Szia Csaesz!

 Az én apukám is alkoholista volt. Sokáig én sem tudtam elfogadni aput és az alkohol függőségét..., egészen a haláláig!:-( sajnos, csak a halála után kezdtem önismerettel foglalkozni és akkor jöttem rá sok mindenre) Azt tudom, hogy az apukám egy hiper szenzitív ember volt és ezzel,  egy még jónak sem mondható, feldolgozási képesség párosult. Sajnos, a sok ingert nem tudta feldolgozni, de a feszültséget oldania kellett és így fordult egy kézenfekvő dologhoz, a piához.

Nekem sem ment könnyen az elfogadás. Apukám iránt éreztem mindenfélét, de a feltétel nélküli szeretetet nem hiszem, hogy akkor megtapasztaltam. A piát is hárítottam és mindenkit lenéztem, akit inni láttam. A főiskolás kollégiumot is úgy kezdtem, hogy megvetettem a társaimat, akik iszogattak. Aztán látnom kellett, hogy a pia bizony nem csak úgy hathat, ahogyan azt apukámnál láttam. Láttam, hogy a fiatalok nem feltétlenül lesznek tőle agresszívak, nem mocskolódnak (persze erre is volt példa) ...

Így egyre kisebb lett az ellenállásom az alkohollal kapcsolatban, oly annyira, hogy egyszer elhatároztam, hogy most már én is kipróbálom a pia által előidézett tudatállapotot. Az első nem túl jól sikerült, de aztán ráéreztem az ízére...!:-) Rám lazítólag hatott a pia, ismerkedtem, kommunikáltam, humorkodtam... Egy időben jól estek ezek a tudatállapotok... Ma már egyáltalán nem iszom, mert nincs szükségem rá...

Tapasztalat útján sikerült az alkoholról lebontanom az előítéleteimet. Ma már nem vetem meg sem az alkohol meglétét, sem az italozó fiatalokat, sem az alkoholistákat. Megismertem, elfogadtam a jelenlétüket. Rájöttem, hogy az alkoholisták nagy része érzékeny ember lehetett valamikor, és nehezen dolgozták fel a lelki élményeiket és feszültségoldásként nyúltak a piához. Sajnos, leragadtak ennél a megoldási lehetőségnél, így alakult kia  függőségük.

Szia!

Én is szenvedek egy-két fajta függésben, függőségben...
Ebből egy az Önmegvalositas.hu - függés...
Újra és újra vissza kell ide térnem... mert kíváncsi vagyok, hogy mi zajlik itt.. mik a fejlemények... vannek-e új érdekes témák, illetve a már meglévő szálak hogyan fűződnek tovább...?

A másik ilyen nagy függésem (amiből részben az előző is adódik..;-) az az internet-függőség...
Néha már eleve napok óta kialvatlanul és az egész napos munka után hullafáradtan bekapcsolom a gépet - mint például most is... már régen aludnom lenne jó... hogy fogok holnap felkelni és végigvánszorogni az egész napon? ;-)- , hogy egy kicsit szét nézzek... jött-e levelem, stb... aztán eltelik, elrepül 3-4-5 óra... néha belecsúszok a hajnali 3-ba, 4-be... és zombiként fekszek le, kiszívott energiával és kiszívott aggyal... és ha másnap (aznap) csörög a vekker 7-kor... akkor igencsak hiányos a Duracell... és ez erőteljesen rányomja a bélyegét az egész napomra...
De hogy miért is csinálom ezt?
Mert jól esik... és jó néha megfeledkezni az Időről... és nem foglalkozni Vele... Jó néha szabadon kitörni az Idő-fogságából és a Rabsága alól... és fittyet hányni rá... felolvadni, feloldódni a Pillanatban, a Jelenben és azt csinálni, ami jól esik... és addig, amíg jól esik... Mert ebben a rohanó-kapkodó világban, amikor mindig mindent időre csinálunk, és mindig haladni kell... mert szinte másodpercre pontosan be van osztva a napunk és ki van centizve... ez a Nyugalom és Ellazulás... Szabadság annyira hiányzik... nekem...

De aztán újra és újra szembesülni kell az Egyensúly-törvényével...
Amit ma elveszel a holnapból... az Holnap hiányozni fog belőle...

Ha ma kijebb tolod a határaidat, akkor holnap talán szűkebbek lesznek...

