek - szellem", "vágy - akarat";"információ - ismeret"; "tudás - bölcsesség"; vagy a mi esetünkben a "hit - hiedelem". A hiedelemhez nem kell pontos ismeret, elég annak egy fosztlánya, a többit kitölti a hazugság, vagy a félremagyarázás, a félelem, illetve ezek keverékéből származó képzeletünk.
A "hit" a nem látott dolgok valósága, és a leendő dolgok biztos várása.
Ahhoz, hogy hitet gyakoroljunk abban, amit nem látunk, vagy nagy biztonsággal várjunk olyan dolgot, ami még csak lesz; csak úgy lehetséges, ha egyre pontosabb és pontosabb ismerettel bírunk róla. Ha nem így van, akkor az vagy hazugságon, félrevezetésen alapuló vakhit, vagy belülről rossz alapokra épített hiedelem. Ezt mindenki a saját életén tapsztalja, maga építi fel, maga dönti el, hogy milyen alapokra és felépítményre szerkeszti meg. Kívülről senki sem képes mások hitébe beleszólni, azt akaratlagosan befolyásolni. Ha mégis megteszi, az vakhit lesz, nem hit.
A fenti fejtegetésből tehát láthatod, hogy a hit felépítése annál jobban emeli az embert Istenhez, illetve az Ő egyetemlegességéhez, egységéhez, minél pontosabb az az ismeretanyag, amely a hitét építi. Ahhoz ezzel a megszerzett ismeretanyaggal helyesen is tudjon bánni valaki, olyan képesség kell, amely alkalmassá teszi; olyan vágy kell, amely arra sarkallja, hogy ezzel közeledjen a tökéletes Egész felé, vagyis szellemiségében, spiritualitásában emelkedjen, vagy ahogy a budhista mondja, törekedjen a megvilágosodás felé. A bölcsessaég tehát nem más, mint a megszerzett ismeret helyes felhasználásának képessége.
Azt írod, hogy "a saját korlátunkon nem látunk túl". Ugye, ezt már akkor megbántad, mikor leírtad? Ha nem, akkor egy következő üzenetben írok róla. Esetleg, hogy további egészséges vitát folytathassunk, írj a "kapcsolatra", s levelezzünk, ha neked is jó.
Azt hiszem, az "ember" fogalmát is kicsit ki kell tágítanunk, hisz ha nem tévedek, neked tudomásod van róla, hogy az intelligens fajoknak mintegy 400 000 féle faja él az Univerzumban. Így az ember fogalma nem korlátozódhat egy piciny világra, a Földre, és egy csekély dimenzió-csíkra, a 7,8Hz-re, a mienkre. Ennél azért többek vagyunk. Nem keverném a fizikális képességeinket azzal a ténnyel, hogy látni igenis lényegesen tovább tudunk önnön létünknél, és szűkebb környezetünknél. Ha akarunk - természetesen.
"Mi a helyes?" Ezt nem neked kell eldönteni, nem is nekem. Mi csak tanulmányozzuk, s minél többet tudunk meg róla, annál hatékonyabban leszünk képesek látni a helyes és helytelen közti különbséget. A dialektikus világban (ahol a pólusok találkoznak, s egymással együttműködnek), mindig az bizonyul helyesnek, ami az Egészet, a megismert vagy uralt Egységet szolgálja; ezt igyekszik erősíteni, egészséges variánsait létrehozni. Míg a helytelen: ennek ellentéte. Az Egységet szétforgácsolni törekszik, annak részei fölött uralomra törni akar, el kíván szakadni az Egész nyújtotta biztonságtól, az Egészben rejlő örök érvényű ismerettől, egyetemes alapelvektől, s saját szabályokat alkot az egységből általa kiharapott Rész mindenáron való, elkülönült fenntartása érdekében.
Az Egész szempontjából természetesen nincs értelme ezeknek a kifejezéseknek, hisz ezek egymástól függnek, és bennünket, embereket tanítanak. Ezért vannak.
Az utolsó három bekezdést később válaszolom meg, kérlek légy türelemmel. Én is köszönöm, hogy végigolvastál.
