A személyeskedés természete, oka, lefolyása | Önmegvalósítás.hu

A személyeskedés természete, oka, lefolyása

Mivel rengeteget írok, különböző fórumokon, és rengeteget válaszolok mások felvetéseire, rendkívül sokat kommunikálok, igen sokféle látásmóddal találkozom az ateistától az angyalok rózsaszín ködvilágában élőkig mindenféle „ezoterikussal” és vallásossal, és filozófiák követőivel. Azt gondolná az ember, hogy különböző világokba csöppen, amikor mondjuk, innen átmegy egy vallási fórumra, onnan tovább egy ateistára, valójában azonban ugyan azt lehet megtalálni. Mindenki keresi az útját, önmagát és eszközöket és módszereket alkalmaz, hogy az addig felállított hitrendszerét valamiképpen igazolja, elsősorban saját maga számára, és ha sikeres tűzpróbákon „vitákon” esett át az elmélete, akkor jogot formál arra, hogy elméleteit, mint megdönthetetlen igazságokat terjessze, és megvédje és eltiporja mindazokat, akik a legcsekélyebb mértékben is megpróbálják kikezdeni. De mindig vannak olyanok, akik kiakarják kezdeni a másik elméletét, s enyhébb és durva „vérig” menő személyeskedésbe torkolló „csaták, harcok” alakulnak ki némelyek között. Ezek a harcok persze mindig végesek, életük, mint a pára, mely felszáll, s elszáll, ahogyan Isten mondja a földi életről…

Aki kikezd egy elméletet, az tudatosítsa magában, hogy nem egy elméletet kezdett ki, hanem azt a személyt aki a viták tüzében edződve azonosult önnön elméletével, smint egy kelj-fel-ancsi , billent ki saját egyensúlyából, vagy nevezzük középpontjából, és ahány azonosulás, annyi kilengési irány, melynek köszönhetően, a keresők többsége folyamatosan ingadozik, billen egyszer ide egyszer oda, mindenben a stabilitást keresve.

Ugyanakkor minden harc, következtetéseket von le maga után, új látások, és új ideák kerülnek napvilágra, tovább billentve a „jancsit”, vagy annak belátására sarkall, hogy ezek a harcok teljességgel annak az ellenkező irányába állítják az embert, amerre maga igyekezni látja magát, miközben messze eltávolodik attól…

Bárki, aki egy késznek látszó hitrendszert alakított ki a maga számára, stabilnak megbonthatatlannak érzi magát és ehhez a stabilitáshoz, természetesen ragaszkodik, és kíméletlenül „elpusztítja” mindazokat, akik el akarják venni a biztonságát, vagy egyszerűen csak kivonul a „harcosok klubjából”!

A személyeskedés, tehát egymás el nem fogadása, eleve összeütközésben áll azzal az egység-szemlélettel, amelyet az „ezoterikusok” hitrendszerük alapjává tesznek többnyire.

Megpróbálom bemutatni, hogy a személyeskedésnek milyen finom árnyalatai jelennek meg a kommunikációban, amely személyeskedésnek az alapja minden esetben a hierarchiára való törekvés, mely hierarchiában a személyeskedő magát a másik fölé akarja emelni, ebből a szempontból a másikat elnyomni. Természetesen, minden ilyen szándék, hatást vált ki. Van, aki az egyszerűbb utat választva kitér onnan és tovább áll, van aki felveszi a kesztyűt és megharcolja a harcait.

Egyiket sem szabad elítélni, tehát ilyennek vagy olyannak minősíteni, mert minden minősítés megosztása, megbontása az egységnek. Minden minőség magában hordozza a maga ellentétét, tehát kettős, androgün, ha úgy tetszik.
Ha tehát valamiről azt állítom, hogy ez jó, akkor ebből következik, hogy a másik rossz. Ha rossznak nevezek valamit akkor máris egy viszonyítási rendszerbe helyeztem magamat és azt amiről megállapításokat teszek, és ha a másikat rossznak nevezem, akkor egyenesen következik, hogy magamat tartom jónak. Ha minősít valakit az ember, automatikusan feljebb helyezi magát, különben mi adna alapot neki, hogy minősítsen, ha maga is ugyanabba a környezetbe tartozik. Szépen látszik az is, hogy ha minősítünk valakit, azzal meglökjük a „kelj fel jancsit” vagyis a másik stabilitásának a megbontására teszünk kísérletet, ami ellen a másik teljes joggal tiltakozhat és teljes joggal támadásnak, a magánszférájába való durva behatolási kísérletnek (rablási kísérletnek) tekintheti, és a megfelelő védelmi és riasztó-rendszerek beindulásáét következően, megindul a támadás elhárítása, elkezdődik a harc.