Vannak dolgok: amik adottak.
Így az Idő.
Okosan és ügyesen kell Vele sáfárkodni....
Úgy, hogy jusson is és maradjon is...
Ügyesen egyensúlyozni a penge élén... hogy egyik oldalon se essünk le...
Vagy ha mégis... mert a Gyakorlat teszi a Mestert... akkor hát ezt is éljük meg jól... és tanuljunk belőle...

Mellesleg Csernus szerint MINDEN FÜGGŐSÉG MENEKÜLÉS A VALÓSÁGTÓL...
Amikor NEM MERSZ SZEMBENÉZNI VELE...
Sokan pl. a számítógépben és az interneten élnek "Nagy Életet", miközben a Valódi Életük egy nagy nihill... és romokban hever...
A cyber-tér részben egy álom-világ...
Nem igazi hús-vér kontakt...
Mint a Valós Életedben...
De megvan az az előnye, hogy mégis valahol és valamilyen szinten és módon teret ad, az ÖNKIFEJEZÉSNEK... az ÖNMEGVALÓSÍTÁSNAK... a KREATIVITÁSNAK, kellemesen szórakoztathat is... és a magányosságodat is valamilyen szinten oldhatja... kapcsolatba kerülhetsz emberekkel... akikkel cseveghetsz, gondolatokat-cserélhetsz és válthatsz...
"Találkozhatsz és megismerkedhetsz" olyanokkal, akik odafigyelnek Rád... és akikre Te is odafigyelhetsz, kölcsönösen...

Valamilyen szinten szerintem -az egónk késztetéséből eredően- mindannyian FONTOSAK AKARUNK LENNI (valakinek)... azt akarjuk, hogy odafigyeljenek ránk, hogy megnyilvánulhassunk... HOGY LEGYÜNK VALAKIK, HOGY ELISMERJENEK? ELFOGADJANAK ÉS HOGY SZERESSENEK...
És azt hiszem, valamilyen szinten mindig ez a LEGVÉGSŐ CÉL: A SZERETET...
HOGY SZERESSENEK BENNÜNKET...
ERRE SZOMJAZUNK MINDANNYIAN, ERRE VÁGYUNK.

De például ha én nem szeretem, becsülöm és tisztelem magamat eléggé, akkor ezt másoktól (pl. Tőled) hogyan várhatnám el jogosan?
Ha én képtelen vagyok rá -jó példát mutatva-, és nem teszem, mert nem tudom megtenni, akkor Mástól, egy vadidegentől ezt hogyan is és mire föl várhatnám el jogosan és korrekten?

És ha én nem tartom magamat érdemesnek rá... akkor még ha mástól ezt meg is kapnám, akkor sem érezném igazinak, valósnak... és elutasítanám... 'elrontanám'...
Mert ha nem hiszem el és nem gyakorolom azt a valóságban, hogy engem lehet szeretni, mert én egy szeretetre méltó értékes ember vagyok... akkor ezt mástól sem tudom elhinni és elfogadni, megélni igazán...

Tehát, mint mindig: A KULCS most is, mint mindig: BENNED VAN.

És ha Te ezt már magadnak megadod... akkor nem kívülről várod... a CSODÁT... ;-)

A függőségeink tárgya a legtöbb esetben PÓTCSELEKVÉS...
Valamit csinálunk, de nem azt AMIT IGAZÁN KÉNE...
Hanem valami mást.. valami kellemesebbet... könnyebbet... mert LUSTÁK VAGYUNK...
És szeretjük magunkat direkt szivatni...
Önsorsrontók vagyunk...
Direkt mi SZABOTÁLJUK A SAJÁT ÉLETÜNKET...
DIREKT MI BONYOLÍTJUK ÉS NEHEZÍTJÜK MEG MAGUNKNAK A SAJÁT ÉLETÜNKET...
Mi ez, ha nem mazochizmus és mártírság?

Egyébként Eckhart Tolle Az Örökkévaló Megérintése című előadássorozatában beszélt A Szenvedésfüggőségről... Ez a LEGNAGYOBB ÉS LEGÁLTALÁNOSABB FÜGGŐSÉG... Az emberek 99% minimum szenved benne... de az Neki "jó"... hiszen egy Szenvedésfüggőnek szüksége van a szenvedésre... és így az Neki valahol és valamilyen szinten jó...
Különben nem ragaszkodna hozzá... és esze ágában nem lenne saját magát szivatni és a saját maga életét rongálni, megnehezíteni, körülményessé és bonyolultabbá tenni... és a sikeres boldogságát, egészségét és teljességét, beteljesültségét és Önmegvalósítottságát, elégedettségét és békéjét sem szabotálná az ember... saját maga... saját magának... pont...
Mert, ha valami: ez az egyik legnagyobb hülyeség... ;-)

De ezt csinálják mégis akármennyire agyatlan is... szinte kivétel nélkül... minden ember...

