Lélek kapcsolat, ember és birtokai közt!
Nem régiben indítottam egy virágtetűsödéssel foglalkozó témát, és igen szépen kezdett kibontakozni, kár, hogy a gazdának nem volt ínyére. De egy dologra emlékszem ami megragadta a figyelmemet.
Michaelita írta, hogy az (élősködők) jelenléte utalhat arra is, hogy abban a lélekközösségben, ami egy adott családot és a lakást amiben élnek, és az egyéb élőlények főleg az ember a többire hatással van a maga életével.
Nehéz ezt így kimondani, de mivel nincs melóm nagyon rég óta, aposztrofálhatom magam élősködőnek, és ezt a növények átvehetik, mint helyettesítő áldozat? Érdekes Jézushoz kötődő jelenség.
Valamelyik nap írtam, hogy az ember állatai átveszik az ember lelkületét, így egyéb "birtokai" is átvehetik, például a földje, a terményei. Ez azért jutott eszembe ugye, mert egy vidékre költözés előtt állok, és beugrott, hogy talán a sok gyomnövény (haszontalan/élősködő) a gazda lelki hogyléte miatt jelenik meg, és ahogyan a testét az ember vegyi anyagokkal gyógyítja, így hát a földjét is azzal próbálja, mindenféle permetszerek formájában.
- HajduM blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
106 hozzászólásValóban így hogy ,,teremtek" meredeken hangzik,megértem hogy többen így reagáltok... ;)
Akkor levezetem s hiszi aki hiszi aki nem pedig járjon utána.
Mindannyian energiákkal vagyunk kapcsolatban,és képesek vagyunk energiákat életrekelteni(ha tetszik teremteni...),s ezek az energiák amik belölünk áradnak vonzanak be hasonló energiákat.Amik eleinte láthatatlanok,bár egyértelmüen érzékelhetöek.Bár sokan nem szeretik ezt tudomásul venni...
S ezek az energiák addig töltödnek még több energiával,mígnem megjelennek fizikai szinten is.S ezek a történések ugyanazt az érzést keltik bennünk amiböl vannak amikor fizikailag megtapasztaljuk öket.
Vicces volt olvasni hogy egyböl valami büvészmutatványra asszocializáltatok a teremtés szót olvasva! :))))
Minden ember a saját világa teremtöje,minek kapcsán folyamatosan energiáknak vagyunk generálói.A legintezívebben a gondolatainkal.
De nem úgy hogy:,,...ezt akarom..!" :)))
Hanem amire gondolunk az már valamiféle energia,ami kezdetben csak egy ,,hógolyó",s ebböl lesz egy lavina. ;)
Az öröm,és a kellemes fizikai megélések tuti receptje hogy örülj apró dolgoknak.
Èld át az érzést,merülj el benne amikor megbámulsz egy fát,egy virágot,egy bogarat...bármit ami jó érzéssel tölt el.
Ezt készültem megírni egy blogban...
De nem fontos,elmondtam amit akartam.
Üdv!Erika
Erika!
És te 100%-ig biztos vagy abban, hogy azok a gondolatok, amiket sajátodnak tulajdonítasz a te gondolataid?
Söt mi több,biztos vagyok benne hogy nem!
Na most jól lebuktam! :)))
A multkor például a ,,kisördög" volt,de akkor szóltam is. :))
Végre figyel Valaki...! ;)
Ez jó. Én például mostmár mindezt rábízom 'másra'. eddig úgyis mindig csak elcsesztem, de most meg már mióta megtehetném, azóta tudom, hogy legjobb, ha én bele se szólok!
Amúgy persze az is igaz, amit erika ír. Most én nem gondolok semmire hogy mit akarok vagy nem akarok, és így nem piszkálok bele...
,,Én például most már mindezt rábízom 'másra'.''
Ki az a más??
Most már ott tartunk ,ha figyelsz,hogy rajtam kívül nincsen más,illetve csak addig van ,amíg fel nem ismerem önmagamként.
Szóval ki az a más,akire rábíznád?...:)
Jobb híján bízd Istenre.
Ez az ő teremtése, hagyd a felelősséget rá!
Nem kell aggódni, eddig is ügyesen vezényelte a dolgokat, ez ezután is így lesz. :)
Nekem oly mindegy ki vagy mi az. Én nem tudom. Meg az is mit kezd velem. :-)
Olvasok éppen egy Steiner könyvet, és egy igen érdekes részt találtam az ön és világmegismerő iskolázás folyamata kapcsán...
A lélek tápláléka: Keresd mindig a tisztelni valót...
