Amit látunk, látvány, amit hallunk, halvány... Vond kétségbe a világot...
Hogyan juthatunk ismerethez, vagy legalább ahhoz a tudáshoz, hogy be akarnak-e csapni minket vagy nem. Nem feltétlenül akarnak becsapni, csak azok sem tudják a válaszokat, akik nekünk kijelentették, hogy valami úgy van, ahogyan állítják.
Nagyon érdekes dolog a DNS-el kapcsolatos állítás, amely szerint az ember ismérveit és tulajdonságait a DNS határozza meg. Tudomány szerint mindennek van DNS-e. A félelmeknek a kényszerképzeteknek, a betegségeknek, annak, hogy mekkora lesz a lábunk, milyen magasra növünk, sőt már a fogantatásunk pillanatában a DNS határozza meg a magzati létünk eseményeit.
Ahhoz, hogy megtudjuk, igaz-e ez az állítása a tudománynak, először is venni kell a bátorságot ahhoz, hogy kérdőre vonjuk: Ez Biztosan így igaz? Miként lehet ennek utánajárni? Hogyan tudja bizonyítani ezt a tudomány?
No ha vettük a bátorságot, hogy kétségbe vonjuk a tudomány állításait, akkor a következő lépésként fogalmazzuk meg saját, ezzel ellentétes állításunkat, és próbáljuk meg valamiképpen bizonyítani saját igazunkat.
A magamfajta hétköznapi embernek persze nem állnak rendelkezésére laboratóriumok, és eszközök és minták, amin vizsgálatokat lehetne elvégezni, de talán nincs is rá szükség, hiszen azért kapott az ember a tudás „szellemét” a tiltott gyümölcs fogyasztásakor, hogy logikus rendbe tudja szedni a világ dolgait. A logika és a rend és az aprólékos analízis, meghozza gyümölcsét, és megtudhatjuk azt, hogy a tudomány ha nem is hazudik, de téved a DNS szerepét illetően.
Az Én állításom az, hogy : A DNS nem szabályoz semmit az emberi vagy egyáltalán az élő szervezetek létrejöttében, és a kialakulandó tulajdonságaiban sem. Egyszerűen azt állítom, hogy a DNS-nek nevezett valami, semmit nem szabályoz az emberi szervezetben, hanem az pusztán egy „bio áteresztő-szűrő” amelyet kapcsolórendszerként lehet felfogni (ezt engedem, ezt nem, ezt igen, ezt nem stb...), de az emberi tulajdonságokkal kapcsolatos információ szükségszerűen az emberen kívülről kell, hogy származzék.
A tudomány elérkezett saját határához, már csak be kellene vallania, hogy fogalma sincs, hogy az emberi szervezet felépítéséhez, honnan kerül elő az információ? Nem a DNS-ből, ez igen biztosnak látszik..
Ezt az állítást amilyen egyszerű bizonyítani annyira nehéz lesz elfogadni és belátni, hogy igen mi, akik évtizedek óta traktálva vagyunk a DNS kizárólagos formáló szerepével, tulajdonképpen félre vagyunk vezetve e tekintetben, és persze sok másban is, de maradjunk csak a DNS-nél pillanatnyilag .
Ismereteink szerint tehát a DNS egy olyan kódsorozat, amely meghatározza az ember minden lehetséges jövőbeni paraméterét. Igen ám, csak, hogy nem hallottam még a DNS DNS-éről. Mi határozza meg a DNS működését? Honnan tudja az a DNS, hogy miként kell integrálódnia a két szülő DNS készletéből? Miként kell egyesülnie? A véletlenszerűséget ki kell zárnunk a lehetőségek közül, hiszen éppen a DNS szabályzó szerepéről beszélünk. Semmi nem történik hát véletlenül, hanem meghatározott szabályozó mechanizmusok szerint zajlanak a folyamatok. Mi határozza meg, hogy a két szülő tulajdonságkészlete, miként fog egyesülni a gyerekben, és majd a következő gyerekben…
Mi szabályozza tehát a DNS tulajdonságait?