A harcok elkerülésének legjobb módja tehát ha nem minősítjük a másik elképzelését, nem akarjuk egyensúlyi helyzetéből kibillenteni, ezáltal nem támadjuk meg.

Egyetlen mondatot szeretnék megmutatni, amit Inyó írt nekem legutoljára:

„Ha belülről akarsz változni, akkor belső munkát kell végezni, nem kifelé "fecsegni"! Szerintem.”

Nem tudom, milyen lelkülettel írta, nem ismerem a belső motivációit, de ez a mondat komoly bírálatot hordoz, tehát minősítés, ennél fogva személyeskedés.
Erre nem fogok válaszolni, mert egyértelmű, hogy provokáció, tartalma azonban alig van. Ez is személyeskedés volt, hiszen intellektus nélkülinek neveztem „tartalma azonban alig van, vagyis eszetlenség” vagyis egy rövidke mondattal unintelligensnek neveztem finoman, visszavágásul.

Maga a mondat, egyfajta kinyilatkoztatás, ami igazából csak az Istenek számára fenntartott közlési-forma, tehát messzemenő felsőbbség érzését hordozza, ezt megtetézve azzal, hogy fecsegésnek nevezi a beszélgetéseket, ami így ebben a formában lekicsinylése, a beszélgetéseknek, de mivel a beszélgetők azonosulnak beszélgetéseikkel, így a beszélgetők lekicsinylését hordozza magában, miközben azzal, hogy ezt leírta Inyó, belépett abba az érába, amelyet éppen bírál ezzel a mondatával.
Ha pedig az általa bírált beszélgetőkkel egy platformon „játszik” semmi alapja arra, hogy magát feljebbvalónak tekintse közöttük, és ezt a már ott lévők természetesen nem is fogják elősegíteni a számára, hiszen az egység-szemlélet nem enged hierarchikusságot, nem beszélve arról, hogy egy bíráló, semmiben nem különb más bírálóknál…

A harcokból persze ki is lehetne lépni, de akkor elveszne a lehetőség az elképzeléseink megpróbáltatására, márpedig a stabilitás eléréséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy egy stabil, erős, kikezdhetetlen, konzisztens hitrendszer alakuljon ki. Legalább is ennek a látszata… A harc tehát a fejlődés és a stabilizálódás eszköze és útja, megnyugvás követi, ahogyan a kiáradást visszahúzódás, belégzést kilégzés…

Beküldte: | 2011. máj.. 14. szombat - 09:03

Hozzászólások

15 hozzászólás
HajduM képe
Amíg az ember más emberekkel kommunikál, elkerülhetetlen, hogy
2011. május 14. szombat, 9:20 | HajduM

Amíg az ember más emberekkel kommunikál, elkerülhetetlen, hogy időnként összeütközésbe ne kerüljön másokkal. Tudatosítsuk tehát magunkban, hogy a személyeskedés ellene van annak a szándéknak amit megvalósítani igyekszünk, miközben elkerülhetetlen a fejlődésünkhöz.
Hát hiába a duális világot az ilyesféle paradoxonok tartják fenn...

Legjobb lenne persze, ha nem billegnénk kelj fel jancsi módján, de ehhez a világban és a világunkkal kialakult összes kötődést fel kellene oldani, ez mély önismeretet jelent, és az abban való megnyugvást, nem kapaszkodva külső azonosságokba, amiket néha még az életünk árán is védünk, mint pl. politikai, vagy vallási ideológiák, amelyek zászlajai alatt még az Isten híveket is háborúkra és gyilkolásokra lehet sarkallni...

Ne legyünk hát kelj fel jancsik, de legalább is törekedjünk erre...