Tisztelettel: Oiolosselote
Folytatnám ott, hogy megláttassam veled, mit értek "lenyomat" alatt. Valóban, ahogy írod: felső énünk elképzel magának sok-sok féle életutat, ezeket a gondolataiban mind-mind végigzongorázza. Ezek közül aztán (korábbi és akkori kapcsolatainak érzelmi feszültségétől vezettetve) néhány elgondolása elegendő elvarratlan előzményt és okot, valamint célt szolgáltat arra, hogy manifesztálja azokat. Természetesen nem mind a fizikai létsíkon valósul ez meg, csak amelyeknek ez a rendeltetésük (mert ilyen mélyre kell lenyúlni a megoldáshoz, valaminek a közvetlen megtapasztalásához). Tehát egy felső én szétdarabolt inkarnációi, mint amilyenek mi is vagyunk, egymással párhuzamosan is inkarnálódnak. Ezt könnyen megtapasztalod, ha az elméddel magad is elgondolkodsz azon, hogy egy-egy élethelyzetet hogyan oldanál, oldhatnál meg. Ezt egyébként akaratlanul meg is teszed, minden nap - főleg éjjel, mikor a tested kikapcsolod egy időre. Ilyankor óriási vitatkozásokba bocsátkozol a felső éneddel, illetve annak minden lehetséges inkarnációjával, melyek épp veled párhuzamosan léteznek. Ezt innen a háromdimenziós élettérbő, ebből a lassú, 7,8 Hz-s rezgésszintről nehéz átlátni. Nem is fizikálisan kell, hanem értelmileg és érzelmileg. Az én számomra innen nézve a többi (felső énem párhuzamos manifesztációi) lenyomatok. Nem élem meg őket (csak minimális mértékben, és mindig ki tudok lépni belőle), csak megfigyelem, így tanulok belőle, s felhasználom őket a döntéseimben. A következményei viszont kézzelfoghatóan fejlesztik (vagy legalább is bővítik, változtatják) a jellememet.
Ha megfigyelted, a mások fölött hatalommal bíró egyének is megteszik ezt a hatalmuk alatt lévőkkel - úgy, mintha azok az ő gondolatai számára lennének fenntartva, s saját gondolatainak megfelelően irányítja az ő életüket. Általában gonosz hatalmasoknál tapasztaljuk ezt, de helyes szándékúak is így tanulhatnak a legkönnyebben. Mintegy másokkal eljátszatják a saját gondolataiknak a variánsait. Általában nem tudnak róla, de így tesznek.
Tudnunk kell, hogy az inkarnációkat (a fent leírt szisztéma szerint) több dolog irányítja. Ezek a gondolataink, azok megnyilvánulásainak következményei, kapcsolataink, illetve azok érzelmi töltete. No, mármost, ha olvastál Silvát, akkor tudod, hogy a teremtés legfontosabb, legerősebb hajtóereje az érzelem. A teremtett dolog (jelenünkben egy-egy inkarnáció, egy életút, életszakasz) formáját a képzelet szüli, erejét pedig az érzelem adja. Már a fizikai törvényekben is igaz (föntebb is), hogy egy kavalkádból mindig a legerősebb fog dominálni (jelenünkben megnyilvánulni, inkarnálódni). Az erős érzelmek tehát nem "felülírják a lélek választását, nanem a legerősebb érzelmek alatt álló forma fog megnyilvánulni - igen, ha kell újra és újra ugyanabba a formába.
Ha azt gondolod, hogy az érzelem csak itt a mi világunkban létezik, akkor el kell gondolkognod azon, hogy Isten hogyan teremthette "szeretetéből" a világot, és benne minket. Az egész Univerzumot a szeretet tartja össze, ez a leghatékonyabb érzelem, ami csak létezik. Úgy is nevezik, hogy királyi érzelem: úgy uralkodik az összes többi érzelmen, mint király a népén, annyival magasabban van a többi érzelemhez képest, mint király a népéhez képest. Ennek legerősebb ellentéte a gyűlölet, ami épp úgy teremtő erővel bír, mint a szeretet. (Ennek teremtése azonban más jellegű.) Erre épül az Univerzum fekete-mágiája is.
Én is sok szeretettel nyújtom át neked a titkoknak e csokrát. Kellemes gondolkodást!
Sziasztok !
A reinkarnáció számomra szinte természetes,hogy létezik.Mert annyira logikus,hogy minden életünk egy iskola,és addig kell újra és újra leszületnünk,amíg olyan magasra nem jutunk,hogy már erre nincs többé szükségünk,mert elértünk egy Istenhez nagyon közeli szintre! Az ehhez már nagyon közelálló emberek is valójáben szinte "félistenek",mint pl. Jézus volt -számunkra különleges képességekkel.Az alsó szinteken álló emberek pedig még az egészben nem is hisznek,sőt félnek az ilyen dolgoktól,de rájuk is nagy szükség van,hiszen akkor kik végeznék a "nehéz testi munkát?