"Nem könnyen hinné el kezdetben az ember, hogy olyan érzéseknek, mint a
tiszteltnek, hódolatnak és így tovább, valami köze lehet megismeréséhez. Ez onnét
van, hogy az ember hajlik rá, hogy a megismerést valami önmagában megálló
képességnek tekintse, ami semmi kapcsolatot sem tart azzal, ami egyébként zajlik a
lélekben. Nem veszi azonban tekintetbe ekkor, hogy a lélek az, aki megismer. S a
lélek számára az érzések az, ami a testnek a táplálékát alkotó anyagok. Ha a testnek
kenyér helyett követ adunk, tevékenysége elhal. Hasonlóan van a lélekkel. Számára
tisztelet, hódolat, devóció, tápláló szubsztanciák, amik egészségessé, erőssé tesznek; "
Azt mondják mi emberek közös bűnökben osztozunk, akár tudomásul akarjuk venni, akár nem.
Ezért jó, ha ami a másikban zavar, annak meg tudom találni az értelmét és megértem, hogy ez hol és miként van önmagamban.
De ez néha nem ilyen egyszerű, ha a saját magam dolgairól van szó (a másé néha könnyebb).
Most is kellene valamit tudatosítani, csak nem tudom mit... ezért leírom a tapasztalataimat, azt hogy ezeket hogyan élem meg és talán tudtok tippeket adni...
Életem első 25 évében kertes családi házban éltem, majd olyan Pesti lakás(ok)ban, ahol a szomszédokat alig-alig láttam és mindenki élte (mi is és a szomszédok is) a magunk csendes életét. Ez azt jelenti, hogy nemcsak ritkán láttam őket, de hallani is alig hallottam őket. Ezért, ha találkoztunk szinte örültem, hogy pár szót válthatunk egymással. Az elmúlt évig csendes, rendes, jóindulatú, szelíd szomszédaim voltak, mindennel kapcsolatban szót lehetett érteni velük.
Ez évben egy másik lakásba költöztünk - kerületen belül, - pár saroknyira a régi lakásunktól. Itt minden annyira más, annyira szokatlan, s vannak számomra visszatetsző dolgok is.
Nem a klasszikus gangos (körfolyósós) házban lakunk, hanem a zárt lépcsőházas és körfolyósós keverékében. Ez azt jelenti, hogy a bejárati ajtónk néz csak a félig zárt lépcsőházra. Mellettünk és rajtunk túl még 2 ajtó van. S a legbelső szomszédaimra van nem kevés panaszom.
Ott egy apa (velem egykorú) és a huszonéves fia lakik. Valahogy Ők nem csak a saját 2 szobás lakásukban laknak, hanem olyan mintha az egész szintet a birtokuknak éreznék, szó szerint belakják az egész körülöttük levő teret. A közös közlekedőre kipakolják a cuccaikat, sőt a srác időről időre a lopott (szerinte szólt, hogy elhozza, csak vissza nem viszi) vendéglői székeket, virágokat, tárgyakat is a járórészen úgy teszi le, hogy kész akadálypályán kell átverekedni magunkat, ha egy kicsit több cuccal jövünk hazafelé. Persze kérésre elrakják, de ez csak pár napig tart, s kezdődik minden előlről.
Valahogy mintha az életüket is kifelé élnék a ház felé. Sokszor nyitva van az ajtajuk. Ha zajt hallanak a lépcsőház felől, akkor meg nem csak kinyitják, hanem ki is jönnek. Pl. ha vendéget fogadok(fogadunk), akkor ők is kijönnek, és úgy köszönnek a vendégnek, mintha a családhoz tartoznának. Mondjuk a Fiammal ezt sokkal szolidabban csinálják, de velem sokkal drasztikusabban.
Aztán pl. volt olyan szitu is amikor virágot locsoltam, nyitott előszoba ajtónál és megállt előttem a szomszédom beszélgetni, de nem engem nézett, ahogy velem beszélt, hanem annyira nyújtogatta a nyakát, hogy mellettem jobbról balról jobban belásson a lakásban, hogy majdnem felröhögtem (persze rögtön behúztam magam mögött az ajtót).
A tavasszal az előttem levő fali muskátlitartóba, amit én vettem és beültettem muskátlival, szépen betették a saját szobanövényüket, a muskátlimat meg ledobták a földre.
Az idősebb férfi felém különösen úgy viselkedik mint egy román titkosügynök vagy egy bunkóbb tipusú felügyelő. Ezek után magamban én Felügyelőnek hívom:) A házban lakók egy része haragszik rá (ahogy látom), a másik részével meg az "én vagyok az áldozat" szerepet játssza (így láttam párszor).