Én most már erre fogok törekedni. Az elmúlt néhány napban sikerült megtanulni és meglátni, hogy a különbözőségek milyen mocskosul szembe tudják fordítani az embert, olyan emberekkel, akikkel egyébként még véletlenül sem szeretett volna harcba bocsátkozni...
Ám lássuk be, hogy mind azok partnereim voltak ebben ;) Kettőn áll a vásár, ha nem vagyunk sem eladók, sem vevők, az alkudozás is okafogyottá válik :)))

Domoszlai Katalin képe
Szerintem
2011. május 14. szombat, 9:42 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Inyó hozzászólása nem volt személyeskedés, mert nem a személyedet minősítette, hanem az adott blogban folytatott beszélgetést.

Lehetne arról is nyitni egy blogot, hogy a minősítés miért nem viszi előre a dolgokat :-)

Minősítve lett a párbeszédetek, fecsegés - tartalom nélküli.

Hozzátenném, véleményem szerint persze, azért alakult így mert egy nagyon is konkrét kérdésedre már x-edszer kaptál egy "nesze semmi fogd meg jól" választ.

Summa summárum, minősítés helyébe léphetne a megértés. Minden ember, aki fejlődni szeretne, a maximumot hozza ki magából. Erre képes, ez az útja. A minősítés mögött mindig elvárások vannak, itt az az elvárás az oldalon, hogy amikor a beszélgetés elkanyarodik a témától és chat jellegű lesz, akkora chat szobában kell folytatni.

Másik elég komoly kérdés viszont, miért szívod mellre? Akinek nem inge...
Visszalyukadunk itt a fő problémához, a "hülye vagy, kisfiam" témakörhöz. És ha innen nézzük, Inyó hozzászólása segítség lehet, ha elfogadod, az érzelmi reakciód okát csakis belső munkával, feldolgozással, helyes önértékelés kialakításával lehet megoldani.

Minél hevesebb reakciót ad valaki a másik ember személyeskedésére, minősítésére annál mélyebb a seb, amibe az adott dolog betalál. Amíg az a seb ott van, mindig viták, harcok lesznek. Mert maga a seb az, amelyik bevonzza a szituációt, mert gyógyulni szeretne.

HajduM képe
Oké, ezt elfogadom. Csakhogy azzal, hogy az orvos megállapítja,
2011. május 14. szombat, 10:00 | HajduM   Előzmény

Oké, ezt elfogadom. Csakhogy azzal, hogy az orvos megállapítja, hogy valami betegség áll fenn, még nem történt semmi. Azzal viszont hogy ezt közhírré teszi, már rólam beszél, miközben a probléma továbbra is fennáll.
Egyrészről leleplez valamit amit én nem véletlen nem mondok el, másrészt nem segít hanem pellengérre tesz...

Ugyanakkor pedig levezetem a mondat logikáját, és nem az én személyes sértettségem rajzolódik ki abból, hanem egy meghatározott hierarchikusság, jogformálások és jogtalanságok. Még csak azt sem mondom, hogy rossz indulat vezérelte, legalább is nem tudatosan... De mindegy ebbe nem megyek már bele...

A cikket olvastad egyébként, vagy csak a hozzászólásomat? ;) Márhogy témánál maradjunk és ne egymás személyével kezdjük foglalkozni... Mert nem mondhatja senki, hogy én látom bele, amikor a leírt szavak hordozzák a tartalmukat....
"miért szívod mellre?" Ez a kérdés rólam szól :))) És még más mondatok is az írásodban ami nem baj, mert úgy látszik, hogy ez az új feladatom, hogy megtanítsak némelyeket arra, hogy észrevegyék, mi személyeskedés és mi nem az...

most ez is az volt, mert azt állítom rejtve, hogy nem tudtad megkülönböztetni...
De nehogy nekem megsértődj, puszta jó szándék vezérel, mint a pokolba vezető utat :)))

Kellene írnom egy cikket konkrét mondatelemzésekkel? Vagy túl precíz vagyok? Túl aprólékos az analízisem és ezért ...

Domoszlai Katalin képe
Igen elolvastam a cikket :-)
2011. május 14. szombat, 10:24 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Szerintem jó ötlet precíznek lenni.

Első körben tisztázzuk a személyeskedés fogalmát. A személyeddel foglalkozom az nem egyenlő a személyeskedéssel. Jó, elismerem, a "miért szívod mellre" helyett azt a kérdést fel lehetne tenni hogy mennyiben érzed hogy a személyedet sérti?

