Papaji-tól kérdezik: Mi a szabadság?
Én is megkérdezem magamtól és tőletek: Mi a szabadság?
Lehetünk-e szabadok, amíg meghatározott utakhoz (tanításokhoz) ragaszkodunk, és nem tudunk a liturgiáinktól megszabadulni? Ha kötve vagyunk a formális világ tárgyaihoz. Lehetünk-e szabadok, amíg azon vitatkozunk, hogy kinek a szellemi útja igaz és valóságos, és arról, hogy mi van leírva valamelyik könyvben?
Kérdezték Papaji-től, hogy: Régóta vagyok veled, és visszamennék a hazámba, és hirdetném az üzenetedet, de még ilyen sok idő elteltével sem tudom, hogy mi az üzeneted? Papa, mi az üzeneted?
Válasza: Jobb is neked, hogy nem tudod mi az üzenetem, mert kötődnél hozzá, és a végén egy szent könyv születne belőle, úgy ahogyan a többi szent könyv is született.
…
Micsoda nagy gondolat: Milyen szépen kiemeli a valódi üzenetet a formavilágból.
Az az üzenet, hogy nincs üzenet… Ne ragaszkodj tanításokhoz, tanítókhoz, ne legyél tanítvány.
Ne ítélj, mert az ítélet kötődés ahhoz amit megítélsz… A kötődés csapda, a formavilág csapdája…
Nem kellenek tehát utak és tanítások, hanem ahogyan Papaji mondja, az egyetlen dolog amit kutatni kell az a szabadság, ha ezt kutatjuk, minden kötelék lehullik.
A szabadság tűz ami mindent feléget, mindent ami fogságba akarja ejteni…
- HajduM blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
92 hozzászólásNincs ennek értelme. Az egó, az elme, a testet éltetik. Ha nincs egó, nincs szükség tovább a testre.
Mindenképpen halállal jár. Egy egó és elme nélküli test? Mintha egy kóma központban lennénk? Gépekkel fenntartani a test életét? Vagy mit értesz ez alatt?
Teljesen értelmetlennek látom...
És a beszéd nyitásodat is...
Mond, hogy én így gondolom, vagy úgy látom. Nem hiszem hogy tévesebb lennék a test világában, mint bárki más :))
Ezt viszont tapasztalatból tudom is...
Ráadásul ha valaki ennyire okos, akkor nem hibázhat... Nagy felelősség ilyen egyértelműen kijelenteni valakiről, hogy az téved.
Mert akkor te nyilván az igazság letéteményese vagy, de hát egy ilyen kezdő mondattal nem hinném...
Na ez az ego. :)
Azért mielőtt 10 másodperc alatt válaszolsz egy bejegyzésre, gondold át, mit is akart közölni vele az illető. :D
A lényegre válaszolj, ne az én egómat vizsgálgasd. Van neked sajátod, azzal is van dolgot szerintem éppen elég :)))
Az avatár, amit feltettél: "na gyere csak! megkapod a magadét!" :D
Megint tévedsz.
Nekem már nincs egóm.
És valahogy nem is hiányzik. :)
:)))
Jó hát vicces kedvedben vagy, egy fényképből ítélsz, érzelmeket kötsz hozzám, bírálod a mondandómat rám vetítesz egy habitust és még egód sincs :DDD
Nem tudom, hogy a testbeszéd miért gondoltatja veled, hogy "gyere csak majd megkapod a magadét"
Én egészen másként értékelném ezt a kéztartást.
Gratulálok, mennyi munkád van ebben? :DDDD
Dehogy bírállak!
Amúgy tényleg vicces kedvemben vagyok. :)
Nagyon sok munkám van ebben.
De már tudom, hogy a 99%-a felesleges idő és pénzkidobás volt.
Nem szoktam gyakran ide írogatni, csak a Papaji téma felkeltette az érdeklődésemet.
Annyi lejött, hogy nem vagy kapható a spirituális maszlagokra és félrevezetésekre, vagyis nagyon a célegyenesben lévő lélek vagy.
Hát ezért bátorkodtam kicsit felbosszantani téged. :D
Itt nem sokan szeretnek, mert utálom a sok felesleges félrebeszélést.
Viszont ha tényleg érdekel, meg tudom mutatni a valóságot.
http://radzsa.hu
Ha szimpatikus belemélyedsz, ha nem szimpatikus tovább lépsz.
Nincs félrebeszélés, csak a lényeg.
