Ki mit tud - karma ügy
Azt hittem, tudom, mi a karma. Ma egy másik blogban rájöttem, hogy van némi kuszaság bennem ez ügyben. Arra kérlek Benneteket, hogy dobjuk már össze amink van karma ügyben.
Legfőképpen az érdekelne, hogy ki ossza ránk a karmát? Eddig azt gondoltam, hogy mi magunk, de ha nem a lelkiismeret furdalásunkkal teremtjük magunknak a karmát, akkor nem tudom a választ.
Meg még az: ha csak itt a 3D-ben teszünk különbséget jó és rossz tett között, és feljebbről nézve mindig minden a helyén van és se nem jó-se nem rossz (ebben megingathatatlanul hiszek), akkor minek a karma? Biztos, hogy onnan nézve is létezik karma?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
http://hu.wikipedia.org/wiki/Karma
lehet válogatni
Én el tudom képzelni, hogy a spirituális értelemben vett karma csak kitaláció. Általános (fizikai és érzelmi) következmények léteznek, de hogy e felett lenne-e valami még abban nem vagyok biztos.
Miért lenne szüksége a világegyetemnek a karmára? Anélkül is nagyon jól elvan. Nem hiszem, hogy lenne egy könyv amiben piros és fekete pontokat gyűjtögetne az univerzum :)
az embereknek van szüksége .
Ezósabb , mint a következmény , és használata a lelki fejlettség magasabb szintjének a látszatát csillantja fel . Üdvözlettel : felacso
U . i . : A karma egy pofozógépe a világegyetemmaffiának , ami addig működik , amíg cselekedeteiddel meg nem vallod az igazságot .
Miért mi az igazság? A világegyetem elfelejtette megmondani... :)
Nálam ugyanis mind a négy fala tükör . Végtelenszer tükröződve bennük egy látszólagos fókuszpont vagyok , de nem valósabb náluk . Álmaim álma vagyok . Hullámfodor , egy minta , az omnipotens rezgéstengeren . Stabilizálom magam , amíg tudom . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Ez az igazság ?
Nem hiszem, hogy ez lenne :)
Szerintem meg itt kellően ellazulsz, hogy elengedhesd, amit el kell.
Nem figyelted meg még magadon, hogy itt születnek a legnagyobb "ahá-élményeid"??:-)
Mottó: az Igazság a WC-ben is közel engedi magát:-D
a nem tudatos , nem szívbéli teremtésből fakadó következmény . Állítólag a semmiből merítve , az ellentétek világába előhívva eseményeket ; egyúttal az ellentétüket is létrehozzuk , amely ellentét és esemény vonzza egymást , bennünk találkozik , de különálló pillanatként éljük meg őket . " Annak " , akiből életeink újabb és újabb virágzása fakad : egyetlen pillanatként létezik mindez . Üdvözlettel : felacso
Mondhatni, hogy ez a karma dolog a végén szó szerint belefulladt a szarba... :)
Azért leírom, mire jutottam magamban erről- legalább összegzem magamnak is.
- a léleknél mélyebbre nézve nem találtam ok-okozati összefüggést. Amit találtam, azt úgy nevezném, hogy van az Univerzumnak egy egyensúlyra, harmóniára törekvése, és ami kibillen az egyensúlyból, az önműködően átbillen a másik oldalra, hogy aztán újra egyensúlyba kerüljön.
Így aztán pozitív és negatív karmáról végképp nem beszélhetünk.
- lélek szinten jelenik meg először az ok-okozati összefüggés, és mégiscsak azt gondolom, hogy a lelkiismeret furdalással indítjuk el a karmáinkat.
A lelkiismeret-furdalás azonban valóban a világnak ebből az egyensúlyi törekvéséből indul ki.
- de sok olyan esetet találtam magamban, amikor feljebbről nézve már rég visszaállt az egyensúlyi helyzet, a lélekben mégis megmaradt ez a lelkiismert-furdalás- gyakorlatilag már oktalanul. Tehát nem elég csak az oknak az okozatát is megélnünk, hanem szükség van egyfajta megbocsátási munkára is a lélek részéről, el is kell fogadnunk a régi tetteinket, régi önmagunkat. Ez valami miatt nem feltétlenül történik meg automatikusan a lélekben az egyensúly helyrebillenésével, hanem a lélek továbbra is úgy tudja, hogy neki bűne van, ezt nem tudom másképp mondani, mint hogy bűntudata van. Azaz lelki szinten is találok okafogyott bűntudatot, a lelkiismeret-furdalás alakul át azzá néha.