A srác pedig egy héten 2-3-4 alkalalommal hangosan üvölt az apjával, de nem ám bent a lakásban, hanem döngve bevágja a lakás ajtaját, s utána a lépcsőházból üvölt be a lakás felé (az üvöltözéséből ítélve az Apját hibáztatja az élete tönkretételéért, kikéri magának, hogy az Apja folyton cseszteti valamivel, zsarnokoskodik rajta, zsíros, egészségtelen kajákat főz,...).
A srác hozta haza (bevallása szerint a vendéglőből) a tetves leándert is, ami rövid idő alatt eltetvesítette a mi egészséges leándereinket is.
Szóval még életemben nem voltak ilyen kellemetlen szomszédaim és nincs tapasztalatom abban, hogy igazán hogyan kell az ilyenekhez viszonyulni, vagy hogy lehet a kellemetlenkedéseiket jobban elviselni.
Most az van, hogy próbálok szép szóval elérni dolgokat, de ezek nagyon rövid életűek. Próbálok a velem egykorú szomszéd (Apa) útjából kitérni, mert olyan mintha Ő még keresné is az alkalmakat, hogy találkozzunk, vagy beszélgessünk, próbál udvarolgatni is, de a jelleme után nálam labdába sem rughat, s inkább örülök, ha nem is látom. A sráccal váltok pár szót, aztán megyek a dolgomra. Ő is szeretne velem több közös pontot találni és egyértelmű, hogy bennem afféle pótanyát lát, de én ezzel nem tudok és nem is akarok mit kezdeni, inkább csak teszem a dolgom. Ha a veszekedést hallom akkor becsukom a felső ablakot és elmegyek a lakás másik részébe. Szóval ez a helyzet leírása. Az érzéseim: felháborodottság a tolakodó, kíváncsiskodó magatartás és a közös lépcsőház akadálypályává tétele miatt. Értetlenség, majd düh és méreg, hogy a vendégeimet velem együtt kijönnek fogadni (tapasztalatlanság, hogy ezt hogy lehet kivédeni, mert ilyen élethelyzetben eddig még nem voltam). Rossz érzések amiatt, hogy számukra én vagyok a kedves szomszéd, akivel közösködni szeretnének, míg számomra ők a kellemetlen szomszédok, akikkel nehezen jövök ki így.
Egyrészt olyan nekem, mintha az Apa nyomakodós stílusát kivédendő arra tanítani rajta keresztül az élet, hogy a magam igazát, területét, érdekeimet, intim szférámat megtanuljam megvédeni.
De lehetséges, hogy ez a szitu mást is kellene, hogy elmondjon nekem,... de vajjon mit?
Lehet, talán arra tanít, hogy lazíts kicsit a korlátokon, amivel az intim szférádat véded mások elől, engedd közelebb magadhoz az embereket.
Azt is mondhatnám: ne úgy védd meg az intim szférádat, hogy kitérsz a nem tetsző emberek és helyzetek elől, hanem úgy, hogy közel engeded magadhoz őket és befogadod a hatásaikat.
...tedd egyértelművé a számukra, hogy Te milyennek gondolsz egy szomszédi viszonyt, és ha zavar a férfi közeledése, akkor közöld vele azt is...
"De lehetséges, hogy ez a szitu mást is kellene, hogy elmondjon nekem,... de vajjon mit?"
Azt, hogy elég volt abból, hogy mindenkit mindenhol Magad elé engedj, csak mert olyan jó vagy és mert kerülnéd a feszültséget...
Képviselheted Magadat úgy is, hogy ne bántódjon meg a szomszéd, de ha mégis, az már legyen az Ő baja.
Jelenleg úgy tűnik, Te cipeled ennek a "kapcsolatnak" minden nyűgét.
Tedd le, rakd ki a folyosóra, vigye aki akarja.
Ha mégis dolgod lenne vele, úgyis visszatalál... :))
Egy harmadik variáció, aztán majd te úgyis meglátod a sok közül melyiknek van köze hozzád:
Mindenki magából indul ki alapon, magamból indulva ki.
Mi van akkor, ha pont te vagy az, aki azt meg tudja adni nekik, hogy kibírja őket?
HA más kerülne abba a lakásba, nem bírná, főként nem nyugodtan. (vannak ott szép dolgok, ordítozás, lakásodba bebámulás, akadályozás, életedbe belefolyás...)
Azt kell megnézni, neked, amikor épp kidobja a muskátlijaidat, persze, nem örülsz neki, de mégis, mi okoz nagyobb 'fájdalmat': az, hogy kidobta a muskátlijaidat, vagy az, ha szólnod kell emiatt, és így mintha te bántanád őt?