Ja, és ingyenes. :D
Meg kóstolom a dolgot :))
Ezen ne múljon már a megvilágosodásom :))))
Várj. Nálad mit jelent az "ego"? Azt hiszem a spirituális értelemben vett ego nem ugyanaz, mint a hétköznapi ego.
A spirituális egó még veszélyesebb a hétköznapi egónál.
Az egó az a hamis elképzelés, mely beékelődött a valóság és a téveszme közé.
Az egó az, ami rávesz téged arra, hogy ahelyett, hogy önmagad felismerésével foglalkozz, inkább azonosulj azzal, akinek képzeled magad és mindenféle spirituális weboldalakra írogass napi több órában. :D
És ha ugyanaz a motiváció,mint nálad,amikor nekünk segíteni akartál?
Hmmm...az nem egós dolog volt:)
Óriási különbség van az útkereső motivációja és a segítő motivációja között.
Ebbe belekeverni az egót félreértés.
Falra tudok mászni akkor amikor spiriutális emberek az ego-val dobálóznak. Ha az ego helyében lennék úgy odacsapnék, hogy hosszú időre csendbe maradnának... aztán majd lehet nagyot nézni :)
Hát igen,mintha ezek valami külön álló dolgok lenének tőlünk:)
Az ego,meg az elme,tulajdonképpen a lélek.
Ez az állapot van ,amíg az ember nem ismeri fel az isteni mivoltját.
Amikor az önvaló nyilvánul meg akkor nincs elkülönülve sem az ego,sem az elme,hanem mintegy az ,,önvalóban oldódik fel''.
Csak ilyen értelemben lehet beszélni arról,hogy ,,eltűnik ,meg felszámolom'',az egot ,meg az elmét.
Amíg az ember a ,,normális'' életét éli,addig ezekkel éli,mert tulajdonképpen ez a lelek.
Az ego valójában az énkép nem? Az amit gondolunk magunkról. Azonban ez lehet reális énkép is szerintem.
Mi a szabadság?
Hát amikor szabad vagy :) Kötetlenség, korlát nélküliség.
Mélyebb értelemben értelemben pedig nem más mint a választás képessége, lehetősége. Amikor bármiféle külső vagy akár belső kényszer vagy erős befolyás nélkül választhatsz a lehetőségeid között. Mikor nincs "kell"-ség, se kötelezettség senkinek és semminek se; a legtisztább létezés állapota.
A választás nem lehetőség, hanem kényszer.
Nem maradhatsz egy helyben, mert ha nem választasz, az élet majd hoz valamit amivel lépésre kényszerít.
Amikor az ember fogyaszt a tiltott gyümölcsből, Isten kivonul a döntéshozatalból, felemeli a kezét, és azt mondja: Okéééé, akkor válasszatok magatoknak Ti ezután, én leveszem a kezem rólatok... Az egész létünk célja, hogy vissza kerüljünk abba az állapotba ahol nem kell döntéseket hoznunk, nem kell választanunk.
Nincs szabad választás. minden választás, muszáj dolog, kényszer....
Az is választás, ha nem választasz :) Mindig mész valamerre; kérdés, hogy beleakarsz-e szólni az irányba, vagy jó így neked?
A kényszereknek meg nem kötelező megfelelni, épp ez lényeg.
Ha sodor az ár az nem választás. A hagyom magam majd lesz valami az nem választás, azonban önátadás :)) Ha így folytatod, még hívő leszel a végén :))
A kényszerek nem kérdezik, hogy meg akarsz-e felelni nekik. Azért kényszer.
A fegyvert tartanak a fejedhez megteszed amit mondanak... Nincs kérdés...
Ez mind csak képzelgés, álom.
Fel lehet ébredni belőle.
Tessék. Pontosan ezt mondtam el neked, hátha ettől az embertől elhiszed jobban, vagy szebben elmagyarázza
http://grou.ps/ecsk/videos/1729018
Találtam még pár Papaji videót.
