Kulturális kreatívok, tömeg vagy egyén. | Önmegvalósítás.hu

Kulturális kreatívok, tömeg vagy egyén.

Érdekes jelenségre lettem figyelmes. Egy újság cikkben olvastam, hogy a kulturális kreatívok az Amerikai nép egyharmadát teszik ki, ők, hívei a fenntartható fogyasztásnak, és egy igen domináns társadalmi réteget tesznek ki. Nosza csatlakozzatok hozzájuk… A mögöttes politikai szándék nyilvánvaló, mindenkit aki eddig sehova sem adta le voksát egybe akarnak gyűjteni, hogy ezáltal Ők is ellenőrizhetővé, és irányíthatóvá váljanak.

Érdekes elképzelés ez, hiszen a kreativitás éppen az egyénben képes megnyilvánulni. Nem hallottam még olyanról, hogy egy 100 ezres tömeg kreatív lett volna. Olyanról viszont igen, hogy egy zászló (eszme) alá gyűjtve egy 100 ezres tömeget, lőttek rájuk.

Ez érdekes abból a szempontból, hogy az ezotérikus és a vallásos felfogás is azt célozza meg, hogy visszakerüljön az Istennel való egységbe, mintegy egyesüljön vele.

Igen ám, de emlékszünk, hogy mikor az Istennel egységben volt az ember, tudatlan volt. Éppen ez a tudatlanság jellemző a tömegre. Az eltömegesedés tehát elbutulás is hordoz magában, hiszen új identitása keletkezik az embernek. Immár nem ember, hanem egy eszköz, amelyet az érzelmei mentén könnyen lehet hangolni jobbra vagy balra, vagy akár hová, hiszen már nem gondolkodik, csak annyit kérdez, hogy: Velem vagy, vagy ellenem? Ugye: Kuruc, vagy labanc. Mindenképpen benne kell, hogy legyél a rendszerben, egyik vagy másik oldalon… Csak így lehet irányítani és ez is a célja a társadalom megosztásának „oszd meg, és uralkodj…”

Tehát választási kényszerhelyzetbe hozzák az egyént ennek az új tömeg-identitásnak a kialakulása érdekében.
A kulturális kreatívság lényege éppen abban áll, hogy nem tömegesedik el, így intellektuális értékeit ki tudja bontakoztatni egyénileg, de persze mások hasznára is, kerülve a heves érzelmi reakciókat, amelyek az uniformizált lélekre jellemzőek.

A tudás fájáról való fogyasztás, az uniformis levetését is eredményezte. Meglátták, hogy a dolgok nem egyformák, hanem igen sokfélék, és ebben a világban különbséget kell tenni a dolgok között.

A tudással együtt jár az egyénivé válás. Minél elmélyültebb önálló tudással rendelkezik az egyén, annál inkább nem képes eltömegesedni, választásba pedig csak kényszeríteni lehet.

A bölcsesség asszonya, Szófia megmutatta az embernek a tudást. Így minden ember a maga életéért felelős, nincs kollektív felelőssége, legfeljebb annak, aki eldobta egyediségét, és a tudatlanság masszájának részeként (csorda-szellem) követi az őt érő szeleket, mintegy szélkakas módján, gondolkodás, és az egyéni akarás legkisebb szándéka nélkül.

Az kezd derengeni a számomra, hogy egyáltalán nem kell az Istennel való egységre törekednünk, hiszen a tudás által léptünk ki abból a sötét, fénytelen, tudatlan világból, amelybe tömegvallások és ezotérikus irányzatok mentén eltömegesedve kívánnak minket visszavezetni a sötét (tudatlan és élettelen) démon-Isten világába.

A globalizáció körmönfontsága, igen finom árnyalatokat kínál arra, hogy az életünk minden pillanatában választani legyük kénytelenek (így válva a politika és a vallások áldozatává), így abban máris egységesek vagyunk, hogy választunk, döntéseket hozunk, valami mellett ami egy másik ellen van természetesen…

Az egyetlen értelmes választás azonban nem lehet más, mint a bölcsességgel együttműködve hagyatkozni rá és megtenni amit az ész diktál, így emelve fel lelkeinket az Isten feletti fény birodalmába, a választások kényszerének, a megosztottság, sötét tudatlan világából.