Ha veled foglalkozom, megállapítok valamit, próbálok tényszerű és elfogulatlan lenni. Ha személyeskedem, a hitelességedet támadom meg, a személyedet és nem pedig a mondanivalódat.

Nem sértődök meg, mert most a középpontomban vagyok, nem reagáltam érzelemmel. Az érzelmi gondolkodás a tényszerűséget nagymértékben torzítja. Erre remek példa a vak düh és a vak szerelem esete. Emberből vagyunk, érzelem mentes robotok nem lehetünk tehát. Viszont a tisztán látáshoz muszáj a sérelmeinket, a múltbeli problémáinkat a jelen helyzetekről leválasztani.

A jó szándékú segítő néha még veszélyesebb mint amikor kézzelfogható a rosszindulat :-)

Egy kis gyakorlat. "Az emberek hazudnak." - Nézzük meg ezt a
2011. május 14. szombat, 10:58 | szildiko1

Egy kis gyakorlat.

"Az emberek hazudnak." - Nézzük meg ezt a mondatot. Általánosságban az emberekről van benne szó. Semmi név, semmi személy. Ha valakinek rossz érzése támad tőle, akkor általában magára veszi. Úgy érezheti, róla van szó.

"Paszkál Kund hazudik." - Ha én vagyok Paszkál Kund, akkor többféleképpen reagálhatok a mondatra. Érzelmileg belevonódom, megsértődöm, és elvonulok, vagy megharagszom és visszatámadok.
Érzelmileg kívülálló tudok maradni, tehát, először tudatosítom, hogy ez a másik véleménye! Ő valamiért így lát. Ha kívülről tudom nézni, akkor képes leszek eldönteni az igazságtartalmát, és tanulni belőle.

Enyhébb változat: "Paszkál Kund a vasárnapi programodról nem mondtál igazat. " - Ebben az esetben nem az emberről beszélünk, hanem konkrét esetről. (Ha Paszkál Kund azt érzi, hogy az egész személyét és viselkedését elítélték ezzel a mondattal, akkor.... ?)

HajduM képe
Értem ezt a fejtegetést, világos a tanítás és hasznos is. El is
2011. május 14. szombat, 11:05 | HajduM   Előzmény

Értem ezt a fejtegetést, világos a tanítás és hasznos is. El is gondolkodom rajta, jó gondolatok.

Mind amellett hogy az emberek hazudnak az tény :DDDD Talán túl direkt ez a kifejezés így, és nem mindig tudatos és szándékos, ezt is elfogadom... De nem minden belevetítés. Az az állítás sem igaz, hogy minden belevetítés. Nyilván ha azt mondom az ott egy kacsa, az tény és nem én vetítem bele, ha valaki le hülyéz akkor lehülyézett, nem én vetítem bele.

Az már egy következő lépés, hogy ez nekem rosszul esik-e vagy sem, vagy feltudom-e dolgozni vagy sem. Maga a lehülyézés viszont ettől tény marad, nem pedig belevetítés...

A lehülyézés tény. Az viszont, hogy valaki hogyan reagál rá, az
2011. május 14. szombat, 12:58 | szildiko1   Előzmény

A lehülyézés tény. Az viszont, hogy valaki hogyan reagál rá, az már magától az embertől függ. És ez tartalmazza az önmagunk megismerését. Vajon, én miért ezt csinálom, miért nem mást?

Nyugodtan összeszedhetünk jó néhány reakciót erre a tényre.
1, nézek rá, mint a moziban, nem tudom, miről beszél.
2, megkérdezem, hogy pontosan miből gondolja ezt,
3, hátat fordítok, és ott hagyom,
4, én is lehülyézem,
5, megkérdezem, miért haragszik rám,
6, sírva fakadok,
7, bemosok neki néhányat,
8, leüvöltöm a fejét,
9,
10,
11,

Késleltetett reakciók
1, otthon belerúgok a kutyába,
2, konstatálom, hogy én milyen szerencsétlen vagyok,
3, tudomásul veszem, hogy engem senki sem szeret,
4, bizonyítékokat keresek arra, hogy valóban hülye vagyok, (és találok)
5, felfújom magam, és elhatározom, hogy bebizonyítom az ellenkezőjét,
6, mindenkit utálok, aki valamennyire "hasonlít" a lehülyézőmre (elégtételt veszek rajtuk)
7,
8,