De van egy nagy problémám ezzel a dologgal!Ha az emberiség lélekszáma egyre szaporodik a Földön,akkor honnan jön az a sok "új lélek" ??? Esetleg ők előtte állati lelkek voltak?Szerintem ez lenne a logikus.Már csak azért is,mert állat meg egyre kevesebb él a földon..Lehet,hogy ennek így kell lennie,ez a lelkek evolúciója??Vagy mégis van teremtés,és az új lelkek úgy teremtődnek meg odafent?
És az vajon jó-e,ha ilyen sok még alacsony szinten álló emberi lélek él a földön?Habár meglehet,hogy egy hűséges kutya,vagy macska lelke magasabb szinten van,mint pl.egy terroristáé...Ebben az esetben a lelkek "átlagszinvonala"lassan mindenképpen nő,,mert egyre több a már többször újjászületett,magas szinten álló lelkek száma is.,függetlenül attól.hogy állati,vagy emberi lélekről van szó.Na,de ki tudja ezt lemérni ,és ki tudja,így van-e?Ez csak az én gondolatom,,kíváncsi lennék nálam hozzáértőbbek véleményére is.
Szia Árpi !
Erről az szokott elhangzani, hogy a leszületések közötti, köztes létben eltöltött idő nagyon lerövidült. Régebben (a mi időfogalmaink szerinti) sok 10 vagy még több év is eltelt két leszületés között. Jelenleg csupán néhány év, vagy annyi sem. Tehát eszerint a lelkek száma "adott", de régebben ezek nagyobb részük a köztes létben voltak és kisebb részük a földön, most pedig fordítva, sokkal többen vannak lent a földön, mint a köztes létben.
GLinDorph
http://ecsk.hu
Ha megnézzük a mai fiatalok generációját, akkor azt tapasztaljuk, hogy gyakorlatilag nincs semmilyen spirituális szintjük. Egyszerűen csak születnek, elragadja őket valamilyen szellemi irányzat (mivel a földön a gonosz az uralkodó, ezért annak különféle formái), és nem fejlődnek semmilyen irányba. Belőlük főleg katonák, karrieristák, szinglik, magányos lelkek lesznek, akik azt hiszik magukról, hogy tartoznak valahová, de valójában senkinek sem kellenek. Ők teljesen semleges szellemiséggel születnek közénk.
Ezt legegyszerűbben úgy magyarázmám, hogy Istennek, az Ősoknak a korábban manifesztálódott és reinkarnálódott gondolatai mellett lényegesen több olyan gondolata van, amelyek lényegében nem tartoznak sehová. Mivel jelenleg egy döntési küszöbön állunk, szükségessé vált, hogy lássuk mit művel az Istennel szembeszegülő akarat azokkal, akik semlegesek. Látnunk kell, mivé lesz az a tömeg, amit az első leszületés alkalmával a Gonosz rögtön magához vonz. Tudjátok, ilyet csinált az első intelligens élőlényekkel is, belőlük lettek a legodaadóbb szolgái a Sötétség Urának. E tapasztalat hatására felgyorsul azok döntési képessége, akik még inognak. Ezek a bekebelezett lelkek ugyanis tömegesen halnak meg, mint látjuk. Szerencsére a föld döntőképes lakossága jelenleg egy igen pozitív döntés előtt áll, mielőtt elérkezik a Z nap. Ehhez kellettek ezek a lelkek. Döntéshez segítettek bennünket, ők maguk viszont visszatérnek haláluk után a demanifesztáció állapotába, csak nagyon keveseknek lesz lehetőségük világunk további alakulásába beleszólni. Épp, mert semlegesek maradnak, nincs semmilyen valós identitásuk, létjogosultságuk. Ők semleges gondolatok, akik, lélekké válva megmutatkják magukat, aztán újra eltűnnek. Olyanok számunkra ők, mint futó gondolataink, amire soha többé nem emlékszünk, sőt fel sem tűnt, hogy kik , vagy mik voltak. Tovasuhantak. Csak azt tapasztaltuk, hogy nagy seregük megzavarta a gondolkodásunkat, de ez a hatás felgyorsította a döntésünket.
