Papaji-tól kérdezik: Mi a szabadság?
Én is megkérdezem magamtól és tőletek: Mi a szabadság?
Lehetünk-e szabadok, amíg meghatározott utakhoz (tanításokhoz) ragaszkodunk, és nem tudunk a liturgiáinktól megszabadulni? Ha kötve vagyunk a formális világ tárgyaihoz. Lehetünk-e szabadok, amíg azon vitatkozunk, hogy kinek a szellemi útja igaz és valóságos, és arról, hogy mi van leírva valamelyik könyvben?
Kérdezték Papaji-től, hogy: Régóta vagyok veled, és visszamennék a hazámba, és hirdetném az üzenetedet, de még ilyen sok idő elteltével sem tudom, hogy mi az üzeneted? Papa, mi az üzeneted?
Válasza: Jobb is neked, hogy nem tudod mi az üzenetem, mert kötődnél hozzá, és a végén egy szent könyv születne belőle, úgy ahogyan a többi szent könyv is született.
…
Micsoda nagy gondolat: Milyen szépen kiemeli a valódi üzenetet a formavilágból.
Az az üzenet, hogy nincs üzenet… Ne ragaszkodj tanításokhoz, tanítókhoz, ne legyél tanítvány.
Ne ítélj, mert az ítélet kötődés ahhoz amit megítélsz… A kötődés csapda, a formavilág csapdája…
Nem kellenek tehát utak és tanítások, hanem ahogyan Papaji mondja, az egyetlen dolog amit kutatni kell az a szabadság, ha ezt kutatjuk, minden kötelék lehullik.
A szabadság tűz ami mindent feléget, mindent ami fogságba akarja ejteni…
- HajduM blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
92 hozzászólásAhogy Miki mondja....
És ha neked nem hiteles,akkor nem kell vele foglalkozni,mert van számtan más tanítás,amit az ember esetleg könnyebben el tud fogadni.Esetleg kizár mindenféle útjelzőt,de én ilyenről nem tudok,hogy ez végül is ,,sikerre'' vezetett volna bárkit is:)
A keleti doktrinák nem vallások,hanem filozófiák a világról a létről,hogy hogyan tudja az ember egy magasabb szinten megvalósítani a létezését.../a buddhizmusban pl. nem is beszélnek Istenről,hogy még ennyi ,,zavaró'' dolog sem legyen./
És ha az ember nem is jut el a teljes ,,megvalósításig'', már akkor is hatalmasat nyert,mert ezek a törekvések a halállal nem vesznek el.
Maharshi nem csodagyerekként született,hogy16 évesen kitalálta ezt a ,,ki vagyok én technikát'',amivel felébredt,hanem ez előtt már sok eredményes élet lehetett ilyen tapasztalatokkal,és már csak ennyi kellett a felébredéséhez.
Szerintem nem véletlenül vonzódik az ember egyik,vagy másik tanításhoz.Ennek biztos,hogy valamilyen módon vannak már előzményei nála,és nem szeretem ezt az
elcsépelt kijelentést,hogy ,,csak visszaemlékszünk rá'',
de amikor egy a kultúrádtól teljesen idegen tanítás ennyire evidens,és befogadható,akkor szerintem valami ilyesmiről van szó,hogy valahogy ,valamilyen módon már ismerős ez neked.
Ezért is nem mindenkinek evidens,és nem mindenkinek az útja. Bár szerintem ,olyan,amit mindenki beláthat.
Az elfogadás azonban több ennél.
Ezt jó hogy leírtad. Szerintem is mindenképpen kell legyen annak valami előzménye, ha itt keleti vallásokkal, irányzatokkal foglalkozik valaki.Én az elentétét is tapasztaltam, jónéhány embert akinek viszont pont a katolikus, baptista, mormon és ki tudja milyen vallások (sokszor persze a nyomort kihasználva beetetéssel, de ebben semmikép nem általánosítanék) jelentik azt valamelyik ázsiai országban amit az ott jelenlévő buddhizmus nem... Szóval nekik valamiért pont az elfogadható, az ad valamit... Pedig ott aztán tönkrever ez tényleg családokat, kicsit más a társadalom... És elég sokaknak. De jó ez így akkor is, biztos oka van.