Domoszlai Katalin képe
Kiegészíteném a reakciókat
2011. május 14. szombat, 13:31 | Domoszlai Katalin   Előzmény

1. felhívom a barátaimat akik biztosítanak hogy az illető a hülye
2. klikket szervezek ellene
3. felhívom a barátaimat akik szerint tényleg hülye vagyok
4. ezért összeomlok
5. kényszeres cikkíró leszek és lesem a lájkokat
6. veszek 1 box zsákot és püfölöm
7. elkezdek futni, falun dafázni

HajduM képe
Valóban így van a kutyába való bele rúgásnál felröhögtem, de
2011. május 14. szombat, 13:50 | HajduM   Előzmény

Valóban így van a kutyába való bele rúgásnál felröhögtem, de szentül igaz, hogy így van.
Valójában az utolsót szántad nekem, amivel szintén nincs gond.

Viszont neked, ha valakinek hát neked nem kell elmagyarázni, hogy ez nem egyéni döntés eredménye, hanem kényszer, lelki kényszer, kötelék. Nem elhatározás kérdése, hogy feloldódjon.

Na most aki látja ezt és, tükröz meg okoskodik, miközben tudja jól az okokat az nyilvánvaló, hogy szándékosan játszik a történetemmel, és akkor jogosan mondom, hogy bizony csak megtámadott, a leghalványabb segítő szándéktól is mentesen, ekkor ugye nem én vetítem bele ugye? Így van...
És hát csak nem baj már ha védekezek... Csak nem bűn már ha nem hagyom magam elnyomni, miközben a támadók mind fel vannak mentve, én vagyok a marha hogy nem fogadom el a szórakozásaikat és az inkompetens személyeskedéseiket...

Az inkompetens, szószátyárkodást meg pláne nem tűröm el, hogy bele turkáljon valaki valamibe amihez semmi köze, miközben az adott cikk témájáról egy szó sem esik...

Jók ezek amiket leírsz Ildikó, de tőled a dologgal kapcsolatos tudásod reprezentációját várnám, ha lenne bármiféle elvárásom veled szemben.
De mindenképpen kompetens hozzászólásokat várok...

Ezt még idetartozónak gondolom: A direkt tanácsadás a legrosszabb módja a segítésnek, ha ez a szándék fogalmazódik meg valakiben...

Jézus, Buddha, és minden más világtanító példabeszédekben és mesékben tanít. Nem véletlenül... Csak a materialista orvoslás gondolja, hogy elég ha arcul csapják a beteget fél kiló gyógyszerrel...

A lélek mozgásai mást kívánnak és te annak szakértője vagy...

Domoszlai Katalin képe
A gyereknevelésben
2011. május 14. szombat, 14:04 | Domoszlai Katalin   Előzmény

is a példa nevel és nem a prédikálás.

Most hallottam egy kifejezést erre a spirituális tanácsadói "nagyokosságra" : spirituális arrogancia.

Minden utasítás, felszólítás, erő-hatás ellenállás szül.

A mélytengeri búvár is feljön időnként a felszínre. Oda, ahonnan
2011. május 15. vasárnap, 11:57 | szildiko1   Előzmény

A mélytengeri búvár is feljön időnként a felszínre. Oda, ahonnan indult.
.....................................
.........................................
.....................................
.........................................

Ahogy gondolod.

Michaelita képe
Kedves Miklós!
2011. május 14. szombat, 11:09 | Michaelita

Légy szíves szállj magadba és ne személyeskedésnek véld, azt ami egy fontos tanítás lenne/lehetne a számodra. S még provokációt se feltételezz ott, ahol nincs is.

Tudod igazából szerintem azt kellene belátnod, hogy aki sok emberrel kommunikál, annak kötelezettségei is vannak és nem csak jogai. Én személy szerint e kötelezettségek közzé sorolom a jóhiszemű hozzáállást, a tisztelet- az alázat gyakorlását és a másik mondandójának előítéletek nélküli meghallgatását.

S még mielőtt a személyeskedés gyanújába keverednék ez nem Hajdú Miklós személyének szól, hanem annak az embernek (névtől, rangtól, társadalmi hovatartozástól függetlenül), aki veszi a bátorságot, hogy két ember közötti írásos kommunikációt a közösség elé vigyen úgy, hogy az indulatait és a motivációit még csak nem is tisztázza saját maga számára.
Aztán azt is tudomásul kell(ene) venni szerintem, hogyha nyitunk kifelé a világ felé, akkor azt egyrészt az általunk lehető legtisztább formában tegyük meg, vagy ha ez éppen nem megy, akkor tisztelettel és alázattal fogadjuk el, ha mások visszajeleznek a számunkra.