Az ember nem önteremtő, ez eléggé nyilvánvaló, a létrejöttéhez szükség van tehát arra, hogy a fogantatás pillanatától, tehát a petesejt és a hímivarsejt találkozásától kezdve valamilyen szabályozó mechanizmus irányítsa a fogantatás, majd a sejtosztódás folyamatát. Ha a DNS maga nem rendelkezik ezzel az információval, akkor honnan nyeri a szervezet a felépítéséhez szükséges információt? Mert a DNS nem önteremtő, tehát valamiképpen előbb létre kell jönnie, ahhoz, hogy majd az utána következő folyamatokat irányíthassa.
Nincs tehát információforrás a DNS létrejöttéhez.
Ha így van a DNS létre sem jöhet, így nem is töltheti be állítólagos szabályzó szerepét.
Elmondhatjuk tehát, hogy a DNS nem határozhatja meg a szervezetek működését, mintegy előre elrendelten, hanem a szervezet egy dinamikusan változó és a környezeti és pszichikai hatásokra reagáló dinamikus rendszer, melyben nincs eleve elrendelten bele kódolva semmiféle szabályozó mechanizmus által az állapota az állapotváltozásai, a legkülönbözőbb paraméterei.
Mivel a DNS nem tudja előállítani önmagát, így nem tud elsőként létrejönni, amely ahhoz lenne szükséges, hogy a többi folyamatot meghatározhassa.
Nyilvánvalóan a tudomány félrevezet bennünket, amikor szinte vallásos buzgalommal a DNS által előre meghatározottnak tekinti, hogy ki milyen betegségben fog majd szenvedni, ki a bűnöző alkat, ki az akit majd elő kezelni kell esetleg bűnözés ellen stb… Nem bonyolódok további fejtegetésekbe, mert a politikának a vallásnak és a tudománynak olyan összefonódásaira, olyan világába érkeznénk, ahová épeszű ember magától nem akar bekerülni…
Maga a tudomány a DNS-ről való állításával, mely szerint a DNS előre meghatározza egy ember életének lefolyását, ellentétben áll a természetes kiválasztódás véletlenszerűségének az elvével, melyre az egész tudomány épül. Ha ugyan is eleve elrendeltség van, akkor a mögött szükségszerűen megjelenik az elrendelő személye is, vagyis az elrendelés egy mögöttes intelligenciát feltételez, amit a tudomány persze utolsó csepp véréig tagad…
- HajduM blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
29 hozzászólásA dolog tehát úgy áll, hogy az ezzel kapcsolatos állítások mentén meg lehetne rengetni az egész tudományos elképzelést, amely kizárólag a matériára korlátozza a létezést. Életet tehát nemhozhat létre matéria, hiszen minden legfeljebb csak önmagát tudja reprodukálni. A hús pedig hús az élet pedig élet, ami valamiképpen élteti a húst. A DNS nem állíthatja elő az élet misztériumát, hiszen maga anyag, létformájánál fogva tehát nem tud kilépni önnön keretei közül...
Szerintem olvass több genetika könyvet :) Több választ találsz ott erről a témáról, mint itt.
Megvannak a válaszaim. Azokban a könyvekben csak újabb mellébeszélést találnék. De egyébként jó az ötlet, mert még több megcáfolni-való kerül a látóterembe :))
De te mint közöttünk a legmaterialistább, mit szólsz ehhez a bizonyítékhoz? Nem is cáfolod?
Hát a válaszaim nekem is vannak tömegével, csak nem mindegyik igaz :)
"De te mint közöttünk a legmaterialistább..."
Na kíváncsi vagyok, hogy ezt honnan vetted...
Nem tudom már konkrétan megmutatni, de az írásaid sokszor tükröznek materialista elképzeléseket :))
Materialisták igen sok dologban jobban értelmezik a dolgokat, csak a legtöbben ennek ellenére túlságosan szűk látókörben teszik ezt. Mindenben ők se tévednek :)
Hü!Ez nagyon jó feltevés!...állítás..?;)
Mert hogy ha nem azt tesszük ami meg van írva érezhetö hogy az energiaáramlás már nem az igazi.