Én személy szerint sose tudtam arra a kérdésre válaszolni, miért mentem tibeti és mongol szakra, mi a fenének doktoráltam is, mikor nem megyek vele semmire, minek járkálok ki amúgy ezzel teljesen tönkretéve az életemet minden más szempotból már több mint tíz éve, miért pont a buddhizmusuk e század eleji történetével és akkori elpusztításával foglalkozom, miért szakadt meg a szívem valahányszor nem jutottam ki (csak most ért el az az állapot, amikor ez is teljesen mindegy már, és most ez nem is zavar). Mert tényleg nem is tudom miért. Azóta sem. Miközben egyáltalán nem vagyok buddhista.... Mert még ha az lennék, vagy akarnék lenni, érteném... Szóval szeintem ezek a megmagyarázhatatlan vonzódások erednek valahonnan.
Úgy lehet ellenőrizni, hogy elkezdesz eszerint élni és megtapasztalod, hogy hiteles-e vagy nem.
Ha hiba csúszik a gépezetbe változtatsz a dolgon és mész tovább.
Igazából teljesen mindegy, hogy hiteles-e vagy nem, mert te magad választod meg, hogy mész e jobbra vagy balra. Mindegy mit mond a tanítás, ha te nem követed :))
Aztán egy hívő nem akarja ellenőrizni hite tárgyát. Ez a szép benne. Nem is kell ellenőrizni, mert hit által létrejön az amire a hited irányul.
Az anyagista gondolkodásnak van szüksége bizonyításokra, és azon az úton jár csak amiről be van bizonyítva, hogy út. Ha kiderül, hogy nem is út, akkor rá sem lép, hiába lehet ott is járni :))
Az anyagista gondolkodás tehát saját korlátai között csapdába szorult, a hívőnek rendelkezésére áll minden amiben hinni képes, és semmivel szemben sincs bizonyítási kényszere, hogy abban tovább léphessen...
Most magam is egy tanítás hitelességét tapasztalgatom, és minél jobban belemerülök, annál jobban érzem magam benne... :D
Egyébként tök jó érzés, mert megélem benne saját szabadságomat, és döntéseim következményeit is.
Rányílt a szemem egy szebb, őszintébb, Tisztább világra és tudom, hogy jó felé megyek...:)
Megoszthatnád velünk a módszert :))
Mi a titkod, áruld el :))
De tényleg, komolyan érdekel, hogy mibe kezdtél ami ilyen sikeres lett az életedben...
... csak élem az Életet egyszerűen SZERELMESEN és TISZTÁN = HAZUGSÁG-MENTESEN. És így egyszerűvé, stresszmentessé vált az életem.
Van időm ráérezni, meglátni a Világ dolgait, a természet tavaszi, megújuló életét, hallani a madarak énekét, gyönyörködni a csillagokban, felhőkben. És megtanultam nem bosszankodni azon, hogy napi tíz órámba van a meló kispénzért.
Most ennek van itt az ideje...:D
Nekem a kulcs az ŐSZINTESÉG, TISZTASÁG!
Na végre leesett Éva, hogy neked mi a bajod 1-2 hozzászólással. Viszont az alapján az elmélet alapján meg sem szólalhatok, ha egy olyan szó van a közlendőben, ami szerepel vallási kúltúrák szövegeiben az enyémtől eltérően értelmezve. De ha egyszer nem vagyok egy vallási kultúra? Akkor nem juthatok kifejezésben hasonló következtetésre?
Egyébként megjegyzem mindennel tisztában vagyok ezekkel a keleti nem tudás változatokkal, sőt ki is tudnám egészíteni, mert amit Te mondasz, az csak a brahmanizmus féle nem tudás. Amikor azt nem tudod, hogy az egyéni és a világlélek egyenlő. A másik, a szenvedés az már külön a buddhizmus, amikor a Zsuzsa által is írt 4 nemes igazságot, és annak a szerteágazó "folyamatábráit" nem tudjuk. És akkor van még a jóga, ott azt nem tudjuk, hogy a szellem különbözik az anyagtól. Tudom ezeket, meg bele tudnék menni, de na... már itt a fizikai szférában is kiderülne, hogy a tudás kívülről nézve unalmas. Gondolj bele, itt ülnénk mindannyian és bekopizgatnánk szóról szóra mindenféle szútrákat, meg szanszkrit szövegeket, egy idő után szerintem megunnánk, mert ott a google arra, hogy "lexikális" információt gyűjtsünk.