Ilyenkor az életünkbe már nincsenek olyan történések, amiket negatív karmaként szoktunk becézni, de az élet pozitívnak mondott részét sem engedjük magunkhoz, gyakorlatilag mi magunk büntetjük magunkat.
- nem kell feltétlenül valóságban megélnünk a felborult egyensúly másik oldalát: különböző lelki munkával is visszaállítható az egyensúly: ha tudatosítjuk tetteink okait, átérezzük a következményeit, levonjuk az összes tapasztalatot belőle, és megbocsátunk magunknak. Ebből következik, hogy nincs eleve elrendeltetés a világban, mindig van választásunk. (Kivéve, ha leszületésünk előtt már választottunk, de hát az is saját választás :))
Ennyi jutott éjszaka az eszembe, és az én eddig kialakult világképemmel, saját eddigi tapasztalataimmal ezek összefésülhetők. De még bizonytalan vagyok abban, hogy mindent számításba vettem-e valóban így meg szeretném kérdezni, hogy a Ti világképetekbe is beleillik így, vagy szerintetek kilóg valahol a lóláb?
(És most hagyjuk, hogy a tükrös WC-ben mi mennyire lóg ki...)
Hát az enyémbe tökéletesen beleillik,mert amit olyan briliánsan levezettél,azt én, A-Z-ig / jó pár évvel ezelőtt ugyan ,de/ szóról szóra átéltem.
Szerintem nagyon jól levezetted :)
A lelkiismeret-furdalás maga egy jelző rendszer szerintem. A koncepció amit kreáltál az érdekes.
Az főleg érdekes, hogy az ember megbocsátási processzusa önmagára kell, hogy irányuljon.
Ha a karma kialakulásának logikájára próbálok rálátni, akkor azok a dolgok váltanak ki karmát inkább, amelyeket nem oldottam fel magamban megbocsátással, elfogadással stb... A lelkiismeret-furdalás pedig erre jelzés. Ez persze a személyes karma, ez terebélyesedik a kapcsolatrendszereink főleg a családunk karmájává, ahol a lelkiismeret-furdalás is átváltozik, hiszen családi lelkiismeret-furdalás nem tud egyéni szinten megjelenni, de megtud jelenni abban, hogy előző nemzedékek mintái, ismétlődnek családon belül a következő nemzedékekkel való kapcsolatainkban... szintén jelzésként...
Nagyon jó amit írtál... elgondolkodtatott, persze átforgattam a szálakat egy kissé... :DD
Azt kérdezed, hogy "akkor minek a karma?"
Én most jöttem rá, hogy nem a személyeknek van karmájuk, hanem a viszonyaiknak.
Helyzetek alakulnak ki, amelyeket meg kell oldani, ha nem sikerül megoldani, újra bevállaljuk a szerepeket más más konstellációban a többi résztvevővel, és addig járjuk a köröket, míg meg nem sikerül oldani a helyzetet. Persze minden körben szűnnek meg problémák és újak is keletkeznek...
Ez magyarázhatja, hogy a gyerekek miért élik újra és újra nemzedékeken keresztül a szüleik életét, vagy életformáját inkább... Addig ismétlődik akkor, míg meg nem szűnik az összes probléma, akkor kilépünk, a létforgatagból, vagy újabb szerepeket vállalunk és minden fennakadást megoldunk...
Ez lehet valójában az egész létünknek a célja, és/vagy oka... Aki ráébred valamire az neki áll a megoldásnak, és elvezeti az adott helyzetben szereplőket erre a felismerésre... A lélek mozgásai jelzik hogy egy-egy szituáció "él-e még" ha igen akkor az a következő nemzedékben jelentkezik, ami lehetőséget ad a múlt béli konfliktusok felszámolására is...
Gyerek - szülő, szülő - nagyszülő nagy szülő dédszülő viszonylatokban, illetve ebben a déd, vagy akár ük kiterjedésű családi-körben bárhol előfordulhat egy adott szituáció...