Mert ha a második, akkor igenis nem kell szólnod. Ha inkább bírod elviselni minthogy szóljál.
Nekem, személy szerint a második okozna nagyobb fájdalmat, így én nem szólnék, viszont mióta tudom, hoyg ez, és a hasonló rengeteg eset amikor mást engedek 'előre', nem képviselem magam, engedek mindent azt is ami picit fáj elvileg nekem is, az mind nem véletlenül van, és tudom, miért van úgy, azóta tudom, hoyg az az én igazi lényem, azért is voltam és vagyok képtelen ezekben a helyzetekben ellenállni, magamat megvédeni, mert az én igazi énem igenis a másikat maga elé helyezi, kivétel nélkül, na, azóta semmi bajom ezekkel a helyzetekkel, azóta nem érzem magam rosszul bennük
Akkor se ha a többségtől azt hallom és kapom, hogy ha valaki nem tud kiállni magáért, megvédeni magát, stb stb az milyen gáz, a 'szegény kis én' este meg hasonlók. Mert nem szegény ettől az én énem.
Mert én tudom, hogy nem gáz. Mert én tudom, hogy nekem ez jó és nekem sokkal könnyebb így, minthogyha önmagam ellen dolgoznék, mert az fájdalmasabb lenne.
Mert esetleg pont én vagyok az, aki meg tudja adni ezeknek az embereknek ezkben a helyzetekben hogy azt teheti, amit akar, ami sokszor 'bunkóság' is, de szüksége van rá hoyg valaki azt eltűrje. És én el tudom.
Persze lehet, hoyg mégis az van, amit te írsz:
"Egyrészt olyan nekem, mintha az Apa nyomakodós stílusát kivédendő arra tanítani rajta keresztül az élet, hogy a magam igazát, területét, érdekeimet, intim szférámat megtanuljam megvédeni."
Az is könnyen lehet hoyg ezt kell megtanuldo, és akkro fel kéne venni a kesztyűt, és odavágni igenis. Megnézni az első reakcióját a pasinak, a másodikat, aztán alakulna.
De az is lehet, épp az ellenkezője, hogy te alkalmas vagy arra hogy valahogy elviseld őket, sőt, neked még mindig jobban illik az igazi lényedhez az, hoyg elviseld őket, minthogy magadat megvédve velük szemben, kellemetlenséget okozz nekik...
Hát ezt neked kell eldöntened.
De szerintem ki lehet próbálni mindkettőt, és úgyis rájössz, hoyg melyikől érzed jól, jobban magad - akkor az vagy te.
Önmagunk ellen nem érdemes dolgozni úgyse. Hanem csak azt kifaragni, ami ott van eleve belül a saját márványtömbünkben, amiből csak egyfélét lehet igazán előhozni.
Három percen belül -3-at elérni, kezdek büszke lenni magamra :-) Hát, bocs, hogy élek, de ez van! Faragom a saját márványtömbömet továbbra is, olynara, ami eleve benne van.
Szerintem az, hogy egyes helyzetekben hogyan érezzük magunkat kényelmetlenül, rosszul, és hogyan kevésbé rosszul, melyik döntésünk nyomán, az egyértelműen az igazi lényünk jelzése arról, hogy mik is vagyunk valójában és hogy is kell tennünk. Tehát ki kell próbálni, és kiderül.
Csak kettő:),mert én a te véleményeddel is egyetértek.
Ezt embere válogatja,hogy kinek mi az igaz,és kinek mi a feladata.
Van akinek igenis van dolga ezzel,és igenis ki kell állnia magáért,és nem mindent benyelni.
Viszont vannak olyan emberek is akiknek nem kell az egójukat még jobban erősíteni,sőt azért vannak az emberek között ilyen szelíd ,elfogadni ,szeretni képes,alig egóval,hogy a puszta lényükkel tanítsák a környezetüket,és a szeretetteljes energiáikat osszák meg a közösséggel.
Én nagyon is értem Michaelitát.Ő még kialakulóban van afelé,ami már neked nem okoz gondot.
Ő is azért van közöttünk,hogy a szeretet teljes lényével tanítson,és ezeket az energiáit ossza meg a környezetével,/ahogy te is/.
Szerintem azoknak az embereknek pont Michaelitára van szükségük,mert van mit tanulniuk tőle.
Először csak elcsodálkoznak,hogy jéé,ez a nő nem balhézik,mindig türelmes és kedves,aztán lassan majd ők is sokkal szelídebbekké fognak válni,ha majd minden nap megtapasztalják az ő energiáit.