De hát emberek vagyunk, nem könyvek. De bocsánatot kérek az összes szerzetestől, hogy helytelenül használtam kifejezéseiket. De ez csak azért volt, mert magamat akartam kifejezni, nem őket :/ De viccet féretéve amúgy nagyjából ugyanaz lenne a végeredménye az én verziómnak is, de fáradt vagyok már levezetni. De az a létszomj szócska, amit mondtál felel meg leginkább az általam feljebb említett életkedvnek. Szóval ezt akartam én is kifejezni, hogy bizony azért vagyunk itt, mert itt akarunk lenni. Akkor tudsz ebből kilépni, ha már nem akarsz benne lenni, és ezt őszintén át is láttad. Ez a hétköznapi értelemben úgy fejezhető ki legegyszerűbben szavakkal, hogy ráunsz a világra. Most na, én ilyen hétköznapi gyerek vagyok, nem tehetek róla, hogy így dobálózom a hétköznapi szavakkal Éva.:) Légyszi légyszi ne javítsd ki minden egyes mondatomat keleti tanok tételeire =) Lehet, hogy jóra gondolok csak nem tudom úgy megfogalmazni, ahogy egy buddhista tenné. De ezt Te is megmondtad, hogy európai fejjel gondolkodom. én ezzel tisztában vagyok, de nem tudok mit csinálni vele. Itt pottyantam a világra :) Európai embernek európai korlátokba ütközik a feje, egy indiainak meg indiaiba. De a lényeg pont ezeken a korlátokon, a nem tudáson túl van. A nirvána hogy szakszerű legyek :P Szóval ha belátod, hogy a lényeg ott van, akkor már félig meddig elindultál azon az úton, hogy egyszercsak ráunj a világra.
Most jött még egy elméletem a nem tudásról, de teljesen belebonyolódtam még én is, úgyhogy majd holnap próbálom meg leírni, mert most már tényleg álmos vagyok. :)
Igen, ezt mondtam én is, ahány indiai eredetű irányzat, annyiféle a nemtudás magyarázata - hogy minek a nemtudásából vagyunk még itt (továbbmegyek, ugyanez van a spiritualitásban, még a new age-s maszlagokban is, sok körítéssel). És Spiritosaurus meg olyan értelemben használja természetesen, ahogy ő érti, ami lehet megint tökmás. HA egyszer ezek közül egyik irányzat követője sem... És Éva, ahoyg Sipitosaurus is írja, a buddhizmusban igenis, tetszik, nem tetszik, a központi fogalom a szenvedés. A nagybetűs szenvedés. Azért a Buddha tudta, mi az emberek számára a legjobban fájó... Nem véletlen ez a négy alaptétele...
Amúgy szerintem az a lényeg, irányzatoktól, sőt vallásoktól, meg emberektől függetlenül, ha egyszer tudni fogunk, eltűnik a nemtudásunk, UGYANAZT fogjuk tudni, és ugyanaz lesz az eredménye!
A szenvedéssel kapcsolatos véleményemet szerintem én érthetően írtam.
Nem azt tagadom,hogy nem erről beszélnek,bár a szó ,,dukha'',amit erre használnak,nem ezt jelenti,hanem azt hogy nem az eredeti,nem az eredeti állapot...vagyis a ,,szenvedésünk'' oka ez,hogy nem az eredeti állapotunkban vagyunk.
Én ezt próbáltam mondani,hát nem tudom,nyilván ki így ,ki úgy érti...
Szerencsére a világ nem valóságos, így a szenvedés sem.
Az egyetlen valóság az Önvaló, a tiszta Én, mely szenvedésektől mentes.
