szűrik, azt akartam írni

Csak annyit írok, hogy mindazok miatt a dolgok miatt, aminek csak egy részét írtad le itt, és csak részben helyesen és hiányosan és kevés valódi tudással a hátad mögött, szóval ezek miatt kellett nekem azt a tudatosságot elérnem, amit.

Hogy sem a megváltozott kémia, sem a fizikai állapot, amibe átmenetileg kerültem, ne irányítson, befolyásoljon.

A testem szolgáljon engem, ne ő határozza meg, mi történik. Így lehet gyógyulni és gyógyítani.

Ezt hívják szellemi szintnek.

Aki nincs ezen a szinten, azzal történik a szellemcsere, a depresszió amiatt, hogy nem tette rendbe magában azt a kérdést, hogy más testből származik a szerv, ami azután az ő szervezetébe épül be, a küzdelem, a nem-elfogadás, a félelmek, stb.

Nekem ez az egész történet, ami hosszú évek óta zajlik életem legnagyobb tanulása és egyben a lelki-szellemi fejlődésem és helyemre kerülésem kulcsa, és akkora örömmel és hálával tudom megélni, és annyit ad, hogy az leírhatatlan.

Azelőtt mindig buzdították, hogy szeressem a májam, meg beszélgessek vele, hogy gyógyuljon. Sokáig képtelen voltam rá, de az elfogadásban és elengedésben ezt is megéltem. De a sors nem csak ezt akarta tőlem, és amint képessé váltam rá, új lehetőséget kínált.

Most hogy a napi sétámat jártam és gyönyörködtem a májusi fákban és rózsabokrokban itt az utcánkban, minden fényes és világos és hihetetlenül örömteli volt, (most is az :), újból örömkönnyekre fakadtam, amikor megint átéltem az érzést: kaptam egy új életet, és hogy az életünk valójában, mindannyiunké egy ajándék, amit a lehető legjobban és legnagyobb alázattal kell élnünk.

Soha azelőtt nem tudtam ezt a tanítást így átélni, soha azelőtt nem tudtam ennyire örülni, hogy étel van előttem, és meg tudom emészteni, és nem tudtam ennyire élvezni, hogy eszem - tudatosan. (Gyerekkoromban egyébként ugyanúgy nagyon szerettem enni, amíg le nem döntött a betegség).

Úgyhogy valóban egy másik ember lettem, de nem azért mert kicseréltek, hanem azért mert letehettem a karmáim, mert hajlandó voltam megtanulni, amit ez az egész történet tanított nekem, és most új szemlélettel, új alapokon építhetem újjá az életem. Valójában egyre inkább újra olyan vagyok, mint gyerekkoromban voltam. Eltűnt a depresszió, a félelmek, az aggodalmak, ha jönnek, gyorsan feloldom, megválaszolom, továbblépek. Nincsenek kételyeim, bizalommal nézek a jövőmbe.

Inkább az történt, hogy a karmákoldása után visszatérhettem a valódi énemhez, ahhoz, akit ellehetetlenített a múltbeli helyzet. és most már van erőm, hogy valóra váltsam a szellemem programját, és tudatosságom, hogy tudatosan tegyem.

Szerintem ennek a szintnek bárki örülne. :)

Az Isten akaratáról pedig annyit: Az egészséges embernek nincsen beteg szerve. Semelyik, ismétlem semelyik szellemi tanítás, vagy vallás sem tanítja hogy élj boldogan, betegen, és hogy a betegség az élet. Legfeljebb arra, hogy tanuld elfogadni a betegséggel együtt magad, és tanuld meg, amire megtanít. MERT ÚGY LEHET MEGGYÓGYULNI!!!! Én erre hajlandó voltam, ezzel telt az elmúl másfél-négy évem. És mire megléptem: adtak egy újat.

Az élet egész-ség.

Most leírtam mindent, ami lényeges, és megkérlek benneteket hogy az esetem kivesézését egymás közt hagyjátok abba. Nem állt szándékomban ezt a témát fejtegetni, egyszerűen csak válaszoltam Neked. Ha kettőnk közt felmerült, az rendben van, mert az egyik partner én vagyojk, aki érintett, de hosszú találgatások, és féligazságok, hiedelmek és butaságok fejtegetésének semmi értelme az én "esetem " kapcsán a szervátültetésről ezen az oldalon.

Egyébként ilyen szinten nem is tartozik a témádhoz.

Ha nem tisztelitek a kérésem, meg fogom kérni Sanyit, hogy törölje ezeket a hozzászólásokat.

A harmadik csakra mosolygó erejével: :)))

Köszönöm.

Namaszte