Ez persze csak egy kezdeti stádium,amit ha nem veszünk figyelembe fizikai jelzésben mutakozik,és ha ez sem elég hogy vegyük az adást akkor mutatkozik meg tragédiaként megélt élethelyzetben,illetve fizikai betegségben.
Olyan mint ha az árral próbálnánk szemben úszni.
Körülbelül olyan érzés ha ,,ellene úszunk" a saját szerepünknek.
Ha pedig ,,jól" viselkedek látszólag a megterhelö fizikai tevékenység sem fáraszt el,hanem sokkal inkább feltölt engem.
Olyasvalaki aki a saját forgatókönyvére ráhangoltan él,az boldog ember,fizikailag aktív,a teste egészséges.(már ha ez van a forgatókönyvben...:P )
Úgy tünik mindent elérnek amit csak akarnak,pedig a titok nyitja hogy az akaratuk megegyezik azzal amiért idejöttek.
Írigyeljük öket,és megpróbáljuk leutánozni az életüket azt remélve hogy ha követjük,vagy lemajmoljuk öket akkor mi is éppoly boldogok lehetünk,és sikeresek az életben.
S ilyenkor ártunk önmaguknak a legnagyobbat,hisz nekünk is van saját forgatókönyvünk,de mi azt nem is akarjuk megismerni,hisz mi olyan életet akarunk élni,olyan szerepben parádézni amilyen ,,müsorszám" már ismert a számunkra,és elnyerte a tetszésünket. :))
Bevallom ez a felismerés,mármint hogy minden elöre el van rendelve az ember életében kissé elkeserített.
Mert most mi vaaan?Mégsem azt teszem amit én akarok? ;)
Ha ,,jó kislány" leszek és teszem szépen ami meg van írva a génjeimben,akkor is ha ezzel sok meg nem értéssel szembesülök is ( a társadalmi,erkölcsi elvek a jóról és rosszról pl.)
akkor boldog lehetek.
Talán ez a boldogság kulcsa amit keresünk!?
S a szabad akarat pedig arra vonatkozik-e hogy tehetek én bármit,szabadon dönthetek hogy nem a saját életemet élem hanem azt amit én jónak/jobbnak gondolok (a fentebb említett okból kifolyólag)
de akkor vállalnom kell a következményeket...?Hm? :P
Üdv!Erika
"Bevallom ez a felismerés,mármint hogy minden elöre el van rendelve az ember életében kissé elkeserített."
Honnan jött a felismerés?
Mondta a hang a fejemben.
Hülye kérdésre hülye válasz Kedves Ademon! :)
Skizo vagy? :D
Mit lenne már hülye kérdés?
Elöször is sajnálom hogy a hozzászólásom ennyit váltott ki Belöled... :P
Bár kissé magasröptü a téma amit próbálok kifejteni,ezért picit tartottam is töle hogy nehezen érthetö lesz.
A kérdésedre válaszolnék ha tényleg érdekel,és nem csak meddö szócsata a szándékod ami arra megy ki hogy felhívd Magadra a figyelmet. ;)
Honnan jön a felismerés?
A felismerés számomra olyan igazság ami csak van.
Nincs iránya,nem jön és megy.
Az igazság az csak van,és a tied lehet ha beengeded.
S hogy hogyan ér el Hozzád azt egyedül Te döntöd el.
És mi van ha az igazságot megszűri benned valami, és azt te nem veszed észre?
Mondom én hogy Téged nem a beszélegetés vonz ide,vagy a téma vagy bármi,hanem csak az ingatag önértékelésedet próbálod itt eléggé bugyuta módon támasztgatni.
Sajna ma nincs szerencséd,nem én vagyok a Te embered. ;)
Bocsiiii! :)
Vicc, hogy ezt még el is hiszed :( És ezt is az igazság érzeted mondatja veled, vagy pusztán az egyet nem értésed?
Mi van fiatalok,már megint turbékoltok?:DDD
Az ember kérdez valamit, erre belevetíti az összes előítéletét... :S Le se tudná tagadni, hogy ezt történt... de mindegy. Végül is ennek is van jelentése.