Egy kicsit régen, kicsit hiányos ismeretekkel írtam ezt ~17 évesen. Egy-két embernek elküldtem már itt :) de úgy döntöttem, hogy közkincsé teszem... Tele van híbákkal, szándékosan nem javítom, vessző sincs, tehát úgy értelmezhetitek, ahogy nektek éppen klappol :)
tehát:
...Megszűnt a tér és csak az ő kettőjük teste lebegett energiában dusalkodó táncparkett közepén ahol szemérmetlen táncolók gúnyos arckifejezésüket nem nélkülözve mutatták az érdektelenségüket feléjük ahol a két pár egymásbafonódásának fénye hatotta át a nyirkos falú pókhálóval sűrűn beszőtt termet,aminek a padlója teljesen simára volt táncolva,ami felért egy karcos és homályos foszforréteggel bevont übeglapnak. A két fiatal nem vette észre a körülöttük zajló érdektelenséget és csak egymásra koncentrálatak,amikor a fa ládábol dübögő csodálatos de egyben borzalamas zene áradat a halál hirtelenségével véget ért,de a pár csak órákal később fogta fel a zenének végét,amikor már csak ők ketten voltak a nyirkos falú és hideg épületben. A fiú az ajtó felé mutatott izadságtól csöpögő kezével és tudatta a lánnyal hogy ha kimegy az ajtón soha többé nem érezheti őt magához szoritva,de ha nem szabadul ebből a taszító helyiségből akkor soha többé nem mehet ki onnan és ott kell leélnie azokat a kinzó órákat ami az ő testét éri majd. A fiú kilépett a rosdás és horpadt vas ajtón amikor a lány tudata rögzítette és feldolgozta az őt ért pár perctartalmát és egy véres ruhában lévő orvos lépett be egy másik ajtón egy hatlmas barna nyelű csorbított pengéjű késsel,amin látszott a sok életet elvett érdemkeresztek sorozata. Lány még a tánc hatalmában égett és a tudata nem engette őt cselekvés megtételére,az orvos nem játszotta le az agyában a cselekvésének megtételét,hanem odalépett a lányhoz és megfoszototta őt attol amit szenvedésnek tart,de mégis szerette annak meglétét. Tettének végeztével a mészérló orvos kitüzte a sokadik érdemkeresztet a késére és megköszönte neki azt,hogy most is hűséges társa volt,de most eljött az a pillanat az életében,amikor már neki is át kell lépni azon a bizonyos ajtón és oda nem viheti magával,akármennyire is érzi azt,hogy neki szüksége van rá. A lány akkora kihült és elsápadt teste ott heveret koszos terem legkopottab sarkában,ahol már vakolat sem borította a vértől piroslő téglasorokat,amin a vér már anyira rászáradt,hogy már az vakolatot képztett a kopott vörös téglák oldalán. Az ajton belépve látta magát az orvos kívülről ahogy véghez viszi tettét amit az agyában nem lejátszodo mozdulatsorral vitt véghez. Egy hosszú meleg,de egyben hideg és hosszú folyosón sétált végig,ahol boldogan és vidáman érezte magát de egyben félt és rettegett, lépéseinek előrrehaladtával az eddigi áldozatainak hangját halotta ahol azt kiabálták számára hongos szavakkal,amit ő annyira szeretett és mindig azt mondta minden áldozatának,a halál íme megtalált és nem kerülheted el. Most először felejtette el mondani a lánynak azt a bizonyos mondatot. A folyosó végén látta már mindazt ahonnan már nincs visszaút,a szemet vakitő,de nem erős fény meglétét.. Elért az az út végéhez és átlépett arra a helyre,ahol már nem is volt önmaga és nem érdekelték földi és a földiség kicsinyes dolgai. Nem látta már az addig is láthatatlannak látszó testét,egy fényrészecskének érezte magát amibe az ő tudata van belepréselve. Egyfajta nem látható energiátol duzzadó erő repítete utján tovább látott érzett valamit,valami különöset. Az eddigi áldozatai köszöntötték őt és megbocsájtásáért könyörögtek,amiért korábban nem küldte őket a késével az öröklét birodalmába. Az orvos nagy félt és tudata érezte hogy az elkövetkező hely életének kudarcai lesznek,ahol ujra átélte mindazt az apró kudarcokat és szenvedéseket is amit addig átélt de nagy részük már a földi testi agyának olyan retezsébe zárkozott bele ahonnan nem volt képes feldolgozni azt.