Óriási kérdés, hogy milyen törvényszerűségek szabályozzák, hogy mely szituáció, hol, milyen konstellációban ismétlődik meg...
pont ez volt a célom a fórummal, hogy sok nézőpontból vizsgáljuk meg.
" Aki ráébred valamire az neki áll a megoldásnak, és elvezeti az adott helyzetben szereplőket erre a felismerésre... A lélek mozgásai jelzik hogy egy-egy szituáció "él-e még" ha igen akkor az a következő nemzedékben jelentkezik, ami lehetőséget ad a múlt béli konfliktusok felszámolására is...
Gyerek - szülő, szülő - nagyszülő nagy szülő dédszülő viszonylatokban, illetve ebben a déd, vagy akár ük kiterjedésű családi-körben bárhol előfordulhat egy adott szituáció... "
Ezzel nem értek egyet, és egy elég határozott másik koncepcióm van ez helyett, aminek Hellinger bácsi nem nagyon örülne..:) Az a baj ezzel szerintem, hogy a családi karmát jobban előtérbe helyezi az egyéni karmánál. Mintha a gyermek szeretetből, ártatlanul átvállalná a felmenői karmáját... de ez szerintem nem igaz. Inkább a gyermek azért választja az adott családot a leszületéséhez, mert azoknak az embereknek a mintáit használja ki ahhoz, hogy az ő bevállalt feladatai egész bizonyosan a felszínre kerüljenek, mint megoldandó problémák. És ez megmagyarázza azt is, hogy milyen törvényszerűségek szabályozzák, hogy melyik családi szituáció kinél jelentkezik és kinél nem. Aki rezonál rá saját bevállalt feladatai miatt, annál jelentkezik, aki pedig nem, annál nem jelentkezik.
Az, hogy a családból átvett cuccoktól megszabadítjuk a lelket, az csak fél munka... hisz nem véletlenül vette át őket, és pláne nem szeretetből.
Ha belegondolsz, milyen szeretet az, aki át akarja venni a másik lélektől az ő problémáját? Ezáltal megfosztva őt a fejlődés, az erősödés, tudatosodás lehetőségétől? A lélek leszületése előtt ennél azért sokkal tudatosabb.
Nagyjából ezzel értek én is egyet, amit csaesz írt. SZóval hogy azért születünk pont oda és pont azért, esetleg rengeteg szarba, durva dolgok közé, hogy azáltal eljussunk valahová, valami előjöjjön amivel meg kell bírkóznunk, és akkor előbbrejutunk. Mondjuk én nem is tudnék élni ha ezt nem hinném el. :-)
Viszont ennek ellenére azt is gondolom, nem véletlen vannak módszerek amivel rossz mintákat, traumákat, élményeket, nehéz lelki helyzeteket stb fel lehet oldani, könyíteni, helyretenni. Pl ha én szenvedek valami miatt ami velem történt, annak, hogy szenvedek nagyon, annak semmi értelme, inkább a feldolgozásának van, megértésének, elfogadásának, akkor jutsz el oda, ahova kell és akkor lesz értelme annak, hyog az megtörtént veled. És ezekben segíthetnek ilyen módszerek. ÉS továbbmegyek, én azt tapasztalom, nem mindent lehet csak úgy levakarni az emberről mindenféle módszerrel, csak amit a karmánk (nem szeretm ezt a szót használni) vagy bármi enged. Szóval jók a módszerek, de lehetnek olyan esetek, amikor nem használhatnak... Vagy valami ilyesmi...
Ha viszont "leszületés" előtt választódik ki, hogy "ki" milyen lelki, szellemi, és fizikai környezetbe fog születni, akkor igen nehézkes törvényszerűségeket megfigyelni, nem beszélve arról, hogy a család többi tagjának a teljes életútját látni kellene előre, hogy azok a szituációk biztosan előforduljanak az adott életben, amelyeket neki magának is meg kell oldania...
Ha viszont a teljes életutak láthatók és tudhatók, belefutunk az eleve elrendeltség, és a szabad akarat kérdéskörébe.
Hogy milyen szeretet aki át akarja venni másoktól a terhet?
Szerintem pont olyan, amiről Jézus tanít. Nem ítélkezik, átvállal áldozatot hoz... Ha nem ítélkezik, azt sem veszi figyelembe, hogy az jó neked vagy rossz, viszont ha karmikus történésről van szó akkor elkerülhetetlen és nem hibáztatható.