HajduM képe
Ez mind szép amit leírtál. Emberek ezen dolgoznak életükön át.
2011. május 14. szombat, 11:29 | HajduM   Előzmény

Ez mind szép amit leírtál. Emberek ezen dolgoznak életükön át. Nem gondolod komolyan remélem, hogy ez utasításra fog menni?

----------------------------------------------------------------------------
Ezek a Te mondataid:

Szállj magadba... (felszólító mód/utasítás)
ne személyeskedésnek véld.... (felszólító mód/utasítás)
szerintem azt kellene belátnod... (felszólító mód/utasítás)
még mielőtt a személyeskedés gyanújába keverednék ez nem Hajdú Miklós személyének szól... (hanem kinek? :DDD --->> mellébeszélés/védekezés vélt támadás ellen amely az írás szándékában lappang :DD)
hogy az indulatait és a motivációit még csak nem is tisztázza saját maga számára...
Aztán azt is tudomásul kell(ene) venni szerintem...
általunk lehető legtisztább formában tegyük meg (nálam ez a legtisztább...), vagy ha ez éppen nem megy, akkor tisztelettel és alázattal fogadjuk el, ha mások visszajeleznek a számunkra... (amennyiben nem jogtalan behatolás a magánszférámba, és a probléma megoldásáról gondolkodik az a másik, így is teszek...)

brrrr ez sok gyakorlott meditálónak sem sikerül

De természetesen ezt a hozzászólásodat, Te magad semmiképpen nem nevezed személyeskedőnek igaz? :DDDD

Michaelita képe
okés,
2011. május 14. szombat, 11:47 | Michaelita   Előzmény

akkor itt és most én is személyeskedtem és mit változtat ez azon, hogy szerintem nem itt van az igazi probléma?

Talán ha józanabbul állunk a dolgokhoz, akkor nem jó az, ha annyira azonosulunk egy nézettel, hittel, eszmével, hogy személyeskedésnek vesszük, ha azzal valaki nem ért egyet.
Természetesen szabad ember vagy, azt teszel az életeddel, amit csak akarsz, azzal azonosulsz, amivel csak akarsz, de ...
vannak olyan dolgok, amik bennünk örök életűek, azonban semmiképp sem a nézeteink, hitrendszereink, eszméink...
ezek folyton változtak az idők folyamán. Én ezt így tapasztalom, s ezt nem akarom Ráderőltetni, ha Te abban érzed jól magad, ami így hat Rád.
De ez nagyjából annyit is jelent, hogy nincsen tovább miről beszélgetni/kommunikálni.

HajduM képe
És egyébként mi a meglátásod a cikk tartalmát illetően? Van
2011. május 14. szombat, 11:59 | HajduM   Előzmény

És egyébként mi a meglátásod a cikk tartalmát illetően?
Van olyan amivel egyetértesz?
Vannak a te szemléleteddel közös pontok benne? Gondolatok, amik a hasznodra válnak, valami, bármi akár csak a legcsekélyebb dolog is, amivel egyetértesz? Ami által pozitív irányt adhatnál ennek a diskurzusnak?

Mit gondolsz, ha nem az eszméimmel és az azonosulásaimmal foglalkoznál (amikről nem tudsz semmit egyébként), hanem azzal, hogy erről a kérdésről mi a te véleményed, nem lehetnél hasznos tagja egy általad létrehozott közösségnek?
Egy diskurzus közösségnek.
Annyira szeretnék minőségi beszélgetéseket, de alig találni partnert hozzá... Annyira szeret itt mindenki tükrözni, és amikor leír valaki valamit a másikról, akkor saját magát nem vizsgálja meg saját írása tükrében?

Lennél a beszélgető társam? Beszélgessünk a világ dolgairól az embert, Isten egyebeket érintő kérdésekről... Dumcsizzunk :)))

Vizsgáld meg: 10 mondatot írtam, amiből három kijelentő módú, a többi kérdő.
Szerinted van mód ezek alapján az együttműködésre?

Feliratkozás Hírlevélre