Amikor vége van az aktuális videónak, alul automatikusan betölti a többit
http://grou.ps/ecsk/videos/1781299
Bocs, de nem bírom ki...:)
"A szabadság tűz ami mindent feléget, mindent ami fogságba akarja ejteni…"
Én így élem meg:
a szabadság a békés tudata annak, hogy tehetsz magadért
a szabadság tudatosság, belső megélés, amelyet nem korlátoz semmilyen fizikai és lelki korlát, éppenséggel feloldja azokat
a szabadság a mélyen, őszintén és örömmel átélt tudata annak, hogy te vagy a felelős azért, mit teszel meg és mit nem, és hogy boldogsággá teheted az életed, ha akarod
a szabadság a "megtehetem, hogy jól bánok magammal" tudatossága még ha az egész világ is elítél érte
A szabadság mérhetetlen erő, hogy dönteni vagy képes és vállalni a következményeket
a szabadság a tudatosság, hogy megtart a világ és a szeretet, ha szeretsz, és csak a dolgodat kell tenned, a többi nem számít
a szabadság a tudatosság, hogy jó és rossz hullámai követik egymást az életedben, de te hullámlovassá lehetsz :)
a szabadság a földi lét elengedése, megbecsülése és alázattal való elfogadása egyben
a szabadság tudás, hogy csak azt kell megtenned, ami a te dolgod, és hagyni hogy előálljon a többi
a szabadság a létezés öröme: a tudatosság, hogy végső soron "csak" az a dolgunk, hogy gyönyörködni tudjunk minden létezőben beleértve önmagunkat is
a szabadság levegő, életető-erő, könnyűség, gyönyör, öröm és tudatosság
a szabadságot semmi sem akarja fogságába ejteni, hacsak te nem ejted fogságba magad :)
a szabadság természetes, szellemi adottságunk, aminek idővel tudatára kell ébrednünk, és megélnünk
U.I. Na, ezt most hatodik meg hetedik csakrából írtam, így jobban szeretsz? Mert akkor neked majd ezt a formámat hozom, jó? :)
Namaszte
Nos. Jó gondolatok ezek. Először el sem olvastam, igaz még mindig nem olvastam végig, de már bele olvastam. Nem is tűnt fel eddig, hogy micsoda elutasítás és elzárkózás kelhet életre bennem.
Egy dolog viszont beugrott: "ezt most hatodik meg hetedik csakrából írtam,"
Ez az. Itt a lényeg. Nem a szavak a kemények, vagy durvák vagy sértők, hanem az az energia amit közvetítenek, aminek a forrása az író belő világa. A szándék ami nem is tudatosul, csak egy indulat írás közben. És amikor az olvasó olvassa az írást, arra koncentrál teljesen átadva magát az írásnak és az író személyének, ez pedig energetikai kapcsolatot hoz létre..
Valójában ezekre az energiákra reagálok. Egyre erősebb ez az érzésem. És persze mindenki más is az írás által közvetített energiákra reagál. A szavak ettől függően kemények, vagy lágyak... önmagukban semmilyenek...
Én is örülök!
Ez pontosan így működik, és csak azt szeretném hozzátenni, hogy azt a szintet kell elérni először, hogy észrevesszük, amikor reagálnánk (beengedjük a másik egojának megnyilvánulásait), és megtanuljuk ezeket a reakcióinkat tudatosan kezelni. Akkor már nem kapcsolódunk rá oly módon a másik energetikájára, ahogy írtad, hanem szemlélni vagyunk képesek, elvonatkoztatni, nem érint személyesen még a direkt támadás sem, így nem rezgetik meg a bennünk hasonló sebeket, amik miatt reagálna az egónk, és nem jön létre a dráma.
Nekem is tanulságos volt a "pengeváltásunk", nem tudtam magamról milyen kegyetlen tudok lenni... :(
De örülök, mert most megtapasztaltam és nem kellett ennél keményebb leckét vennem.
Remélem, te is megértesz nemsokára, hogy ez nem szándékos vagy tudatos volt a részemről, csak arról van szó, hogyhogy igazából csak most tudom kipróbálni magam, úgy, ahogy eddig sosem. Eddig sok minden ki sem derülhetett rólam, a személyiségemről az élet-csakra totális alul-működése miatt. Gondold el, aki nem él, nincs elég élet-energiája, az nem tudja kipróbálni, felvállalni igazán magát. Azzal tudtam működni, ami a működött, és ezek a felső csakrák voltak, ahogy Éva írta. Most pedig beindult úgy istenigazán, óriási energiával az alsó három (az alsó kettővel azelőtt sem volt baj), tehát az egómnak egy olyan része is megnyilvánul, amire magam is csodálkozva pillogok, hogy jé, ez is itt van???? És ez az egész ennek a "mellékhatása volt", amiért ismét bocsánatot kérek tőled, és köszönöm, mert sok tanulsága van számomra.