Ebből a tiszta Én-ből jön létre a világ.
Mivel az Én (Önvaló, tiszta tudatosság) valóságos, ezért az elme és a világ is valóságos, mert belőle jön létre.
Na itt a paradoxon, amit ha megértesz, eléred, amit el lehet érni. :)
Ebből persze azonnal következik az, hogy aki azt képzeli, hogy az ember valóságos állapota a semmi, nagyot téved.
A semmit mindenki megtapasztalja amikor mélyen alszik.
A mély alvás (öntudatlan állapot) viszont pont ugyanolyan valótlan elmeállapot, mint a másik kettő.
Attila ,én értem amit mondasz,de ha itt segíteni akarsz a megértésében a dolgoknak,akkor ne ,,onnan'' beszélj,mert ez csak abból a nézőpontból igaz.
A hétköznapi embernek ez a világ nagyon is valóságos,és bizony sokan szenvednek is rendesen,amire nem lehet azt mondani,hogy áááá, ez csak egy illúzió.Mert tulajdonképpen igaz/onnan nézve/, de ő itt most ,,per pillanat'' ebben van benne,és neki nagyon is ez az igaz.
Azzal lehet segíteni szerintem,ha nem a végső megállapításokat ,,szajkózza'' az ember,hanem arról beszél,hogy innen ebből az állapotból hogyan lehet eljutni oda/ahonnan te is beszélsz./
És bizony ez az út és az itteni problémák megoldása,nem rögtön az önvaló meditációval kezdődik,hanem előtte számos még a személyiséggel kapcsolatos problémát is meg kell oldani, önismerettel, önfejlesztéssel,minden olyan problémát és akadályt fel kell tárni,és le kell küzdeni,ami elválaszt az igazi önmagamtól.
Ez egy nagyon kemény hosszú évekig tartó előkészítő munka,
hogy az ember alkalmassá tegye magát arra a majdani végső állapotra ,amiről te beszélsz.
Éva igazad van!
De hiszem és tudom, hogy létezik a direkt, rövid út.
Az ember élete véges.
Ha arra pazarolja az idejét, hogy végigjárjon mindent, lehet, hogy nem fog beleférni az élettartamába.
Annyira szeretnék segíteni, hogy mindenki elérhesse most azonnal a felébredést!
Mert tudom, hogy lehetséges.
Spiri,nem akarlak kiábrándítani,de nem esett le,sajnos...
Ez egy nagyon fontos és alap dolog,független attól,hogy most a tanításokkal kapcsolatban vagy egyébként beszélünk róla.
Ezt most elnapolnám,de el fogom mondani,hogy értsd,mert amit te most levettél ebből,az tényleg csak a felszín ,a látszat ,nem a valódi ok,és ez így megtévesztő..
Semmiesetre sem könyvekről meg lexikális tudásról van szó:),nem árt az ,ha van,de a Tudás egészen mást jelent...szóval erről majd később.
Inkább erről most:
,,bizony azért vagyunk itt, mert itt akarunk lenni. Akkor tudsz ebből kilépni, ha már nem akarsz benne lenni, és ezt őszintén át is láttad. Ez a hétköznapi értelemben úgy fejezhető ki legegyszerűbben szavakkal, hogy ráunsz a világra.''
Ez nem így van.Én itt akarok lenni,nagyon tetszik itt,mert már sok mindent másképp látok,és boldog is vagyok itt,és elégedett.De valamit beláttam,meg is tapasztaltam ,hogy igaz,és akárhogy is szeretek itt lenni,törekszem rá ,hogy megcsináljam azt a valamit ,.mert okom van rá.Nem azért mert itt nem jól érzem magamat,és nem azért,mert unom,és nem tudok mit kezdeni magammal.
Van egy ,,életfeladatom is itt,amit folyamatosan csinálok,de ezek a dolgok itt nálam már párhuzamosan mennek.egyfelől csinálom a dolgomat ,élem az életemet,boldog vagyok,de másfelől folyamatosan építek lefelé minden olyan dolgot ami nekem kötöttségeket ,vagyis akadályokat jelent abban amit belátás alapján meg szeretnék valósítani.