Te ugye megértesz engem Éva? :)
Hááát......Nem mindig:)))
Néha én is kérdezgetem magamtól, hogy "hogyan is nézem én a dolgokat??", de nem találok benne koncepciót :)
Röhej,veletek ébredtem:DDD
Félálomban analizálgattam a helyzetet./Vica versa/:)
/Erikával beszélgettünk is róla/
Most mit mínuszolgatnak itt?
Ez is chatelés? Szerintem ÖNISMERET !
El kéne már olvasni a hozzászólásokat rendesen,és felfogni
mi van a betűk mögött!!!
Skizo vagy Te is Ádám csak mondom :) Mindenki skizo, aki megszületett, és személyiséget kapott. Azzal, hogy a gondolkodásunk duális, máris skizok vagyunk. Máris két véglet vitatkozik bennünk. Tudatunk kettéhasad tudatalattira és tudatfelettire, innentől kezdve skizo vagy Te is, én is, mindenki. Ebbe jobb beletörődni mint megcimkézni a szóval másokat és dobálózni vele. Amíg nem vagy egy magaddal, addig skizo vagy.
Igen. :)
De van itt még valami. Ha felismered és elfogadod a sorsod írta meghatározottságaidat, akkor elengedsz, és kapcsolatba lépsz a szellemeddel, azzal, aki írta!!!
Úgy is fogalmazhatok, hogy lehetőséged nyílik arra, hogy felismerd és feldolgozd, eloldozd ezeket a meghatározottságokat, amik csak addig szolgálnak téged, hogy az utadon tartsanak, amíg magasabb tudatosságra nem teszel szert és te magad képessé válsz önállóan járni az utad, de már szellemi tudatossággal.
Ezért tartom fontosnak (már) látni, hogy mindennek, még a "rossznak" is megvan a tökéletes helye az életünkben. Ha nem lenne a félelem, már sokszor meghaltunk volna. A félelem egy fal, ami nem csak elválaszt dolgoktól, de meg is véd dolgoktól addig, amíg képessé válunk megélni az egységet és feloldani a félelmet. Ha valaki érzi, hogy nem képes egy ugrásra, jó, ha fél azoktól a helyzetektől, amelyekben elvétené, és emiatt későbbre halasztja. ezek a mechanizmusok különösen fiatal és gyerekkorban fontosak. Később, a tudatosodás folyamán az a dolgunk, hogy tudatossággal oldjuk őket.
Szóval a sorson való túllépés, a szabadság felé vezető út a sors elfogadásán keresztül vezet. Hogy is lehetne ez másképp egy szeretet-vezérelte Univerzumban?
ha tagadjuk a fizikai létezés törvényeit, tagadjuk a világunkat, és önmagunkat és a valóságot. csakis elfogadással lehet tágulni a tudatosságban.
Erre most megtanított az életem. :)
Miki azért lázadozik itten már megint, mert Descart óta (kb) az ember a fizikai szintből vonja le a következtetéseit, ami ebben a felállásban valóban tévútra vezet. Látni lehet a világot. zsákutca. és mégsem, mert fel lehet ismerni, hogy a fizikai szint éppúgy releváns és saját törvényei szerint működik, és jól működik, mint a többi, csak a rend, aminek része, éppen fordítva működik, mint ahogy tanultuk.
A tudat erejével, a tudatossággal és szeretettel felülírható a fizikai szint idővel a fejlődésünk folyamán, és fel kell adnunk azt a materialista elképzelést, hogy a DNS-ünk, vagy egyáltalán a fizikai szintünk totálisan meghatároz minket.
Szellemileg ez az a törvény, hogy : nem a testem vagyok. Tudat vagyok a testemben. A testem is működik és én is, de én határozom meg, melyik szinttel azonosítom magam.