Nem mondom,hogy ez könnyű feladat,de ha valaki erre rájön,akkor sokkal könnyebb lesz majd
és végül majd probléma mentes is,ahogy már neked is az.
Csak rá kell jönnie az embernek,hogy kicsoda ő és mi dolga ebben a világban.
Még azok a szomszédok is tanítanak minket valamire. Lehet ,hogy egyeseket arra,hogy kiálljanak magukért,de lehet hogy mást meg arra,hogy kihozza magából az igazi,valódi,szerető megkülönböztetések nélküli,elfogadó lényét.
Én Michaelitánál erre szavazok.
Az zavart, hogy az jött át, hogy nekik szükségük van az én energiáimra én pedig úgy éreztem, hogy a felőlük tapasztaltakból több minden olyan sok, hogy besokallok tőle (pedig ha velük hozott össze a sorsom, akkor valszínű nekem is szükségem van valamilyen szinten az Ő energiáikra).
S igen, azért írtam Nektek, mert szerettem volna, hogy a helyére kerüljenek bennem a dolgok.
Köszönöm Nektek, Mindannyiótoknak, úgy érzem sikerült!
Olyan jó hogy vagytok, hogy itt vagytok!
Aztán még arra jöttem rá, hogy mivel számomra az otthonom a lecsendesedés, a harmóniába kerülés helye és ebből a közegből lépek ki (még szinte védtelenül), még azzal is edzenem kell magam, hogy amint az otthonomat elhagyni készülök bármire fel legyek készülve, hisz valóban bármi érhet. A régi otthonainkból egy zöld udvaron vagy még előtte alig járt lépcsőházon keresztül jutottunk az utcára, ami azt jelentette, hogy több idő és lehetőség volt ráhangolódni az emberek közzé kilépéshez.
Szóval edz az élet, csak tudatosítanom szükséges!
,,Az zavart, hogy az jött át, hogy nekik szükségük van az én energiáimra én pedig úgy éreztem, hogy a felőlük tapasztaltakból több minden olyan sok, hogy besokallok tőle (pedig ha velük hozott össze a sorsom, akkor valószínű nekem is szükségem van valamilyen szinten az Ő energiáikra).''
Amit én erről a helyzetről gondolok,úgy hogy te vagy a főszereplő,és mondjuk nem más,
az az,hogyha te önmagadat adod,mindig nyugodtan ,kedvesen ,megértően bánsz velük,és mosolyogsz,akkor ők is le fognak szelídülni./mert ilyet még nem tapasztaltak
mások felől,meg hát hiányuk is van jócskán ezekből az energiákból./
És igen azt gondolom,hogy pont ezért provokáltak mert tudat alatt nagyon is szükségük volt a te finomabb energiáidra.
Neked pedig pont azért volt szükséged rájuk,hogy végre biztosabban merd is elhinni ki vagy,és milyen is vagy igazából,és ezek a tapasztalatok majd erősíthessenek ebben. Mert kicsit zavart érzek benned még ez ügyben,tehát kellenek ezek a megerősítések,
tapasztalatok.
Részemről így látom ezt a helyzetet.
És ha mondjuk az elején nagyon nehéz,akkor tudsz kicsit enyhíteni a dolgokon pl. Feng Shuival. Nézz utána ,hogyan ...
Bágua tükörrel a bejárati ajtódnál,és ha van közös falatok ,meg a folyosódon is, különféle dolgokkal.
Úgyis az idő fogja meghozni,hogyha őszintén magadat adod,az járható út lesz e?
Tudnék ez ügyben mesélni:)
A 90-es években helyt kerestem az ,,üzletemnek'',és abban az utcában ,ahol laktam
kaptam is ,ami persze szinte lehetetlennek tűnt,de aztán kiderült,hogy miért lehetett mégis.
Hát egy ,,szabadon rohangáló ,dühöngő elmebeteg'' idős hölgy volt a szomszédom,úgy hogy az ajtaja,az én rendelőm ajtaja mellet nyílt ,közös beugróban.
Na ezt elképzelni sem tudja senki,mert egy pszichothriller,ahhoz képest kutyafüle,
ami ott volt. /Én most még nagyon szép jelzőkkel írtam le,mert mindenki csak, -bocsánat-:) ,,rohadt banyának '' hívta/
Először totál kikészültem,de aztán szép lassan le lehetett szelíditení őt,
olyannyira,hogy már én voltam az egyetlen a házban ,akit a maga módján ,,szeretett'',és semmi pénzért sem átkozott volna el:))) Nem úgy mint mindenkit ,akivel kapcsolatba került:)
Szóval szerintem is ez egy oda-vissza kapcsolat.