Nekem egyébként pontosan az segített abban ,hogy megértsem amit megértetem,és befogadtam,hogy mindennek az eredtét vettem alapul,és nem vegyítettem az ilyen olyan ismereteket egymással,amire én azt mondom,hogy katyvasz,mert abból soha nem tudtam volna kihámozni azt amit igaznak ismertem fel,és ami nekem most már az irányt mutatja.
Nem azért szeretném megvalósítani azt amit ,mert én nem jól vagyok itt...az túl könnyű lenne:) Nagyon is jól vagyok itt,és még e mellett is be lehet látni,hogy miért kell felébredni...de ez is hosszú,annyira intenzíven pörögnek most a blogok,hogy én hozzád hasonlóan,most semmi komoly hozzászólásba nem akarok kezdeni. Kicsit elfáradtam én is ,itt most ömlesztve jönnek nagyon komoly kérdések.
Szabadságot akkor tudod megélni ha képes vagy Lázadni, bármikor és bármilyen helyzetben, és bármiről is legyen szó.
Lázadó, háborgó léleknél nincs is nagyobb szolga. Szabadság ahogy én látom csak a halál pillanatában következhet be, ha addig minden más kötődést sikerült felszámolni, ahogyan Jézusnál látjuk, amikor a kereszten kommunikálja az utolsó mondatokat.
Előbb istenhez szól: (bocsáss meg nékik atyám, nem tudják mit cselekszenek) majd minden földi kötődéstől függetlenné válva csak annyit mondott:
ELVÉGEZTETETT...
Itt a szabadság.
Halál nélkül, nincs szabadság...
De a halál is csak akkor jelent szabadságot, ha minden más kötődés fel van már számolva...
Én ezt nagyon így látom...
Miből gondolod, hogy a halál után felszabadulsz? (saját vélemény érdekelne)
Abból gondolom, hogy így logikus. Ha nem köt már semmi a földhöz, miért lennék itt?
Ebből az állapotból szabadabb leszek, hiszen a kötődéseim (kötelékeim) fel lettek számolva.
Mint mikor eloldják a léghajó rögzítő kötelét. Automatikusan felemelkedik...
Okafogyottá válik az itt létem. Márpedig a fizikai világban, mindennek van oka... Ha az ok eltűnik, nincs tovább létjogosultsága az adott dolognak abban a környezetben...
Nem a földhöz kötöttség a probléma.
A földi életed az elméd kivetülése.
A probléma a hamis önazonosság, az, hogy nem annak látod önmagad, aki valójában vagy.
Ha kiszállsz, az nem oldja meg a sok inkarnáció óta fennálló problémát, a téves azonosulást.
Újra és újra hasonló szituációban fogod találni magad.
Az elme nagy úr, amíg hagyod, hogy uralkodjon feletted.
Így van. Az elme nagy úr. És amíg kötődések vannak addig van alapja annak, hogy ez a hamis kép fennálljon.
Én nem azt mondom, hogy ki akarok szállni, hanem olyan állapotba akarok kerülni aminek a kiszállás a következménye...
Azt taglalom, azért kérdezgetek, teszek kijelentéseket, vitázok, forgatom a gondolatokat, míg elő nem bukkannak azok a momentumok amik hozzá segítenek ehhez az állapothoz.
Szerintem ez a tudatosság dolog is igen kérdéses, hogy nem-e egy óriási csapda...
Az már nagyon jó, hogy felismerted azt, hogy rengeteg csapda van a "spiritualitásban".
És úgy tűnik, felismerted azt is, hogy az élet értelme is egy hatalmas kérdés.
Folytasd tovább!
Ne hallgass se rám, se Papajira!
Egyszerűen próbáld megtalálni, hogy mi a létezés célja!
Hogy kerültél bele ebbe a mókuskerékbe?
Hogy szabadulhatsz ki ebből?
Ki vagy te valójában?
Álom ez az egész vagy valóság?
Ha álom, mi a valóság?
Hogyan lehet azt elérni?
Stb... :D
"Abból gondolom, hogy így logikus."