Útja végeztével a melegségtől és számára eddig sohasem érzett helyen volt már,ahol a családtagjai és szerettei várták,ahová belépve teljesen megtisztultan érezte magát és már nem volt képes emlékezni arra,ami addig történt vele,de tudta azt,hogy ez a hely az amit mindig is keresett és nem akar többet elszakadni innen,mert akkora energia találaható,ami az univerzum szereteével övezi őt körbe. És egy kékes sárga fény hirtelen kiragadta innen. Egy zöld fényes szobába vitte őt és ott volt egy sárga és kékes piros fényben úszó lény aki elrendelte számára a földi tettei miatt bekövetkező büntetést. Választhatott,hogy a teljes megsemisülés vagy újászületik valamelyik földi közegbe. A földi életében még doktor tudata tudta,azt hogy itt már nem maradhat akármennyire is szeretne,ezzel kapott egy esélyt,hogy ide eljuthat még és inkább válaszotta a földi életben való szenvedést. A szobát félelemmel és kétségekkel teli de szerettel és törődéssel átitatott fény töltötte ki és egy éles fény vakította be a földi életében még doktor tudatát, a fény elmúlásával egy kopott szobában találta magát,ahol a falon lévő fehér csempék és a világos zöldre festett falak hipószagot áraszottak magikbol és a padló fekete-fehér csmpével volt kiarkva. A tudat érezte,hogy ez egy kellemetlen hely,a tudat emlékezett még a régi,földi mivoltára és ugyanakkor tudata rögzítette a fenti eélmányeit.A homáylosság kezedett eltünni a szeméröl amin csak alakokat látott színes foltokkal körülvéve. Először pillantott meg egy hatalmas fekete folttal körülvett alakot,nem tudta ki vagy mi az,de érezte,hogy ez nem jót jelent. Legve érezte magát. Érezte,ahogy egy meleg és szűk ládába teszik. Érezte,hogy kicsi és kiszolgáltatott lett mint ahogy az áldozatai voltak ő számára korábbi földi életében. Sokszor visszajárt egy fényes helyre ahol egy lilás fénnyel körülvett alakot látott egy oltár előtt és mondogatott neki valami hosszú és értelmetlen szöveget,amit nem értett,de tudta,hogy rövid de annál inkább küzdéssel teli éelet vár rá. Nem értett egy szót sem a beszédből,de még is tudta hogy miről van szó. Az idő elteltével kevesebbszer járt mán erre a megnyugtató helyre vissza. Hat és fél évesen mikor már Laurel képes volt teljesen felfogni a szavak sulyát,akkor tudta meg azt,hogy a szülőannyja a születésénél meghalt. Hosszú napok,hónapok után már nem látta az emberekt körülvevő fényfoltokat és már teljesen beleilleszkedett a földi szenvedés mély és hosszú sávjába. Laurel egy barátja meghívására egy koszos és dohos helyre ment aminek a falai pókhálósak voltak és a vakolat is le volt peregve pár helyen. Látta az emberek érdektelenségét az arcukrol tükrözödő tekintetükből.Peregtek az események ésmikor a tudata utolérte őt,akkor már egy barna hosszú hajú barna szemű lánnyal találta magát táncolni,semmi különleges nem volt a lányban de Laurelt megragadta és átdva magát a zenének és az érzésnek a lánnyal szorosan összebujba táncoltak és általuk kibocsájtott fény borította be a termet. A gúnyos tekintetek nem érdekelték őket és a szörnyű zene is meghalni látszott a kopott faláda mélyéből. Ketten maradtak a dohos teremben,amikor a lány egy rozsdás,és horpadt ajtóra mutatott. Szó nélkül elhagyta Laurelt és komor arcal lépett át at ajtón a sötét folyosóra. Egy fehér rhás ember lépett be,akinek ruhája a hónaá fehérebb,szinte vakított. Egy előre kigondolt mozdulatsorral odalépett Laurelhez,aki a testében feszengő energiák miatt egy lépés megtételére kptelen volt, és egy fekete revolvert húzott elő a fehér zakójának belső zsebéből és Laurel fejéhez tartva azt meghúzta a ravaszt. Laurel élettelen teste pillanatok alatt a nyirkos és poros padlóra hulott,ahol a fejéből kifolyó vér a por hatására összecsomósodott. A fehér ruhás ember visszatette a fegyvert a belsőzsebébe és megfordult. Pár lépés után egy másik ajtóhoz lépett és a koszos kilincsét lenyomva lépett be a fénybe,ahol nem várt rá más,mint a Laurel,ahol megköszönte neki,hogy elhozta számára kulcsot az örök lét birodalmába.