A szeretet hogyan is lehetne hibáztatható bármiért is?
Hellingernek az a megfogalmazása, illetve a fordítók fogalmazása, mely szerint a gyerekek "átvesznek" mintákat a családból, nem túl helyénvaló, mert ez így az adott minta felvállalását jelenti. Nem mindegy, hogy viszek én is egy szatyor krumplit, vagy átveszem tőled amit addig te vittél... A felvállalás tehát szolidaritás, ha te szenvedsz szenvedek én is, de a szenvedésedet nem veszem el, nem is vehetem, hiszen leszületésed előtt magad vállaltad azt...
Így viszont jogos az, hogy a családi karmát helyezi előtérbe hiszen a személyes karmák megélésének a család a közege, anélkül nem tudna senki semmit megélni. Elengedhetetlenül fontos tehát, hogy a családtagok viszonyait megismerjük, hiszen az egyénről csak így beszélhetünk. Ha nem lennének kapcsolatok az emberek között karma sem jöhetne létre. Egyéni karma tehát csak a családban tud létrejönni, elsősorban és persze más kapcsolatainkban, de mindenképpen a karma léte, valamilyen kapcsolatot feltételez emberek között. Az egyén tehát nem található meg, csak is társas viszony keretében.
"Aki rezonál rá saját bevállalt feladatai miatt, annál jelentkezik, aki pedig nem, annál nem jelentkezik."
Igen ezt én is így látom, csak annak a lehetőségét nem látom ebben, hogy miként derül ez ki a már leszületettek számára? Illetve miképp derülhet ki, hogy annak a gyereknek aki megszületik éppen majd milyen karmikus utat kell bejárnia velünk?
Ugyanakkor pedig ha ezek a karmák feldolgozásra kerülnek, akkor a földi lét okafogyottá válik :)))
Ez a téma kicsit háttérbe szorult a napokban, pedig született néhány érdekes hozzászólás.
Engem igen érdekel ez a dolog, mára annyira megnyugodtam, hogy nem is volt kedvem hozzászólni semmihez szinte :) De ezt a karma kérdést ki kellene vesézni azért...
nálam letisztult a kép- ezért aztán nem is terveztem már hozzászólni, de kérésednek eleget téve az én verzióm szerint:
a karma csak az emberi elme által kitalált fogalom. Valójában nem létezik, de gyorsan hozzá szeretném tenni, hogy ez nem azt jelenti, hogy Szegessel értek egyet. Ott inkább Éva nézőpontja áll közelebb hozzám: jelenlegi formánkban sajnos nem vagyunk megáldva az isteni képességekkel, ezzel áltatni magunkat nem túl szerencsés. "Aki ma a homokba dugja a fejét, az holnap a fogát csikorgatja"- ezt a graffiti jutott erről eszembe.
Inkább arra gondolok, hogy van a világegyetemben ez a kiegyenlítődés jelensége, amire anno az emberi elme új fogalmat alkotott, a karmát. A kiegyenlítődés ok-okozati összefüggése létezik, csak az új, karma nevezetű fogalom a ma emberének ennél már sokkal többet jelent. Pl. ha csak az eredeti törvényszerűséget nézzük, akkor "pozitív karmát" gyűjteni éppoly badarság, mint negatívat, hisz az is egyensúlytalanságba billent minket. Ha mindig a középpontunkban tudnánk lenni, az volna igazán az üdvözítő.
A világ működése végtelenül egyszerű, azt hiszem. Csak mi bonyolítjuk itt jobbra-balra.
Ne az Isten lábát akard megfogni, hanem felismerni a benned élő végtelen bölcsességet…
Olvasok gnosztikusokat mostanában. Sehol azokban nem fedeztem fel erre utaló jelzést. Hanem, hogy hibák vannak bennünk, és hazugság-lelkek (démonok), és egy egészen más Istenképet mutatnak be a gnosztikus iratok, mint amit a bibliából ismerünk. Azt hiszem valóban valami mást nevezünk karmának, mint ami. pozitív karma fogalmának sincs értelme, hiszen a karma (a hibák/bűnök) amennyiben kiegyenlítésre kerülnek, felszámolódik.
Itt tehát Jézus azon tanítására gondolok, amelyben annyit mond: Az igazság felszabadít...