Nekik is szükségük van ránk,és nekünk is valamiért rájuk. Kinek ezért,kinek azért:)
Neked szerintem azért,hogy jobban higgy,magadban ,aki vagy igazából,és azért mert még bizonytalan vagy,és még ebbe megerősítések kellenek.
Persze mennyivel jobb lenne egy szerető pasi aki nap mint nap elmondaná,hogy milyen csodálatos ember vagy,de talán annak nem hinnéd el,mert bizony kell a tapasztalat.
Azért szívunk mindig! :DDD
ui:Bár nem tudom ,hogy van e ilyen pasi?...bocs...
NEm adhatok mást, csak mi lényegem.
Te se, a szomszéd se.
De a te lényeged, amit adsz, a nyugalmad, kedvességed, ahogy Éva is írja, hogy valahogy kibírod, és nyugodtan kezeled, az igenis, valahol, majd az ő 'lényegére' hathat.
És akkor már esetleg mást ad ő is.
'Úgyis az idő fogja meghozni, hogyha őszintén magadat adod, az járható út lesz e?'
Szerintem csak az lesz a járható út, a többi út az se Michaelitának, se másnak nem lenne jó...
És talán nemiscsak tapasztalatnak kapjuk az ilyeneket, hanem azért is, hogy legyen módunk minél inkább önmagunkat adni.
És ráadásul, hát nem úgy van-e, hogy akkor állsz ki legjobban önmagadért, ha önmagadat adod?
(Ami kintről mások által nézve esetleg abszolút nem az önmagadért kiállásnak néz ki, mégis az az igazából!)
,,'Úgyis az idő fogja meghozni, hogyha őszintén magadat adod, az járható út lesz e?''
Ezt kellett írnom,és csak is kizárólag erre az esetre vonatkoztatva,mert én ugyan azt gondolom,amit mondtam,de nem vagyok tévedhetetlen.
Mert mindig kétesélyes a dolog,és történhet másként is.
Mert lehetnek ezek az emberek olyan ,,létrontók'' is,hogy esetleg még a szeretet meg az elfogadás sem segíthet rajtuk,és akkor annak a szitunak költözés lesz a legvége,ha az ember tehetetlenné válik.
/Mert mondjuk a lényéből nem fakad ,hogy durvább módszerekhez folyamodjon,aminek persze nem sok értelme van egyébként sem./
Lehet ,hogy nem véletlenül adták el azt a lakást?
Tehát attól ,hogy én azt gondoltam ,amit írtam is,attól még alakulhat másként is,mert nem egyféle ,,valóság '' van. Akármilyen igaznak is tűnik valami,a lehetőségek sokfélesége van,és most is azt gondolom,hogy az idő fogja eldönteni,mit is tehet Michaelita. Mert ha esetleg ez a viselkedése mégsem eredményes,és mondjuk tarthatatlanná válik a helyzet,amikor is mégiscsak meg kell védenie a határait,akkor ugye előáll egy egészen más szituáció. Amit meg majd megint másképp lehet csak kezelni...
Vagyis most,hogy eszembe jutott az a régi pár év,amit én akkor átéltem,hát nem szeretnék most Marcsi helyébe lenni.
Ez egy nagyon embert próbáló szituáció,főleg egy nőnek,és azt tudja igazán átérezni,aki volt már ilyen helyzetben. Na ezért nem szeretném,ha nekem például egy ilyet megismételne az élet. Remélem ,hogy akkor és ott egyszer és mindenkorra letudtam ezt. /Mert azóta igazán nem panaszkodhatom a szomszédaimra:)/
Ezért kell szerintem nagyon észnél lenni,hogy az ember tisztán lássa,mit is akar tőle az a szituáció éppen akkor ,éppen ott.
provokációnak tűnik, s ráadásul még azt is tudattalanul...
olyan módon, mint amikor a kamasz gyerekünk a türelmünk határait feszegeti a maga kis lázadó módján:)
Nos nem volt bennem semmi részrehajlás sem a szimpátia, sem az antipátia felé. Az elején - míg nem történtek konfliktushelyzetek - még örültem is nekik (ahogy a másik embertársának tud örülni az ember minden érdek és ellenérzés nálkül, csak úgy, tisztán, szabadon.
Viszont, most hogy így írod, valóban emlékeztet Valakire...
Húúú, úgy tűnik, ezt még nem sikerült magamban a helyére igazítanom (még nem bocsátottam meg szívből, igazából annak, akire emlékeztet).
Köszönöm, sokat segítettél ezzel a pár sorral.
Én azt tapasztaltam, hogy háromféle oka lehet annak, ha valaki nem szimpatikus:
1, Olyan tulajdonsággal rendelkezik, amivel én nem, csak szeretnék.