Majd ott egyesülünk :)))

Legyünk tehát kreatívok, ne tömegesedjünk, ne hajtsuk fejünket sem vallásos, sem politikai igába, Legyünk egyediek, önmagunkkal törődjünk elsősorban, és tudásunkat felhasználva segítsünk mindenkinek, aki engedi, ne azért mert Ő is az „Én csoportomhoz” tartozik, hanem pusztán azért mert ember és szüksége van a tudásból származó segítségre, tegyünk jó dolgokat másokkal. Éljünk közöttük, éljünk velük, de ne váljunk olyanná, mint azok akik választásaik mentén vélik megtalálni szabadságukat…

Beküldte: | 2011. máj.. 25. szerda - 09:18

Hozzászólások

10 hozzászólás
HajduM képe
Így kiváló önismeretre tehetünk szert választásaink mentén.
2011. május 25. szerda, 9:28 | HajduM

Így kiváló önismeretre tehetünk szert választásaink mentén. Megfigyelhetjük, mifelé tendálunk, miben látjuk a szabadságunkat, majd megláthatjuk azt is, hogy a választásaink mentén kötődések alakulnak ki, a kötődések pedig szellemi szolgaságban, ergo sötétségben tartanak bennünket.

Megvilágosodni tehát akkor fogunk majd, ha személyes kötelékeink szorításából sikerül megszabadulni. Azt hiszem ez Isteni segítség nélkül aligha sikerülhet az embernek. A megváltás tehát nem valamiféle kegyetlen áldozat révén valósul meg, hanem a kötelékek felszámolása, az igazságok megismerése által.

Az Igazság felszabadít, ebben hiszek, ezért ezt keresem...
Érzelmeinken alapuló választásaink eltömegesítenek, sem fény, sem igazság nem vezérli azt...

szeges képe
Micsoda???
2011. május 25. szerda, 11:40 | szeges   Előzmény

"Érzelmeinken alapuló választásaink eltömegesítenek, sem fény, sem igazság nem vezérli azt..."

Ez most vicc volt, ugye?

Szerintem éppen, hogy az érzelmeink egyediek, ott nincsenek másolt sablonok, nincs birkaszellem. utánzás.

Az érzelmeid mind-mind Te magad vagy...:))

Mi más vezethetne el a saját Igazságodhoz, mint az érzelem?

HajduM képe
Az érzelem a káoszba vezet. Az Isteni bölcsesség a rendbe.
2011. május 25. szerda, 12:20 | HajduM   Előzmény

Az érzelem a káoszba vezet. Az Isteni bölcsesség a rendbe. kozmosz, rend. Az érzelem nem gondolkodik. Reagál megondolatlanul... Az érzelem visz a hazaszeretetbe, onna egy pártba. MIÉP, JOBBIK mittudom én mi. A szociálisan érzékenyek MSZP-sek lesznek stb... Ezek az érzelmek. A pokoltól való félelem bevisz valamelyik keresztény szektába, az isten tagadás az ateisták szervezeteibe...

Ezt eredményezi a gondolkodás, a bölcsesség nélküli reagálás, az érzelmek világa a káosz világa. minden érzelem egy egy kötél, amivel a padlóhoz rögzítenek. Mi lenne egyéb kötelék, mintaz érzelmek, a világhoz való érzelmi kötődés, Benne is van a mondatba: Érzelmi kötődés..