Visszatérve a szabadság témájához: A totális szabadság kulcsa az, hogy már teljesen és minden pillanatban felismerjük az egónkat, az elménk működését, a reakcióinkat, és tudatosan nem választjuk. Ha már le tudjuk csendesíteni, és nem ugrik elő belőlünk, akkor már csak a szellem hangja szól és szólít fel minket a cselekedeteinkre. Ez lenne a cél. De ez egy tanulási folyamat, és azért fontos megtanulni a szívünkre hallgatni, megbocsátani, elengedni és továbblépni, hogy egymás kacskaringóit, amelyeket ebben a folyamatban leírunk, és bántjuk vele magunkat és a másikat, ki tudjuk idővel kerülni, és megint ott találkozni, ahol jól tudunk kapcsolódni egymáshoz!
Namaszte
Én még ehhez/amivel egyetértek/ azt tenném hozzá,hogy amíg ezt nem tudjuk megcsinálni,addig sem kell az egymásra mutogatás,hanem az a lényeg ,hogy fel tudjuk vállalni,amik akkor éppen vagyunk./ahogy ezt te is most tetted!/
Hogy mindig tisztában legyünk vele hogy ki vagyok,milyen vagyok és ne áltassam magamat.
És még azt is megkockáztatom,hogy akár viselkedhetek úgymond ,,egósan'' is,ha ezt tudatosan csinálom, és tudom miért,és nem ösztönből,öntudatlanul valaminek a kompenzálásaként.
Szóval nem mondanám,hogy az embernek tökéletesnek kéne lenni,ebben az állapotában ez lehetetlen,csak bármit tesz,azt tudatosan tegye,és ne öntudatlanul,az ösztönei, indulatai, érzelmei játékszereként.
Tudom,hogy te tudod,hogy ez nem személyeskedés volt:)
Igen, és én ezt már így tettem! És tudok róla! És nagyon örülök neki, és nem bánom, hogy most így kiderülhetnek a dolgok!%
Sokkal jobb így élni, és örülök, mert szerintem ez egy igazán nagy előrelépés a szellemi-lelki fejlődésben!
Én is így gondolom, hogy az egónkat is fel kell vállalni, annyi helyen kell hasznát venni ebben a világban, hogy csak na! Csak az irányítást, vagy inkább megszelidítést kell megtanulni.
Egy szint után lesz amikor tudatosan használjuk már a személyiségünk jegyeit, és mindig lesz egy egy dolog, ami meg a felszínre dobódik, okoz egy kis kalamajka, vagy örömet, és kiderül, tudatosul. Aztán már ezt is tudjuk használni, és nem az használ minket!
Az van, hogy most nagyon örülök magamnak :), mert most visszanyerem az erőm, és érzem, hogy borzasztóan, hihetetlenül erős vagyok valójában. És hogy ez egy nagyon nagy hatalom. Érzem, hogy vágnak vagy gyógyítanak a szavaim, a tekintetem, a gondolataim, amiket közvetítek, és h nagyon nagy erővel tudom őket közvetíteni. (Ez egyébként benne van a számmisztikámban, csak eddig nem tudtam ennyire megélni).
és ezzel most meg kell tanulnom bánni.
Tök jó!Végre!
Boldogan felvállalom, hogy erős vagyok, és ezért néha erőszakos is, hogy bátor vagyok, és ezért néha vakmerő és meggondolatlan. Szenvedélyes és ezért vannak túlkapásaim, kíméletlen, és ezért végtelenül kitartó, céltudatos, és ezért sokszor nem elég figyelmes, hogy nő létemre több férfi ereje van bennem, gondolkodásmódja, és általában, nagyon erős férfi-energiákkal rendelkezem., és ennek is megvannak az árnyoldalai, ha nem figyelek....stb.
és ezután úgy élek, hogy élek ezekkel, még ha nem is mindig sikerül jól.
Azt hiszem ezután mindnekinek meg kell ismernie egy "másik" Aditit is. :)
namaszte
Na ,hát erről van szó Aditi. Te legalább érted:)
Most erre van szükséged,hogy megéld végre az erődet,és ezt tudatosan teszed. Ez a lényeg,és ez nem összetévesztendő a ,,játszmázással'',ahogy ezt tévesen aposztrofálják néha:) Ha tudatosan élem meg amit éppen meg kell élnem az egészen más kategória:)
ui: Látom az avatárban a Fönix madár arannyá vált:)
Aha, tetszik?
Ez a következő lépcső :) Az erők egyensúlya.... :)
Nem játszunk kicsiben :))
Namaszte
Kicsiben nem is érdemes játszani...
Játszunk hát, én is szeretek játszani...