2, Olyan tulajdonsággal rendelkezik, amivel én is, és magamban sem szeretem.
3, Emlékeztet valakire, akivel gondom, konfliktusom, összetűzésem volt. (Vagy olyan embere, aki az első két pontba beleillik)
Jó meglátás!
Isten ügyesen keveri a paklit. :)
Végül mindig kiderül minden tapasztalatról, hogy a fejlődésedet szolgálja.
Aggódni sem kell.
Az érintettben előbb-utóbb leesik, hogy miért keveredett egy adott tapasztalatba.
Hát, sokszor inkább utóbb esik le hoyg miért keveredtünk egy adott dologba... Az emberek 99 százalékánál. Sőt, sokunknak élete során nemsokminenről esik le utóbb sem.. Azért ezt így nem jelenthetjük ki, merthogy némelyekre igaz, de a többség...
Szia Marcsi!
Kitartás!
Hidd el, szépen rendeződni fognak a dolgok.
Lehet, hogy te vagy a szomszédok elköltöznek hamarosan.
Az is lehet, hogy nem lesz erre szükség.
Valamiért most ezt kell megélned.
De hidd el, minden rendeződni fog és nyugodt, békés környezetben fogsz élni, amire vágysz.
Kedves Attila!
Köszönöm szépen kedves, vígasztaló szavaidat.
Igen én is abban bízom, hogy ez a helyzet megváltozik. Pontosabban meg kell, hogy változzon, mert ezt így már nem tudom viselni (elviselni). E miatt minimum az én hozzáállásomnak kell megváltoznia, hogy elviselhetővé, elfogadhatóvá váljon a közelségük (akár költözik valaki, akár nem:).
Valahogy a legjobb megoldásnak az tűnik, hogy önmagammal kell odáig eljutnom, hogy minél kevesebb olyan dolog érhessen, ami visszatetszést szül bennem és felborítja a lelki békémet.
Igen, igazad van, most ezt kell megélnem, mert most ezekre a tanításokra van szükségem.
Tulajdonképp rajtuk keresztül, s a Ti segítségetekkel annyi felismerésben volt most részem, s annyi mindent tanítottak, hogy még örülhetek, hogy ilyen provokációkat/próbákat/lehetőségeket kaptam rajtuk keresztül. Sokat tanultam most az ember egójának működéséről is, amit a saját magam megfigyelésével sosem tanulhattam volna meg, mert nem ilyen könnyen átlátható az önmagunk megfigyelése.
Érdekes, hogyha visszagondolok, akkor a Belső Mesterem figyelmeztetett a költözés előtt, hogy lesz dolgom rendesen, amíg az általam megtisztított/rezgéseiben áthangolt környezetből becsöppenek egy teljesen másba és annak a rezgéseit is át tudom kicsit hangolni. De azt, hogy közben ez önmagamra ilyen szintig lehúzó erejű lesz, azt nem tudtam, ami persze jó is, mert akkor nem mertem volna belevágni. Márpedig az elengedés/megújulás/újrakezdés lelkigyakorlata amilyen nehéz, annyira gyümölcsöző a számomra (is).
Köszönöm szépen az építő jellegű hozzászólásaitokat, mert mindhárman valami fontosra nyitottátok fel a szememet.
Csaesznak:
Annyira erősen hat rám az Apa, hogy elvesztem a saját határaimat a közelében (ezért térek ki inkább).Számomra úgy tűnik, hogy valahogy arról van szó, hogy túlságosan is közel engedem magamhoz és túlságosan is a hatása alá kerülök (ezért az elhárító mechanizmus).
... na ezzel még kell dolgoznom, hogy ilyen mikor volt már velem, és mit kell meggyógyítanom magamban.
Szegesnek:
Én a régebbi megszokásaim alapján lazábbnak gondolom a jó szomszédi viszonyt, amíg ők szemmel láthatóan az ellenkezőjéhez szoktak hozzá (valamiféle nagyobb, nyitottabb, nagy-közösségire szocializálódtak).
Egy kis akárki:
Jól közelíted meg a kérdést, valóban az zavart jobban, hogy nekem kell szólnom amiatt, hogy kivették a tartóból a muskátlimat. Mégpedig azért, mert számomra magától értetődő volt, hogy ilyen nem csinálunk egymással (tiszteljük egymást annyira, hogy ilyet nem teszünk)
Nos, igazából az történt, hogy rosszul esett, pipa lettem és visszacseréltem a dolgokat. A muskátlit visszatettem a tartómba és a virágukat meg odatettem az ő virágaik közé. És rákészültem, hogy szólok (bár nagyon nehezemre esett, mert szerintem ezek alap dolgok, amiért nem kell szólni felnőtt embernek, max. egy kisgyereknek). De napokig (lehet hogy egy hétig) nem találkoztunk, s utána otthagyták a muskátlimat, nem bántották többé. Amikor meg újra találkoztunk, rám mosolyogtak és beszéltek valami másról, így elterelődött a figyelmem is, meg mentem dolgozni és nem is időztem, hanem mentem a dolgomra.