Az igazság az nem érzelem. Az Igazság és az érzelmek szemben állnak egymással. Az érzelem reakció valamire. Az Igazság meg tény, amihez ki ki viszonyul vagy jól felfogta és akarja, vagy tetszik neki, jó érzés tölti el amikor igazságot tapasztal :))

Itt most nem értünk egyet :)))

szeges képe
"Itt most nem értünk egyet :)))"
2011. május 25. szerda, 12:33 | szeges   Előzmény

Persze hogy nem, hiszen engem az érzelmeim nem politikai pártok, vagy vallások felé vezetnek, hanem az ÉLET felé.
Ez az én Igazságom! :))

Nekem meg ezek szerint nincsenek érzelmeim? Nem visznek semerre,
2011. május 25. szerda, 12:38 | egy kis akárki   Előzmény

Nekem meg ezek szerint nincsenek érzelmeim? Nem visznek semerre, semmifelé...

szeges képe
Ajjaj, dehogynem!
2011. május 25. szerda, 23:25 | szeges   Előzmény

Hogyne vinnének. Téged visznek csak igazán. Hoznak visznek...:DD

HajduM képe
Hát mit nevezel életnek? Ez így eléggé általános. De a
2011. május 25. szerda, 12:46 | HajduM   Előzmény

Hát mit nevezel életnek? Ez így eléggé általános. De a megfigyeléseim szerint az érzelmek sodornak ha nincs gondolat ami irányt adjon...

Azt mondja Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam...

Az Igazság és az élet tehát egy azon dolog esszenciái. Az élet az igazságon keresztül érhető el, ami nem igazság, az nem élet. Az igazság ismerete, gondolkodás útján szerezhető meg. Az érzelmek akkor is ellentétes irányultságúak, ha nem pártok felé visz. A politikát és a vallást emeltem ki mert elég sarkosak ahhoz, hogy beüthesse a bokáját az ember és oda nézzen :)) Ááá mi ez? Egy kérdés, és nem az érzelem adja meg a választ hanem a végig gondolás :))

Én így látom ezt a dolgot. Élj persze az érzelmeid adta módon, ha jó neked, én azonban maradok a gondolatnál, az inkább az én világom :D

szeges képe
Mintha ugyanazt mondanánk...:))
2011. május 25. szerda, 13:05 | szeges   Előzmény

"Az élet az igazságon keresztül érhető el,"

Igazul élek, tehát Élek! Ráadásul nem tegnap, nem holnap, hanem MOST! :))

szeklice képe
Morál
2011. május 25. szerda, 11:19 | szeklice

"... minden ember a maga életéért felelős, nincs kollektív felelőssége, legfeljebb annak, aki eldobta egyediségét, és a tudatlanság masszájának részeként (csorda-szellem) követi az őt érő szeleket, mintegy szélkakas módján, gondolkodás, és az egyéni akarás legkisebb szándéka nélkül."

A kollektív felelősség igenis létezik, mégpedig a család esetében, és minden olyan esetben, ami "család-szerűen" működik! Ez érzelmi-morális működés mentén alakul olyanná, amilyenné tud éppen.
És én már ide is jutottam a kedvenc dilemmámhoz, az erkölcs fogalmához:-)
Amikor bármiről beszélgetünk itt a fórumon, van egy nagyon fontos emberi működés, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni: ez a morál!
Hogy tudnánk személyes kötelékeink szorításából olyan könnyen megszabadulni, ha a morál szabályozza a belső működésünket úgy, hogy kötelességeket ró ránk. /Teheted-nem teheted-meg kell tenned-tilos megtenned.../ Mindezt az érzelmeid mentén.
S hol alakulnak ki az érzelmeid? A szeretet-kötelékeid? A családban, mint a társadalom legkisebb egységében.
Ahogyan a családban megéled (még itt sejt szinten) a szabadságodat, úgy leszel képes az egyre nagyobb szinteken működtetni.
A családi hagyományok pl. továbbviszik a kollektív felelősséget. A hagyomány a múlthoz köt. A morál felrúgása egy közösséghez képest deviancia...akkor hogyan szabadulhatnál a kötelékeidtől?
Valószínűleg a morálod alakításával.