Nem kell egyebet tennünk a bennünk létező végtelen bölcsesség felfedezéséhez, mint elkezdeni a hazugság rétegeket lebontani önmagunkról.
Nagyon komoly változásokon mentem át az elmúlt pár napban, sokat meditáltam magamon, sok problémára derült fény, kimozdultam az apátiámból, és közben ezt sikerült alkotni: http://users.atw.hu/transzport/onkepteszt.pdf
Egy másik fórumon kaptam olyan visszajelzést, hogy ennek a tesztnek a használatával teljesen megváltozott a világképe az illetőnek, célokat talált és megértette, hogy milyen problémák akadályozták.
Nekem is segít ezt használom és dolgozok magamon folyamatosan :))
Úgyhogy a karma témát tényleg kibeszéltük, amennyire lehetett :DDD
ha csak nem veszed észre?
"jelenlegi formánkban sajnos nem vagyunk megáldva az isteni képességekkel, ezzel áltatni magunkat nem túl szerencsés."
Vagy csak nem mered elhinni, hogy minden bennünk van?
Ha boldogan élhetek, rágjam talán azon magam, hogy mi lesz, ha majd nem leszek az? Mert az "egyensúly úgy kívánná? Várjam? Várjam el? Vonzzam be?
Nem! Kösz nem!
Tudod Csaesz, mára megtanultam hinni a csodákban, és érkeznek is hozzám rendesen...:)
És tudod mi volt az ára? Ne hazudjak magamnak! És bár nehéz volt, de ma már nem hazudok. És másnak se hazudok. Nincs szükségem rá! Ilyen egyszerű az egész.
Azt adom, aki vagyok S ettől kinyílt számomra a Világ...:)
Ha pedig ez esetleg másoknak azt jelenti, hogy homokba dugom a fejem, akkor az se baj, mert az én homokom finom sütemény...:))
Egyébként pedig:
"A világ működése végtelenül egyszerű, azt hiszem. Csak mi bonyolítjuk itt jobbra-balra."
Pontosan így van Csaesz, végtelenül egyszerű... :DD
Köszönöm a videót, nagyon tetszett!
Amiben nem értettünk egyet, az az, hogy Te azért mondod, hogy nincs karma, mert az isteni teremtő erőddel azt teremtesz, amit akarsz az életedben. Egyetértek azzal, hogy teremtői vagyunk az életünknek. Azzal nem, hogy tudatos teremtők vagyunk. Szerintem is bennünk van ez a képesség, csak addig nem tudjuk kiaknázni, amíg a tudatalattinkba söpört feldolgozatlan tudattartalmaink léteznek. Addig sajnos jórészt ezek szólnak bele a teremtésünkbe, és sokszor nem azt teremtjük velük, amit tudatosan szeretnénk.
Hogy a boldogságod hogyan jött a képbe, azt sajnos nem értem.
De ha már arról is beszélgetünk, szeretném elmondani, hogy amit fentebb írtam, az csak az én verzióm a karmát illetően, nem a szentírás. Valamint hitem szerint pont a középpontunkban tudunk tartósan boldogok lenni. Szóval tényleg isten ments, hogy énmiattam várd a boldogtalanságod bekövetkezését az egyensúly helyrebillenéséhez! :-)
A graffiti-idézetet a karmával kapcsolatos véleményedre írtam, nem arra, amire Te értetted. Így visszanézve, tényleg kicsit személyeskedős, és ez nem állt szándékomban. Valószínűleg csak azt jelzi, hogy még saját magamba sem fogadtam el ezt a "homokba dugjuk a fejünket" életszemléletet.
Ami nincs, az nincs! Nem mindegy, hogy miért nincs?
Minek a semmit is megideologizálni? :))
Az nagy kérdés még, hogy miért keletkezik újabb és újabb karmikus teher? Miért törvényszerű az, hogy konfliktusba keverednek az emberek, és miért nem tudják ezeket a konfliktusokat, ha már kialakult azonnal negálni...
hogy ne legyen már újabb feladat belőle...
akkor az a kérdés, hogy miért esünk ki újra és újra a középpontunkból, az egyensúlyból? Meg hogy ott vagyunk-e egyáltalán valaha is...:)
Igaza lehet Mikinek abban, hogy a lelkiismeret furdalás csak egy jelző, semmi több! Nem azzal teremtjük a karmát, hanem pont azzal, amit itt fenn is írtam, hogy kibillenünk a középpontunkból. Ez volt az egyik hiányzó láncszem a gondolatmenetemben. Akkor viszont nem lehet, hogy a lelkiismeret furdalás csak egy jelző a sok közül? A középpontunkban "levés" az egy érzelem-mentes figyelő állapot, nem? Ha így van, akkor talán minden érzelmünk - akár pozitív, akár negatív - ugyanilyen jelző lehet... És itt összeér azzal is, amit Éva írt, hogy aki mindig a középpontjában van, az már nem teremt karmát.
