"Véletlen" találkozás. Mostanában sokat foglalkoztat az a dolog, hogy mely gondolatok jönnek a szívemből és mely gondolatok az egóm szüleményei. Számomra még nehéz kicsit különbséget tenni közte, bár azt is mondhatnám, kezdem érezni. Adhattam volna ennek a résznek azt a címet is, hogy intuíció, megérzés vagy valami ehhez hasonlót, valamiért mégis úgy érzem, hogy az ISTENI Sugallat tetszik a legjobban. Dolgom van az ISTENI-vel, elfogadni azt, hogy van valami ISTENI, ami mindenhol ott van és mindent áthat.

Augusztus 8-án otthon voltam a szüleimnél, épp egyedül. Gondoltam meditálok egyet. Hallgattam a kedvenc mantrámat és kényelmesen elhelyezkedtem egy nagy fotelben. A meditáció közben az jutott eszembe, hogy el kellene mennem a Tescoba. Nem tudom miért jutott ez az eszembe, elég erős gondolat volt. Majdnem fel is álltam, hogy én megyek a Tescoba. Meg is beszéltem magammal, mit fogok venni, vagyis hogy miért is kell nekem oda mennem. Aztán azt is megbeszéltem magammal, hogy nyugodtan befejezhetem a meditációmat, nem kell annyira sietnem. Anyukám is hazaért, természetesen ő is jött velem.

Mielőtt elindultunk úgy éreztem, hogy még írnom kell egy sms-t egy régi barátnőmnek, akivel megbeszéltük, hogyha otthon vagyok, akkor találkozunk. Ő már az a típus, aki nem sürgeti a dolgokat. Nyugodt, tudja, ha valakivel dolga van, akkor az élet úgy fogja alakítani a dolgokat, hogy azokkal az emberekkel találkozni fog. Én még jobban egóból működöm, beszéljük csak meg a találkozót, nem feltétlen bízom mindig a véletlenekbe. Én még mindig tenni akarok a dolgokért. A nem cselekvést most tanulom éppen. Amikor megvárom, hogy az élet feltárja nekem azokat a lehetőségeket, amelyeket meg kell ragadnom, illetve hogy szembe hozza velem azokat az embereket, akikkel dolgom van. Úgy gondoltam mindenképp szeretnék vele találkozni. El is küldtem neki az sms-t mielőtt elindultunk. Megérkeztünk a Tesco parkolójába, még le sem állítottam a motort, amikor mellém gurult egy autó, benne a barátnőmmel. Alig hittem a szememnek. Leesett az állam az biztos, csak néztem őt és nevettem. Ő is, mert tudta, hogy azért találkoztunk, mert dolgunk van egymással és találkoznunk kellett. Megbeszélhettük volna a találkozót és biztos meg is beszéltük volna, de az élet úgy alakította a dolgot, hogy erre kicsit rá is erősített. Akkor ott tudtam és éreztem, hogy igen az ÉLET így működik, akivel dolgom van, azzal az élet össze fog hozni, azzal az emberrel találkozni fogok. Csak rá kell feküdni az élet hullámaira és hagyni vigyenek arra, amerre szeretnének. Nahát, én még néha irányítani szeretném ezeket a hullámakat. Elmondta ő is, hogy már ő is gondolt rám. Szabadságom idejére béreltem egy autót, álmaim autóját egy PT Cruisert. Elmondta, hogy a városban látott egy piros PT-t, igaz nem tudta, hogy milyen színű a bérelt autóm. Utána a parkolóban látott egy francia rendszámú autót és mikor meglátta, hogy egy fekete PT Cruiser épp begurul a parkolóba, akkor azt gondolta, arra fog menni. Én ültem az autóba.
Mindketten nagyon örültünk és tudtuk, hogy nem véletlenül találkoztunk. Meg is beszéltük, hogy egy napot együtt fogunk tölteni és elmegyünk valahova kirándulni.

Számomra ez a találkozás egy megerősítés volt, hogy akivel találkoznom kell, azzal találkozni fogok, csak meg kell nyílnom, hallgatni az Isteni Sugallat-ra és bízni abban, hogy az ÉLET minden eseménye értem van.

A poén még a végére, hogy este megnéztem az sms-t, amit küldtem neki és akkor láttam, hogy nem is neki küldtem el, hanem „véletlenül” a tesómnak. Este átküldtem neki újra, csak hozzáírtam, hogy az a lényeg, hogy telepatikusan célba ért az üzenet arról, hogy találkozzunk.

Szeretem az ilyen csodákat az életemben!