És hogy miért van szükségünk a szenvedésre?
Olvasd el Eckhart Tolle előadását a www.tudatossag.com - on... és megtudod...
Röviden és tömören: mert az Egónak szüksége van rá, hogy érezze a saját határait, korlátjait... és meg legyen az identitása...
Ha nincs baj: nincs egó sem.
Az egó baj, gond, problémák, fájdalom és szenvedés, nehézségek nélkül nem tud létezni...
Ezek teremtik meg, újra és újjá... és tartják fent a 'birodalmát'...
Miközben minket szivat...
még a saját boldogságunk árán is...
Hát nem abszord és non szensz ez???

Erre utal a mondás is:

Vagy igazad van, vagy boldog vagy...

És mint tudjuk, az Ego mindig az igazára hajt...
Még sokszor a tulajdonosa élete árán is... ;-)))

A 'Mitől függsz?' kérdés inkább így hangzik helyesen:

Mitől nem?

A függés szóban már benne is van a válasz és a megoldás:

Kapaszkodás... valamibe... egyfajta mankó... hogy el ne dőljél...

Mert egyedül félsz... mert gyáva vagy...

Az ÉLEThez kell egy jókora bátorság, tökösség, talpraesettség, karakánság és elszántság... ÉLETERŐ... ERŐ... AKARÁS... STABILITÁS... BIZTONSÁG...

ÖNBIZALOM...

és

BÁTORSÁG...

Ha vállalod a FELELŐSSÉGET és szembe (mersz) nézel azzal ami van... és az adott problémákat feladnak kezeled: és megoldod... akkor nem kellenek pótcselekvések a számodra... mert lesz min dolgoznod... lesz dolgot, munkát, tennivalód és feladatod, kihívás a számodra, amit meg kell oldanod ÉPPEN ELÉG...

Aki menekül, és halogatja, tologatja az igazi munkát... az mismásol, és beszél (dolgozik, cselekszik) mellé...

Ebbe csak az a legnagyobb csapda... hogy egyszer úgyis meg kell oldani a problémát...

És annak kell kivakarnia a szőnyeg alól, aki besöpörte oda...

Csak közben még be is rohad oda...

És még nagyobb meló lesz eltakarítani...

De hát valamit valamiért...

Vagy most könnyebb... vagy később lesz az...

A Tiéd a választás.

'Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.'

mert holnap hozzájön még a holnapi is pluszba... és íg tovább...

és belep a lavina...

magadnak csináltad...

Itt a hólapát!

Azt teszel vele, amit akarsz.

Ha akarod, ragadd meg, és kezdd el kiásni magadat a kupacból...

Ha még nincs kedved és lusta vagy, halogatod még egy darabig... akkor rá is pihenhetsz még a nagy munkára... de az annál nagyobb lesz FEJBEN IS minél tovább halogatod...

Bármit is teszel:
MAGADNAK CSINÁLOD...

Na:
CSINÁLOD?
Vagy halogatod?

Tiéd a döntés.

;-)

Ha reggel akkor tejeskávé, a kávé ivást egy felesleges szokásnak tartom.
Mert folyadék ugyan, de vízhajtó hatása miatt amit megiszunk azt pótolnunk kell. Régóta mondogatom, jó lenne abbahagynom a kávé ivást.
Való igaz, mikor táborba voltam akkor eszembe sem jutott, hogy kávézzak reggelente, még akkor sem ha az ott lévők kávéztak.
Persze tudom, hogy pótcselekvés. Hogy mit is pótol? Talán kötöm hozzá azokat a jó ízű beszélgetéseket, amit egy kávé mellett teszek időnként a barátaimmal.
Tudom, hogy a baráti együttlétekhez nincs szükség pótlékokra.
Reggel megfőzöm a nedűt, nagy bögréből kortyolom és csak úgy révedek a semmibe.
Miért is kéne leszoknom róla :))?????