A materialista világszemlélet egy rossz tudati azonosulás. de ennek is megvannak a gyökerei, mint mindennek. A középkori világkép felbomlásával az ember úgy döntött, a tapasztalatain keresztül maga dönti el, milyen világban él, mert a spiritualitáson keresztül becsapták. (köszönet a kereszténységnek). Felfedezte, hogy nem lapos a Föld, mint azt a papok állítják, hanem gömbölyű. Úgy döntött, azt hiszi, amit lát, és tapasztal, és ebből fogja levonni a következtetéseit. Ezzel kizárta a szellemi szférát az életéből és ezt több irányzatban és ideában meg is fogalmazta és meg is élte.
Bármi furcsa, a világ, amit építettünk, minden jó és rossz következményével együtt (mert ne felejtsük el, hogy sok vívmánya is van a tudományoknak) ebből a kiindulópontból született, és mivel ez a fordítottja a valóságnak (a szellemi a nagyobb erő, nem a fizikai), ezért feje tetejére állt a világ.
de már ébred.
csak át kéne már látni, hogy a kulcs az egészhez a szeretet és az elfogadás, és nem az agyunkon keresztül fogjuk jól megélni ezt a világot, és megtisztítani a tévedéseinktől, mert az csak lázadásra, kritizálásra, dolgokra való újjal mutogatásra fog motiválni minket, mivel a szívünk nem az agyunk helyén van. :)
Ennek a folyamatnak egyetlen mondatban való megfogalmazása, amit idézek: "A boldogság az út, a szeretet a cél."
Akkor vagyunk boldogok, ha el tudjuk fogadni a valóságunkat mindenestül, amit termettünk. Sorsostul, DNS-estül, a fizikai valóság törvényszerűségeivel együtt. És akkor képessé válunk a szeretetre, amely a tudatossággal kézen fogva feloldozza a kötelékeinket, meghatározottságainkat, téves azonosulásainkat. Felszabadít és megszabadít, éppúgy, ahogy Jézus tanította. (Aki nem volt keresztény. :)
Namaszte
Miki nem lázadozik, Miki felderíti az igazságot. De akkor ki az aki lázadozik?
Amit látunk látvány. Ha tudatosítottad magadban ezt a mondatot, teljesen világossá válik a számodra is, hogy erről a világról beszélek amelyet most dominánsan létezőnek tekintünk. Tudjuk azonban, hogy ez egy látszat világ. Nem tudjuk, miként lehetne belőle kilépni, illetve a halál látszik az egyetlen kijáratnak.
Ennek a világnak egy igen masszív protokoll (hazugság) rétege elfedi a valódi valóságot, az igazságot. Nem céloztam meg egyebet a cikkel, minthogy ezt a hazugság réteget az egyik legérzékenyebb pontján szakítsam fel.
Nem feltétlenül kellenek tudományos eszközök ahhoz, hogy cáfoljunk vagy bizonyítsunk valamit, sőt a világ dolgainak többségét nem is lehet bizonyítani, még is tudjuk annak igaz vagy hazug voltát.
A vonjuk kétségbe a világot felszólítás tehát arra vonatkozik, hogy vonjuk kétségbe ennek a világnak a tudományos dogmáit, amit mindenki igaznak fogad el, de még a legcsekélyebb gondolkodásra sem fordítanak energiát, hogy valamiképpen megtudják, hogy az a dolog igaz-e vagy sem?
Amikor pedig valaki elgondolkodik rajta, az lázadónak van titulálva.
Ki az tehát aki lázadónak nevez egy másikat? Nyilván az aki igaznak fogadja el azt a hitvilágot, amelyről a másik megmutatta, hogy az bizony hamis, nem igazságon, hanem félrevezetési szándékon álló puszta fantázia, ami akkor sem igaz ha nagy tekintélyű tudománynak nevezik...
Az ,,író" kiléte észrevehetetlen mindenki számára.
Csak annak tünik fel minden kétséget kizárólag aki maga is él a szolgálataival. ;)
Mindennap tudok örülni Neked! :)
Erika Szeretettel!