Meg ha utánagondolok dolgoknak, akkor ebben a lakásban előttem két karizmatikus ember is lakott, akik felborzolták a kedélyeket (lehetséges, hogy az utóhatások is érnek?)
Először a ház képviselőjének a gyereke, akire elég erőteljesen haragszanak a lakók. Utána egy zsidó család és bizony az ajtó melletti fal be volt festve (lezsidózták őket).
S hát lehet, hogy ezek után a kelleténél jobban kíváncsi ránk a szomszéd, hogy most vajon kik lehetünk mi? S szemmel láthatóan nem tud hova tenni bennünket (pedig nagyon akarna:)
Ez most miért érdemelt mínusz pontot?
Valaki meg tudja ezt indokolni?
Hülyeség ez a pontozásos módszer.
Sanyiiiii!!!!
Szedd már le! :)
Azért, mert itt a mínusz a plusz.
Legalábbis nem tehetünk mást, plusznak értelmezzük, és mindjárt jobb.
Igen, szerintem se jó...
Felesleges, és néha olyan rosszul esik egy-egy emberi hozzzászólás végén pár minuszt látni...
Te Attila,miért keresel mindenben értelmet?
Nem érdemelte a mínuszt,hanem kapta:)
És nem tudja megindokolni,vagy nem akarja,mert akkor leírná.
Ennél már csak az a rosszabb,amikor az ember szeme láttára pár másodperc alatt
végigpontoznak egy egész oldalt,névre szólóan,olvasás nélkül:)))
Kinek a pluszt,kinek a mínuszt. Nem egyszer láttam sajnos,amikor éppen az oldalon voltam.
Na én meg jól kiestem a témából, viszont egyéb sikerek értek :))
Sikerült találni egy takaros kis házat, nagy telekkel, amit ugyan még nem vehetünk használatba, mert éppen kukorica van belé vetve, de majd jövőre, amikorra ha Isten is úgy akarja, sikerül megvennünk is. Még jó, hogy falun nem olyan horror árak vannak mint Pesten.
A viccek sokszor hordoznak nagy igazságokat is a probléma megoldásban. Eszembe is jutott egy gólyás...
Házaspár veszekszik és ordítja az ember, hogy akkor most játszunk gólyásat: Kérdi az asszony: Kelepeljek? Neeeeemmm ordítja a férj. Hát őőőő álljak féllábon? Neeeeeemmmm. Hanem mit csináljak? KÖLTÖZZ :DDD
Régebben volt egy olyan szlogenem, hogy: semmilyen problémát nem lehet megoldani azzal a szemlélettel, amellyel elrontották azt. Így van ez az ember életében mindig. Ha az orvos nem tudja mi a baj, felír valami placebót és azt mondja: Környezetváltozás...
Nagy igazság. Egy évre sőt még többre előre mutató meglátásaim vannak nekem, aki eddig azt sem tudta mi lesz öt perc múlva, nem tudtam tervezni, nem volt semmi perspektívám. Ma házvásárláson gondolkodom, (Ja pénz az nincs rá, de meglesz ( Ha van valakinek "ügyes" hitelügyintézője szóljon :)) )
És mivel itt ülök a gép előtt két éve és látom, hogy mire kell figyelnem, vagy legalább is észreveszek dolgokat amiről azt gondolom, hogy na erre :)) Így látom azt is, hogy egy költözés, egy helyzetváltozás, milyen erővel hat az emberre. Mindenkinek csak javasolni tudom :))
A torony néha összedől, de törmelékein, mint egy önnön hamvaiból újraéledő főnix kap szárnyra az új élet lehetősége.
És valóban a semmin kell építkeznünk, de legalább célok és motivációk derengenek fel előttünk, amelyekért érdemes lesz megmozdulni... A netezés alábbmarad ezt már most látom, de végső soron elkerülhetetlen, hogy ne unjon bele az ember, hogy ne telítődjön ezekkel a százszor átjárt témakörökkel, mint a karóhoz kötött kutya amelyik körbe körbe szalad, és attól várja élete megoldását, ha fut még egy kört...
Az új mottóm: Döntsd le a tornyot és lépj le a körívről...