Melyik nézőpontból logikus?
"Ha nem köt már semmi a földhöz, miért lennék itt?"
Miért ne? :) Gondolod, hogy majd szublimálna a tested hirtelen? :) Mi fog itt valójában eltűnni?
"Ebből az állapotból szabadabb leszek"
Mindent tudsz erről a világról ahhoz, hogy biztos légy ebben?
Létezhet olyan, hogy ha nem is szublimál a test, de átváltozik. De a halál végül nem elkerülhető. Ugyanis hitem szerint feltétele a magasabb szférákba jutásnak.
És ha nincs ami oda kössön, akkor nem is maradsz ott.
Gondolj csak bele a magad anyagista szemléletével, hogy a világ automatizmusokra épül. Minden fizikai kémiai biológiai jelenség, történés törvények, szabályok alá vannak rendelve. Ha egy történéshez a feltételek rendelkezésre állnak a dolog megtörténik, nem kell hozzá akarat.
Így van ez a szellemi világban is. Annak is megvannak az automatizmusai, mint a karma pl. ami nem döntések eredménye, hanem az automatizmus lévén alakul ki.
Ha létre tudja valaki hozni a feltételeit annak, hogy az anyagvilághoz ne legyen kötődése (viszonyok, érzelmek karmaikus kötelezettségek stb...), akkor nem maradhat itt. Törvényszerű, hogy tovább halad.
A test elpusztul a szellem a lélek megy tovább.
Nem tudom, hogy hova és hogyan, de itt nem maradhat az biztos...
Annyit tudok erről a világról, hogy hazug, és küzdelmek árán lehet eljutni a-tól b-ig, és bármennyire is harciasnak látszom, kezdek belefáradni a küzdelembe... Főleg, hogy önmagában nincs értelme a küzdelemnek...
Az én nézőpontomból logikus.
A karma nem automatikus, hanem a döntéseid és a félelmeid eredménye.
A tapasztalt világ nem valóságos, így a karmának sincs valóságtartalma.
Túl lehet lépni rajta.
Na akkor minden rendben van. Ha túl lehet lépni rajta az nekem pont ideális állapot lesz az elkövetkezőkbe :)))
Azonban ebben a nem valóságos világban teljesen automatizmusnak tűnik. Mivel a döntéseim és félelmeim nem tudatosan állítják elő a karmámat, hanem teljesen kikerülik a szándékaimat.
Ha valóságos lenne, automatizmus lenne :DD
Nem valóságos, mivel a tudatod elmerült egyfajta önhipnózisban.
Amíg fel nem ébredsz az önhipnózisból, addig a tapasztalt világ lesz a valóság.
Ha felébredsz, akkor a szabadság lesz a valóság.
Ez ennyire egyszerű.
Na majd mindjárt meglátom, hogy miről beszélsz :))
Be regisztrálok arra az oldalra, és ezzel a két illuzórikus szememmel szemrevételezem ezt a felébredés dolgot :))
Azt írod az oldaladon, te felébredett vagy. Tehát tudod, hogy ez nem valóság. De akkor hogy hogy itt vagy még?
"Annyit tudok erről a világról, hogy hazug, és küzdelmek árán lehet eljutni a-tól b-ig, és bármennyire is harciasnak látszom, kezdek belefáradni a küzdelembe... Főleg, hogy önmagában nincs értelme a küzdelemnek..."
Így legalább érthető, hogy miért írod azt mit írsz. Ebből szempontból valóban azt gondolná az ember menni kéne innen. Még jó ,hogy nem csak ez a nézőpont van :)
"Magasabb szférákba jutásnak."
Elárulom, a magasabb szférák az utolsó porszemig megegyezzenek ezzel a világgal. minden ember ugyanaz lesz abban is. A különbség a mostanival pusztán a te hozzáállásodban lesz.
Tévedsz Miki!
Van halál nélkül szabadság.
A valódi szabadság az, amikor kikerülsz az ego csapdájából.
Ehhez nem szükséges a test halála.
És jól látod, az utat csak te tudod megtalálni.
A spirituális vezetők "tanításai" esetleg irányt tudnak mutatni.