Abszolút egyet értek Aditi, egyet kivéve: "nem a testem vagyok. Tudat vagyok a testemben" Első fele okés, a másodikba belekötnék. Szerintem ugyanis nem a tudatom van a testemben, mert akkor érvényét vesztené a dolog, hogy a tudat szabad. Szerintem a testem van inkább a tudatomban, csak pont ez az a "szemszög", amit a pici fejünk nem fog fel. Hogy az én a része a tudatnak, nem a tudat az énnek. Pont ezért nem is találjuk meg Önmagunkat, mert úgy keressük, mintha az énünk része lenne. Az énünkön belül keressük, azokon a dolgokon belül, amit a világ aggatott ránk "tudás" címszóval. Közben pont nem úgy kéne keresnünk, hogy az énem melyik része vagyok én, hanem hogy minek a része az énem, mert valójában az vagyok, ami magába foglalja az énemet, nem az amit az énem magába foglal.
Ez igaz,csak szerintem azért van egy arany középút ebben a kérdésben.
Mert az igaz,hogy minden a tudatomban van,de azért nem véletlenül épített a lélek maga köré testet ,személyiséget,egyebet,mert pont azért,mert ebben a fajta létezésben ami az emberi,kell valami ,,fix'' pont a tudatnak/a léleknek/,és ez a test.
Nem véletlen ,hogy a test nélkül ebben a világban nem megyünk semmire sem.
Természetesen ez nem azt jelenti ,hogy az embernek a testébe kéne vetítenie a tudatát,/csak a testébe/,szó sincs róla. Nyilván nem csak a testem vagyok,de ha az egész létezőt nézem, most az emberi létezésemben,akkor összességében minden vagyok, a testem,lelkem, tudatom,és ezek áthatják egymást,nem külön -külön egymástól függetlenül léteznek.
Nem csak a testem vagyok,nem csak a lelkem vagyok,és nem csak a tudat vagyok,hanem mindezek együtt,legalább is az emberi mivoltomban ez így van.
Aztán lehet ezt a másik oldalról is nézni,de minek,amíg az emberi létezésemben vagyok?
Azért hogy összezavarodjak?:DDD
A lényeg amúgy az lenne :) Amikor az elme összezavarodik, akkor vagy legközelebb Önmagadhoz :)
Amúgy engem érdekelne, amit mondasz, hogy test nélkül vajon tényleg nem megyünk semmire ebben a világban? Ki tudhatja ezt pontosan? :P Beszélgettünk már test nélküli lelkekkel, hogy nekik hogy megy a soruk? :D Lehet test nélkül többre megyünk, mint így itt, csak ebben még nincs tudatos "tapasztalatunk". :) Azért az idézőjel, mert ugyebár maga a tapasztalat szó kizárja a test nélküliséget, mivel tapasztalni csak úgy tudunk valamit, ha az átmegy a test szűrőjén, az idegrendszeren, ingereken. Legalábbis jelenlegi tudásunk szerint, de ki tudhatja biztosra? :)
Nekem az a véleményem,hogy számtalan lehetőség van a létezésre,és nyilván nem véletlen amikor az emberi létet választja a lélek,...a tudat.
Itt ebben a felállásban tud tapasztalni.
Azok a lelkek akikről te beszélsz,test nélkül semmire sem mennek itt,és csak azért tudnak még egzisztálni,mert szép csendesen szipókázzák az itteni létezésükhöz szükséges energiát tőlünk:DDD
Nekik ez egyáltalán nem a ,,normális'' állapotuk,vagyis semmi értelme az itt létüknek.
/Amit a tőlük kapott zagyva ,,információkból'' is lehet tudni:)/
,,Amikor az elme összezavarodik, akkor vagy legközelebb Önmagadhoz :) ''
Ezzel így nem értek egyet. Ezzel az állapottal kezdődik el egy folyamat,az kétségtelen,ami majd letisztulva közelebb visz önmagamhoz. Azt zavart elmével nem igen találom,csak tiszta tudatossággal./amihez az elme is idomul majd,ezért is lehetetlen zavart elmével:)/
Értem egyébként hogy érted,csak tudod így leírva,ez kicsit félrevezető szerintem:)
Igen, ezt nehéz megfogalmazni, amúgy az Egyiptomiak így tanították. De azt hiszem nem az a lényeg, hogy megfogalmazzuk, vagy hogyan fogalmazzuk, hanem hogy értsük, sőt, tudjuk élni. Valóban a mindenség rendje felfoghatatlan az elme számára, a szellem szabadságát nem az elmével élhetjük meg
Egy másik megfogalmazása ennek a működésnek: benne vagyok a mindenben és a minden bennem van. Valahogy így van ez a test és a szellem relációjában is. A "nem a testem vagyok" még véletlenül sem a test tagadása, épp arról próbáltam itt szerény eszközeimmel hadoválni, hogy nem szabad tagadni a földet és a sorsot, hanem befogadni, elfogadni kell, arra van a valóság.