Szóval ebbe bele lehet ásódni, Ti hogyan látjátok ezt?

szekilce

HajduM képe
A család persze vérségi és lelki kötelék, nem lehet és nem is
2011. május 25. szerda, 11:54 | HajduM   Előzmény

A család persze vérségi és lelki kötelék, nem lehet és nem is kell szétszakítani. Azonban a morál csak az Istentől elfordult ember számára szükséges irányadó. A legfőbb alapegység tudniillik az Isten-ember közösség. Amikor ez fennáll, semmiféle morálra nincsen szüksége az embernek. Amikor az ember kilép ebből a közösségből, akkor szükségessé válik valamiféle keretre amelyben fenntartja a kapcsolatát más emberekkel. A morál tehát emberi találmány, ilyen például a tízparancsolat. Szabályokkal vesszük körbe magunkat, mert nincs fix viszonyítási pontunk (ami ez előtt isten volt).

Hogy éppen a morál kérdésköre érint meg téged, az nyilván nem véletlen :))) Engem egészen más mozgatott a cikk írásakor.

Adyashantival készült riportot néztem, amikor az egységről kezdett beszélni, beugrott egy gondolat. Ezt megelőzően egy cikket olvastam a kulturális kreatívokról, és arról, hogy miként szeretnék egyesíteni ezeket. Abszurd, mint az ateista egyház.

A kulturális kreatívság lényege éppen abban áll, hogy nem tömörülnek jól látható közösségekbe.

Adyashanti EGY-ségről mondott beszéde és a kulturális kreatívság ellentétben áll egymással.
Egy tévképzet az EGY-ség a mi fizikai világunkban.

Biztosan hallottál Shaldrake-ről, és a morfikus mező elméletéről, illetve a századik majom teoriájáról...
A kulturális kreatívok éppen így működnek. Testileg, tehát fizikailag nem tömörülnek, nem is tudnak egymás létezéséről, csak néhányan azonos állspontra jutnak, aztán másoknak is ez eszébe jut, és amikor eléri az azonosan gondolkodók száma a kritikus tömeget (századik majom) akkor ez a gondolati mező önállósulni és kiterjedni igyekszik. Azt venni észre, hogy egyre többen gondolkodnak egy bizonyos fajta módon, anélkül, hogy valaha találkoztak volna egymással. Ez megváltoztatja a világról való gondolkodást a hozzáállását az emberiségnek a dolgokhoz.

Ez a jelenség az oka annak, hogy a médián (médium, közvetítő) keresztül folytatnak fekete mágiát ellenünk, azzal, hogy lefoglalják a gondolati kapacitásunkat, barátok közttel, meg mónika showal, meg politikával, tüntetésekkel szegénységgel miegymással...

Nehogy véletlenül egységes szellemi környezet alakulhasson ki. Gondolkodjon mindenki más valamiről.
De még is elkerülhetetlen, hogy valamiféle egységesülés létrejöjjön, de úgy, hogy nem is találkozunk egymással. nincs érdekképviselet, nincs párt, nincs egyháza, láthatatlan marad az egész.

A kulturális kreatívság tehát egyfajta remeteség, ami láthatatlanná teszi a gondolkodót a rendszer számára, aki viszont minden erejével és találékonyságával egybe szeretné ezeket az embereket gyűjteni. A kulturális kreatívságból eszmét, az eszméből tömeget kovácsolnának, a tömeget lehet mozgatni, választásra kényszeríteni, be lehet rántani a rendszerbe, ellenőrizhetővé válnak ezáltal.

A cikkel leginkább az a célom, hogy erre felhívjam a figyelmet. Nem bele bonyolódni kell a rendszerbe, hanem minél inkább kihátrálni belőle. A kulturális kreatívság egy önmagát megteremtő szervezet nélküli mozgalom. Azzal, hogy médiáznak róla, pártolókat találnak: Úúúú igen ez jó csatlakozzunk... Már hurokban is van a fejük...
Vagyis az önmagát teremtő szervezet nélküli mozgalomnak az élére állnak és szervezni kezdik, eszmét adva, testet adva, jól differenciálható csoporttá alakítják, politikai és vallási célokra felhasználhatóan...

Ettől szeretnék megóvni mindenkit aki kulturális kreatívnak tartja magát...
Ne csatlakozz sehová!!!!!!!!!

Feliratkozás Hírlevélre