Részemről még azt kellene megfejtenünk, miért van az, hogy a lelkiismeret furdalás nevű jelzőnk néha beragad. Hitem szerint nincs olyan dolog, ami értelmetlen, szóval biztos ez is jó valamire...
Mit értesz az alatt, hogy a lelkiismeret-furdalás beragad?
Ezzel a gondolattal nem tudok semmit kezdeni? Fejtsd ki légyszi kicsit bővebben...
Hát valami vonz minket a más dolgok felé, amelyek kimozdítanak önmagunkból és hamis önazonosságok mentén tévelygünk.
Ezek az önazonosságok pedig végeláthatatlan labirintusnak tűnnek, ezért elképzelni sem tudom, hogy egy vezető nélkül kitaláljunk ebből, de nem választhatunk vezetőűl a magunk számára egy ugyan olyan tévelygőt (embert). Tájékoztatást kérhetünk ugyan, hogy elnézést kérek a zavarásért, de meg tudná mondani, hogy merre van a boldogság utca? :)))
De ahogy szokott lenni elküldenek a búbánatos bús pi..ba :))
Szóval Isten nélkül aligha lehetséges megtalálni a középpontunkat, ami tulajdonképpen az isteni állapot maga, az a szellem-ember akit az Isten teremtett önmaga mellé társnak...
...ezen a karma dolgon, és valami olyan állt össze bennem, hogy nincs karma.
Ha isten a saját képére formált minket, és megajándékozott a teremtés és a szabadság lehetőségével, akkor semmiképpen nincs.
Azt már tudom, hogy a gondolataimmal teremthetek, azt is, hogy korlátlan döntési szabadsággal rendelkezem a saját életemet illetően.
A szabadsággal viszont összeegyeztethetetlen bármiféle korlátozás, így a karmáé is. Mondhatnánk persze azt is, hogy az is szabadság, ha kilépünk belőle, de sokkal erősebben hiszek abban, hogy az un. karma létének hangoztatása és elfogadása csak arra való, hogy elsumákolhassunk néhány, talán kényelmetlennek tűnő döntést...:)
Na persze ha teremteni tudunk, akkor karmát is teremthetünk magunknak. De én nem fogok...:))
,,Ha isten a saját képére formált minket, és megajándékozott a teremtés és a szabadság lehetőségével,''
Ez igaz,amit írsz,de mi jelenleg nem ebben az állapotban vagyunk.Ez a kiinduló állapotunk,/amikor Isten megteremtett/,és ezt kéne újra elérnünk.Ezért élünk tulajdonképpen,hogy ezt elérhessük.
Most nem ebben az állapotban vagyunk,hanem valahol közötte vagyunk.
Már nem ott és még nem ott.
Amiről gondolkodtál azzal egyetértenék,csak hát ahhoz hogy az megvalósulhasson,tényleg reális is legyen
tennünk is kéne,hogy felemelkedjünk ebből a jelenlegi ,,köztes:) állapotunkból.
Vagyis a gondolatmeneted szerintem akkor teljesül,ha tényleg elérjük újra azt az állapotot,amit te
idéztél:
,,Ha isten a saját képére formált minket, és megajándékozott a teremtés és a szabadság lehetőségével''
Tehát,ha....:),ez itt és most a jelenlegi állapotunkban nem áll szerintem.Mivel már egyáltalán nem az Ő képét mutatjuk,mert nem az egyben vagyunk,hanem egy kettészakadt ,dipólusos világban,így a továbbiak is ami utána íródott/elveszítették az érvényüket.Mert ez csak egészben igaz.Úgy kezdődik hogy Isten a saját képére teremtett...tehát ha újra azok leszünk,aminek,amilyennek ,,teremtett'' akkor igazak ezek a dolgok/szerintem/