Ez talán inkább az elmének szóló intés, egy eszköz aminek a segítségével kiemelkedhetünk az asztrálisból, ha éppen benne ragadtunk kicsit. hasonlít a szívből jövő imához: annak is ez a funkciója. Végső soron az elmét kell olyan állapotba hozni, hogy annyira nyitottá váljunk, hogy a szellem hangját be tudja a engedni. és azon a szinten azonosítsuk magunkat, ne a testén, az elméén vagy a lélekén. (itt a lélek nem a szellem, hanem az asztráltest töltései, érzelmek, gondolatok...stb.)
Az Egyiptomi tanítások egyébként ez utóbbi hármat egy kalap alá vették és csak egyszerűen azt mondták: a test. de ez alatt nem csak a fizikai testet értették, hasnem az asztrális energiákat, az asztráltestet és töltéseit, az egót, az elmét, és mindent, amit ezek működtettek (érzelmek, gondolatok, reakciók), vagyis mindent, amit a dualitásban működik, ami teremtett.
Tudatosították, hogy nem ezzel a világgal azonosítják magukat, valahányszor felismerték egy egy reakciójukat, vagy a "test" bármely megnyilvánulását, hogy ne abból kiindulva cselekedjenek, hanem intuícióból, szeretetből szellemből.
Namaszte
Szóval kiemelve a lényeget.
Azt állítom, hogy nem a DNS határozza meg a szervezet kialakulását és működését. Nem lépek ki ezzel a matéria világából, de attól még tisztában vagyok a matérián túli létezéssel.
A cikkben pusztán arra koncentrálok, hogy logikai bizonyítékot szolgáltassak arra vonatkozóan, hogy egyrészt a DNS nem képes önmagát előállítani, másrészt a szervezet még is meghatározott paraméterek szerint épül fel, hiszen mindenkinek alapvetően emberi struktúrája van. De az információ kívülről jön a DNS csak mintegy speciális feldolgozó rendszer működik. Mint egy rádió, amit lehet hangolni. Ezért másmilyen kicsit minden ember, mert másképpen vagyunk hangolva, más más dominanciák és gyengeségek stb.. integrátumaként jelenünk meg a test világában
Ez a test világa. A léleknek és a szellemnek megvannak a saját világaik, amelyek természetesen nem a test mintájára működnek, hanem saját törvényeik mentén, hiszen szabályok működtetik. Tehát beszélni lehet a lélek DNS-éről, és a szellem DNS-eséről, természetesen nem anyagi DNS-re gondolok, hanem a lelki és szellemi megfelelőkre.
Az pedig már a többedik szabályozórendszer munkája, hogy ezek a különböző világok, miként tudnak az emberben együttműködni, és éltetni a testet
Azonban nagyon úgy néz ki, hogy még sincsen eleve elrendeltség, hanem a működések törvényekkel vannak szabályozva, és ahogy tudati változás történik az emberben, automatikusan megtörténnek az adekvát szellemi lelki, vagy éppen testi elváltozások.
Ha ugyan is eleve elrendeltség lenne, nem lehetne karmáról és kiegyenlítődésről beszélni, hanem szigorúan meghatározott életutak lennének, ami pedig ellentmondana minden tanításnak, a szabad akaratot pedig egyenesen meg is szüntetné.
A tudat által döntéseket hozhatunk, amelyek által változik az életünk minden tekintetben...